Honvédségi Szemle 1968/2
1968 / 12. szám - POLITIKAI SZEMLE - Kovács László: A növekvő agresszivitás jegyében erősödik a nyugatnémet militarizmus
gat-Németországban a választók ugyanilyen hányada sorakozik fel a párt mögött, ez körülbelül ötven képviselőt jelentene számukra. Adott esetben a párt vezetői sem akarnak többet. Ebben a helyzetben a Kiesinger—Strauss párt jobbszárnya kétségtelenül mindent meg fog tenni, hogy közeledjenek Von Taddenhez, az NPD vezetőjéhez. Az újnáci pártot már ma sem nevezhetjük jelentéktelen pártnak. Vezetői nem kételkednek abban, hogy akárcsak Hitlernek, nekik is bőségesen ad választókat ugyanaz a kispolgárság, amely századunkban oly tragikus szerepet játszott Németországban. Aktivájuk már van. De egy nagy párt fenntartásához az aktivisták nem elegendőek — pénz is kell. Az erős fasiszta pártok, a történelem is mutatja ezt, sohasem jönnek létre önerejükből. Az újnáci pártnak soha nem volt annyira szüksége anyagi támogatásra, mint most. A következő másfél év alatt a választási propaganda hadjáratai mintegy tízmillió márkát követelnek. Ahhoz kétség nem fér, hogy az újnácik már sok pénzzel rendelkeznek, s hogy az összeg nagy része az NSZK hadikonszernjeitől folyik be. Az NPD finanszírozásának lehetséges forrásairól már sok nyilatkozat hangzott el. Nagyon valószínű, hogy Von Tadden pártját annak az összegnek a számlájára segélyezik, amelyet a háború utolsó napjaiban a hitleristák más országok bankjaiban helyeztek el. A titkos kasszából származó pénz egy része Otto Skorzeny, a hitleri hírszerző szolgálat egyik vezetője madridi irodájának közvetítésével jut az NPD vezetőinek kezébe. S hogy ez a veszély nem olyan távoli, hadd idézzünk most egy-két nyugati lapot, amelyek kommentálták az újnáciknak a legutóbbi választáson elért sikereit. A párizsi Le Monde azt írta, hogy „Egy új barna pestis első bacilusai váltak láthatóvá”. A Die Zeit a következőben foglalta öszsze véleményét: „Úgy látszik, még mindig termékeny az a föld, amelyen Hitler Adolf első sikereit elérte”. A Messaggero című római újság így írt: „Még nem érkeztünk el a Sieg Heil felejthetetlen szomorú emlékeihez, de már nem sok hiányzik hozzá”. Néhány angol lap az első oldalon számolt be a bajorországi tartományi választásokról. Daily Maily: „A neonácik újabb győzelme”. Sun: „A nácik győzelmesen masíroznak”. Daily Mirror: „Az újnácik győzelmi rohama a választásokon”. Ezeket azon országok lapjai írták, amelyek szövetségben vannak, sőt egy katonai tömbben Nyugat-Németországgal! Kell-e bizonyítani, hogy a parlamentben megerősödött újfasiszta párt a különböző bajtársi és katonaszövetségekkel, a hitleri időkből átmentett káderekkel milyen veszélyes politikai helyzetet teremthet Európában. Ezen erők aktivizálódását és növekedését lehetővé teszi a hivatalos kormánypolitika. FÉLELMETESEN FEJLŐDŐ HADIIPAR Ehhez kapcsolódik az a hatalmas ipar, amely az európai NATO-országok közül a legerősebb katonai, gazdasági potenciállal rendelkezik. Nyugat-Németország ipari termelése — volumen tekintetében — Európában az első helyre, világviszonylatban a második helyre került a kapitalista országok között. Az egy főre jutó acél-, cement- és autógyártás tekintetében, valamint sok más fontos gazdasági mutató tekintetében elérte, sőt maga mögött hagyta az Egyesült Államokat. Nyugat-Németország 1955-ben, a NATO-tömbbe való belépése után kezdte fejleszteni hadiiparát. Megsértve ezzel a potsdami konferencia határozatait, valamint azt az egyezményt, amely megtiltja, hogy az NSZK-ban bizonyos fegyverfajtákat gyártsanak. A Bundeswehr létrehozásának első időszakában (1955—1960) az NSZK elsősorban külföldön vásárolt fegyvereket, az utóbbi időben viszont nyugatnémet üzemekben megkezdték sok fegyverfajta tömeges gyártását. 1963 óta nyugatnémet üzemek teljesítik a Bundeswehr katonai megrendelésének legnagyobb részét. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a nyugatnémet ipar megfelelő átszervezés esetén nemcsak a Bundeswehr 74