Honművész, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1839-01-31 / 9. szám

9 Pesten csütörtökön január. 31. 1839. KÖLTÉSZET. */̋ vándor szív» (Románc­z.)­ Síri csend van a’ kebelben , Hol rajongó gazda élt; Mert ez két­ lakot keresni Sólyom-szárnyon útra kelt. Láng-szerelem : a’ vándor útja, Sólyom-szárnya : sors-lehel , A’ reménység: úti- társa , Pálya-czélja: h­ü kebel. ’S mig körűle gyors illában Száz meg száz tárgy tünetlez'; Hó-hegyek közti tünde várat Lel; — leánynak keble ez Udvarában pezs­g a’ sok nép — A’ vándor szív tova száll. „Nem kell— úgy mond— olly laky, a’ melly felyideniknek zárva áll!“ És a’ mint repül viharként­, Ismét­­pom­pás helyre lel, Külsejére melly amazt is Meghaladja fényivel. A’ vándor megnézi helyét Am de nagy hamar kilép: „Nem kell— úgy mond— olly lak, mi melly Kút belül, ’s csak külye szép!“ És odább száll , mint a’ sólyom Míg ujan lakot talál, Rózsa- ’s jázmintól körözve Melly királyi fényben áll. A’ zarándok áttekinti , ’S villám-gyorsan felrepül. „Nem kell— úgy mond­­ház, a’ melly­ben Fény és hiúság mű­je ül ! “

Next