Hon és Külföld, 1848 (8. évfolyam, 1-37. szám)
1848-01-28 / 8. szám
001\ ÉS K ÍJLF ÖLI» l§48. (Ei§ô fi'ièv.) §°<llk $z&ni. Kolozsvár. Péntek januarius 2§-kan l§4S. Tartalom ! A’ pálinlafőzö Fl^cytár. A’ pálinkafőző. Egy orvos naplójából. AV ar r e n Samu után. Tanulmányaim bévégeztem, orvosi oklevelem kezemhez vettem ’s számos beteget reménytek. De fájdalom az iskola tanulmányai után, a’ világért kell bévégezni ’s szerencsés azon fiatal orvos, ki hosszas keresés és várás után első betegét megkapta. Később átlátám, hogy reményeimet csak az idő töltheti—bé 's hogy még némi tanulandóm van. A’ külömböző helyek választásában, melyek külömböző kilátást nyújtanak, még határozatlan valék ’s nem tudom hová telepedjek, midőn néhány barátaim eszközletére egy izlandi kis város kórházába helyeztettem. Hivatalomhoz tartozott, naplót vinni, melybe a külömböző betegségi eseteket, azok okait, folyamát és változásait fel kelle jegyeznem. Továbbá, melyben meg kelle röviden emilitnem a’ beteg nevét, testalkotását, polgári állását ’s a’ körülményeket, melyek a’ kórházba lépte előtt érték. Kórházi szobám az udvarra nyílt ’s ablakomból a’ főkapuhoz vezető sétányra láthatók, mely a' város egyik magános utszájával egybefüggésben volt. Midőn egy estve ablakomban ültem , e' kevéssé látogatott utszában erős zajt hallok. Ugyanazon perczben nyilt ki a* kórház kapuja 's négy öt veres egyenruháju katona fegyverét látám csillámlani, kik egy szekér körül mentek ’s a' kiváncsi tömeget igyekeztek távol tartani. A’ menet lassan haladt a’ kapun bé, mely a' megcsalatott néptömeg előtt ismét bézáródott. Midőn a’ szekér közelebb jött, matráczon egy embert látok feküdni, kinek teste kendők és leplek által egészen el volt takarva. Egy beteget hoztak, de mily különös állapotban! Alá mentem, hogy némi tudósítást kapjak. A’ káplár mondá, miként az egy hamis pálinkafőző, kit közelebbről fogtak bé ’s nagyon meszsziről hoztak a város börtönébe. Minthogy azonban a’ szerencsétlen a’ védelmezésnél magát nagyon megsértette, először a kórházba szállítják, de éjjel, nappal őrizet alatt leend, mig vagy sebeiben meghal vagy a’ börtönbe vitethetik. A’’ beteg felvételére szükséges parancsokat kiadtam ’s egy kis szobában ágyba fektetém, melynek ajtaját tüstént őr foglalá el. Katonának ily helyem léte, némi szokatlan volt. A’ barátság ’s ápolás, melylyel betegemhez voltam, hajlandóságát megnyerők. Egy pohár likőr, mit ingerlő szerül rendeltem, ez érzetét még emelé. Mint mondá, Erris Filepnek hívják, de ez véleményem szerint nem valódi neve volt. Csodálkoztam, midőn a’ legtisztább angolul hallám beszélni; volt ugyan beszédében némi tájkiejtés, de ez nem hasonlított a’ szokotthoz. Midőn sebeit megvizsgálám, azoktól egész testét elborítva láttam ’s két karja és lábszárai öszsze voltak törve. Ily állapotban miként élhetett csak egy óráig is ’s a’ szekér rázatást miként állhatta ki, rám nézve mindég megfejthetetlen talány volt s maradt. A’ szerencsétlen egy izmát sem mozdítható, kivévén a’ nyakán ’s arczán. Teljes mozdulatlanságban hányat feküdt. Csak néha rázá-meg hirtelen fejét ’s ezt ajkának természetellenes, iszonyu rángatása követé. Fájdalmai le nem irhatók. Maga mondá, hogy minden mozdulására mintha tüzesvasat húznának bőre alatt keresztül. Arcza ’s haja izadságban úszott. Majd halálbágyadtsága, majd mereven tekintete iszonyú módon tanussták kínait. Gyakran látszott, hogy fel akar jajdulni, de mindannyiszor megfeszültséggel fogait öszszeszokta, kiáltását viszszafojta és halkan lélekzelt. Szárcsontjai teljesleg öszsze voltak zúzva. Úgy látszott, hogy az neki nem fáj ; minden érzés meg volt semmisülve, azokban rá nézve ’s mintegy nem is léteztek. Az élet ’s eszmélet, mint végmenhelyre, fejébe vonult. A’ zúzódás azonban, mely testének több részét ere, hatását nem sokára agyára is kiterjeszteni fenyegete. Minden sebészi műtét felesleges volt, a' szerencsétlent megmenteni nem tehete. Zömök termetű, barna férfi volt; edzett, kifejezésteljes vonásai erélyes jellemre ’s heves szenvedélyekre mutatanak. Haja őszülni kezdett ’s pofacsontjai sötétpirosak voltak, jeléül lázas hevességének.