Hunnia, 1999 (110-121. szám)
1999 / 117. szám - Nyíri Lajos: Az alkalmazkodó mezőgazdaságról
éhány éve találkoztam az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Bizottság kiadványával, mely szerint igen sürgető olyan gazdálkodási minta kialakítása, amely újraéleszti vészesen romló környezetünket. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy az egyes embertől a legmagasabb nemzetközi szervezetig mindenki tudja, hogy nem jól mennek a dolgok. A fentiek tudatában még inkább kerestem, hogy mit kellene tenni. Elképzelésemet formáltam, és elhatároztam, hogy alkalomadtán mit is fogok tenni. Most adódott az alkalom! Az alkalom számomra azt jelenti, hogy földhöz jutottam. Nem éppen rózsás életutam némi kárpótlásául - kárpótlási jegyért - vásároltam szülőfalum, Kenderes határában 21 hektár földet. Ezen a területen szeretném az elképzelt gazdálkodási formát beindítani. Célom megvalósítására az örökölt földszeretet és a vészes helyzeten jobbítani akarás szándéka sarkal. A felvetődött problémáknál meg kell találnunk annak okozóját. Esetünkben végtelenül egyszerű belátni, hogy felborult a biológiai egyensúly. A felborulás okozójának tettenérése is teljesen kézenfekvő: ez az iparszerű, monokulturális termesztés. A fentiek tudatában feladatunk nem lehet más, csupán annyi, és az nem kevés, hogy vissza kell állítani a biológiai egyensúlyt. Azt ugyan jól látjuk, hogy az ember jelenlegi tevékenysége milyen károkat okoz környezetünkben, az élővilágban és magában az emberben is, azt azonban legfeljebb csak sejtjük, hogy milyen károsodást hagyunk utódainkra. A fentiek tudatában sürgős feladatunk közérdekből a vegyszeres termesztés csökkentése, ugyanakkor a vegyszermentes termelés fokozása. Hangsúlyoznom kell, hogy nem azt akarom bizonyítani, miszerint rátaláltam valamilyen kényelmes művelési módszerre. Sokkal inkább azt szeretném tudatosítani, hogy a régi hagyományokhoz közelítő földművelő életmód szellemileg kiegyensúlyozott, fizikailag túlélésre is alkalmas embert nevel. Példát az életből tudok rá, olyat, amely a hihetetlenség határát súrolja (saját hadifogságom). Továbbá e munka beindításával egy időben vállalom ennek a módszernek a szövetkezés útján való bővítését oly módon, hogy olyan társakat keresek, akik megértik a feladat nagyságát, és nehézségét, de belátják, hogy maguk és családjuk számára is ez az egyetlen módszer a túlélésre. Tudom, hogy elképzelésemet szakkörökben fenntartással fogadják. Elképzelésemtől azonban semmi nem tántoríthat el, és azt saját területemben be fogom vezetni. A gazdaságosságról csak menetközben szabad beszélni, mert tudok egy jó pár olyan melléktermékről, amely ezidáig veszendőbe ment, holott komoly jövedelemfokozó tényezőként számításba jöhet. Biztos vagyok abban, hogy e módszer elfogadására előbb vagy utóbb, de rákényszerül az emberiség. Azt is tudom, hogy saját erőmből lassan fog haladni az ügy, de ha anyagi vonatkozásban támogatóra vagy támogatókra találok, úgy a legnagyobb ütemre is kész vagyok. Az eddigiek után még a jóhiszemű olvasóban is felvetődik, hogy jó, jó, de miért és hogyan? A miértre nagyon egyszerű a válasz: mert minden ember szívesen fogyasztana vegyszermentes terméket, ha az módjában állna, illetve, ha egyáltalán lenne olyan. Továbbá, hogy ütköztessük a hagyományos, kombinált, alkalmazkodó mezőgazdaságot az ipari mezőgazdasággal. Ha főbenjáró bűn lenne, akkor is ki kellene jelenteni, hogy az ajánlott új gazdasági módszernek munkanélküliséget mérséklő hatása is jelentős lehet. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell a bevezetendő módszer előnyei között a napjainkban oly sokat emlegetett mennyiségi termelésről a minőségire való áttérést. Ez jó néhány mezőgazdasági termékünk esetében döntő fontosságú. A hogyan? kérdésre megpróbálom a gazdálkodás menetét az általam elképzelt fontossági sorrendben pontokba szedni. 1. Nagyszámú állatállomány. Egyrészt a takarmánynövények feletetésére és szerves trágya előállítására. Az állomány kialakításában sőt fejlesztésében a szelektálás nem elhanyagolható. 2. Szem előtt kell tartani a tenyésztés célját. Lónál a vegyeshasznosítást, szarvasmarhánál eleve a magyar szürkemarha tenyésztését tartom kívánatosnak. Szívóssága, igénytelensége, de főleg az Alföld szélsőséges éghajlatának jó elviselése teszi indokolttá. A sertésállomány beállításánál a kor által igényelt hússertés az elsődleges, de ez a feldolgozó üzemek igényének megfelelően változhat. Barom