Húsos, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)
2013-02-01 / 1. szám
2013. február HUSCI 3. oldal Feszültségeket keltett az új bérrendszer (Folytatás az 7. oldalról) jelentős feszültségeket okoz. különösen az azonos területen dolgozók eltérő bérezése miatt. Hangoztatja ugyan a vezetés, hogy a puding próbája az evés, és rendeznek idővel minden problémát, de ezt a bevezetés előtt kellett volna megtenniük! Mert a dolgozónak a mai világban egy-kétezer forint hiánya is problémát okoz a mindennapi életben. Az átlagolás miatt arra sincs lehetőség, hogy többet keressenek az emberek, s magával a rendszer bevezetésével is sok dolgozói érdek sérült. A bonusz rendszer sok veszélyt rejt magában, mivel könnyedén csökkenthető a bér vele. A körülményekhez tartozik, hogy a béreket négy éve nem rendezték a cégnél, annak ellenére, hogy folyamatosan van munka és rendes munkahétben folyik a termelés. Az emberek tisztességesen végzik a munkájukat, türelmet tanúsítottak, lojálisak voltak a céggel szemben, már több alkalommal is lemondtak a plusz juttatásokról, igazán megérdemelnének annyit, hogy emelkedjen, s ne csökkenjen a jövedelmük. Minden a pénz körül forog!? - A mai világban minden a pénz körül forog, ezt tudomásul veszi az ember, de azt már nehezen, hogy mindig a dolgozók bérét érintik a megtakarítások - fűzi tovább Bibék kolléga gondolatait Schneider Zsuzsanna, a daraboló szakszervezeti bizalmija. - Ez már a hatodik év, hogy nem rendezték tisztességesen a bérünket, mindig csak emelgettek rajta valamit. Két évvel ezelőtt, ugyan ötezer forinttal nőtt, de elvették az utalványt, s átmenetileg nem fizették az egészség- és az önkéntes magánnyugdíjpénztári tagdíjat. Ez nekem személy szerint 8500 forint veszteséget jelentett, azoknak pedig még többet, akik rendszeresen gyógyszert szednek, s az egészségpénztár fedezte azt. A mostani rendszer átláthatatlan, sok helyen vezettek be ugyanis új technológiát, de a normát nem igazították hozzá, a régi szerint számolnak! Nem lehet pontosan tudni mit értenek száz százalék alatt, mennyi félsertést kell egy műszak alatt feldolgozni? Mekkora legyen a húskihozatal? A higiéniában, a minőségben mindig lehet hibát találni, ha valaki akar! A legnagyobb probléma az, ha valaki csak egyszer nem teljesít egy adott csoportban, az mindenkinek a bérét érinti! Azokon a helyeken jelent ez igazán nagy gondot, mint például a mangalica üzemben, ahol a nagy daraboktól függenek. Azt is sérelmesnek tartjuk, hogy a munkaszerződésünkben - az újban - telephelyként nincs megjelölve a pécsi üzem, míg korábban benne volt, hogy Pécsett dolgozunk, ez helyett a cég székhelyére kell aláírnunk. Az export csomagolóban az új rendszer bevezetésével egyénenként 14-24 forinttal csökkent az órabér, ami jelentős bércsökkentéssel jár együtt, a 90 000 forint helyett 76000-et kapnak kézhez az emberek, ami 15 százalékos bércsökkenést jelent. - Az itt dolgozók legtöbbjének kölcsöne van, nekem magamnak is jelentős összegű hitelt kell törlesztenem - kapcsolódik be a beszélgetésbe Takács Géza, az export csomagoló szakszervezeti bizalmija. - A mostani bérek mellett - amelyek a hét-nyolc évvel ezelőttinek felelnek meg - csak vegetálni lehet. Miközben nagy felelősség van az embereken - a csontfűrészelőkön, a címkézőkön egyaránt -, ugyanis ha a csontos karaj csont nélküli címkével megy ki, s jelenik meg az áruházak polcain, súlyos következményei vannak. Nagy problémának látom, hogy a jelenlegi bérrendszer még azok között is jelentős különbségeket tesz, akik ugyanazt a tevékenységet végzik. Az eddigi üzemrészek közötti mobilitást is hátrányosan érinti, mert nem igazán tudni, hogy akinek magasabb az órabére, egy alacsonyabb órabérű helyen azt kapja-e továbbra is, amíg ott dolgozik, vagy az alacsonyabb megemelkedik-e arra az időre, amíg egy másik területen dolgozik valaki? Választ ezekre még eddig senki nem adott. Jó és rossz időszakok - Sok minden nincs tisztázva - teszi hozzá Krémer Attiláné, aki szintén a darabolóban dolgozik. - Tavaly az első nyolc hónapban voltak jó és kevésbé, sőt rossz időszakok. Például, amikor import húst dolgoztunk fel, akkor csak órabért kaptunk. Nem igazán tisztázott az sem, hogy mit takar az átlagbér, egyedül a törzsbér az, ami egyértelműnek mondható. Nekem például tíz forinttal csökkent az órabérem, a combszalag végén, miközben másnak meg több lett. Ezen a szalagon 100-150 forint eltérés van az órabérek között, pedig ugyanazt a műveletet végezzük mindannyian. A fizikai munkát, az embereket egyáltalán nem becsülik meg, gépeknek tekintenek bennünket. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a munka folyamatosan több lesz, miközben a normákat, amelyek szerint dolgoznak, négy-öt éve állapították meg. A dolgozókra nehezedő felelősség egyre csak nő, miközben a szociális és munkakörülmények romlanak, sokszor három órát dolgoznak egyfolytában szünet nélkül. A reggelire, ebédre felszolgált ételek mennyisége folyamatosan romlik, s az összeállításuk is sok kívánnivalót hagy maga után. S most már a bérük is bizonytalanná vált, s azt sem tudják, hogy ha a mohácsi vágóhíd megépül, a pécsiek közül mennyien kapnak ott munkát. Ugyan fenntartásokkal fogadnak bizonyos dolgokat, hiszen az elmúlt több mint két évtized alatt szinte folyamatosan napirenden volt, hogy bezárják, felszámolják a pécsi vágóhidat, de szerencsére eddig még soha nem történt meg, bíznak benne, hogy most is így lesz. Sz. K. (Hét szűk esztendő.) A 2010-es kormányváltás után elkezdődött és az idén befejeződő adórendszerbeli változások, a „nem megszorító” kormányzati intézkedések, valamint az infláció hátrányosan érintette a húsipari munkavállalókat. A szakmában a legtöbb ember keresete elmarad a 220 ezer forint körüli átlagbértől, a fizikai munkások túlnyomó többségének bére a 150 ezer forintot sem éri el, márpedig a kormány előszeretettel terheli ezeket a társadalmi csoportokat. A bajokat tetézi, hogy a cégek évek óta nem tudnak akkora béremelést adni, ami az adózási változásokat és az inflációt ellentételezné az átlagosnál gyengébb keresetű embereknél. Emiatt az elmúlt években a húsipart a nettó bérek, keresetek folyamatos értékvesztés jellemezte. A húsos munkavállalók jelentős része a pénzéből ma kevesebbet tud vásárolni, mint korábban. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha vannak olyan szerencsések, akik „havi kétszáz fixnél” többet, háromszáz, ötszáz vagy netán egymillió forintot keresnek havonta. Ők a kormányzati intézkedések kedvezményezettjei. A húsipar környékén azonban kevesen örvendhetnek ilyen magas keresetnek, ellentétben az energetika, az informatika, az autóipar vagy a pénzügyi területtel. Ha egy kicsit messzebb tekintünk vissza, még a kormányváltás előtti időszakra, akkor azt látjuk, hogy a cégek, az előző kormány 2006. évben kezdődő megszorításait és a 2008. évi válságot követően, a munkavállalókra hárították a terhek jelentős részét. Több éven át elmaradt a bérek megfelelő „karbantartása", elkoptak a béren kívüli juttatások, csökkentek a külön kereseti lehetőségek, egyre-másra csúsztak a bérrendezési ígéretek. Az előző és a mostani kormány idejét egybevetve, most éppen „hét szűk esztendő" van a húsipari munkavállalók mögött. Ez a hetedik év azonban nem ígérkezik könnyebbnek az előzőeknél, mivel közben sovány tehenekké váltak a húsipari cégek is. (Bérkövetelések.) A Húsipari Dolgozók Szakszervezete 2011-ben elsősorban az adóváltozások és a várható infláció hatásához szabta a javasolt béremelés mértékét. Mint ismeretes, a személyi jövedelemadót a kormány akkor úgy módosította, hogy a húsiparban a dolgozók nagy többségének keresetéből lecsípett 4-5 százalékot, és az így fennmaradó összegből az infláció is elvitt még 3,5 százalékot. A két számot összeadva és a bérskála szerint pontosítva jött ki a nyolc és fél százalékos bérkövetelés, ami Bértangó akkor nem volt túlzó igény a szakszervezet részéről. Az év során, két vállalkozás kivételével, a HDSZ területén mindenütt történt béremelés, elsősorban alacsonyabb bérkategóriákban lévő munkavállalóknak javították a keresetét. A 2012. évben több változással kellett számolni, ami nehezítette a bértárgyalásokat. Az újabb adóváltozások mellett az új Munka Törvénykönyve bevezetése is kihatott a bérezésre, mivel olyan új szabályok jöttek, amelyek megváltoztatták a túlmunka díjazását, a műszakpótlékokat, stb. A Kormány által „elvárt béremelést", bérkompenzációt nem minden vállalat hajtotta végre. A nehézségeket jól jellemezte, hogy az iparág „zászlóshajója" elhalasztotta az év közepére tervezett bérrendszeri változások bevezetését, több cég pedig kormányzati mentőövre szorult, illetve felszámolásra került. A 2013. évben a szakszervezet az előző évek kormányzati intézkedései, az elmaradt béremelések, illetve az érdekeltségi rendszer és az ágazat munkaerő-megtartó képességének fenntarthatósága miatt a társaságoknál a bruttó bérek 7 százalékos emelését tartja indokoltnak és szükségesnek. Ennyi béremelés kellene átlagban, hogy ne csökkenjen a keresetek vásárlóértéke, megálljon a szakma lecsúszása. (Kötelező minimum.) Az idén központi bérajánlást nem fogadtak el az országos egyeztető fórumon. Amivel minden érintett számolhat, ami kötelező, az a minimál- és garantált bérek emelése. Januártól minimum bruttó 98 ezer forintot kell fizetni a napi nyolc órában foglalkoztatott munkavállalóknak, szemben a tavalyi 93 ezer forinttal. Az adó és járulékok levonása után 3 275 forinttal marad több pénz a minimálbéresek zsebében, mint tavaly. Ez ahhoz elég, hogy megmaradjon a bérük reálértéke. Ha azonban az idei minimálbér nettó értékét átszámoljuk a 2010-es árakra, akkor annak a nettó vásárlóértéke mintegy 5 és fél ezer forinttal alacsonyabb a 2010. évinél. Tegyük hozzá, hogy a munkáltatóknak viszont idén 6 425 forinttal kerül többe (125 930 forintba) egy minimálbéres dolgozó, mint tavaly. Három év alatt összesen 33 százalékos bruttó minimálbér-emelést kellett vállalniuk a munkáltatóknak. Ez a tendencia pedig hátráltatta a minimálbérnél magasabb keresetek rendezését, számos helyen összecsúszott a bérskála, romlott a bérek ösztönző ereje. Sokan ezt úgy élték meg a munkavállalók közül, hogy utolérte őket a minimálbér. A nagyobb húsipari cégeknél a kilencvenes években mindenki többet keresett a minimálbérnél, több helyen alkalmaztak emiatt a hivatalosnál magasabb vállalati minimálbért. Mára viszont a minimálbéresek jelentős arányt képviselnek több cégnél is. Említsük meg, hogy januártól a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma, a teljes munkaidő esetén havi 114000 forint. A növekedés az előző évhez képest 5,6 százalék, ami - hasonlóan a minimálbérhez - éppen a reálérték megőrzéséhez elegendő. 2010-es árakon számolva a nettó értéke mintegy 5300 forinttal alacsonyabb. (Egyfokozatú bérskála.) A kormányzati bérpolitika ma már egy több ismeretlenes egyenlethez hasonlít, amelynek megoldó képletét még szakemberek is nehezen találják meg. Gyakorlatilag egy olyan „bérskáláról" van szó, amely csak alsó ponton - kötelező minimálbér - kalibrált. A fix pont fölött mozgó fokozatnak tekinthetők az évente, sőt év közben is módosuló bérköltségek, adó és járulék mértékek. Idén számításba kell venni a munkahelyek védelmét célzó járulékkedvezményeket és megszerezhető támogatásokat is. De nem szabad kihagyni a kalkulációkból a béren kívüli juttatások változó „forinthatását" sem. Mindez persze csak a kormányzati gazdaságpolitika szintje. Ez alatt húzódnak az egyes cégeknél alkalmazott bérformák, teljesítménynormák, amelyeket persze ilyen válságos években erősen próbára tesznek a hullámzó üzleti eredmények, a helyi-, országos- és európai munkaerőpiaci hatások. Mindezek, mint egy nagy satu, szorongatják a munkavállalót. Egy ismert közgazdász fórumokon időnként hangoztatja, hogy a magyar gazdaság egyik rákfenéje az átláthatatlan és következetlen bérpolitika, amely túlságosan bonyolult és homályban hagyja a részleteket. A munkáltatók a hatóságok, a konkurencia és a saját munkavállalóik előtt is titkolják a béradatokat. Vélhetően ezzel is magyarázható, hogy a húsiparban két évtizede nem sikerül megkötni egy ágazati kollektív szerződést. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a kormányzat egyre kisebb teret hagy a vállalati szintű béralkunak. Különösen az olyan ágazatokban, mint a húsipar, ahol egyre bővül a minimálbéres és az ipari átlag alatt kereső munkavállalók köre. A cégvezetőknek és az érdekvédőknek egyre szűkülő terepen mozogva kell egyességre jutni, megállapodni a bérekről. A sokasodó központi előírások és „elvárások" kényszerei között, stagnáló gazdaság mellett, fagyos időket él át a munkapiac. A szociális partnerek mind nagyobb erővel szorongatják egymást, járják a bértangót, miközben recsegve szól a zene és közeledik a záróra. H. L. Gyulán újra termelnek Hétszáz millió forintos tőkeemelést hajtott végre a gyulai önkormányzat a százszázalékos tulajdonában álló Gyulahús Kft.-nél. Ezzel megnyílt az út, hogy a gyulai húsüzemben február elején - a városban ülésező Fideszfrakció megérkezése napján - újrainduljon a termelés. A város polgármestere, Görgényi Ernő bejelentette, hogy elfogadták a társaság 2013-ra kidolgozott üzleti tervét, amelyben 5,26 milliárd forint árbevétel és 43 millió forint nyereség szerepel. Külső megfigyelők szerint az önkormányzat a jövő évi választásokig tekint előre, addig mindenképpen biztosítják a cég talpon maradását. Mindenesetre a Gyulahús Kft.-nél a gyártás 282 dolgozóval indult, az embereknek fél éves szerződést ajánlottak fel háromhavi próbaidővel. Miután a felszámolási eljárásban felmondtak a Húskombinát munkavállalóinak, a dolgozók nem jogutódlással kerültek az új céghez. Petrusán Györgyné szakszervezeti vezető elmondta: a Gyulahúshoz felvett emberek többsége az eddigi munkakörében dolgozik tovább, megkapták az eddigi alapbérüket, de a műszakpótlék csökkenésével - az új MT miatt - várhatóan komoly hátrány éri őket. Náluk is rosszabb helyzetbe került az a félszáz munkavállaló, akiket nem alkalmaznak az új cégben. Ők abban reménykedhetnek, hogy a termelés felfutásával szükség lesz a munkájukra. Egyébként a Húskombináttól elbocsátott 334 ember a Bérgarancia alapból megkapta a rendes havi bérét, a felmondási időre és végkielégítésként járó pénzének azonban egyelőre csak a felére számíthat, a másik fele bizonytalan. A termelés újraindításával járó feszültségek, a munkahelyhez nem jutók csalódottsága, a vezetés körüli bizonytalanságok mellett többen bizakodással beszélnek arról, hogy nem lesz nehéz visszaszerezni a piacokat, a jobb alapanyagokból jobb minőségű termékeket gyártanak és mivel nincsenek hiteleik, nem lesznek veszteségesek. A szakszervezet aktív szerepet vállalt a munkahelyek megmentésében, a maga eszközeivel segíti a helyzet konszolidálását, a szociális partnerség kialakítását. A HDSZ gyulai alapszervezetének sokan mondtak köszönetet a város polgárai közül, akik sikeresnek értékelik a gyulai húsfeldolgozás megőrzésére érdekében tett közös erőfeszítéseket. Ahogy a polgármester nyilatkozatában hangsúlyozta: Gyulán a rendszerváltás óta több termelőüzemet bezártak, a gyulai húsipar az első, amelyet helyi összefogással és a kormány támogatásával sikerült talpra állítani. Tegyük hozzá: köszönet az adófizetőknek. A termelés újraindítása alkalmából a régi-új gyulai húsüzemet meglátogatta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Budai Gyula államtitkár. A vendégek azt nyilatkozták, hogy a minőségi élelmiszertermelés erősítése a kormány kiemelt célja, ehhez igyekeznek kedvezőbb jogi és piaci környezetet teremteni a vállalkozások számára. A Húsipari Szociális, Egészségügyi és Képzési Alapítvány kuratóriuma megköszöni minden támogatójának, akik 2010-ben a személyi jövedelemadójuk 1%-át - 141 132 Ft-ot - felajánlották az alapítvány részére, amit a tisztségviselőink képzésére tartalékoltak. Segítő támogatásukra a jövőben is számítunk! Az alapítvány adószáma: 18376854-1-42 Az alapítvány számlaszáma: 11733027-20033978-00000000