Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 6. szám - KÖNYVESPOLC - Balogh Mihály: A költő és a város Petőfi Sándor Kunszentmiklóson (Murányi Lajos)
nek valamennyi mozzanatát és legendáját is csokorba szedte, és kitér a kiadásra nem szánt Legenda című versre is, melynek keletkezéséről később a gyerekkori jó barát, Bankos Károly leánya számolt be. A költő és a város találkozása csúcspontjának nevezhető az 1845. év (Ünnep volt ez a barátság szép ünnepje...). Petőfi ekkor már ismert költő, megjelent első verseskötete, előtte pedig A helység kalapácsa, a város pedig májusban a Jászkunság százados „örömvigalmát", a kunok és jászok szabadsága megváltásának centenáriumát ünnepelte. (Hangulatos képet kapunk itt a régi vigalmakról is.) A város becsülte a szellemi teljesítményt, meg is ünnepelte létrehozóját. Petőfi sem járt másképp: amikor július 22-én váratlanul betoppant Bankos Károlyhoz Szentmiklóson, az ifjak lakomát rendeztek tiszteletére, mely hajnalig tartott. (Az eseményt a gimnázium tanulóinak fáklyás köszöntése tetőzte be.) Az ünneplés után reggel írta meg a Búcsú Kunszentmiklóstól című versét, majd már Szalkszentmártonban fogalmazott rövid levelet új barátaihoz. Az öröm és az ünneplés órái után a hátra lévő négy fejezetben a könyv komorabb, kevésbé szívderítő, a költő és a város viszonyának nehéz és fekete napjai következnek: 1848 nyarának helyi eseményei, Petőfi emlékezetes követválasztási (ma képviselőválasztásinak mondott) kudarca, illetve annak utózöngéi. Az események több forrásból is részletesen megismerhetők: az olvasó az események minden mozzanatát szemtanúként követheti végig. A június 15-én Szabadszálláson megtartott választás és a vereség részletes leírását a ,,Sándor, megbukunk!" című fejezetben kapjuk. Petőfi vereségének fő oka az volt, hogy a „messziről jött jelölt nem volt tisztában a helyi politika erőviszonyaival". Az őt éltető sokaság, akivel találkozott, nem rendelkezett választójoggal, az ellenzéki fiatalokból lett városvezetés pedig - néhány kivételtől eltekintve - ellene lépett fel. A választáson a hat mezőváros közül kettőből szinte senki sem jött el. (Most tekintsünk el a választás meg nem engedett eszközeitől, a Petőfit lejárató kampánytól, rágalmazásoktól, a költő megfélemlítésétől, a választók leitatásától - másutt is megesett ilyesmi bár így együtt talán sehol.) A feszültségekkel teli és fenyegetésekkel is tetézett reggelen végül szekérre rakták a költőt - nem tudták életét garantálni -, és egy mellékúton „menekítették ki" Szabadszállásról. Ezután - eközben - már gyorsan lezajlott a választás. A még versenyben álló jelöltek visszaléptek, és a megmaradó egyetlen jelöltet, Nagy Károlyt megválasztották követnek. Az események utóéletét az „Egy pillanatra meg volt lelke törve " című fejezet tárgyalja. A megalázott Petőfi a választás napján beadványt írt a kormánynak, melyben kérte a törvénytelen választás megsemmisítését. A dokumentumot Deák Ferenc igazságügy-miniszter átküldte a belügybe, melynek három nap múlva hozott határozata szerint nem illetékes a kérdés eldöntésére, és az országgyűlés elé utalta. Petőfi június végén visszafogottabb hangú röplapot szerkesztett A szabadszállási néphez címmel, melyben a választás törvénytelenségéről ír, s hogy azt meg fogják ismételni. A sajtóban is hangot adott mérhetetlen csalódásának, melyre csak egy alkalommal tudott otrombán reagálni ellenfele, Nagy Károly. A július 5-én megnyílt országgyűlés elé valahogy mégsem került idejében a választás kivizsgálásának ügye és Nagyot követként igazolták. Ezután Petőfi pisztolypárbajra hívta ki ellenfelét, aki gyáván meghátrált. A költő végül úgy döntött (talán a közelgő hadi események miatt is), hogy soha többé nem lesz követ. Az összegzésre a zárófejezet (Végső számvetés némi tanulsággal) vállalkozott néhány fontos kérdés felvetésével: barátból ellenség lett-e Petőfi? Rát cselszövés vagy politikai szereptévesztés történt? Van-e tanulság? Az ezekre pontos választ adni nyilván nem tudó, de a körülményeket alaposan bemutató, mérlegelő, az eseményeket , jobban megérteni és megértetni akaró, „a város és a költő ügyét" mérlegre tevő szerző úgy véli, hogy a „korabeli jászkunsági, kiskunsági viszonyok alaposabb ismeretében Petőfi itteni bukásának nem annyira a ténye szégyellnivaló, mint inkább a módja." A kötet szerves, időben mégis elkülönülő része a költő városi „utóéletének" a kritikus bemutatása (A Petőfi-kultusz Kunszentmiklóson). Nem nevezhető sikertörténetnek Petőfi emlékezetének az ápolása. .,kultuszt és ellenkultuszt egyaránt teremtett Petőfi és Kunszentmiklós viszonya, közös története". (Igazat kell adnunk a szerzőnek, aki szerint „a kultusz minőségéért, ellentmondásaiért, s tán még az ellenkultuszért is, némi felelősség a költőt is terheli") Egészen 1892-ig, az Ipartestület akkori március 15-i ünnepségéig a visszafogottság jellemezte, Virágh Dénes főbíró és a város egykori szerepe miatt. Még érdekesebbek a további események: a költő halálának 50. évfordulójától már a „koszorús költő" a főszereplő. A költő születése, majd 1848 centenáriumának a megünneplése után pedig már az átpolitizált Petőfi jelenik meg. Izgalmas részletekkel szolgál az Emlékhelyek, emlékjelek, relikviák fejezet, melyben a főleg a helyi veszteségekkel (az elpusztult, elveszett emlékekkel, épületekkel) és a tévedésekkel ismerkedhetünk meg, majd Egy különleges Petőfi-emlékhelyről, Székely Gábor kunszentmiklósi magánmúzeumáról kapunk szeretetteljes szavú tájékoztatást. Érdekes adalékokkal szolgál a Kerestem Petőfi Pistit fejezet, melyben egy helyi legendáról esik szó: Petőfi öccsének vagy a költőnek magának született-e Kunszentmiklóson törvénytelen gyermeke... A könyv ismeretterjesztő céllal íródott, „nem az irodalomtudomány asztalára szánta" szerzője, az irodalomjegyzék azonban elárulja a filológust: a Petőfitől, Petőfiről (Válogatás a kunszentmiklósi Petőfi-irodalomból) fejezetben olvashatók a felhasznált források. A borítón és a szöveg között az olvasó előtt jórészt ismeretlen színes és fekete-fehér illusztrációk találhatók. A kötetet hangzó olvasókönyvként CD-melléklet is kíséri, melyen Petőfi Sándor versei, levelei és egyéb írásai, István öccse hat verse és Bankos Károly emlékező írása hangzanak el három előadó tolmácsolásában. A kötet végén szerepelnek név szerint, akiknek a segítsége és támogatása nélkül ez a kitűnő munka sem jöhetett volna létre. A szerző munkája elején úgy vélte, „hogy mindent, amit tud, el kell mondania a költő és a város viszonyáról a mai és holnapi szentmiklósiaknak. Mindent, kezdve a szülőhely kérdésével, lezárva az újabb időkig nyúló Petőfi kultusz bemutatásával. Túlnyomórészt inkább csak epizódok ezek a költő életében és a város történetében, de az epizódok együtt, összeolvasva töltik ki a könyv alcímének ígéretét: Petőfi Kunszentmiklóson." Úgy véljük azonban, hogy a kunszentmiklósiakon kívül a tágabb haza lakói is élvezettel forgathatják ezt a könyvet: diákok, helytörténészek, irodalomtanárok. iro-