Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-04-11 / 29. szám
ryanthe“ operájukból vétettek. A többi részek voltak: Nusch dalszínészpár által éneklett duett; Marschner „templarius és zsidóné“ operájából; — Ernst elegiája, violoncellón előadva Huber magánjátszó által; — Herz H. C-moll concertjének első száma; fortepianón játszva Pahl Henriette assz. által; — Spohr „Jessondájából“ aria; éneklé Hirsch dalszinész ur; — Lindpaintner concertje flautára, játszá Pfeiffer Adolf a nemzeti színház hangászkari tagja; — Ernst „velenczei carneval“-ja; előadó hegedűn saját gondolatjaival kiczifrázva Arnstein magánjátszó úr; — férfi kardalok Weber „Euryanthe“ és „Tenda Beatrice“ operából; Bellini ariája „alla gioja“ — éneklé Mesterházy Emma kisasszony ; — Norma és Adalgisa párdalja (Norma 2-ik felv.); éneklé az emlitett kisassz. és Nuschné assz. — A többnyire régen ismertt darabok választása azt látszék bizonyitni, hogy e‘ hangverseny csak futtában állíttatott össze; mi ha nagyobb gondossággal történik, talán jövedelmesebb lehetett volna az előadás, ’s a’ közönség nagyobb részvéttel viseltetik, de ma elég hidegen mutatkozott. A' velenczei farsang (melly pedig művészi értékre nézve talán a’ gyengébb hangművek közé tartozik) hihetőleg könnyű és enyelgő jelleme miatt legkedvesebben fogadtatott, s azt a’ művész, ámbár nem közösen kívántatott, ismételve eljátszá. Uj tünemény volt ma Mesterházy k.a., ki szivességböl (nyilvánosan legelőször) vett részt e’ versenyben. Ha, mint természetes, annyira elfogultt nem volt volna, egyébiránt tiszta csengő hangja sikeresebb hatást gerjeszthető. Azonban nehezen hibázunk, ha azt ez óriási színházra nézve kissé gyengéljük. Mint kezdőnek e nemben előadási módját nem is vonhatjuk párhuzamba a’már jártas dalszinésznők énekléséhez. Az intézet neki minden esetre nagy köszönettel tartozik szívességéért, úgy különösen Páchlné asszonyságnak, kinek jeles tehetségei már régtől fogva ismeretesek előttünk. Sajnáltuk egyébiránt, hogy a‘ fortepianónak, mellyen játszott, egyébiránt kellemes hangjai annyira elvesztek a’ nagy terem űrében. BUDÁN, apr 4-kén a’ színpadon 2 szakaszú nagy hangverseny adatott, mellyben az élőzenék, szavalatok, opera-dalok, tabletuk, hangszeri versenydarabok egymást várták. Az előadók köztl különösen kitűntek Revieka (énekben, fortepianón), Doppler ur (flaután), Holling és Grimm urak (fortepianos cellón), Hersan ur klarinéton. SOPRON. Az itteni muzsikai egyesület január 29-kén adó 4-ik hangversenyét, mellynek részei: 1) előzene: Mercadante „Elena da Feltre“ czimű operájához; nagy hangászkarra alkalmazta Czegka ur, Károly f.h. dsidás ezrede hangászkarának mestere. 2) Sopran dal „II Crociato“ - ból, Mey er b eer-től; éneklé az egyesület zenemesterének zongora-kisérete mellett. Pirk Fanny kisasszony. — 3) „Le fou.“ Scène dramatique pour le Pianoforte par Fr. Kalkbrenner. (Un jeune pianiste trompé dans ses premiéres affections devient fou. 11 exprime sur son Piano les diverses sensations , qu' il éprouve.) Ezúttal játszás. Zisa Adélé kisasszony. — 1) Soprandal Bellini „Bianca e’ Fernando“-jából, zongora-kísérettel éneklés. P—irh Fanny k. a. — 5) Bravour-dal Donizetti „Elisir d’ amore“-jából előadva vadászkürtön Fousek úr által. — 6) A „lengyel őr“, romancz (magyar textussal) zongora-kisérettel éneklés. P—irh Fanny k. a. — 4) Auber „Porticii némájához“ az előzene. P—ih k. a. a’ legcsudálatosb hangnak birtokában van. A’ leggyönyörűbb frisség, a' legéreztelibb csengés mellett annak ereje a’ középső és felső cordákban rendkívüli. A’ mély hangok az eddig még hiányzó erőt is bizonynyal idővel megnyerendik. — A