Honvédségi Szemle 2009
2009 / 4. szám - MÚLTUNK - Takács Tibor: Petőfi, a katona
Múltunk Honvédségi Szemle 2009/4 65 Takács Tibor: ww PETŐFI, A KATONA Alakulat-névadók Petőfi Sándor nevét a mai Magyar Honvédségben az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj viseli. 1. A múló évtizedekben bejártam azokat a helyeket, ahol Petőfi született, iskoláit végezte, színészkedett. Megnéztem Költőt, ahol nászútját töltötte. Ide Balla József réghalt nagybányai festő barátommal autóztunk. Megmutatta a Teleki kastélyt, mely ma Teleki-Petőfi múzeumként működik. A kertben virágzott a híres somfa, alatta a kőasztal, amin a Szeptember végén című versét írta. Jártam fiaimmal halála helyszínén, mert ezt minden Erdélyt járó magyarnak látnia kell. Mindez bevezető ahhoz, hogy felidézzem Petőfi katonáskodása színhelyeit. Sopronban Sarkady Sándor költő barátom vitt el a város Petőfi-emlékhelyeire. 1839 februárjában hagyta el a selmeci Líceumot. Apja kitagadta rossz bizonyítványáért, Pesten színésznek állt. Innen apja hazavitte, ám édesanyja Osffyasszonyfára küldte, Salkovics Péter földmérő családjához, ahová májusban érkezett. Itt hamar társra lelt a mezőberényi születésű Orlay Petrics Somában, aki Sopronból jött nyári szünetre. A rokon fiú ősszel visszament a líceumba, s vele ment az akkor még Petrovics Sándor. Pénze nem volt, önként katonának állt. Katonáskodási okmányait Bayer Ferenc kutatta föl. 1839. szeptember 6-án lett a 48. Gollner gyalogezred önkéntese. Születési évét 1821-re tette. Az ezred székhelye Bregenz, míg egyes bataillonok Laibachban (Ljubljana) és Pesten voltak. Sopronban még 1831-ben az ezred állományából tartalék divíziót szerveztek. Az egység egyik őrnagya az 1848-ban gyűlöltté vált Jellasics volt. A Halász utcai laktanya helyén később egy ma is tetszetős iskola épült. Fáradhatatlan barátom ide is elvitt. A kaszárnya fotója a múzeumban látható. Dr. Csatkai Endre 1989-ben megjelent Petőfi Sopronban című könyvecskéje sok mindenben eligazít. Az egyemeletes laktanya fapriccsein kettesével aludtak az újoncok. A tisztikar nagy része osztrákokból, horvátokból állt. A vezénylet nyelve német, amit kerékbe törtek a magyar altisztek. Katonatársai „világfutó tintanyalónak’’ becézték az ifjú költőt, hiszen állandóan levelezett vagy olvasott. Ha rosszul szólt, kurtavasra verték, csakúgy, mint mikor kiszökött a Sopronba látogató Liszt Ferenc hangversenyére. Soproni diákokkal is barátkozott, a már említett Orlay Somával, Pákh Alberttel, a később neves humoristával, és Sass Istvánnal. Petőfi strázsahelye a postaépületnél volt. Vele szemben lakott egy jogtudós, aki látta, hogy a dermesztő hidegben fegyvere mellett egy deák nyelvű Horatiust tart kezében az ifjú katona. Fekete Sándor az „így élt a szabadságharc költője" című könyvében ezt írta Petőfiről: „Rászorult a vigasztaló latin költőre, a lelki egyensúly bölcs tanítójára. Horatiusnak ha nem is a hangja, de verselési módja, formája látszik a költő egyetlen olyan versén, amelyből már a későbbi Petőfi érezhető. Az őrágyhoz címzett versében azért mond köszönetet „a durva faalkotmánynak", mert az ínség élében ott talált nyugalmat: „Enyhét adás! az élő vad kínok örömteli ifja / Leggyönyörűbb álmit kebleten álmodozá.” Miről álmodott? „Érzem, barátom - mondta Sassnak hogy nem mindennapi embernek születtem.” Álmodott a dicsőségről. Minél jobban kiábrándult a katonaéletből, annál makacsabbul gondolt a szökésre. Ha majd a meszsze Tirol „hó környékezte bércei” alá kerül ezrede, onnan könnyű lesz „Tell Vilmos hazájába szökni ". 1840 márciusában indult útnak a század, de csak Grazig jutottak, s itt rostokoltak május elejéig. Végül gyalogmenetben nem Tirolba, hanem Zágrábba indult a zászlóalj. Petőfi nem volt velük, mert a tífust ágynak döntötte. Még beteg volt, mikor egy másik transzporttal társai után indították. Az őszi hadgyakorlat közben újra kórházba került. Az ezredorvosnak feltűnt az olvasgató baka. Römer doktor - mikor olvasnivalót kért tőle - azt kérdezte a beteg fiatalembertől: - Nem lenne kedve megszabadulni Innen? Ön nem ide való! - Nekem mindegy. Másutt sincs mit reménylenem. Ezt onnan tudja az utókor, hogy barátjának, Sass Istvánnak elmesélte. Az orvos szolgálatképtelennek nyilvánította, felülvizsgálatra küldte, ahol „saját kérésére" elbocsátották. Az orvosi lelet gyenge testalkatot, tüdőbajra való hajlamosságot, szívtágulást említ. 1841. február 10- én 68 elbocsátott társával elmasírozott a zágrábi dandárparancsnok előtt, azután gyalogmenetben visszatértek Sopronba. 28-an kaptak obsitot. A már 18 éves ifjú Sopronból unokatestvére után Pápára megy, ahol egyelőre a kollégium vendégtanulója. Mivel szorosan kapcsolódik egymáshoz Petőfi életében Sopron és Pápa, idézek néhány sort Kerecsényi Zoltán könyvéből: „A bakadiák"-ból. „Ez a város nem csak egy a Petőfi-emlékhelyek közül, ahol a költő rövid életében megfordult. Pápát második - jelképes - szülőhelyének lehet tekinteni, mert többszöri elhatározás során itt változtatta meg nevét. Petrovicsból Pápán lett Petőfi. A hagyományokat híven őrző iskolaváros máig így tartja számon: Petrovics Sándor Kiskőrösön, Petőfi Sándor Pápán született.” Iskolatársai bakának szólították, mert sárgapitykés, zöldhajtókás bakaruhában érkezett, és sokáig abban is járt. Az egyik alkalommal belépve az osztályba, társai nagy nevetéssel fogadták. A tanár úr dühöngve utasította ki. Ekkor nem sokáig maradt Pápán, de később visszatért. 1843. május közepén hagyta el végleg a várost. 2. Mivel Petőfi, a katona írásom címe, ugorjunk nagyot az időben. 1848. március 15-ig. Mint az irodalomtörténészek rég bebizonyították, a Nemzeti dalt se ő, se más nem mondta el a Nemzeti Múzeum lépcsőin, nem azért, mert szakadt az eső, ámbár ez semmit sem von le a költemény gyújtó hatásából. De igenis „elszavalta az öszszegyűlt fővárosi fiatalság előtt kora reggel" - írja az Életképek 1848. március 19-i számában a névtelen szerző, miután Jókai Mór felolvasta a proklamációt, amellyel a Länderer és Heckenast nyomda elé vonultak. Itt Petőfi újra leírta a fejből elmondott versét, mert a szedéshez olvasható kézirat kellett! Este a színházban a Rákóczi-induló, a Marseillaise, és Hunyadi László szebb részei után „Egressy Gábor szavalta el Petőfinek fenn kitett költeményét". Illyés Gyula ezt írja a Petőfi Sándor című 1971-ben megjelent kötetében: A rákosi vásár ott zajlott pár lépésre a város szívétől. Az eső hamar szétverte az országos vásárt. Ez a tömeg gyűlt délután a múzeum elé népgyűlésre. Ellentétben a legendával, épp itt nem hangzott el a Nemzeti dal. Itt már a kinyomtatott példányokat osztogatták, országos szétröpítésre. A katona Petőfit állítom az olvasók elé! Minduntalan magyarázni kellene a háborúhoz vivő fejleményeket, de maradjunk még a katona-költőnél, aki már túl van vitáin eszmetársaival a hírhedt Akasszátok föl a királyokat című verse miatt. Összeveszett Vörösmartyval, Jókaival. „Mit vétettem?” - kérdezi a költő, és így felel rá: „Egy verset írtam, melynek tartalma, hogy nincs többé szeretett király, és egy népgyűlésen kimondtam, hogy a minisztériumban sincs bizalmam.” Azon a napon, amelyen Kossuth elindult alföldi toborzó útjára, Petőfi is hadiküldetésbe ment a székelyek közé. Gyermeket váró feleségét is magával vitte Erdődre, ő pedig továbbutazott népfelkelést szervezni. Innen előre ugrunk a történelembe. December 15-én megszületett Zoltán fia. A schwechati ütközetben az osztrákok legyőzték és visszavetették a magyar sereget, a hátráló honvédség nem tudta megvédeni Pestet, a főváros elesett, Debrecenbe sietett. Még októberben a honvédség kinevezett századosaként feladatául kapta az újoncok oktatását. Megjelent az Életképek 1848. november 26-i számában Petőfi új verse, a Tiszteljétek a közkatonákat! Ugyanezen a napon a Pesti Divatlap a következő hírt tette közzé: „Bem lengyel vezér, igazolván magát az ellene intézett gyanúsítgatások irányában, most már magyar tábornoki egyenruhát visel. Még egy hír ugyanerről a napról, a Pesti Hírlap november 28-i számában: „Ma ment végbe a magyar-lengyel csapat zászlószentelési ünnepe. Ágyúdörgés, zeneszó hirdeti a lelkes csapat megindulását Budáról, délelőtt 11 órakor. A pesti hídfőnél a fővárosban székelő tüzérezred zenekara Rákóczi indulójával fogadt e derék csapatot. Roppant sokaság kísérte őket a Nagyhíd utcán és országúton végig a Nemzeti Múzeum udvarára. Itt a portícus lépcsőzetén oltár volt készítve. A lépcsőzetet, az udvart és az országutat megszámlálhatatlan néptömeg hullámza végig. 12 órára megjelenik lovas nemzetőrök kíséretében Rutkai Józsefné zászlóanya, Kossuth nővére..." Milyen volt Bem apó, a legendás lengyel tábornok? Pálffy János gróf emlékezéseiben így