Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-10-18 / 84. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1846. (Második félév.) 84-dik szám. Kolozsvár. Vasárnap Octobergaékán 1846. Tartalom: Beukö József. Vázolatok Nyugotindiáról. Beukő József. Folytatás. Fiatal pap korában közzsinatra menvén, legelsőbben is ez által tünteté ki magát: felsőbb rendelet következésében fel kellvén jelenteni, a’ papi öltözet színét és formáját ’s a’ gyűlés a’ szederjes szinte’ kifejezéssel moreus color akarván kitenni, Benkő felszólalt, mondván, hogy azon kifejezéssel az udvar teljességgel nem fogja megérteni azt, amit általa kifejezni akarnak. A’ püspök kérdé Benkőt, „hát hogy kell kitenni tiszteletes uram?” mire Benkő azt felelé, az szederjes Linné szerint: „caesius color.’’ ’S igy a’ gyűlés azt fogadta-e. Továbbá hivatalát már papsága kezdetén mindjárt nagy könnyűséggel vitte, miért híve papi vidékében csak hamar elterjedett és sokakat arra bírt, hogy észtehetségét megkísértsék. Gyakran hozzá gyűltek pénteken és szombaton fiatal papi társai és barátai ,s nála mulattak, időztek, még vasárnap délelőtt is, hogy szónoklati készületében megakadályozzáks mikor az óra kilenczet ütött ,s a harangozó oda ment megkérdeni, ha harangozhat-e , köté barátit szónokoljon valamelyik helyette, de azok feltett czéljuk szerint kérését megtagadók. Benkő ilyenkor így szólt: „ne válaszszatok hát nekem legalább szöveget, ne mondhassátok, hogy előre készültem.” Azután pár perczre tanuló-szobájába vonult, keveset gondolkozott ’s mindnyájok megelégedésére szónokolt. Könyvből soha sem könyörgött, mit mindig az énekvezető éneke után szabott. A’ II. Enyeden 1764-ben megjelent Bononiai mese után 1771-ben ilyezima munkáját dolgozó : „Fi I ius posthumus vagy az Erdővidéki res.tractus ismerete, at reformation kezdve 1771-ig.’” E. munkának czimjéről ’s Benkőről ítélve, igen becses tartalmú munkának kell lenni és kár, hogy nyomtatásban meg nem jelent. Kézirata az erdővidéki papi vidék levéltárában találtatik, 's bár azon papi vidék, mint saját életét illető munkát méltánylaná illendőleg, nyomattatná-ki 's mentesítené ez által jobban az idő vasfogától. Harmadik munkája e czim alatt: „Sz. udvarhelyi novitius Deák” 1773-ban készült. Ismerteti benne a’ sz. udvarhelyi főtanodát ’s mint Transsilvaniájában tóm. 2. pag 295 maga említi, azt az akkori sz. udvarhelyi tanárnak át is adta. Gr. Kálnoki Ádám a’ miklósvári templomot ,s paplakot telkestől együtt 1717-ben hatalommal elfoglalván, midőn St. József 1773- ban Erdélyt megjáró, a’ papi vidék e’ sérelem tárgyában a’ felséghez követül Benkőt kiddé. Benkő férfias bátorsággal, lélekjelenléttel é s ékesszólással adá elő a’ papi vidék sérelmét. II. József megkülömböztetett kegyelemmel fogadá őt, egészen ebbe állott, csendesen kihallgatta ’s mig beszélt ujjaival a’ Benkő öltözete gombjain babirkáit, vele igen nagy leereszkedéssel, nyájasan beszélt ’s végre szóval ezt válaszola: „Multae adhuctales querelae sunt ad medelatae , habebo curam.” S’ ezzel magától elbocsátotta. Tudományos foglalkozásai mellett gondosan űzé a’ kertészséget ,s a’ papi telken lévő kerten kivül még két más nagy kertet alakított, melyekben a’ legritkább fajtájú nagy gonddal szerzett konyha- és orvosnövényeket és gyümölcsfákat termesztette, nagy részint külföldről ’s barátja orvosdoctor szent-imrei Balog József által Amerikából is szerezvén azokat. E’ foglalkozásai közit jőve azon gondolatra, hogy az eczetfával, (Irbus coriaria Linnéi) mit e közép-ajtai szkumpiának nevezett, kísérletet tegyen ’s annak hasznát egy brassai szegény tímárral a’ kordoványkészítésben megpróbáltatván, mivel igen deréknak tapasztalta, azt termeszteni és nemesíteni kezdette. Kajtai tudományos életének ideje alatt’s hihetőleg az azt megelőzött időkben is, miután Transsilvaniaja megírását elhatározta, ahhoz adatokat gyűjtögetett, Erdélynek majd minden faluit megjárta, az itt ott találtatott régi kéziratokat, régi ok- és kiváltságos leveleket gondosan megvizsgálta, magának kijegyezgette, sőt tábl.írnokokat vévén maga mellé, a’ levéltárakból számos régiségeket kiíratott ’s ezen fellül azon tudósításait is, miket e’ tárgyban szerteszét küldözött 500 leveleire kapott kútfők gyan4