Ifjú Kommunista, 1986. (30. évfolyam, 1-4. szám)

1986-03-01 / 3. szám

FORRADALOM - EMBERKÖZELBŐL „A március 15-iki mozgalom — az igazsághoz híven előadva — következőleg történt. Borongva virradt fel e nagy nap, kissé szemerkélt is az eső. Március 14-én este a Pilvax-kávéházban, a »köz­vélemény asztala« körül nagy zaj és lelkesedés közt hozott határozat értelmében, március 15-én reggel 8 órakor ugyanő kávéházba kellett volna a 12 pont, vagyis »Mit kíván a magyar nemzet?« proclamálása végett az ifjúságnak gyülekeznie és innen tömegesen kiindulni... És .. . megjelen­tek a kijelölt időben és helyen hatan: Petőfi, Jókai Mór, Bulyovszky Gyula, Sebő Antal, Gaál Er­nő és Hamary Dániel. . . Miért nem jelentek meg a többiek ...? Ne bolygassuk! Bevallották ők azt maguknak . . . később — már a hat, előbb nevezett ifjú sikeres föllépése, működése után — tö­rekedtek is helyreütni mulasztásukat!. .. Petőfi és Jókai töprengett az ifjúság meg nem jelenése miatt. »Egy negyed órát még várjunk, tán jönnek, s ha nem — mondá Petőfi — akkor induljunk.« Majd hozzánk, Sebő, Hamary és Gaálhoz fordulva kérdé: »Hát hol vannak a többiek?« »Nem tudjuk! — felelénk — tán az Egyetemben várnak.« »Tehát Önök készek velünk tartani minden körülmény közt?« — kérdé tovább. Egyhangúlag »igen«-t mondtunk. A negyedóra eltelt, nem jött senki, indultunk! Petőfi, Jókai, Bulyovszky együtt első sort képezve, utánuk másik sorban Hamary, Sebő és Gaál.” Hamary Dániel: Március 15-ike 1848-ban. Hazánk, 1886/VI­I(Az orvosi egyetem egyik osztályában) a tanár eréllyel és ri­degen tiltakozott a berontás merénylete ellen. Egy szempilla­natnyi csönd állott be; kínos aggasztó csönd: az ifjúság ha­bozni látszott, mit tegyen ? Ha a tanár mellé áll, vége a kísér­letnek. Petőfi nélkül talán ez történt volna. De bizonnyal volt néhány a növendékek közt olyan Petőfi-bálványozó, aki örült az alkalomnak, hogy közelébe férkőzhet, és talán­­ vele esketik el a harcban. Mert hogy ez őrületet merény­let, lőpor és golyó vagy szuronyhalál nélkül végződjék, arra ugyan senki nem mert fogadni eggyel száz ellen sem. Néhány ilyen magával ragadta az osztályt, rohantak ki az udvarra, ahol Petőfi elszavalta a Talpra magyart, Jókai felolvasta a 12 pontot — azután már egy nagy tömeg rontott ki az utcá­ra, a görgeteg megindult, ellenállhatatlanul sodorva magával a lakosságot.” Vajda János: Petőfi napja (1895) „A Hatvani utcában . . . volt a Länderer nyomdája. Ide be­tértünk. Künn a sokaságnak Jókai és Vasváry felváltva lelke­sítő beszédet tartott. A közönség legnagyobb része kifeszített esernyővel hall­gatta. Mi azalatt a műhelyben azt a két kéziratot akartuk ki­nyomtatni. Länderer szárazon mondta: Lehetetlen, nincs raj­ta az engedélyezés. Összenéztünk, nem tudtuk, hogyan kell csinálni. Länderer odasúgta: — Foglaljanak le egy sajtót. Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal: — E sajtót a nép nevében lefoglaljuk. . . — Erőszaknak ellent nem állhatok — felelt Landerer. Erre a munkások „éljen a nép!” kiáltásban törtek ki. Azonnal ott termettek a sajtó legügyesebb kezelői, átvették a kéziratot, s lázas tevékenységgel a szedéshez láttak. Midőn az első kész példány kihullott a gépből, Petőfi felkapta, s kirohant vele.” Degré Alajos: i. m. Landerer Lajos Heckenast Gusztáv

Next