Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-10-27 / 17. szám
17. SZÁM. KEDD. OSZTÓM 27. 1846. IRODALMI LEVELEK DR. LAUBE HENRIKHEZ LIPCSÉBEN. VI. E levelem’ folytában részletesebben fogom önt Petőfivel megismertetni. Bemutatom ön előtt minden eddig megjelent müveit s müvecskéit, szivének dobbanásait, lelkének mosolygó és boszutelt álmaival, — beavatom önt egész gondolkodásába. A mennyire csak lehetséges, megkísértem Petőfinek zordon és szelíd dalhangjait, — hizelékeny és gyöngéden elragadó, de még gyakran fül- szívszaggató dallamait megrendíteni, hogy meggyőződjék ön öszhangzó öszhangzatlanságáról e magyar Heine nak, mint egy rész állítja, vagy magyar Bérangernak, mint másik rész nevezi. Heine — Béranger.. és Petőfi!! Ti — kik amúgy találomra Petőfit Heine s Bérangerhez hasonlítjátok — bizonyára ép olly keveset tudtok Heine s Bérangerról, mint Garrick vagy Talma felöl. De hiába, a hasonlítási gyöngeség velünk született. Alig irt valaki köztünk egy pár versszakból álló költeménykét, már azonnal mi külföldi híres névrokont keresünk magunknak. Ekkép igaz, hogy legkönnyebb utón jutunk egy egy Hugo, Dumas vagy Bulwer és Walter Scott’ birtokába, é s igy kaptunk Petőfi’ személyében is egy Heinet s Bérangert egyszerre. Tudjátok-e, ki az a Heine, s mi volt ő a német irodalomnak?.. . kipusztítá abból a bárgyú nyomorúságot, s szellemet és szeretetreméltóságot ültetett helyébe. Midőn Heine költeni kezdett, silány idő járt Németországban. Közepesség honosult meg benne és volt a szóvivő, és beszennyező a jót és nemest egyfelől; másfelől az egykori nevezetességeken éledve, kétségbeesetten nyöszörgött : vége a német költészetnek, nem lesz több Göthe, Schiller, Lessing je, — jobb ha egészen felhagyunk az Írással stb. De ezt tenni annyi lett volna, mint Németországot semmivé tenni. Heine tehát úgyszólván Németország’ újraalapítója volt, Németország’ második Hermantja, ki nem ugyan a romai Varust, hanem igenis megveré a német philiszterség’ czopfos légióit. Heine kergeté tova 1826-ban megjelent Úti képeivel (Reisebilder) az unalmasság’ ízetlen ördögét a német irodalomból; ő volt a német Attila, ki az elmésség’ korbácsával bejárta Némethon’ határait, és megmutatá , hogy az ifjú tollakban nem halt ki a régiek’ ereje; hogy csak a pedáns, nehézkes szakáll’ lerázására van szükség. — Heine új életet hozott az ízetlen merevségbe — új hajnalderűt varázsolt a német irodalom vegére. Heine ezen dicsőséges hőstettei által minden bűneit ismét jóvá tévé, — kicsapongási bűneit, miket győzelmes mámorában elkövetett. S valóban Heine sok bűnt követett el, mellyeket én rövid sorozatban, Lipcsében megjelent egyik iratomban, mintegy ekkép