Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
BESZÉLGETÉS - Deregán Gábor: Műemlékvédelem, önvédelem. Beszélgetés Zádor Mihály egyetemi tanárral
BCSZÉlGETfe 1 Műemlékvédelem, önvédelem Zádor Mihály egyetemi tanárral beszélget Deregán Gábor Magyarország területén ma körülbelül 10 ezer, megóvásra érdemes építészeti érték található, hivatalosan 8691-et tartanak számon. Minden módon megőrzendő műemlék 1870, műemlékjellegű épület 5632, városképi jelentőségű építmény 1189 van hazánkban. Funkciójukat tekintve: 2374 a lakóház, 1246 a középület, 2658 egyházi és 1256 népi műemlék. Háromszázötvenöt templom és várrom dacol az idővel. Nem tartozunk tehát - műemlékek vonatkozásában sem - a gazdag nemzetek közé. Történelmünk tanúit és idézőit jobbára a történelmi viharok tizedelték meg. Éppen ezért kötelességünk a megmaradtakat gondosan megőrizve, utódainknak is átörökítenünk. Ez a feladat. És mi a valóság? — kérdezem Zádor Mihály professzortól, a Budapesti Műszaki Egyetem tanárától, aki számos szakkönyv szerzője, az egyetemen az építészhallgatóknak műemlékvédelmet ad elő és a műemlékvédelmi szakmérnökök képzését irányítja. Nincs okunk a szégyenkezésre - válaszolja. - Nincs, mindenekelőtt önmagunk, ám a külföld előtt sem. Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert az utóbbi esztendőkben világszerte a figyelem előterébe került a múlt emlékeinek a megóvása. Annak ellenére, hogy ez mindenütt számottevő anyagi terhet jelent. Ma -minden bizonnyal - nincs olyan ország a földön, ahol úgy szüntetnék meg egy-egy évszázados műemlék, városnegyed felújításának kétségtelenül nem kis gondját, hogy bulldózert eresztenének neki. Persze gyors, egyszerű és olcsó ez a módszer, milliókat nyerni lehet vele, de milliókat is veszíthetünk általa. Ma a legtöbb országban törvény szabályozza a műemlékvédelmet, s az országok többsége elfogadja a műemlékvédelem nemzetközi alapelveit, amelyeket az 1964-es Velencei Charta rögzít. Mi nemhogy elfogadjuk, mi részt is vettünk a Charta előkészítésében, a hazai műemlékvédelem azt megelőzően is ezen elvek szerint tevékenykedett. Magyarország egyébként egyike volt azoknak az államoknak, amelyek elsőként készítettek jegyzéket - már a múlt század végén! - műemlékeikről. A máról pedig elmondhatjuk: törvényeink nemzetközileg is korszerűek, korszerű - és remélem, hogy a jelenlegi átszervezéssel még ütőképessebb leszműemléki szervezetünk is. Az utóbbi időszakban évente 6-800 millió forintot fordítunk műemlék épületek helyreállítására. Bocsásson meg, hogy megszakítom. Úgy érzem ugyanis, hogy a műemléki kérdésben sajátos tudathasadásnak lehetünk tanúi. Számos jelből arra lehet következtetni, hogy a múlt értékeinek megóvása már-már nemzeti ügy, gondoljunk például a pusztuló kastélyaink körül kialakult televíziós- és sajtóvitára. Ugyanakkor nem eléggé elszigetelt vélemény az is, hogy minek „annyit kidobni ócska romokra, düledező, csákányra érett házakra!" Magas színvonalú a műemléki kultúránk, mondjuk. De kik vannak e többes számon belül és kik kívül?