Honismeret, 2021 (49. évfolyam)
2021 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Vágvölgyi Zoltán: Egy múzeumigazgató emlékére: Százötven éve született a szentesi Koszta József Múzeum alapítója, Csallány Gábor
Egy múzeumigazgató emlékére Százötven éve született a szentesi Koszta József Múzeum alapítója, Csallány Gábor „A szentesi múzeum azért megcsodálnivaló, mert egyetlen embernek, ennek a már őszülő, vékonycsontú Csallánynak őrjítő hite teremtette meg!’ (Komáromi János író) 1897. május 9-e jelentős nap volt Szentes történetében. Ezen a napon tartotta alakuló ülését a Csongrádmegyei Történelmi és Régészeti Társulat, mely célként tűzte maga elé a megye múltjának kutatását, a régészeti leletek és egyéb régiségek gyűjtését, valamint az ismeretterjesztést. A társulat létrejöttének kezdeményezője egy lelkes fiatalember, Csallány Gábor volt, akit múzeumi őrré választottak. Ebből a társulatból nőtt ki a Csongrádvármegyei Múzeum, mely a harmincas évekre Európa-szerte ismertté vált. A jubileum kapcsán érdemes áttekinteni az intézmény igazgatójának gazdag életművét. RÉGÉSZET ÉS MÚZEUM Csallány Gábor 1871. május 10-én született egy dunántúli kisvárosban, Tamásiban. Mivel az édesapa munkahelyei folyton változtak, így a család is állandóan költözött. Gábor középiskolai tanulmányait Budapesten, Zágrábban és Fiuméban folytatta. Érdeklődése a műszaki és humán területek felé egyaránt megnyilvánult. Elsőként a villanyszerelő szakmát sajátította el, majd 1890-ben az Adriai Tengerhajózási Társaság alkalmazottjaként féléves tengeri utazást tett Dél-Amerikában. 1892-ben került Szentesre. A Belvízszabályozó Társaság telefonfelügyelője volt, és oroszlánrészt vállalt a Körös-(bal)parti telefonvonal kiépítésében. 1903-tól a szentesi kórház gondnokaként vette hasznát műszaki ismereteinek. A munka mellett egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a régiségek iránt. Jó barátságba került Kosztka Károly mérnökkel, a legendás 48-as honvéd századossal, aki szenvedélyes numizmata és régészeti gyűjtő volt. Csallányt is érdekelték a régi pénzek, és rabul ejtették a földmunkák során felbukkanó régészeti leletek is. Hamarosan feltárásokba kezdett Szentes határában. Ekkor - Kosztka ajánlására - a Magyar Nemzeti Múzeum helyi képviselőnek nevezte ki. Csallány életre szólóan elkötelezte magát a régészet mellett, és a helyi értelmiség köreiben szorgalmazni kezdte egy régészeti társulat megalakítását, ami 1897-ben sikeresen megtörtént. A Nemzeti Múzeum igazgatósága élénk figyelemmel kísérte tevékenységüket, és mint más „szakkedvelő” (mai szóval amatőr) régésznek, így Csallánynak is felajánlották a tanulás lehetőségét. Régészeti, numizmatikai, majd egy néprajzi tanfolyamra invitálták. Csallány örömmel élt a felkínált lehetőséggel, de autodidakta módon is gyarapította tudását, amiben segítségére volt kiváló nyelvérzéke: jól beszélt olaszul, németül és horvátul is.4 1 Komáromi János: Csatangolás mindenfelé. Genius K., Budapest, 1930. 155. 2 A Csongrádmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve. Szerk.: Berecz Sándor. Szentes, 1899. 3. 3 Szende László: Akik hajlamot mutattak a tanulásra. Römer Flóris és a „szakkedvelő” régészek. https://mnm. hu/hu/cikk/akik-hajlamot-mutattak-kutatasra-romer-floris-es-szakkedvelo-regeszek . Csallány Dezső: Csallány Gábor és a szentesi múzeum. 1971. 1-6. (Kézirat, Koszta József Múzeum, Szentes).