Ifjú Kommunista, 1986. (30. évfolyam, 1-4. szám)
1986-03-01 / 3. szám
FORRADALOM - EMBERKÖZELBŐL „A március 15-iki mozgalom — az igazsághoz híven előadva — következőleg történt. Borongva virradt fel e nagy nap, kissé szemerkélt is az eső. Március 14-én este a Pilvax-kávéházban, a »közvélemény asztala« körül nagy zaj és lelkesedés közt hozott határozat értelmében, március 15-én reggel 8 órakor ugyanő kávéházba kellett volna a 12 pont, vagyis »Mit kíván a magyar nemzet?« proclamálása végett az ifjúságnak gyülekeznie és innen tömegesen kiindulni... És .. . megjelentek a kijelölt időben és helyen hatan: Petőfi, Jókai Mór, Bulyovszky Gyula, Sebő Antal, Gaál Ernő és Hamary Dániel. . . Miért nem jelentek meg a többiek ...? Ne bolygassuk! Bevallották ők azt maguknak . . . később — már a hat, előbb nevezett ifjú sikeres föllépése, működése után — törekedtek is helyreütni mulasztásukat!. .. Petőfi és Jókai töprengett az ifjúság meg nem jelenése miatt. »Egy negyed órát még várjunk, tán jönnek, s ha nem — mondá Petőfi — akkor induljunk.« Majd hozzánk, Sebő, Hamary és Gaálhoz fordulva kérdé: »Hát hol vannak a többiek?« »Nem tudjuk! — felelénk — tán az Egyetemben várnak.« »Tehát Önök készek velünk tartani minden körülmény közt?« — kérdé tovább. Egyhangúlag »igen«-t mondtunk. A negyedóra eltelt, nem jött senki, indultunk! Petőfi, Jókai, Bulyovszky együtt első sort képezve, utánuk másik sorban Hamary, Sebő és Gaál.” Hamary Dániel: Március 15-ike 1848-ban. Hazánk, 1886/VII(Az orvosi egyetem egyik osztályában) a tanár eréllyel és ridegen tiltakozott a berontás merénylete ellen. Egy szempillanatnyi csönd állott be; kínos aggasztó csönd: az ifjúság habozni látszott, mit tegyen ? Ha a tanár mellé áll, vége a kísérletnek. Petőfi nélkül talán ez történt volna. De bizonnyal volt néhány a növendékek közt olyan Petőfi-bálványozó, aki örült az alkalomnak, hogy közelébe férkőzhet, és talán vele esketik el a harcban. Mert hogy ez őrületet merénylet, lőpor és golyó vagy szuronyhalál nélkül végződjék, arra ugyan senki nem mert fogadni eggyel száz ellen sem. Néhány ilyen magával ragadta az osztályt, rohantak ki az udvarra, ahol Petőfi elszavalta a Talpra magyart, Jókai felolvasta a 12 pontot — azután már egy nagy tömeg rontott ki az utcára, a görgeteg megindult, ellenállhatatlanul sodorva magával a lakosságot.” Vajda János: Petőfi napja (1895) „A Hatvani utcában . . . volt a Länderer nyomdája. Ide betértünk. Künn a sokaságnak Jókai és Vasváry felváltva lelkesítő beszédet tartott. A közönség legnagyobb része kifeszített esernyővel hallgatta. Mi azalatt a műhelyben azt a két kéziratot akartuk kinyomtatni. Länderer szárazon mondta: Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés. Összenéztünk, nem tudtuk, hogyan kell csinálni. Länderer odasúgta: — Foglaljanak le egy sajtót. Irinyi József a nagy gépre rátette kezét e szókkal: — E sajtót a nép nevében lefoglaljuk. . . — Erőszaknak ellent nem állhatok — felelt Landerer. Erre a munkások „éljen a nép!” kiáltásban törtek ki. Azonnal ott termettek a sajtó legügyesebb kezelői, átvették a kéziratot, s lázas tevékenységgel a szedéshez láttak. Midőn az első kész példány kihullott a gépből, Petőfi felkapta, s kirohant vele.” Degré Alajos: i. m. Landerer Lajos Heckenast Gusztáv