Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-06-08 / 46. szám
IPISZIESSI vasárnap junius 8-án 1834. TERMÉSZET - TUDOMÁNY. T.kutak. Kevés ember van olvasóink közt, ki az artézi vagy fúrt kutakról nem emlékeznék. Kiki tudja, hogy bőviz-forrásra lehet bukkanni, ha mély lyukakat ás az ember olly helyeken, hol eddigelé semmi forrást se találtak. Néha olly hatalommal szökik fel előbbi tömlöczéből, hogy több lábnyi magasságra emelkedik a’ földön felül. A természet tehát önmagától nyújt olly nézőjátékot, mellyre XIV-ik Lajos annyi milliókat pazérlott. Az artézi kutak nehány esztendő óta igen szaporodnak. Paksiak, kik ilyeket látni akarnak, csak St. Denis és St. Quen-re mennek. — Ezen tünemény, melly magában tekintve már eléggé nevezetes, még sokkal nevezetesb lenne, ha a’ várt viz helyett tűz-sugarak lobognának elő. Ekkor az esti gyertya - világot alkutból lehetne mindig meritni, az éghető gase csatornáinkba ömlene, ’s általa nagy könnyűséggel utszáink világosittatnának; nagy, és szegények részére épített házakat ezen miniatűr-tűzokádó segedelmével lehetne fűteni, ’s ki tudná előszámlálni a’ sok változásokat, mellyeket ez házi gazdaságunkban tenne: világositás, fűtés, konyhatűz, kovácstűz, ’s mind ezek ingyen! — Vannak földünknek nehány szagai, hol ezen tündériség valóságba megy által, t. i. Chinában. Igen hasznos a’ Chinaiakkal ismeretséget kötni, mert ők nálunk jó formán kétes világosságban állnak ; mi alkalmasint elosztanék, ha őket közelebbről ismernék. Úgy látszott, midőn ezelőtt valaki Chináról beszélt, mintha valamelly tündér palotának nyittatnának ki ablakat. „Könnyű annak hazudni, ki meszszéről jön“ szokták mondani, de most már számtalan tudósítások igazságai hagyatnak helybe. Közelebbi körülményei azon tűzkutaknak, mellyeket itt közleni akarunk , egy még most is Indiában lakó franczia térügető (missionarius) levelének kivonatja. Kia-ting-Tau kormánykerületben 250 órányi távolságra Cantontól észak felé több ezer sókutak találkoznak