Honművész, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)

1836-01-14 / 4. szám

sággal folytatandik, hogy hat év múlva már használni lehessen. Maga a’Duna, úgy vélekednek, Regensburgtól lefelé sokkal köny­­nyebben hajókázható, mint Ulm felett. Még is a’másik társaság a’ csatornát Kehi és Ulm között akarja építeni, ’s azt hiszi, minél több a’ csatorna, annál jobb. Gőzhajózás. Jövő tavasz folytában a’gőzhajók száma Pécstől Galaczig 8-ra menend, mellyek közül a’ legújabb 80 lónyi erővel bi­­rand. Ezen az alsó Duna-partok oláh lakosainak miveltségi álláspontjá­hoz képpest óriási vállalat következései már is észrevehető módon mutat­koznak. A­ kikötő helyeken már is mindenütt kis gyarmatok telepedtek­­le, nem sokára egész községgé növekedendők.. Az első gőzhajó megje­lenése elől, mintegy 6 évvel ezelőtt, az Oláhok, mint sátáni mivelői elfutottak. Most feszültséggel várják annak megérkezési napját, hogy az utazóknak szolgálatjaikat alálhassák. Dob, hangszer, nemesítése. A’ dob, vagy szorosabb értelemben féldob (Pauken) eddigelé igen tökéletlen hangszer valt, leginkább azért, mivel a’ hang kü­lönféleségét mindannyiszor a’ sió­fok megszorításával kellett’s lehetett csak eszközölni. Poussart ur, a’ párisi opera dobverője, kiszámolta, hogy a’ „Zsidóné“ czimer újope­rában több mint 800-szor kell a’ srófot igazítani a’ megkívántabb han­gok előhozhatására. Valamelly jeles franczia művész Strod ur tehát jelenleg „chromaticai“ dobokat talált fel, mellyeknek bőre mind a’ két részről közösülésben áll a’ levegővel, ’s rajtok a’ hangváltoztatás rábintók (pedalok) által eszközöltetik. RÉGISÉG, Jeles régiség.­­ Nevezetesek voltak mindenkor a’ világ történeteiben édes hazánk kies vidékei, mellyek az elavult századok­ban valamint a’ római birodalom alatt, úgy későbben a’ népek ván­dorlása idejekor a’ legvérengzőbb ütközeteknek és legemlékezetesb diadalmaknak szolgáltak többnyire csatapiaczul. De a’ XVI. századtól fogva még jelesebben tüntek­ fel az emberiség régiségeit és mestermi­­veit vizsgáló tudós világ előtt, midőn Ve­ran­ez Antal néhai esz­tergomi érsek a’ magyar tengerpartokon Vespasian császárnak ka­tona-szolgálattól felmentő réztáblájit (mellyeket addig a’tudósok nem ismertek) feltalálván Romába küldötte — Lazius Farkas panno­­niai — Szamosközi János daciai kőirásokat — Lamboky Já­nos pedig a’ hazánkban felfedezett romai pénzeknek leírását közre bocsájtották. A’ XVIII. században W­esz­p­rémi István — Schönvisner— és Eichel ötnél több romai Honestae Mis­sion is magyar hazánkban felfedezett réztábláknak foglalatját ki­

Next