Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-05-05 / 36. szám
szavételére öszszesereglettek volt a’ törökök, ’s bárha a branováczki elleni előleges próbájok nem sikerült, is Gladova ellen indultak, de kétszeri véres rárohanás után jan. 5-kén 1190-ben viszszaverettek ’s azáltal Orsová minden segítségtől elzáratott és Gladova környéke a’ krajnai kerülettel együtt biztosíttatott, főként, hogy a szerviai szabadsereg jan. 3-kán már Kruszszeváczot is elfoglalta volt, így feldegelt a tél az ellenfelek szakadatlan villongásai köztt. Ezalatt II. József febr. 20-kan 1710-ben Bécsben kimúlt , a horvát sergek pedig Viddinhez takarodtak ’s Uj-Orsova is magát apr. 11-kén feladta. II. József halála után az ozmánok a’ svecus, pruszszus ’s lengyel udvarokkal megújított szövetség által lelkesítve a’ közöttük lakó keresztényeken sok méltatlanságot kezdettek véghez vinni. A’ szultán iparkodik uj sergeket gyűjteni, de főleg Ázsiában ’s az albánokkal nem boldogult. A’ jancsárok is felzendültek ’s febr. 17-kén Sumlában a’ zajgás anynyira ment, hogy a’ nagyvezér csak tulajdon zsoldosaival védhető magát ellenük. A’ szultán nem vala képpes a’ bajon segíteni, mert a’ kereskedés is a’ háború alatt annyira csökkent volt, hogy a’ több milliókkal bird kalmárok is alig tengődhettek. A’ békeszerető Gazzi a lassán is mart. 21-kén megholt 's igy a' szultán, bárha sergeit Ázsiából erőszakkal kelle szaporitni, szövetségesei unszolására harmadizben is fegyverhez nyúlt. A’ rustsuki basát Seid Hassánt, egy gazdag, közszületésü ’s nem hadra termett embert tette nagyvezérré ’s a’ basáknak uj katonaszedést parancsolt. A’ mufti is atyailag inté őket Mohamed hite mellett fegyvert fogni ’s kecsegtette őket, hogy az elhullandók vértanukként fognak a’ paradicsomban tekintetni, jutalmul nem hetven, mint a’ próféta ígérte, hanem hetvenegy szüzet nyerendenek ’s megkülönböztető érdemjellel fognak ott alá ’s felsétálgat ni. Tantum religio potuit svadere malorum!... Mit sem tett! Az ázsiaiak azt felelték, hogy mig az európai hatalmasságok katonáikról gondoskodnak, ők tulajdon költségűkön katonáskodnak, ’s azt is jól tudják , hogy veszteni fognak ,’s dolguk jobbá nem leend; haláluk után pedig hetven szűzzel is megelégednek ’s érdemjelre nem vágynak. Mig a’ szultán igy vesződik, herczeg Galliczin ’s tábornok Kutussov orosz vezérek ápr. 12-kén megvették Macsint. Hg. Potemkin pedig Braila ellen indulván Kunczefana előerösséget megvette ’s lerontatta. Macsin elveszte után Sumlában a’ nagyvezér ellen viszont zendülés ütötte ki, mielől csak futással menekült. Kubánban is Ázsiában nagy veszteség éré az ozmánokat, mert Dibikov orosz vezér ottani seregüket 16 ízben tette egészen tönkre. A’nagyvezér iparkodék a szerencsét az ozmánok zászlóihoz viszszahajtani , ápr. 22-kén nagy erővel Szilisztriához érkezett ’s az oroszok hátulréli megtámadására a’ Dunán át akart szállani. De miután Kutussow egy 23 ezer törökökből ’s tatárokból álló serget megvert, jun. 4-kén viradólag hg. Repnin s’ Galliczinnel ujjalag átszállóit a’ Dunán ’s az őket több ízben megtámadó 70 ezer spahit szétverte • a’ nagyvezérnek a’ cserékbe rejtett 15 ezerből álló seregét az oroszok, töltéseik elfogyta után , szuronyokkal támadák meg, mire az egész török tábor futásnak eredt , min a’ hajóssereg sem segíthetvén a’ nagyvezér Macsin mellé viszszavonult, onnan akarván uj szerencsét próbálni az oroszokkal. Szerencsétlenebb volt hg. Coburgnak Fekete-Gyergyó elleni intézkedése, ki azt jun. 2- dikán megtámadta, a’külvárost elfoglalta ’s jun. 3-kán már az ellenség szélső ágyutelepeit is elhallgattatta ’s a’ szigetben lévő várat felperzselte. Azonban a’ szerencsés kezdet gyászos kimenetellel végződött, mert a’ segítséget kapott védsereg jun. 8-kán már tizenhetedik ízben oly erővel esett hg. Coburg seregére, hogy az kéntelenittetett sánczait ’s ágyutelepeit nagyveszteséggel oda hagyni, mivel tábornok Thurn életét veszté, Ausecz halálos sebet kapott ’s e’ miatt segéd iránt idejében rendelés nem tétethehetett. Hg. Coburg kéntelenittetett a’ vívást félbe hagyni ’s veszteséggel viszszavonúlni. E’ szerencséjek után az ozmánok megint vérszemre kaptak, főként Islásnál és Kalefátnál uj kísérleteket tettek az ausztriaiak ellen, de siker nélkül. Báró De Vins, Czettin várát az ellenségnek feszített erőlködései daczára is juh 26kán rárohanással elfoglald. A’ nagyvezérnek parancsolatja lévén hg. Coburgot Kis-Oláhországból kiszorítani, 80 ezer emberrel szállott a' Duna mellé elválasztó végviadalra ’s harminc ezeret a’ folyón át is szállított szerencsésen, de a’ többiek nem akarván utánuk menni egymás közti viadalra került a’ dolog, melyben több hullott el ezernél, ’s igy nem sikerült merénye után kéntelen volt a’ nagyvezér viszszavonúlni. Azonban a’ berlini udvar közbenjárására Ausztriával fegyverszünet kötteték, a’ hadi lárma megszűnt ’s a’ békealkudozás megkezdődött. Mig ezek Oláhországban igy folytak, az ozmán hajóssereg meggyőzé máj. 16-kán orosz ezredes Lambri Cazzioni hajósseregét, elfoglalták Zea szigetén az orosz éléstárakat, hol is Tinos András szigetein nagy kegyetlenségeket vittek véghez ’s a’ zeai püspököt is felakasztották. E’ két rendbeli győzelem újra lelkesíté az ozmánokat, de a’ Mohamed zászlóitól elpártolt