Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-10-07 / 14. szám
14. SZÁM.. SZOMBAT. oct.’ 7. 1843. NYILT LEVELEK TERÉZ TESTVÉREMHEZ. II. Első levelemben tett ígéretemet , hogy következő soraimban női hivatásod’ s kötelességed’ némelyikére foglak emlékeztetni, ime beváltom s kiemelem legelőször is azok’ hosszú sorából a honszeretetet. Csiklandós s nagyon jelentős szó már csak magában véve is a szeretet. Szebb s magasztosb érzelemnek kebel helyet alig adhat, dicsőbb indulatot pedig épen nem táplálhat, mint az érzelmek’ leggyöngédebb, legnemesbikét: a szereteted Mint minden létező vagy csak gondolható tárgyat vagy eszmét is, a mindennapias látmánytól a legmagasabb fogalomig lehet tökélyesítve látni vagy képzelni : épen igy vannak a nagyon széles és tág értelmű szeretet szónak bizonyos árnyékozásai, mellyek egy vagy más fogalomhoz alkalmazva ismét magasb s tisztább érzelmeket föltéleznek. Az isteni törvények szerint parancsolt hármas szeretet: Isten, felebarátunk s minmagunk iránt, legmagasban áll kötelességeink között. Alig alább ennél, szinte vallásosan főn s ép olly kötelesség’ színében áll a polgárisodott s hazákra osztott világban az annyit jelentő s olly sokat kívánó honszeretet. Miben határozódik ez nálunk férfiaknál, az annyi és olly különböző pályákon küzdők vagy veszteglőknél, azt itt kijelölni, határvonalak közé idomítani, vagy csak érinteni is, sem ideje, sem helye, de mit értek !