Honismeret, 2010 (38. évfolyam)
2010 / 4. szám - SORSKÉRDÉSEINK - Száműzöttek. A kolozsvári és a pozsonyi egyetem sorsa Trianon után (M. Pázmány Katalin)
Kolozsvár i Ferenc József Tudományegyetemen az 1918/19-es tanévben 2370 diák tanult, 83%-uk magyar nemzetiségű volt. Az egyre bizonytalanabbá váló politikai helyzetben, 1918 karácsonyán az intézmény - bár ekkor még nem foglalta el a katonaság - román ellenőrzés alá került. December 29-én, azon a napon, amikor Erdély és Románia uniója létrejött „Consiliul Dirigent (illetve a vallás- és közoktatásügyi reszort) önhatalmúlag átvette Erdély és a „ részek " egyházi, iskolai és közművelődési intézményeinek felügyeletét azzal a kijelentéssel, hogy az igazgatást a legdemokratikusabb, legszabadelvűbb módon, a vallásosság és a haza javára szavatolja ". Ezek a hangzatos, szép szavak távolról sem feleltek meg az igazságnak. Zaklatások, házkutatások, letartóztatások következtek. Az egyetem rektorát, Schneller Istvánt szuronyos katonák közrefogták és így kísérték az őrszobára, majd délután kiengedték, mondván, hogy tévedtek. A helyzetet nehezítette, hogy az egyetemi vezetés és Budapest kapcsolattartása komoly nehézségekbe ütközött, az ügyben egyik fél sem látott tisztán." Az intézményben - a jövőt illetően - teljes volt a bizonytalanság. Pesten a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium még januárban is nevezett ki új oktatókat Kolozsvárra. Az egyetem sorsáról, illetve átadásáról folyamatosan változott a megszállók elképzelése. Eleinte azt szerették volna, ha a tanítás magyar kézben marad, mert világosan látták, hogy nincs megfelelően képzett szakembergárdájuk, akikkel betölthetnék a megüresedett helyeket. Későbbi álláspont szerint az egyetem átvétele fokozatosan, 20-30 év alatt ment volna végbe. Mindezek csak elképzelések maradtak, mert rövidesen a magyar egyetem teljes felszámolása lett a végleges cél. 1919. május 8-án egy korábbi rendeletre hivatkozva I. Ferdinánd királyra való hűségeskü letételére kötelezték a tanárokat. Közölték velük, hogy csak abban az esetben tarthatják meg állásaikat, ha ezt megteszik, és egyúttal kötelezettséget vállalnak arra, hogy két év leforgása alatt olyan szinten tanulják meg a román nyelvet, hogy az alkalmas legyen az előadásaik megtartására. Azonban ez nem így történt, az egyetem oktatói hűek maradtak magyar esküjükhöz. .. Magyarnak lenni: nem a szó, a név, az ősök, az élet, magyarrá csak a szív tesz és a lélek!" (Alföldi Géza) Válaszlépésként, május 12-én a román hatóságok átvették az intézményt. Kíméletlenül abba-, és félbehagyattak minden tevékenységet, egyedül az aznapra tervezett doktoravatást engedélyezték. Sajnos mindez néhány nappal a szemeszter befejezése előtt történt, a diákok tanácstalanul és csalódottan vették tudomásul a félév és ezzel együtt munkájuk elvesztét. Vincze Gábor véleménye szerint „ez is tudatos lépés volt", mert a diákokat így próbálták a város elhagyására ösztönözni, és rávezetni arra, hogy más városban, pl. Debrecenben esetleg le tudják tenni az esedékes vizsgáikat. Ez még a „finomnak" nevezhető módszereik közé sorolható, hiszen a hatóságok a hallgatókat koholt indokokkal zaklatták, üldözték, megakadályozták a szüleikkel való kapcsolattartást, ok nélkül meghurcolták, megverték őket. 167 tanulónak engedélyezték a hazautazást azzal a feltétellel, hogy soha többé nem térnek vissza a városba. A tanárok és a magyar lakosság helyzete is kétségbeejtővé vált. Márki Sándor professzor naplójában. 1919. július 7-i bejegyzéssel ez olvasható: ,,A magyar ruha viselése miatt tegnap 12 (mások szerint pláne 50) úrinőt letartóztattak, egyet hír szerint meg is pofoztak Letartóztatták Barabás Samuet. Papot és kántorát is mindjárt a Magyar utcai templomban tartott istentisztelet után, ahol a Szózatot énekelték. "3 Őszre eltávolították az egyetemről a magyar személyzetet. A tanárokat száműzték, többeket kilakoltattak. Sokan Budapestre menekültek. Itt csatlakozott hozzájuk két kollégájuk - Boér Elek, a jog- és államtudományi kar és Ortutay Rudolf matematika- és természettudományi kar oktatója akiket szabadságuk letelte után a román hatóságok már nem engedtek vissza Kolozsvárra. I. Ferdinánd 1920. október 1-jén megnyitotta a Universitatea din Cluj néven alapított, új román egyetemet. A hallgatók jelentős részét komoly ösztöndíjakkal Románia különböző területeiről csábították oly módon, hogy a beiratkozást nem kötötték érettségi vizsgához, hiszen a cél a diákság számának mesterséges felduzzasztása volt. Még ebben az évben a városban maradt tanárok kezdeményezésére - felmerült egy ún. „erdélyi autonóm felekezeti egyetem" létrehozásának gondolata. Az intézmény októbertől 7 karral működött volna a Ferenc József Tudományegyetem munkarendje és szabályzata szerint. A kezdeményezést - bár a Budapesten lévő Egyetemi Tanács és az Országos Menekültügyi Hivatal is támogatta - a román hatóság betiltotta. Incze Gábor: A száműzött egyetem. JATE Press Szegedi Egyetemi Kiadó Szeged 2006. 21. old. 3 I Icze Gábor: A száműzött egyetem. JATE Press Szegedi Egyetemi Kiadó, Szeged 2006. 31. old. 33