Húsos, 2013 (21. évfolyam, 1-4. szám)

2013-02-01 / 1. szám

2013. február HUSCI 3. oldal Feszültségeket keltett az új bérrendszer (Folytatás az 7. oldalról) jelentős feszültségeket okoz. különösen az azonos területen dolgozók eltérő bérezése miatt. Hangoztatja ugyan a vezetés, hogy a puding próbája az evés, és rendeznek idő­vel minden problémát, de ezt a bevezetés előtt kellett volna megtenniük! Mert a dol­gozónak a mai világban egy-kétezer forint hiánya is problémát okoz a mindennapi életben. Az átlagolás miatt arra sincs lehe­tőség, hogy többet keressenek az emberek, s magával a rendszer bevezetésével is sok dolgozói érdek sérült. A bonusz rendszer sok veszélyt rejt magában, mivel könnye­dén csökkenthető a bér vele. A körülményekhez tartozik, hogy a bé­reket négy éve nem rendezték a cégnél, annak ellenére, hogy folyamatosan van munka és rendes munkahétben folyik a termelés. Az emberek tisztességesen vég­zik a munkájukat, türelmet tanúsítottak, lojálisak voltak a céggel szemben, már több alkalommal is lemondtak a plusz jut­tatásokról, igazán megérdemelnének annyit, hogy emelkedjen, s ne csökkenjen a jövedelmük. Minden a pénz körül forog!? - A mai világban minden a pénz körül forog, ezt tudomásul veszi az ember, de azt már nehezen, hogy mindig a dolgozók bérét érintik a megtakarítások - fűzi to­vább Bibék kolléga gondolatait Schneider Zsuzsanna, a daraboló szakszervezeti bi­zalmija. - Ez már a hatodik év, hogy nem rendezték tisztességesen a bérünket, min­dig csak emelgettek rajta valamit. Két év­vel ezelőtt, ugyan ötezer forinttal nőtt, de elvették az utalványt, s átmenetileg nem fizették az egészség- és az önkéntes ma­gánnyugdíj­pénztári tagdíjat. Ez nekem személy szerint 8­500 forint veszteséget jelentett, azoknak pedig még többet, akik rendszeresen gyógyszert szednek, s az egészségpénztár fedezte azt. A mostani rendszer átláthatatlan, sok helyen vezettek be ugyanis új technológiát, de a normát nem igazították hozzá, a régi szerint szá­molnak! Nem lehet pontosan tudni mit ér­tenek száz százalék alatt, mennyi félser­tést kell egy műszak alatt feldolgozni? Mekkora legyen a húskihozatal? A higié­niában, a minőségben mindig lehet hibát találni, ha valaki akar! A legnagyobb probléma az, ha valaki csak egyszer nem teljesít egy adott csoportban, az mindenki­nek a bérét érinti! Azokon a helyeken je­lent ez igazán nagy gondot, mint például a mangalica üzemben, ahol a nagy darabo­k­tól függenek. Azt is sérelmesnek tartjuk, hogy a munkaszerződésünkben - az újban - telephelyként nincs meg­jelölve a pécsi üzem, míg korábban benne volt, hogy Pé­csett dolgozunk, ez helyett a cég székhe­lyére kell aláírnunk. Az export csomagolóban az új rendszer bevezetésével egyénenként 14-24 forinttal csökkent az órabér, ami jelentős bércsök­kentéssel jár együtt, a 90 000 forint helyett 76000-et kapnak kézhez az emberek, ami 15 százalékos bércsökkenést jelent. - Az itt dolgozók legtöbbjének kölcsö­ne van, nekem magamnak is jelentős összegű hitelt kell törlesztenem - kapcso­lódik be a beszélgetésbe Takács Géza, az export csomagoló szakszervezeti bizalmi­ja. - A mostani bérek mellett - amelyek a hét-nyolc évvel ezelőttinek felelnek meg - csak vegetálni lehet. Miközben nagy fele­lősség van az embereken - a csontfűrésze­lőkön, a címkézőkön egyaránt -, ugyanis ha a csontos karaj csont nélküli címkével megy ki, s jelenik meg az áruházak polca­in, súlyos következményei vannak. Nagy problémának látom, hogy a jelen­legi bérrendszer még azok között is jelen­tős különbségeket tesz, akik ugyanazt a te­vékenységet végzik. Az eddigi üzemré­szek közötti mobilitást is hátrányosan érinti, mert nem igazán tudni, hogy akinek magasabb az órabére, egy alacsonyabb órabérű helyen azt kapja-e továbbra is, amíg ott dolgozik, vagy az alacsonyabb megemelkedik-e arra az időre, amíg egy másik területen dolgozik valaki? Választ ezekre még eddig senki nem adott. Jó és rossz időszakok - Sok minden nincs tisztázva - teszi hozzá Krémer Attiláné, aki szintén a dara­­bolóban dolgozik. - Tavaly az első nyolc hónapban voltak jó és kevésbé, sőt rossz időszakok. Például, amikor import húst dolgoztunk fel, akkor csak órabért kap­tunk. Nem igazán tisztázott az sem, hogy mit takar az átlagbér, egyedül a törzsbér az, ami egyér­telműnek mondható. Nekem például tíz forinttal csökkent az órabérem, a combsza­lag végén, miközben másnak meg több lett. Ezen a szalagon 100-150 forint elté­rés van az órabérek között, pedig ugyanazt a műveletet végezzük mindannyian. A fi­zikai munkát, az embereket egyáltalán nem becsülik meg, gépeknek tekintenek bennünket. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a munka folyamatosan több lesz, miköz­ben a normákat, amelyek szerint dolgoz­nak, négy-öt éve állapították meg. A dol­gozókra nehezedő felelősség egyre csak nő, miközben a szociális és munkakörül­mények romlanak, sokszor három órát dolgoznak egyfolytában szünet nélkül. A reggelire, ebédre felszolgált ételek mennyisége folyamatosan romlik, s az összeállításuk is sok kívánni­valót hagy maga után. S most már a bérük is bizony­talanná vált, s azt sem tudják, hogy ha a mohácsi vágóhíd megépül, a pécsiek kö­zül mennyien kapnak ott munkát. Ugyan fenntartásokkal fogadnak bizonyos dolgo­kat, hiszen az elmúlt több mint két évtized alatt szinte folyamatosan napirenden volt, hogy bezárják, felszámolják a pécsi vágó­hidat, de szerencsére eddig még soha nem történt meg, bíznak benne, hogy most is így lesz. Sz. K. (Hét szűk esztendő.) A 2010-es kormányvál­tás után elkezdődött és az idén befejeződő adó­rendszerbeli változások, a „nem megszorító­” kor­mányzati intézkedések, valamint az infláció hátrá­nyosan érintette a húsipari munkavállalókat. A szakmában a legtöbb ember keresete elmarad a 220 ezer forint körüli átlagbértől, a fizikai munká­sok túlnyomó többségének bére a 150 ezer forin­tot sem éri el, márpedig a kormány előszeretettel terheli ezeket a társadalmi csoportokat. A bajokat tetézi, hogy a cégek évek óta nem tudnak akkora béremelést adni, ami az adózási változásokat és az inflációt ellentételezné az átlagosnál gyengébb ke­resetű embereknél. Emiatt az elmúlt években a húsipart a nettó bérek, keresetek folyamatos érték­vesztés jellemezte. A húsos munkavállalók jelen­tős része a pénzéből ma kevesebbet tud vásárolni, mint korábban. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha vannak olyan szerencsések, akik „havi kétszáz fixnél” többet, háromszáz, ötszáz vagy netán egymillió forintot keresnek havonta. Ők a kor­mányzati intézkedések kedvezményezettjei. A húsipar környékén azonban kevesen örvendhetnek ilyen magas keresetnek, ellentétben az energetika, az informatika, az autóipar vagy a pénzügyi terü­lettel. Ha egy kicsit messzebb tekintünk vissza, még a kormányváltás előtti időszakra, akkor azt látjuk, hogy a cégek, az előző kormány 2006. évben kezdő­dő megszorításait és a 2008. évi válságot követően, a munkavállalókra hárították a terhek jelentős ré­szét. Több éven át elmaradt a bérek megfelelő „kar­bantartása", elkoptak a béren kívüli juttatások, csök­kentek a külön kereseti lehetőségek, egyre-másra csúsztak a bérrendezési ígéretek. Az előző és a mos­tani kormány idejét egybevetve, most éppen „hét szűk esztendő" van a húsipari munkavállalók mö­gött. Ez a hetedik év azonban nem ígérkezik könnyebbnek az előzőeknél, mivel közben sovány tehenekké váltak a húsipari cégek is.­­ (Bérkövetelések.) A Húsipari Dolgozók Szak­­szervezete 2011-ben elsősorban az adóváltozások és a várható infláció hatásához szabta a javasolt bér­emelés mértékét. Mint ismeretes, a személyi jövede­lemadót a kormány akkor úgy módosította, hogy a húsiparban a dolgozók nagy többségének kereseté­ből lecsípett 4-5 százalékot, és az így fennmaradó összegből az infláció is elvitt még 3,5 százalékot. A két számot összeadva és a bérskála szerint pontosít­va jött ki a nyolc és fél százalékos bérkövetelés, ami Bértangó akkor nem volt túlzó igény a szakszervezet részéről. Az év során, két vállalkozás kivételével, a HDSZ te­rületén mindenütt történt béremelés, elsősorban ala­csonyabb bérkategóriákban lévő munkavállalóknak javították a keresetét. A 2012. évben több változással kellett számolni, ami nehezítette a bértárgyalásokat. Az újabb adóvál­tozások mellett az új Munka Törvénykönyve beve­zetése is kihatott a bérezésre, mivel olyan új szabá­lyok jöttek, amelyek megváltoztatták a túlmunka díjazását, a műszakpótlékokat, stb. A Kormány által „elvárt béremelést", bérkompenzációt nem minden vállalat hajtotta végre. A nehézségeket jól jellemez­te, hogy az iparág „zászlóshajója" elhalasztotta az év közepére tervezett bérrendszeri változások beveze­tését, több cég pedig kormányzati mentőövre szo­rult, illetve felszámolásra került. A 2013. évben a szakszervezet az előző évek kor­mányzati intézkedései, az elmaradt béremelések, il­letve az érdekeltségi rendszer és az ágazat munka­erő-megtartó képességének fenntarthatósága miatt a társaságoknál a bruttó bérek 7 százalékos emelését tartja indokoltnak és szükségesnek. Ennyi béremelés kellene átlagban, hogy ne csökkenjen a keresetek vásárlóértéke, megálljon a szakma lecsúszása. (Kötelező minimum.) Az idén központi béra­jánlást nem fogadtak el az országos egyeztető fóru­mon. Amivel minden érintett számolhat, ami kötele­ző, az a minimál- és garantált bérek emelése. Janu­ártól minimum bruttó 98 ezer forintot kell fizetni a napi nyolc órában foglalkoztatott munkavállalók­nak, szemben a tavalyi 93 ezer forinttal. Az adó és járulékok levonása után 3 275 forint­tal marad több pénz a minimálbéresek zsebében, mint tavaly. Ez ahhoz elég, hogy megmaradjon a bérük reálérté­ke. Ha azonban az idei minimálbér nettó értékét átszámoljuk a 2010-es árakra, akkor annak a nettó vásárlóér­téke mintegy 5 és fél ezer forinttal alacsonyabb a 2010. évinél. Tegyük hozzá, hogy a munkáltatóknak vi­szont idén 6 425 forinttal kerül többe (125 930 forintba) egy minimálbéres dolgozó, mint tavaly. Három év alatt összesen 33 százalékos bruttó mini­málbér-emelést kellett vállalniuk a munkáltatóknak. Ez a tendencia pedig hátráltatta a minimálbérnél magasabb keresetek rendezését, számos helyen összecsúszott a bérskála, romlott a bé­rek ösztönző ereje. Sokan ezt úgy él­ték meg a munkavállalók közül, hogy utolérte őket a minimálbér. A nagyobb húsipari cégeknél a kilencvenes évek­ben mindenki többet keresett a mini­málbérnél, több helyen alkalmaztak emiatt a hivatalosnál magasabb válla­lati minimálbért. Mára viszont a mini­málbéresek jelentős arányt képvisel­nek több cégnél is. Említsük meg, hogy januártól a leg­alább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munka­körben foglalkoztatott munkavállaló garantált bér­minimuma, a teljes munkaidő esetén havi 114000 forint. A növekedés az előző évhez képest 5,6 száza­lék, ami - hasonlóan a minimálbérhez - éppen a re­álérték megőrzéséhez elegendő. 2010-es árakon szá­molva a nettó értéke mintegy 5300 forinttal alacso­nyabb. (Egyfokozatú bérskála.) A kormányzati bér­politika ma már egy több ismeretlenes egyenlethez hasonlít, amelynek megoldó képletét még szakem­berek is nehezen találják meg. Gyakorlatilag egy olyan „bérskáláról" van szó, amely csak alsó ponton - kötelező minimálbér - kalibrált. A fix pont fölött mozgó fokozatnak tekinthetők az évente, sőt év köz­ben is módosuló bérköltségek, adó és járulék mérté­kek. Idén számításba kell venni a munkahelyek vé­delmét célzó járulékkedvezményeket és megszerez­hető támogatásokat is. De nem szabad kihagyni a kalkulációkból a béren kívüli juttatások változó „fo­rinthatását" sem. Mindez persze csak a kormányzati gazdaságpolitika szintje. Ez alatt húzódnak az egyes cégeknél alkalmazott bérformák, teljesítménynor­mák, amelyeket persze ilyen válságos években erő­sen próbára tesznek a hullámzó üzleti eredmények, a helyi-, országos- és európai munkaerőpiaci hatások. Mindezek, mint egy nagy satu, szorongatják a mun­kavállalót. Egy ismert közgazdász fórumokon időnként han­goztatja, hogy a magyar gazdaság egyik rákfenéje az átláthatatlan és következetlen bérpolitika, amely túl­ságosan bonyolult és homályban hagyja a részlete­ket. A munkáltatók a hatóságok, a konkurencia és a saját munkavállalóik előtt is titkolják a béradatokat. Vélhetően ezzel is magyarázható, hogy a húsiparban két évtizede nem sikerül megkötni egy ágazati kol­lektív szerződést. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a kormányzat egyre kisebb teret hagy a válla­lati szintű béralkunak. Különösen az olyan ágaza­tokban, mint a húsipar, ahol egyre bővül a minimál­béres és az ipari átlag alatt kereső munkavállalók kö­re. A cégvezetőknek és az érdekvédőknek egyre szű­külő terepen mozogva kell egyességre jutni, megál­lapodni a bérekről. A sokasodó központi előírások és „elvárások" kényszerei között, stagnáló gazdaság mellett, fagyos időket él át a munkapiac. A szociális partnerek mind nagyobb erővel szorongatják egy­mást, járják a bértangót, miközben recsegve szól a zene és közeledik a záróra. H. L. Gyulán újra termelnek Hétszáz millió forintos tőkeemelést hajtott végre a gyu­lai önkormányzat a százszázalékos tulajdonában álló Gyulahús Kft.-nél. Ezzel megnyílt az út, hogy a gyulai húsüzemben február elején - a városban ülésező Fidesz­­frakció megérkezése napján - újrainduljon a termelés. A város polgármestere, Görgényi Ernő bejelentette, hogy elfogadták a társaság 2013-ra kidolgozott üzleti tervét, amely­ben 5,26 milliárd forint árbevétel és 43 millió forint nyereség szerepel. Külső megfigyelők szerint az önkormányzat a jövő évi választásokig tekint előre, addig mindenképpen biztosítják a cég talpon maradását. Minden­esetre a Gyulahús Kft.-nél a gyártás 282 dolgozóval indult, az embereknek fél éves szerződést aján­lottak fel háromhavi próbaidővel. Miután a felszámolási eljárásban felmondtak a Húskombinát munkavállalóinak, a dolgo­zók nem jogutódlással kerültek az új cég­hez. Petrusán Györgyné szakszervezeti vezető elmondta: a Gyulahúshoz felvett emberek többsége az eddigi munkaköré­ben dolgozik tovább, megkapták az eddigi alapbérüket, de a műszakpótlék csökkené­sével - az új MT miatt - várhatóan ko­moly hátrány éri őket. Náluk is rosszabb helyzetbe került az a félszáz munkaválla­ló, akiket nem alkalmaznak az új cégben. Ők abban reménykedhetnek, hogy a ter­melés felfutásával szükség lesz a munká­jukra. Egyébként a Húskombináttól elbo­csátott 334 ember a Bérgarancia alapból megkapta a rendes havi bérét, a felmondá­si időre és végkielégítésként járó pénzé­nek azonban egyelőre csak a felére szá­míthat, a másik fele bizonytalan. A termelés újraindításával járó feszültsé­gek, a munkahelyhez nem jutók csalódott­sága, a vezetés körüli bizonytalanságok mellett többen bizakodással beszélnek ar­ról, hogy nem lesz nehéz visszaszerezni a piacokat, a jobb alapanyagokból jobb minő­ségű termékeket gyártanak és mivel nincse­nek hiteleik, nem lesznek veszteségesek. A szakszervezet aktív szerepet vállalt a munkahelyek megmentésében, a maga eszközeivel segíti a helyzet konszolidálá­sát, a szociális partnerség kialakítását. A HDSZ gyulai alapszervezetének sokan mondtak köszönetet a város polgárai kö­zül, akik sikeresnek értékelik a gyulai hús­­feldolgozás megőrzésére érdekében tett közös erőfeszítéseket. Ahogy a polgár­­mester nyilatkozatában hangsúlyozta: Gyulán a rendszerváltás óta több termelő­üzemet bezártak, a gyulai húsipar az első, amelyet helyi összefogással és a kormány támogatásával sikerült talpra állítani. Te­gyük hozzá: köszönet az adófizetőknek. A termelés újraindítása alkalmából a ré­gi-új gyulai húsüzemet meglátogatta Fa­zekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Budai Gyula államtitkár. A vendégek azt nyilatkozták, hogy a minőségi élelmiszer­­termelés erősítése a kormány kiemelt cél­ja, ehhez igyekeznek kedvezőbb jogi és piaci környezetet teremteni a vállalkozá­sok számára. A Húsipari Szociális, Egészségügyi és Képzési Alapítvány kura­tóriuma megköszöni minden támogatójának, akik 2010-ben a személyi jövedelemadójuk 1%-át - 141 132 Ft-ot - felajánlották az alapítvány részére, amit a tisztségviselőink képzésére tarta­lékoltak. Segítő támogatásukra a jövőben is számítunk! Az alapítvány adószáma: 18376854-1-42 Az alapítvány számlaszáma: 11733027-20033978-00000000

Next