Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-22 / 3. szám
— 59 nyit azonban igaz lélekkel mondhatok, hogy e társaságot közönségünk az előbbinek — méltán is — föléje emeli, mit a f.hó első napjaiban tartott megyegyülések s az épen most zsibongó meleg és poros vásár alkalmával bebizonyított részvét eléggé igazol. Vásárról emlékezvén nem hallgathatom el az iparnak egy nemét, mellyet vásár előtt és alatt, némelly hiteles útlevéllel ellátott kereskedők gyakoroltak. Pirító szégyenére a városi rendőrségnek borzalommal kell naponkint hallanunk, az utczai kávéházi zsebmetszéseket, raktárak fölverését, s ezen iparlovagoknak kézrekerítés után egy óra múlva szabadon bocsáttatását, semmi vagy igen csekély büntetését. Nem czélunk valakit gyanúsítani, de mikor hetven nyolczvan bicskás özünli át városunkat s annyi megtérítlen kárt szenvednek polgártársaink, városi s vidéki kereskedőink, lehetetlen nyugodt kebellel tekintenünk, rendőreink becsületességére. Mint halljuk (bár teljesednek !) lelkes ráczaink, kiknek az .Életképek aradi levelezője már jó adag borsot tört orruk alá , hogy a ,kis, levelezőnek ,nagy igazságát, tettei czáfolják meg: a .Helység kalapácsai halhatatlan szerzőjét Petőfi Sándort azon csodaszép ,néprománczért, mellyben a ,tehéncsordást éskutyakölkökt burkoltatnak a halhatatlanság múmiájába , arany emlékkoszoruval fogják megtisztelni. Lám lám ! az érdem Sibenában is érdem marad! Kérelmükre azoknak, kik kilétemen tusakodnak, ezennel nyilvánítom, hogy én, a becsületes magyar embereknek tisztelője, az Aradban megbukott oppositionak leendő kolomposa s a jövő őszelőben tartandó restauratiotul fogva vagyok Arad megye becsületbeli alcancellistája, óaradi maradi ROPPANTÓ PÁL. — ZAY-UGRÓCZ, nyárhó 10. F. hó 8- kán tétetett le a zay-ugróczi posztógyár’ alapköve. Nem csak azért, mert hinni szeretem, hogy a Honderű’ kecses olvasónői Örömest értesülnek ollymiről, mi honunk’ műipari előadásának emeltyűjéül tekinthető , de azért is, mert ezen alapkőletétel épen olly fényes mint népies volt, — leirom ez ünnepélyt röviden. Szeretve tisztelt főispánunk , Marczibányi Antal ur ő mga, ki az alapkőletétele tisztét magárra vállalni kegyeskedett, a trencséni fördőbül a megye’csaknem minden, úgy vörös mint fehérzöld tollas előbbkelői kíséretében érkezék Bán mezővárosába , hol őt 50 zay-ugróczi lovas dzsidás, vezérével, három trombitásával s a Zay család’ nagy lobogójával fogadá, üdvözlé s a zay-ugróczi uradalom határáig kiséré. Itt a tulajdonos csömöri gróf Zay Károly ur, uradalmi tisztjei s számos vendégeivel, és dédesi fegyverzetben levő 12 lovag jelenlétében üdvözlé ő méltóságát, ki ezután minyi menet' kíséretében trombitaharsogás, taraczkok’ durrogása és örömriadások között vezettetett a Zay család’ ősi lakába , Zay-Ugrócz várába, hol az uradalom’ minden falujának bírái s esküttjei, az uradalombeli üdvözlő kath. és protest, papság, a helybeli posztósak kezébe és a lépcsőkön czitrom és narancsfák közt fölállított, virágokat hintő vagy 40 csinosan öltözött leányka várá be ő méltóságát. Innen az egész menet törökzene’ kíséretében a gyár’ helyére indult, hol az evang. él kathol. lelkészek rövid magyar, tót és latin beszédeket tartottak. A főispán által letétetvén az ez évi mindennemű pénzekkel s a jelenlevőknek pergamentre irt neveivel ellátott alapkő, a tulajdonos gróf köszönetét nyilvánító és zsenge intézetét ő mgának s a t. KK. és RRnek kegyeibe ajánlá. Mire a mgos főispán ismert ékesszólásával jellemzé a nemes gróf nyilvános élete’ törekvéseit. „Igen“ mondá ,,a ns gróf büszke öntudattal tekinthet múltjába, mert hazafiai kötelességeit híven s teljesen betölté, koronás fejedelmünkhöz s az uralkodó házhoz tántoríthatlan hűséggel viseltetvén , három országgyűlésen vitt terhetlen önállósággal a haladás zászlója alatt, s a mint eddig hazánk’ szellemi jólétének előteremtésében eredménydúsan fáradott, úgy e nagyszerű posztógyár’ fölállítása által, annak anyagi jóléte’ fölvirágoztatását is tetemesen előmozdítandja. Nem csak mint egyes ember, kibecsülni tudom a haza javáért buzgókat, de mint főispán is, e megye’ szegény adózói’ nevében ünnepélyes köszönetemet s lekötelezettségemet kell nyilvánítanom , hogy a tisztelt gróf elnépesedett vidékünk’ ügyefogyott lakosai’ sorsát, illy tetemes keresetmódnyujtás által enyhítette. Adja az ég, hogy buzgó törekvései hazaszerte elismerve s jutalmazva legyenek.“ Az alapkő’ illy ünnepélyes letételét fényes ebéd követé. A 90 úri vendég a kastélyban , a 3 és 4 százados mindennemű fegyverekkel, lobogókkal, mellképekkel ellátott lovagi teremben; a lovasok, falusi birák s esküstek , kőművesek és gyármunkások, összesen mintegy 400-an a helységben több helyütt a tulajdonos gróf’ költségén zene mellett vígan lakomáztak. Az úri ebédnél örömpoharak üríttettek a tulajdonos gróf által a király, királynő, haza , nádor , uralkodóház , a főispán , Trencsinmegye RR. és KK., Széchenyi István, Deák Ferencz, a magyarhoni minden felekezetű egyházi s katonai rend és a jelenlevők segességére. Estve a vacsora után a közel hegytetőkön nagyszerű örömtüzek lobogtak. Adja Isten, hogy a gyár minél előbb megkezdje működését, s a mgos gróf bőven élvezhesse fáradalminak s áldozatinak jutalmát.