Honismeret, 2010 (38. évfolyam)
2010 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Erkel Ferenc évforduló - Erkel és Kolozsvár (Almási István)
éves jubileumára az agg Brassai, ragaszkodása és tisztelete jeléül, gratuláló levelet küldött. Ennek egyetlen mondatát idézem: „Hadd csatoljam én is, az élők között legrégibb, legállandóbb barátod, üdvözletemet". Brassai mellett Deáky F. Sámuel író és Gyergyai Ferenc tanácsos, nyelvész, zenepártoló, oratóriumok szövegének fordítója tartozott Erkel meghitt baráti köréhez. A muzsikusok közül Heinisch Józseffel és Ruzitska Györggyel tartott szoros kapcsolatot. Valószínűleg ők voltak a példaképei a vezénylés művészetében, amit akkor kezdett gyakorolni, amikor egy műkedvelőkből toborzott kis zenekar élén állhatott. Ruzitska iránt érzett mély megbecsülését és barátságát azzal fejezte ki, hogy 1845-ben Bátori Mária című operája nyitányának partitúráját - az eredeti kéziratot - neki ajándékozta. A Kolozsvári Dalkör vezetősége 1868-ban, a megalakulás évében, tiszteletbeli taggá választotta Erkel Ferencet, Ruzitska Györgyöt, Mosonyi Mihályt és id. Ábrányi Kornélt. Erkel levélben köszönte meg a kitüntetést: „Nagyon tisztelt Hazafiak! Engedjék meg, hogy szíves megemlékezésükért, melynek folytán engem a Kolozsvári Dalkör tiszteletbeli tagjává megválasztani kegyeskedtek, legőszintébb hálaérzetemet kifejezhessem! Kétszeresen lekötelezve érzem magam e szíves megtiszteltetés által, mert igen kedves, felejthetetlen emlékek kötnek engem Kolozsvárhoz, ahol nemcsak első alapját vetettem meg szerény ismereteimnek, de megkönnyítette szerencsésebb haladásomat is nagy részben ottani legbensőbb barátaim szíves részvételének, szakadatlan buzdításának köszönhetem, mit mindenkor hálás elismeréssel nyíltan bevallani szeretek. Fogadják tehát megújított hálás köszönetem nyilvánítását a kegyes megtiszteltetésekért, melyre büszke vagyok. " Az 1874. augusztus 28-án megrendezett országos dalosverseny alkalmából Erkel Ferenc, akkor már a bontakozó énekkari mozgalom vezető egyénisége, Kolozsvárra látogatott és részt vett a bíráló bizottság munkájában. * Az utóbbi mintegy fél évszázadban a zenetörténet kutatói számos értékes, újonnan feltárt adattal és átgondolt érveléssel gyarapították az Erkel életének és művének szentelt irodalmat. Távol vagyunk azonban még attól, hogy pályájának minden fontos szakaszát részletesen és egyértelműen ismerhetnők. Számunkra különösen fájdalmas, hogy éppen arról a mintegy hat esztendőről, amelyet Kolozsváron élt le, alig maradt fenn eligazító, megbízható adat. Sajnos maga Erkel nem írta meg emlékeit ifjúkoráról. Ilyenformán a föltételezések, a valószínűség indoklása, az anekdotaszerű információk és az Erkelnek tulajdonított, de nem tőle származó, ma már ellenőrizhetetlen hitelességű nyilatkozatok úgyszólván elhomályosítják a félig-meddig világos mozzanatokat is. A sok példa közül itt csak egyre utalok. Petz Lajos Győr város zenei élete című, 1930-ban kiadott könyvében közölt egy 40 évvel azelőtt megjelent cikket Hogyan lett Erkel magyar zenész címmel, melyben, úgymond, Erkel maga számolt be róla, hogy egy ízben eljátszott egy dalt „az öreg Brassai bácsinak", aki miután csodálkozva végighallgatta, magyar zeneművek írására buzdította. Ebben a visszaemlékezésben már „az öreg Brassai bácsi" kitételt is meg kell kérdőjelezni, hisz 1834-ben, amikor Erkel elhagyja Kolozsvárt, Brassai nem több mint 34 éves, tehát semmiképpen sem öreg bácsi a nála csak tíz és egynéhány évvel fiatalabb Erkel szemében. Nincs hiteles értesülés a Kolozsváron lakó Erkel fivérek egymás közötti kapcsolatáról. Nem tudjuk, hogy kolozsvári hangversenyeken, zenés összejöveteleken, ünnepélyeken milyen darabokat játszott Erkel, mert sem műsorlapok, sem följegyzések nem kerültek elő. Arról viszont van tudomásunk, hogy művei közül melyeket adták elő Kolozsváron. Legkorábban 1840. augusztus 9-én, Szigligeti Ede Két pisztoly című népszínművéhez írt kísérőzenéjét hallhatta a kolozsvári közönség. Néhány évvel később Szigligeti további három darabja is az ő ze- 5 Lakatos István: Zenetörténeti írások. Bukarest 1971. 130. old. szerint. 6 Lakatos i. m. 138. old. 7 Ezeket Lakatos István A kolozsvári magyar zenés színpad (1792-1973). Adatok az erdélyi magyar nyelvű színház történetéhez című, 1977-ben Bukarestben megjelent könyve és Laskay Adrienne A kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve. (Eseménytörténet a sajtóvisszhang tükrében) című, 2003-ban Kolozsváron kiadott összefoglalása nyomán, illetőleg a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának Könyvtárában őrzött Kolozsvári színlapok című gyűjtemény alapján sorolom fel.