Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-28 / 8. szám

184?. 8-dik szám. HON ÉS KÜLFÖLD (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök januarius 28-kan 1847. Tartalom­­ Gu.-zeiv Adolf és Wallenstein. Hűség s önáldozat. Elegytár. Gusztáv Adolf és Wallenstein. (Folytatás.J Gusztáv Adolf Lechhausenbe tette fő hadi szállását ’s a’ bajor kormányzótól Augsburgot felkéreté; mivel a’ polgárság tőle, mint vallása oltalmazójától, nagy segedelmet várt, rövid ta­nácskozás után a­ védsereg kitakarodot­t s a’ város kulcsai a’ királynak átadattak. Gusztáv ápr. 24-kén ment­ bé oda, lutheran praedicatiot és „Téged Isten dicsérünket” hallgatott ’s az­után a’ Fuggerek házába szállott, mely számá­ra már el volt készítve. A’ polgárság örömmel bizá oltalmára a’ közügyek igazgatását. Azok a’ katholikus tanácsosok, kiket a’ császár aka­­ratjok ellen tett, eltávolíttattak ; a’ templomokat az evangélium szabad hirdetésére megnyitották ’s a’ szabad német város meghódolt és hűséget esküit a* svécus királynak. Ezután Gusztáv ismét Bavaria ellen for­dult’s Ingolstadtban 31 választófejedelmet ostrom alá véve. Azonban a’város oly keményen meg­volt erősítve, hogy minden megvételre intézett kísérlet sikeretlen maradt ,s Tilly csapatjai is mindent elkövetének tábornokjuk halála m­egbo­­szulására. Gusztáv Adolf egy derék hadi tiszt­jét veszté­ el ,s önmaga alatt is egy 25 fontos ágyúgolyó lovát megölte. A­ bajor nép egyes svécusokat, kik kezeikbe estek borzasztó ke­gyetlenséggel végzett­ ki 's még hólttestjeiket is szétdarabolta. Végre a’ választófejedelem el­illant Ingolstadtból ’s Regensburgba futott. Ez Gusztávot Ingolstadt ostroma félbeszakasztásá­­ra 's a' szövetség főhelye München ellen me­netelre inditá. A’ müncheniek rettegtek a’ Gusz­táv megérkezésétől. Az udvar Salzburgba sza­ladt; nehány tanácsos a’ város kulcsait előre Gusztávhoz vitte. Gusztáv kegyelmesen fogadá őket, biztosn­á védelméről ’s mondá, mikor el­búcsúzott: „Jól cselekedtetek, hódolástok engem megengesztel. Jogom lett volna megbeszúlni raj­­tatok Magdeburg szerencsétlenségét; de sem­mit se féljetek! Menjetek­ el békeséggel; sza­vam minden esküvésnél többet ér.” Május 17-kén ment­ bé a’ városba. Kísérői köztt voltak az elűzött cseh király, V. Fridrik, két weimári herczeg és más német fejedelmek. A’ lakosok, sőt a’ megmaradt jesuiták iránt is különös nyá­­jasságot mutatott; templomjuk előtt leszállótt lo­váról ’s meztelen fővel beszélt a­ pater rector­­ral. Midőn a’ többek közit kérdezte , Tilly­ért tar­­tattak-e lelki áldozatok ’s a’ jesuita hívén, hogy alkalmas felelettel kellene magán segíteni, hév­vel kiásta: „Ő barbar volt!” A’ nyert zász­lókat, miket Tilly a’ jesuiták templomában ki­függesztetek, Gusztáv szövetségesei kedvéért viszszakiváná; a’ magáéit, monda, nyilt mezőn szokta megnyerni. A’ király ezután a’ válasz­tófejedelmi lakba szállott. Következendő nap a­ fegyvertárba ment; itt csak ágyuk nélküli ágyú­­talapokat talált. Az ágyuk oly mestersége­sen voltak a’ talapzat alá rejtve, hogy azoknak legkisebb nyoma sem látszott ,s egy kézműves elárulása nélkül a' titkot soha fel nem fedez­hették volna. „Keljetek­ fel halottasokból monda a’ király és álljatok­ elő az Ítéletre!” A’ padlás felbontatott ’s 140 ágyút találtak ’s némelyek rendkívüli nagyságúak voltak, mik nagyobb ré­szint Pfalzban és Csehországban készültek. Egy nagy ágyúba rejtett harminczezer arany, mit abban megtaláltak, a­ királyt különösen meg­­örvendezteté. A’ havariai választófejedelemre nézve a’ legnagyobb megaláztatás vala az, hogy most a’ friedlandi herczegnél kelle oltalmat keresnie, ki ellen Regensburgban oly ellenségesen költ­ ki, kinek vezérségre választása ellen közelebbről is oly hevesen nyilatkozott ’s a’ kiben csak egy erősen felingerelt ’s megsértett ellenséget gya­níthatott, Wallenstein ellenben nagylelkűen ’s nemesszivüleg viselé magát. Mihelyt Csehország a’ szászoktól megtisz­­tittatott, Wallenstein Pilsenbe ment, hogy ott Maximiliánnal a’ Gusztáv elleni hadi munkála­tokról értelmeződjék. Wallenstein úgy nyilatko­zik, hogy ő kész sergeit a’ Maximiliánéval a’ svécusoknak Bavariából ’s Frankenból kiűzé­sére egyesíteni; m­indazáltal megtartá magának a’ főparancsnokságot, hanem ha a’ bajorok csak magukra akarnának harczolni, úgy a’ választó­­fejedelem parancsolhat vele. A’ két fejedelem

Next