Honismeret, 1995 (23. évfolyam)
EZERSZÁZ ESZTENDŐ - Halminé Bartó Anna: Millenniumi krónika, anno 1896.
fészkei", a Kúria-palota és a Királyi Tábla (utóbbi még a bontás előtt, a millennium napjaiban olcsó szállásként szolgált a fővárosba látogatóknak), így lett a Kerepesi út (ma Rákóczi út) folytatása a Kossuth utca, egyenes közlekedési utat és teret nyitva a majd később felépítendő Erzsébet-hídnak. Az építés érdekes módon zajlott. A régi házak mögé építették a díszes, magas új épületeket, s csak ezek elkészülte után bontották le a régieket, hogy azokban az üzleti élet addig is működni tudjon. Jellemző volt a millenniumi Budapestre, hogy a rohamosan szaporodó bérházak nemhogy csökkentették volna a lakbéreket, de éppen ellenkező hatást váltottak ki, nem beszélve a gyorsütemű fejlődés következtében egyre emelkedő ingatlanárakról. A város úgyszólván minden utcájában építkeztek, s alig akadt köztük földszintes ház, még az apró, szűk utcákban is két-három emeletesek készültek. Az újonnan kialakított közutak és sugárutak városias forgalmat hoztak. A villamos és a lóvasút könnyebbé tették a városrészek közötti érintkezést. Ezekben az években népesült be, s épült fel Újpest, Kispest, Erzsébetfalva, Haraszti, Pécel, Rákoscsaba, Rákospalota és Budafok. A főváros az ünnepre való készülődés, az építés és szépítés lázában égett. A millenniumi kiállítás területén zajló átalakítások már önmagukban is alapvetően megváltoztatták a fővárosnak ezt az addig rendezetlen területét, amit a városhoz az Andrássy út kötött. A szép sugárút előkelő jellegének megőrzése érdekében, és a vele kapcsolatos városrész olcsó és biztos közlekedésének megoldására - Európában másodikként -földalatti vasút építésébe kezdtek. A sokak által merésznek tartott tervek alapján készülő vasút a Gizella térről (ma Vörösmarty tér) a Kugler-féle (Gerbaud) cukrászbolt közeléből indult, s alagútban haladt a Városligeti-tó partjáig, majd nyílt pályán folytatta útját. Emiatt az ünnepet megelőző évben az Andrássy út teljesen föl volt dúlva. Földsáncok emelkedtek, árkok mélyedtek, gerendaállványok és deszkapalánkok zárták el még a túloldalra való áttekintést is. (Ld. Honismeret 1995- 4. sz. belső borítóját) De a város más részeiben is kotrógépek, gőzdanik csikorogtak, földszállító szekerek zörögtek. A nagyobb tereken új vásárcsarnokok épültek, a kiállítás előtti téren új múzeumcsarnok készült a képzőművészeti alkotásoknak, a kiállítás területén deszkapaloták, kupolák, tornyok ideiglenes építmények nőttek ki a földből. A nagy átalakítások nem hagyták érintetlenül a Gellért-hegyet és környékét sem. A nevezetes hegyorom bordáival ebben az időben még egészen a Duna széléig meredezett, csak keskeny utat hagyva szabadon a parton. Két széléhez hidakat terveztek, melyek közül az egyik Ferenc József nevét viselte (ma Szabadság-híd) s a millenniumra átadták. (A másik, mely az Erzsébet nevet kapta, csak később készült el.) A két híd között szélesebb összekötő utat terveztek és építettek (ma Szt. Gellért rakpart). Ezért a hegy lábánál húzódó házsort lebontották, s a hegy oldalából további kiálló sziklákat robbantottak le, ezzel töltve fel a hídfőket. Az új híd(ak) így egészen a város közepébe hoztá(k) a gyönyörű regényes hegyet, melynek egyik fele gyorsan települt be nyaralókkal, másik felének ligetes része a kirándulókat várta, pompás kilátást nyújtva a városra. Az ország törvényhozása által megszavazott pénzből új és állandó országház építését kezdték el a Duna partján a Tömő terén. 1892-ben elhatározták, hogy a történeti nevezetességű millenniumi országgyűlést, a magyar szentkorona jelenlétében itt fogják megrendezni, ezért az építést fel kellett gyorsítani. Az ünnepségek kezdetére a palota külsőleg már teljesen elkészült, belül azonban csak az előcsarnok és a kupolacsarnok volt befejezve. Az új országház mögötti téren új igazságügyi palota épült. A csarnokot Lotz Károly allegorikus festménye díszítette. A főhomlokzat kőszobor-csoportozata Zala György alkotása, fölötte Senyei Károly háromfogatú vörösréz diadalszekere, a trigától kétfelől, az oromzatos középrész tetején Fadrusz János két törvényhozót ábrázoló szobra állt. A párkány fölötti attikán a Stróbl-iskola növendékeinek művei kaptak helyet. A