A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 49. XIII. évfolyam (1981)

TANULMÁNYOK - Gerold László: Írások évfordulókra (Adalékok Szeli István irodalomszemléletéhez)

HUNG. KÖZL. 13. ÉVF. 4. (49.) SZ. 521—528. L. NOVI SAD — ÚJVIDÉK­en?­ 1981. DECEMBER ETO: 894.511—4 TANULMÁNY ÍRÁSOK ÉVFORDULÓKRA (­Adalékok Szeli István irodalomszemléletéhez) Gerold László A MAGYAR NYELV, IRODALOM ÉS HUNGAROLÓGIAI KUTATÁSOK INTÉ­ZETE, ÚJVIDÉK Közlésre elfogadva: 1981. nov. 10.­­Két út.) Ahhoz, hogy Szeli Istvánnak a XIX. századi irodalomra vo­natkozó szemléletét, illetve irodalomtörténeti koncepcióját írásai alapján körvonalazhassuk, két utat kell végigjárni. Egyrészt azt kell kideríteni, hogy milyen elvet követve sikerült (ha sikerült) mindössze néhány oldalon, ahogy a születés és elhalálozás évfordulóira szánt szerkesztői gyakorlat engedi és kívánja, összefoglalnia és áttekintenie olyan gazdag és jelentős írói pályákat, mint amilyen Csokonai Vitéz Mihályé, Kazinczy Ferencé, Berzsenyi Dánielé, Arany Jánosé és Petőfi Sándoré, másrészt viszont az alkalmi írásokban fel­fedezhető irodalomtörténeti szemlélet nyomait kell megtalálni, kiszűrni a szövegek egyéb vonatkozásai közül. Mindkét esetben, de főleg az utóbbi­ban, valóban csak körvonalazásról lehet szó, semmiképpen sem részletekre terjedő, teljes jellegű és átfogó kép kialakításáról, mivel a konferenciára ké­szült, de ilyképpen ugyancsak korlátozott terjedelmű Petőfi-írás mellett a a többi négynek — az újság­ szabta terjedelmi korlátok következtében — az alkalmi jellege még szembeötlőbb.­­Ember és mű.) Két idézet vezethet el bennünket Szeli István emlékező írásainak szervező elvéig. Mindkettő Sinkó Ervinnel kapcsolatos. Az egyik Szeli István Sinkó­ méltatásában olvasható: „. . . ha művészről, művészet­ről vagy röviden, a poézisről beszélek — idézi Sinkó sorait Szeli István —, mindig magáról az emberről és az emberiről, az életről van szó". A másik pedig, amely Szeli István Kazinczyra emlékező cikke végén található, így hangzik: „Mi nagyobb Kazinczyban: az ember vagy a műve? — teszi fel a kérdést Sinkó Ervin, s egyértelmű választ is ad rá: az ember. Szerintünk azonban terméketlen ezek merev elkülönítése, a mű és az író ilyen szét­választása. Lehetnek — vannak is — egykönyvű nagy írók, s lehetnek — vannak is — nagy írók akár könyv nélkül vagy önálló, eredeti alkotás híján is számottevők, sőt korszakalkotók is,ha életüket teszik fel az irodalom ügyére". A két idézet csak látszólag mond ellent egymásnak. Mindkettő lényege ugyanaz: a kép teljessége érdekében együtt szükséges vizsgálni az embert és a művét. Annak, hogy Szeli István — a második idézet tanúsága szerint — helyteleníti, ha az embert a műve elé helyezve különválasztják az eleve és mindenképpen összetartozó egész két felét, az érem egyik és másik oldalát, ezúttal nem az első idézetben levő sinkói elv feladásának tényét kell látni. 1

Next