Honismeret, 2000 (28. évfolyam)
2000 / 1. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - Helyismereti tankönyv az iskolai nevelésben (Kováts Dániel)
ismerem, ez az én pátriám, vajon mit tudhatok még meg róla". Vagyis él az elinduláshoz szükséges kíváncsiság, csak arra kell vigyáznunk, hogy ez a továbbiakban is fennmaradjon. A honismereti tankönyv élhet azzal az előnnyel, hogy amiről ír, azt az ismeretek átadásának legősibb és legtermészetesebb módján közvetítheti. Úgy vezetheti be olvasóját tárgyába, ahogyan hajdan az öregek tették, mikor téli estéken meséltek az unokáknak. A mesék, a mondák, a hagyományok átörökítésének természetes hangulatát idézheti föl. Azt a légkört, amelyet néhány szóval Kisfaludy Sándor egyik regéjének bevezető soraiban példásan megteremtett:„ Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege, Csobánc-várról, Édes-kedves, ím! halljad, egy agg rege:Múlt szüretkor Badacsonyon Ezt Múzsámtól vettem én, Egykor, midőn magam bolygok A hegy szirtes tetején. Hosszasan lehetne elemezni ezt az egyetlen versszakot témánk szempontjából. Most csak felsorolásszerűen hívom fel a figyelmet hangulatteremtő erejére (a meleget sugárzó kandalló), a hallgatóval való kapcsolatteremtésre (megszólítás), a történetnek a hallgató által is ismert helyhez kötésére (Csobánc-vár, Badacsony), a téma költői megközelítésének jelzésére („Múzsámtól vettem én"), valamint az epikai hitelt erősítő személyességére („magam bolygók"), továbbá a tájfestésre („A hegy szirtes tetején"). A születőben lévő magyar romantika terméke ez a költemény, mégsem teljesen idegen a modern (vagy posztmodern) világban. Ugyanis megtapasztalhatóan él továbbra is ifjúságunkban a meghittség, a személyesség iránti vágy. Valahogy így kell tankönyvet indítania a honismereti tankönyv szerzőjének, hogy érdeklődést keltsen, megjelölvén a tárgyat, amiről szólni fog, biztosítván a lélektől-lélekig szólás kapcsolatot teremtő hatalmát, s közvetítve azt a meggyőződést, hogy érdemes belépni abba a világba, amely a mi saját világunk ugyan, mégis szerezhetünk róla új információkat, illetve újabb nézőpontokból csodálkozhatunk rá elemeire. A motivációnak a hangulati tényezők és a személyes érintettség mellett van egy szinte kimeríthetetlenül gazdag további lehetősége, ami a helyismeret tárgykörének szemléletességéből fakad. Hiszen a fényképek, rajzok, reprodukciók, térképek, grafikonok természetes kísérői a szövegnek, s lehetővé teszik, hogy az információk a vizuális megjelenítés többféle formájában jussanak el a tanulóhoz. Megint Comeniust kell idéznem, hogy a szemléletes ábrák hasznosságának több évszázados felismerését jelezzem. Ő a képekkel kísért és előmozdított ismeretközvetítés jelentőségét abban látta, hogy az „arra készteti a lelkeket, hogy az iskolát ne valamiféle gyötrelemnek, hanem gyönyörűségnek képzeljék", elősegíti azt ,hogy felébredjen, a dolgokra tapadjon és egyre jobban élesedjék a figyelem", s az ebből következő" harmadik haszna az, hogy a gyermekek erre rávéve, és az ilyenfajta figyelemtől vezérelve, játszva és szórakozva sajátítják el a világban levő, elsőrendűen fontos dolgok ismeretét". Tehát a sikeres honismereti tankönyv olyan, hogy öröm kézbe venni, belelapozni, tanulmányozni, kiváltja a tanuló vonzalmát a honismeret mint ismeretkincs iránt, s átsegíti a tanulás fáradságán. A honismereti (lakóhely-ismereti) tankönyv érdeklődést keltő hatását azonban hosszabb távra szólóan tartóssá kell tennünk. Ezt tartalmának változatosságával el is érhetjük, hiszen a táj-és népismeret helyi témaköreinek gazdagsága olyan lehetőség, amit viszonylag könnyű kihasználni. A honismeret interdiszciplináris, tehát több tudományágat, szakterületet érint, s ez már önmagában is vonzó adottság. A helyismeret tartalmi elemei a tájföldrajz, az élővilág, a helytörténet, az irodalmi hagyományok, a művelődéstörténet, a néprajz, a névtan, a képzőművészet, a műemlékvédelem, a szociográfia ismeretköreiből származnak, tehát a tankönyv élhet a „varietas delectat" (a változatosság gyönyörködtet) ősi felismerésének előnyével. 5 Kisfaludy Károly: Csobánc. Kisfaludy Sándor és Kisfaludy Károly válogatott költeményei. A Magyar Költészet Kincsestára 16. Unikornis Kiadó, Bp., 1994. 121. old. Comenius: A Vestibulum és a Janua Lucidariuma, vagyis a dolgok tárgyjegyzékének szemléltető változata (1653). Fordította: Bollók János. Bibliotheca Comeniana VII. Sárospatak, 1999.13. old.