Honművész, 1838. január-június (6. évfolyam, 2-52. szám)
1838-01-28 / 8. szám
999 KÖLTÉSZET. Vágy. Csak adna szárnyakat A’ jó ég énnekem ; S Szirén-szót, hogy szívig Hathatna énekem , Kelettől nyűgötig Bejárnám a' hazát, Bár légi utamon Vihar rohogna át. 'S a' merre szállanék Mint vándor csattogány : Panaszló hangokon Epedve hallanám: ,,Ébredj, ébredj Magyar! Hosszú álmod után, Ébredj , ébredj Magyar ! Mert itt a' báj-korány. „Előitéletid Hálóját tépjed el, ’S honod jólétéért . ^ Érjen minden kebel !‘ .Tégy , a'^^ay’ibrtítéS'z , Hüvészet és ezen^ K._ Művészet Szépen virágozand Hazadnak tág terén. ..Ébredj, ébredj Magyar! Itt már a' báj-korány; *S haladj a' nemzetek Dicset szerző nyomán !“ 'S hahogy még tán igy is Alom nyomná szemét A' népnek , és bilincs köztt tartná szellemét , Megkérném végre is Agg Tihany ősz fokát: Hogy ébresztő dalom’ Hazamon dergreat s Pesten vasárnap januarius 28. 1&38. Vi BARKA.