Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-28 / 8. szám
184?. 8-dik szám. HON ÉS KÜLFÖLD (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök januarius 28-kan 1847. Tartalom Gu.-zeiv Adolf és Wallenstein. Hűség s önáldozat. Elegytár. Gusztáv Adolf és Wallenstein. (Folytatás.J Gusztáv Adolf Lechhausenbe tette fő hadi szállását ’s a’ bajor kormányzótól Augsburgot felkéreté; mivel a’ polgárság tőle, mint vallása oltalmazójától, nagy segedelmet várt, rövid tanácskozás után a védsereg kitakarodott s a’ város kulcsai a’ királynak átadattak. Gusztáv ápr. 24-kén ment bé oda, lutheran praedicatiot és „Téged Isten dicsérünket” hallgatott ’s azután a’ Fuggerek házába szállott, mely számára már el volt készítve. A’ polgárság örömmel bizá oltalmára a’ közügyek igazgatását. Azok a’ katholikus tanácsosok, kiket a’ császár akaratjok ellen tett, eltávolíttattak ; a’ templomokat az evangélium szabad hirdetésére megnyitották ’s a’ szabad német város meghódolt és hűséget esküit a* svécus királynak. Ezután Gusztáv ismét Bavaria ellen fordult’s Ingolstadtban 31 választófejedelmet ostrom alá véve. Azonban a’város oly keményen megvolt erősítve, hogy minden megvételre intézett kísérlet sikeretlen maradt ,s Tilly csapatjai is mindent elkövetének tábornokjuk halála megboszulására. Gusztáv Adolf egy derék hadi tisztjét veszté el ,s önmaga alatt is egy 25 fontos ágyúgolyó lovát megölte. A bajor nép egyes svécusokat, kik kezeikbe estek borzasztó kegyetlenséggel végzett ki 's még hólttestjeiket is szétdarabolta. Végre a’ választófejedelem elillant Ingolstadtból ’s Regensburgba futott. Ez Gusztávot Ingolstadt ostroma félbeszakasztására 's a' szövetség főhelye München ellen menetelre inditá. A’ müncheniek rettegtek a’ Gusztáv megérkezésétől. Az udvar Salzburgba szaladt; nehány tanácsos a’ város kulcsait előre Gusztávhoz vitte. Gusztáv kegyelmesen fogadá őket, biztosná védelméről ’s mondá, mikor elbúcsúzott: „Jól cselekedtetek, hódolástok engem megengesztel. Jogom lett volna megbeszúlni rajtatok Magdeburg szerencsétlenségét; de semmit se féljetek! Menjetek el békeséggel; szavam minden esküvésnél többet ér.” Május 17-kén ment bé a’ városba. Kísérői köztt voltak az elűzött cseh király, V. Fridrik, két weimári herczeg és más német fejedelmek. A’ lakosok, sőt a’ megmaradt jesuiták iránt is különös nyájasságot mutatott; templomjuk előtt leszállótt lováról ’s meztelen fővel beszélt a pater rectorral. Midőn a’ többek közit kérdezte , Tillyért tartattak-e lelki áldozatok ’s a’ jesuita hívén, hogy alkalmas felelettel kellene magán segíteni, hévvel kiásta: „Ő barbar volt!” A’ nyert zászlókat, miket Tilly a’ jesuiták templomában kifüggesztetek, Gusztáv szövetségesei kedvéért viszszakiváná; a’ magáéit, monda, nyilt mezőn szokta megnyerni. A’ király ezután a’ választófejedelmi lakba szállott. Következendő nap a fegyvertárba ment; itt csak ágyuk nélküli ágyútalapokat talált. Az ágyuk oly mesterségesen voltak a’ talapzat alá rejtve, hogy azoknak legkisebb nyoma sem látszott ,s egy kézműves elárulása nélkül a' titkot soha fel nem fedezhették volna. „Keljetek fel halottasokból monda a’ király és álljatok elő az Ítéletre!” A’ padlás felbontatott ’s 140 ágyút találtak ’s némelyek rendkívüli nagyságúak voltak, mik nagyobb részint Pfalzban és Csehországban készültek. Egy nagy ágyúba rejtett harminczezer arany, mit abban megtaláltak, a királyt különösen megörvendezteté. A’ havariai választófejedelemre nézve a’ legnagyobb megaláztatás vala az, hogy most a’ friedlandi herczegnél kelle oltalmat keresnie, ki ellen Regensburgban oly ellenségesen költ ki, kinek vezérségre választása ellen közelebbről is oly hevesen nyilatkozott ’s a’ kiben csak egy erősen felingerelt ’s megsértett ellenséget gyaníthatott, Wallenstein ellenben nagylelkűen ’s nemesszivüleg viselé magát. Mihelyt Csehország a’ szászoktól megtisztittatott, Wallenstein Pilsenbe ment, hogy ott Maximiliánnal a’ Gusztáv elleni hadi munkálatokról értelmeződjék. Wallenstein úgy nyilatkozik, hogy ő kész sergeit a’ Maximiliánéval a’ svécusoknak Bavariából ’s Frankenból kiűzésére egyesíteni; mindazáltal megtartá magának a’ főparancsnokságot, hanem ha a’ bajorok csak magukra akarnának harczolni, úgy a’ választófejedelem parancsolhat vele. A’ két fejedelem