Honművész, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1835-03-26 / 25. szám
• HOLTHVÉSZ, csütörtökön martius 26kán 1835. Nem száll-e hajó a’ hullám pályáján ? Nem közelg-e hószin lobogó? ’S ím a* várt jel a’ habok dagályán Megcsillámlik mint a’szirti hó; Száz örömköny gyűlöng hő szemébe,S ömlik a’ kedves jövő elébe. Jaj !de a’ lobogva szállt fehérség Hattyú szárny volt a’ borús égen, Elröpült az, ám de a’ hajó még Nem tünelgett messze széleken. Sóhajtási alkonyat szelébe Zúgtak ismét sziklák ellenébe. Eltűnt a’ nap , a’ hab eltemette, Véle a’ lány végreményit is ; Lángban állt az alkonyat felette, Lángolt a’ lány szivkétsége is; Jajgatása alkonyat zajába Szétkapkodva szóratott híjába. Itt közelget a’ sötét habokba Itt közéig pedig már a’ hajó, ’S mint az ég tüzes láng alkonyatja Rajta leng olly vérszin lobogó. Harsog e’ szó alkonyat szelébe Lányka ah ! ne fuss rablók elébe! Sem hall ő most — szív-öröm zajába — Sem lát , a’ midőn hajóra száll, Fut sikoltva a’ hajós karjába 'S ott rettenve rablókat talál. Jajgatása rablók vad zajába Elegyülve , hangzik már híjába. Veres R * *. SZORGALOM. Kereskedés és iparkodás spanyol országban. Bizonyos franczia kereskedő, ki 15 év elfolyása alatt Spanyolországot minden irányaiban keresztül utazta, egyik franczia hírlapba következőt iktatott, hogy legalább csak ama nagyobb előítéletekkel, ’ mellyekkel a’ világ spanyol ország iránt viseltetik , megvívjon. A’ spanyol tengermellékét — úgymond ő — dolgos és bátor néposztály lakja, mellyhez a’ belsőbb tartományokat hasonlítani se lehet. A’ milly restek ez utóbbiak, olly dolgosak és vállalkozók amazok. A’ hegyi lakónak is meg van a’ maga tulajdon bélyege ; csak jól kell őt kormányozni, hogy mind azon tulajdonokat bebizonyítsa, méh