Honismeret, 2000 (28. évfolyam)

2000 / 2. szám - SORSKÉRDÉSEK - A paksi zsidóság és a Rosenbaum nyomda (Acsády Gabriella)

A paksi zsidóság és a Rosenbaum nyomda Magyarok vagyunk és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallásfelekezet, midőn imaházunkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és ránk is árasztott kegyelemért, de az élet minden egyéb viszo­nyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk" (a magyarországi és erdélyi zsidók képviseletének kiáltványa 1848. márc. 17.) A Balkán felé vezető Dunai út nagy forgalmú volt, s ennek mentén Földvár, Fadd és Tolna mellett Paks is kereskedő településsé fejlődött. Ezekben a községekben túlnyomórészt rácok és törökök éltek, de közéjük zsidók is betelepültek. E községek a felszabadító háború során el­pusztultak és csak a XVIII. század békés évtizedeiben népesültek be újra. A kialakult települé­sek egyik meghatározó pontja Paks lett, amely szárazföldi és vízi adottságai révén 1730-ban mezővárosi rangra emelkedett.­ A XVIII. század végére a zsidó közösség olyan mértékű fejlődésen ment át, melynek kö­szönhetően képes volt kielégíteni a közösségi élet minden igényét és szükségletét. Volt világi és hitéleti vezetője, bírája és rabbija, 1788 óta II. József császár rendeletének eleget téve, iskolája s nemcsak földesuraitól, hanem a megyei hatóságoktól elismert temetője volt Pakson. Fizetni tudta mindazokat a személyeket - kántort, metszőt, tanítót, kórházgondnokot, kisbírót, temp­lomi és községi szolgát, akik nélkülözhetetlenek s község keretén belül. S hogy életük megle­hetősen vidám lehetett, arra utal a lakodalmi mulattató, s muzsikusok jelenléte.­ Az első összeírás 1835-ben készült. Nyolcvan fő élt itt, az első önálló zsidó hitközség is ekkor alakult ki. David Marcus volt a rabbi, és Moyses Jakob a tanító. A paksi zsidó közösség fejlődésével a helybeli kereskedelem már nem mutatkozott elégségesnek, ezért 1739-ben enge­délyt kértek a környező falvak felkereséséhez.­ A kérvény eredményes volt, az engedélyt meg­kapták. 1744-ben azonban már arról panaszkodtak, hogy nem fogadják őket szívesen a kör­nyező községekben, mivel a helyi kereskedők üzletét rontják. A század folyamán szépen fejlődött a zsidó közösség. Irataik az 1777-es nagy tűzvész során megsemmisültek, ezért 1781-ben egy privilegiális levelet kaptak a földesúrtól. Ez összefoglalja azokat a kedvezményeket, amelyeket már az előző években megszereztek.­ A zsidó közösség bíráját az uraság jóváhagyásával választották. A rabbi, a zsidó bíró és az esküdtek alkották az elsőfokú bíróságot a zsidók egymás elleni pereiben. (Abban az esetben, ha kereszténnyel akadt peres ügyük, a világi bíróság döntött.) A mindennapi életben az ura­ság a zsidóknak sok engedményt adott, annak ellenére, hogy a zsidóság zselléri jogállású volt. A XVIII. század végén alakult az első iskola, amely később többször megszűnt. A XIX. század elején, 1807-ben már 643 zsidó lakott a településen. Közülük kétszáztizenkilencen nem Ma­gyarországon születtek: morva, cseh, lengyel, német és galíciai származásúak voltak. Pakson hagyomány volt, hogy a zsidók a közterheket pénzen megválthatták (hiszen szombaton és egyéb ünnepnapjukon nem dolgozhattak). 1840 változást hozott a paksi zsidóság történetében. Akkor kapták meg a törvényes jogot a szabad költözködésre és kereskedésre, így sokan elköltöztek, mert máshol jobb üzletet talál­tak. Ekkorra már hétszáztízen laktak Pakson. Az emancipáció kérdése a reformkorban merült fel. 1844-ben Bezerédj István sürgetőleg a következőket mondta: „A zsidók ruháztassanak fel azon jogokkal, amelyekkel Magyarországon más nem nemes lakos bír". Ez 1867-ben valósult meg. Az 1848/49-es szabadságharc idején tizennégy paksi zsidó fiú fogott fegyvert és állt be ka­tonának. Amikor Kossuth felhívására hadat kellett állítani, és elindult az országos gyűjtés, a zsidó község 101 forint adományt adott, és további 425 forint kölcsönt folyósított. A szabad- 1 G. Szabó Tü­nde: A paksi zsidóság története 1995. 5. old. 2 Schweitzer József-Szilágyi Mihály: A Tolna megyei zsidók története 1867-ig. Bp., 1982.­­ Holocaust Emlékkönyv. TEDISZ 1994.190. old. 4 Ugyanott 191. old. 71

Next