Honismeret, 1976 (4. évfolyam)
6. szám - KRÓNIKA - A vágsellyei Vörösmarty Klub (Halász Péter)
san általános ismertetést tart, mintegy megalapozza a soron következő előadást. Ez nagymértékben elősegíti, hogy a közönség minél többet tudjon elraktározni magába a hallottakról. A Vörösmarty Klub tehát elevenen, hasznosan és színvonalasan tevékenykedik, jól mutatja ezt a nagy érdeklődés, amikor valamelyik „csemegének" számító előadásra Pozsonyból, Komáromból, Nyitráról is eljönnek, hogy a közelebbi településeket ne is említsük. Mindez rendkívül dicséretes de egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról a hallatlanul nehéz munkáról, amely ezek mögött az eredmények mögött van. Különösen azért fontos ezt hangsúlyoznunk, mert mindez jószerivel egyetlen ember áldozatos munkájának az eredménye. Tóth Lajos tanár kezdettől fogva vezeti a Vörösmarty Klubot. Az a fajta ember, aki a közösség szolgálatában találta meg életének, munkájának értelmét, s a nemes átelkesedést jól össze tudja párosítani a józan körültekintéssel, amint ezt a klub programjából adott ízelítő is érzékelteti. Amikor őszinte szívvel köszöntjük a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő vágsellyei Vörösmarty Klubot, érdemes egy kicsit eltűnődnünk azon, hogy milyen irányban tágíthatná ez a közösség működésének kereteit? Úgy véljük, hogy erre leginkább a klubtagság aktivizálásával volna lehetőség. A foglalkozásokra ugyanis jelenleg elsősorban az jellemző, hogy a klubvezető által — rendszerint nem csekély utánjárással — „megszerzett" előadó előad, a tagság pedig végighallgatja, majd hoszszabb-rövidebb ideig elbeszélgetnek az előadóval. A klub közösségének összetartozása nyilvánvalóan az ilyen „passzív" együttléteken is kifejeződik. Még szorosabbra fűződhetne azonban a kapcsolatuk, ha alkalmanként közösen végzett, aktív tevékenységekben is részt vennének, hiszen a társakkal együtt végzett munka a leghatékonyabb közösségteremtő erő. Erre pedig szinte önként kínálkozik a lehetőség, ha erősödne a klub honismereti jellege, s közösen elhatározott és együttesen művelt helytörténeti kutatásokat végeznének. Természetesen nem arról van szó, hogy a klub 200 főnyi tagsága lásson hozzá egy ilyen feladathoz, de a kétszáz között minden bizonnyal akad néhány, akiben megvan az érdeklődés és a készség az ilyen jellegű munkához, s ehhez néhány lelkes pedagógus nagyszerűen tudná mozgósítani a fiatalokat. Néhány téma máris kínálkozik: Pázmány Péter, Vak Bottyán, Sellyei József, Feketeházy János (a budapesti Szabadság híd tervezője) vágsellyei kapcsolatai, vagy a szűkebb környék helytörténeti emlékei, Mátyusföld népének hagyományai, de akár a városban működő ipari üzemek, termelőszövetkezetek vagy iskolák története — mind, mind izgalmas és szinte kimeríthetetlen lehetőségek. Esetleg érdemes volna létrehozni a klubon belül egy hímző szakkört, netán egy népdalkört, vagy akár táncházat is lehetne szervezni, attól függően, hogy az emberek mi iránt érdeklődnek. Kicsiben kellene elkezdeni ezeket az akciókat, hogy aztán néhány lelkes ember tovább serkentse a többieket. Egészen biztos, hogy ha a klubtagság nemcsak hallgatója, de alkalmanként résztvevője is lenne egy-egy foglalkozásnak, az vonzóbbá, tartalmasabbá és élményszerűbbé tenné a Vörösmarty Klub kulturális tevékenységét. Ehhez azonban az is szükséges, hogy ne egyetlen vagy néhány ember vállán nyugodjanak a klub munkájával járó gondok, hanem minél többen kapcsolódjanak be a szervezésbe és a tényleges munkába. Messzire szaladtunk a tervezgetéssel, pedig néha a mindennapi problémák megoldása is rendkívüli erőfeszítéseket kíván. Nem véletlen, hogy a szlovákiai magyarság körében keresve sem találunk ilyen eleven és céltudatos klubéletet, mint Vágselylyén. Pedig mindenki számára itt a mérce: ki-ki megmérheti vele saját ki nem használt lehetőségeit. Halász Péter 26