Honművész, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-01-31 / 9. szám
9 Pesten csütörtökön január. 31. 1839. KÖLTÉSZET. */̋ vándor szív» (Románcz.) Síri csend van a’ kebelben , Hol rajongó gazda élt; Mert ez két lakot keresni Sólyom-szárnyon útra kelt. Láng-szerelem : a’ vándor útja, Sólyom-szárnya : sors-lehel , A’ reménység: úti- társa , Pálya-czélja: hü kebel. ’S mig körűle gyors illában Száz meg száz tárgy tünetlez'; Hó-hegyek közti tünde várat Lel; — leánynak keble ez Udvarában pezsg a’ sok nép — A’ vándor szív tova száll. „Nem kell— úgy mond— olly laky, a’ melly felyideniknek zárva áll!“ És a’ mint repül viharként, Ismétpompás helyre lel, Külsejére melly amazt is Meghaladja fényivel. A’ vándor megnézi helyét Am de nagy hamar kilép: „Nem kell— úgy mond— olly lak, mi melly Kút belül, ’s csak külye szép!“ És odább száll , mint a’ sólyom Míg ujan lakot talál, Rózsa- ’s jázmintól körözve Melly királyi fényben áll. A’ zarándok áttekinti , ’S villám-gyorsan felrepül. „Nem kell— úgy mondház, a’ mellyben Fény és hiúság műje ül ! “