Ifjúmunkás, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-07 / 1. szám
4 Ifjúmunkás Szeptember 28-án a szatmári milícián előzetes letartóztatásba helyeztek két fiatalt. A vád ellenük : rablás bűntette. ELRÖPPENT SZOLIDARITÁS A tágas hivatali szobában négyen vannak , a kihallgatást vezető tiszt, Kiss Gergely a sértett, Varga József és Berki Ferenc vádlottak. Kiss Gergely ötven esztendős, Varga József tizennyolc, Berki Ferenc tizenöt. Az ablaknál íróasztal, mögötte a fiatal őrnagy, szemközt az idős munkás, oldalt Varga József. Berki zsebre dugott kézzel a falat támasztja. Azt mondja : ártatlan. Őt csak belekeverték. A többiek ütöttek, de ő nem. — És Varga 7 — Ő se ... Varga kap az ötleten : — Igen, én se, meg 6 se... A többiek voltak, egy húszéves fiú is velünk volt, azt nem ismerjük, a nevét se tudjuk, az ütött. Kiss Gergely csendesen ingatja a fejét: — Láttam a fiúkat közeledni, de nem gondoltam rosszra, hiszen a Berki családdal szomszédosak voltunk. .. Berki Ferenc hozzám lépett és tüzet kért. Abban a pillanatban, ahogy megálltam, valami kemény tárggyal gyomron ütött. Ugyanakkor egy másik meg hátulról sújtott rám boxerrel vagy kővel... — Nem próbált védekezni . — Nem tudtam. Berki ellép a faltól, hirtelen meggörnyed, majd térdre hull. Homloka a padlót érinti, két kezét tarkójára kulcsolja : — Teccik látni ? Rögtön így leesett, ahogy Mandzsu fejbe vágta ... Elharapná a szót, de már késő. Kiegyenesedik, lassan feláll és rámered a mosolygó őrnagyra. A másik fiú dühösen felhorkan : — Te kutya, először te ütöttél. Amikor a földön feküdt, akkor is ütötted. Véres volt a kő, amikor eldobtad... VALLOMÁSOK „Alulírott, Varga József, akit Mandzsunak is neveznek, születtem 1952 júliusában. Moziban voltunk akkor este Berkivel és hazafelé menet találkoztunk másik három fiúval, velük együtt mentünk tovább. Amikor megláttuk az öreget, hogy jön szembe az elhagyatott úton, a Május elseje kombinát mögötti töltésen, Berki hozzálépett és tüzet kért tőle. Farkas Ferenc kikapta a zsebéből a pénzét. Berki gyomron ütötte, Farkas meg én egy-egy kővel hátulról leütöttük. Amikor leesett, megrugdaltuk, míg mozgott. Észrevettük, hogy az utcavégen emberek jönnek, erre elfutottunk. Én a zsákmányból 30 lejt kaptam ...“ „Alulírott, Berki József, születtem 1955 júliusában Szatmáron ... nekem 40 lejt adott Farkas a rablott pénzből, mert mi barátok vagyunk... A másik két fiú távolabb volt, ők nem vettek részt a verekedésben, a pénzt se látták, nem kaptak belőle...“ „Alulírott, Farkas Ferenc, születtem 1957-ben ... amikor az ember mellé léptem, láttam, hogy kidudorodik a kiskabátja zsebe. Kölnis üveg volt benne, mellette meg pénz. Kirántottam. Berki akkor már megütötte. A pénzből 190 lej lett az enyém...“ Tényállás : 1970. április 27-én este tíz órakor Kiss Gergely szatmári lakost Varga József, Berki Ferenc, Farkas Ferenc kiskorúak megtámadták, bántalmazták és megfosztották a nála levő 260 lejtől. Az idős embert, aki az ütlegelés következtében 70 nap alatt gyógyuló sérüléseket, köztük térdkalácstörést szenvedett, Costea Ioan, Costea Vasile és Costea Floare szatmári lakosok eszméletlen állapotban találták meg. A vizsgálat bebizonyította, hogy a támadás kimeríti a rablás bűntettét s mint ilyet, a Büntetőtörvénykönyv 211. cikkelyének 2. bekezdése alapján, háromtól tíz évig terjedő börtönnel büntetik. A sérült kártérítési igénye 3800 lej. A MIÉRT... Szürke öltöny, fehér ing letartóztatására csak a cipője utal, amelyből hiányzik a fűző. Varga József, akit ferdemetszésü szeme miatt Mandzsunak neveznek, a 18 évével, vezér volt a kisebbek között. Azzal védekezik , ittasak voltak. — Meggondolatlanság volt, ostobaság. .. De hát ittunk és nem tudtuk, mit teszünk... — Követett el már zsebtolvajlást, akkor is ittas volt ? — Szakmája van 7 — Nincs. Hat osztályt jártam csak, aztán dolgoztam... és elsorolja négy vállalat nevét. — Hol, mennyi ideig 7 — Hát... Két hetet, hármat egy helyen. Azért kényszerültem lopni, mert a feleségem gyermeket vár, s hogy nekik legyen ... A vizsgálat során kiderült, hogy nőtlen s a fogyasztott italmennyiség egyetlen üveg sör volt Berki újra elemében érzi magát, hogy szerepelhet: — Én öt zsebtolvajlást követtem el... Jól fejlett, jól táplált, izmos fiú. Itt-ott hegek emlékeztetnek régi nagy verekedésekre, vad csínyekre. — Mit mondanak a szüleid ? — Anyám sír, apám előbb azt mondta, annyi baj legyen, sűrü a vérem ... Csak amikor az őrnagy úr megmondta, hogy milyen büntetést kapok, akkor akart agyonütni, de az őrnagy nem engedte. Most újra megbékélt már, hoz tiszta ruhát, ennivalót, mert én vagyok és én maradok a család büszkesége. A többi hét testvérem mind lány ... KALAND JÁTÉKBÓL, KALAND VALÓSÁGBAN Farkas Ferencet nem tartóztatták le. Ott játszik a hatalmas udvaron a többi gyermekkel: rablósdit. Műanyagpisztolyt szegez az „áldozatnak“ : Pénzt vagy életet! (Az áprilisi kaland végződhetett volna „élettel“ is ; Kiss Gergelyt súlyos ütés érte a halántékán). Amikor meglát, pillanat alatt eltűnik az épület mögött s már fent fut a töltésen. Szülei nincsenek otthon, egyik nénje SÜRÜVÉRÜ LEGÉNYEK menti ! — Tudjuk, hogya vitába kerül, addig hadd teljen a kedve... Berkiné sír, sopánkodik, de könynyei mögött kész az anyai bűnbocsánat : — Nem tehet róla, sűrű a vére, az apjától örökölte a természetét... Az is el volt ítélve egyszer huliganizmusért ... A testvérek a vállukat vonják. A nagyobbak, akik tisztában vannak a következményekkel, sajnálkozón, a kisebbek, úgy érzem, némi elégtétellel , sok jogtalan ütleget szenvedtek el tőle, annak alapján, hogy ő a család szeme fénye. Lehajtott fejjel áll a legidősebb Varga testvér. Sapkáját babrálja, egyetlen szó nélkül, keserű tekintettel. — A szégyen bántja ? — Inkább az a gondolat, hogy mi lesz vele azután — sóhajtja. — Nagynénink nevelte, amióta a szüleink meghaltak, hozzá kívánkozott, én meg örültem, hogy jó helyen van. De utóbb nem bírt vele, s mire én megtudtam, már én sem bírtam vele. .. Azt mondta, ne prédikáljak neki. Merthogy mindig óvtam, mindig figyelmeztettem. Egyszer egy karórát láttam nála, amiről nem tudott számot adni, hogy honnan van. Akkor kitiltottam tőlünk, s utána már csak letartóztatása után láttam... ★ Valahol harang kondul. A gáton, ahol egy tavaszi estén Kiss Gergely szinte az életével fizetett három fiatal felelőtlenségből eredő tettéért — e percben rajtam kívül senki sincs. Nem, nem történhetnek mindennap ilyen esetek, nyugtatom magam, sikertelenül. Mert egyetlen egynek sem szabadna történnie. Életünk még egy szikrányi félelmet, rettegést sem tűrhet meg magában. Néhány fiatalemberről van szó csupán, meg egy rosszemlékű, kisiklott tavaszi estéről. De milyen az ember ? Örökké a tökéletességre törekedne : önmagában, és rajta kívül, a társadalomban is. Molnár Erzsébet Evellei László felvétele ! „Nem születési hiba“ Naponta sok olyan apró eset adódik, amikor a szívélyes szó, a figyelmesség, a baráti hang sokat jelenthet az embernek. Többnyire nem nagy dolgok ezek: megfogjuk például a gyermek kezét, amikor át akar szaadni az utcán, felsegítjük az autóbuszra az idős nénikét, bácsiskát, a játszótéren néha csak annyit kellene mondani a heveskedő gyermekeknek: „Hagyjátok abba, baj lesz belőle..." Sokan szidják a fiatalokat. Azt mondják róluk : semmivel sem törődnek, semmi nem érdekli őket, csak a tánc, a beat-zene, léhák, cinikusak, közömbösek. Pedig a többség nem ilyen. Nemrégiben a kolozsvári építőipari líceum egyik összejövetelén vettem részt. Többek közt szó esett a közömbösségről. 17—18 éves fiatalok ilyeneket mondtak : — Egymással törődni , én ezt természetesnek tartom. Jó dolog azt érezni : segítettünk másokon, számítanak ránk. Persze, vannak, akik az elismerésért csinálják... De ez még mindig jobb, mint a közömbösség... — Segíteni azon, aki bajban van — kötelességünk, hiszen összetartással, együttműködéssel érünk el mindent... — A közömbösség nem születési hiba. Tehát lehet és kell rajta változtatni. .. — Nem szabad mindig arra gondolnunk, mi nekünk a kényelmesebb. Mindegyikünk kerülhet nehéz helyzetbe, amikor szüksége lehet mások segítségére, megértésére. A közömbös ember káros a társadalomra, mert sok tragédiának lehet az okozója. .. Fodor György, Kolozsvár káros vagy nem káros? Iskolánk vezetősége már több tanulót menesztett pár napja nem kívánatos „szabadságra", amiért a dohányzásnak hódoltak... A magam részéről ezt a döntést jogosnak és hasznosnak tartom, hiszen köztudott dolog: nikotin őfensége káros az egészségre, az égő cigaretta pedig nemegyszer tüzet okoz... Annál inkább zavarba jövök viszont, ha például az orvosi rendelőbe lépek , ahogy mondani szokás, vágni lehet a füstöt... Vajon mikor érjük meg azt az időt, amikor mindazok, akik másokat hivatottak meggyőzni a „dohányzás ártalmasságáról" — maguk járnak elöl jó példával ? Azt hiszem, érvelésük így sokkal hatékonyabb lenne. Z. V. Tasnád Atom „A kézdivásárhelyi líceum ... új lap oldalain köszönti az Olvasót. Az iskola évek óta megjelenő irodalmi lapját természettudományi folyóirat követi, az ATOM..." Szerény, sokszorosított füzettel kopogtatott be hozzánk a fenti ajánlás, a kézdivásárhelyi diákok alkotókedvének és érdeklődésének újabb bizonyítéka. Cikkei, közleményei talán kevésbé vonzóak, mint irodalmi testvérpárjáé, ám ami sajátos bennük, az lapozgatás közben határozottan érződő diák vagy volt diák számára sem közömbös laboratóriumi órák és kísérletek különös hangulata, műszerek, retorták, savak és kéken villogó gázlángok világa, hová a tanuló sokáig csak megtűrt, ölbe tett kezű szemlélőként léphetett, tanárára bízva a cselekvés szerepét... Ez a szerep most jelentősen kitágult. Erről vall az ATOM a maga módján : szerényen, mint egy Hamupipőke. Nem ágál, azonban észre kell vennünk : két ujját a levegőbe emelte — jelentkezett. Cobor] Üzenjük BENDEL LÁSZlÓnak Tasnádra : Sajnos nem rendelkezünk megfelelő sportfénykép-készlettel, próbálkozz talán a sportlap szerkesztőségénél — hátha gazdagabbak. .NYILUK A RÓZSA" jeligére. Nyolcadikos vagy s mint írod, „költői pajára szeretnél szert tenni", bár lehet, jobban szereted a rajzot. Sose búsulj, amíg érettségizel, eldől a dolog. Külön költői „pája" amúgy sem létezik. A másik nagy „dilemmádat“ — hogy tudniillik ének- vagy kézimunka-órára menjél-e — tényleg jelenthetted volna az osztályfőnöködnek. Végül azt írod : „Egyenlőre az a célom, csak akkor küldöm el verseimet, amikor egész füzetre való lesz belőlük..." Rendben van, mi tehát „egyenlőre” várunk... K. E. jeligére : Ez a második levél nem nekünk való — a jelenlegi címed annál inkább érdekelne. LEVÉL jeligére : A mellékelt „lánclevelet" nem kell komolyan venni. Egyeseknek okosabb dolog nem jut eszébe, s akkor elindítják a „lavinát”... LAKATOS EDITnek Nyárádszeredára : A beküldött rajzok egyelőre nem a nagyobb nyilvánosság elé valók... IFJÚSÁG jeligére : A szakiskolákba a Vili. után kell felvételizni, a tíz osztály elvégzése nem jelent előnyöket — persze, ha a tudást nem tekintjük előnynek. SAMI DEZSŐnek Szilágyballára : Három hetedikes lány — kitűnő tanulók — különböző helyekről pénzt lopott. Büntetésük: hetes magaviselet. Azt kérded : nem túl kevés? Reméljük, nem... TÓTH FERKÓnak Szamosordóra : Cikket természetesen írhatsz. Hogy bekerül-e a lapba, azt előre nem lehet tudni... Ha jó, bekerül. PÁRIZS jeligére: A francia kommunista fiatalok lapja, az Avantgarde, bár nem közöl címeket, biztosan továbbítja a leveledet, ha megkéred erre. Címe : Redaction Avantgarde 9 rue Humblot Paris 15e, France. Nem tudjuk felhasználni a MIHÁLY FERENC, STIER GIZELLA és PARASZKA MIKLÓS leveleit. Többet, érdekesebbet, egyénibbet várunk. TÖRÖK ÉVA Szamosújvárról ez úton tudatja olvasóinkkal : senkivel nem akar levelezni. Címét más küldte be szerkesztőségünkbe ,a tréfából.. Ha látná szegény, hány fiókot tölt ki nálunk a levelezési szenvedély... Rovatvezető : Müller Ferenc ARS FOTOGRAFIKA A fényképezőgé éppúgy alulról nézi a produkciót, mint a mikrom. S mégis fanyarabbul, fölényesebben . Az emberek gyakran mindent kimondanak, amit gondolnak, csupán arról feledkeznek meg, hogy mindig meggondolják, amit mondanak. • Az akarat intelligencia, képzelőerő és megfigyelőkészség híján semmi több ártalmas energiánál. • Az életben két lehetőség között választhatni : vagy ló vagy, vagy lovas. • Amikor kifogysz az érvekből és nem akarod, hogy lássák, nincs igazad, azzal vádolod vitatársadat, hogy abszurd nézetei vannak. • Leggyakrabban akkor pirulsz el, mikor őszinte vagy. • Egyesek olyan ragyogóan tudnak utánozni, hogy csak azt róhatod fel nekik, hogy utánoznak. DR. CRUTIU CONSTANTIN AFORIZMÁK • Beszélj a lehető legegyszerűbb nyelven az ostobákkal, mert ha nem értenek meg, téged néznek hülyének. • Uralkodni anélkül, hogy szeressenek, ugyanaz, mint birtokolni valamit, amivel nem rendelkezel. • Azt akarod, hogy ne gyűlöljenek ? Alkoss véleményt mindenről, de következtetéseidet tartsd meg magadnak. • Az ostoba messzelátóval kevesebbet lát, mint az értelmes rövidlátó szemüveg nélkül. • Az adott szó adott, s nem kölcsönzött. • Ne hidd, hogyha visszatérsz arra az útra, amelyen egyszer elhaladtál, megtalálod az elveszített időt. (I. L. fordításai) Kedves Ifjúmunkás I EBERLENN MIKES Duó KŐMŰVES KÖLTŐK Zilahon évekig tartó csend után újra irodalmi kör alakult, a Kiss Károly-kör. Mintegy 20—25 költő-író és olvasó-jelölt látogatja a felolvasó- és vitaesteket. Folklórt gyűjtenek és vitatkozni tanulnak, előadássorozatokat terveznek, mint pl.: Romániai magyar írók. A kör lelke: Demeter Attila és Fejér László. A líceum Astrialis című folyóiratából érthetetlen módon kiszorultak. Ady Endre egykori iskolájához méltatlan, hogy legtehetségesebb növendékei — még ha esti líceumba járnak is — ne találjanak fórumra saját iskolájukban, miközben az irodalmi lapok már rég felfedezték őket. GITTAI ISTVÁN : Köznapi portékák Egy zörejtől lavina születhet a hegyek halántékán egy szikrától tűzözön hamu-végvár mégis tüzet gyújtunk ha fázunk és ordítozunk ha beszorultunk MÜLLER DEZSŐ: Öreg fa Megsajnáltam engedtem, hogy fejembe szögeket verjen. Kijózanodtam, s ekkor fák jöttek felém. Szédültem, elgondolkodtam jobbra néztem fa balra néztem fa hátra néztem fa előre néztem öreg fa elindultam az öreg fa felé ! SIMONFFY JÓZSEF : Mintha ezt a hangot mintha kaptam volna ezt a simogatást, a reggelt... ma egészen boldog vagyok — mintha valakitől kölcsönkaptam volna magam. Vacsora a sötét sonkája egy stráfot a kutya hűségéből aztán a csillagok fulladó élniakarása a csendet karóra ítéljük így — — — most szépen megcsókollak A költészet, úgy látszik, mindig él, ott is, akkor is, mikor nem tud megszólalni, csak a torkot szorítja. Másképp mivel magyarázhatnánk azt, hogy minél nagyobb a csend, annál hangosabban szólal meg, annál tisztábban, erőteljesebben ? Zilahon éveken át akkora volt a csend, hogy alig ismertem rá, mikor egyszer csak felverte az építkezések zaja. De a belső csendet csak belülről lehet áthasítani. A belső csend makacsabb. Van olyan csend, amit csaka költészet tud áthasítani. Mélyről szakad fel Zilahon a költészet hangja. S a fiatalok, akik megszólalnak, többnyire munkások, esti líceumba járnak, többnyire kőművesek. Nem azért írom ezt, hogy elnézőbben bíráljuk el verseiket. Nincs szükségük elnézésre. Tehetségesek. De egy kőműves-költőnek olyan gondjai vannak, amelyeket nem tudhat segítség nélkül egyedül megoldani. Tárulni szeretne, többet, mint amit az esti líceum nyújthat, többet, mint amennyit egész napos munka után fáradtan képes megemészteni. Tanulnia kell, hiszen nem természetes az, hogy valakinek már több verse is megjelent az Utunkban, Korunkban, de még nem tanult meg helyesen írni ! Sajnos, csak tehetséges. Még olvasáshoz is úgy fog, olyan bizalmatlanul, mint aki nem bízik a nyomtatott szavakban. Simonffy József elhatározta volt ,hogy nem olvas semmit. Elvből. Aztán mégis hagyta meggyőzni magát és Shakespeare összes műveivel kezdte... Nem hiszek az őstehetség-mítoszokban. Meggyőződésem, hogy aki tehetséges, annak tanulnia kell, hogy ne a csupasz látomásával maradjon. Az is meggyőződésem, hogy e tehetségnek lehetőséget kell teremteni, hogy kifejlődhessék. A zilahi kőműves-költőknek be kell jutniuk az egyetemre. De ha még a helyesírást sem tudja egyikük-másikuk, akkor hogyan ? A fontos persze az, hogy erőteljes belső vízióval jönnek, eredeti hangot hoznak. Egy görcsösen küszködő életmód hangját. Oda kell figyelni rájuk. De arra is oda kell figyelni, hogy mit tudnak kezdeni a tehetségükkel ? Hervay Gizella Dehogyis öregszünk — Vagy: nyílt levél egy volt kollégához — Nem, eszem ágában sincs port hinteni a magam vagy a mások szemébe, esetleg csak úgy egyik napról a másikra megtagadni a lét örök törvényeit. Hulló haj, felgyülemlő ráncok, erőteljesebb hidegvíziszony, sűrűsödő lihegés már az első emeleten — amúgy is árulkodó tények. Minek tagadni őket, mint bűneit a fényes nappal tetten ért tolvaj... Valljuk csak be szépen és őszintén: sejtjeinknek már nem kell anynyi táplálék, s álmaink sem olyan mélyek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Túl vagyunk már — többnyire — az első szerelmeken, nosztalgikusan integetünk feléjük a völgyből... De csakis ezek és a hasonló dolgok figyelmeztetnek az idő múlására, és nem az — ó, egy percig sem az —, hogy nem értjük meg a kiborulókat, a mindennapos kiborulókat, rajtuk kívül pedig a nagyképűeket, az öntelteket, a nyöszörgő poétákat. Nem fiatalkori hevünk tovaillanása okozza, hogy nem ejtünk könynyet a búsképű, „meg nem értett", „(ős)tehetséges" szomorkodók ábrázata láttán. Hanem, hogy felnőttünk és forrófejűségünk idején csírázó-bimbózó ítélőképességünk szárba szökkent — a visszerekkel egyidőben. Azt hiszem, már az első sorokból megértetted Gálfalvi György barátom, mire is célozgatok itt a lehető legnyíltabban, a lőtér kellős közepére állva. Azt írtad a novemberi irodalmi melléklet hasábjain — igaz, nem teljesen egyértelműen —, hogy néha-néha, mintha a múló időben keresnéd az okot, amiért nem tudsz megérteni néhány fiatalt, akik — úgymond — írói tehetségük „zavartalan" kibontakozásáért kimaradtak nemcsak az egyetemről, de — az Új tollak kinövése után — a középiskolából is. Hát barátom, én esküdni mernék — tíz éve ismerlek —, nem értetted, nem érthetted volna meg te ezeket a fiatalokat akkor sem, amikor még náluk is fiatalabb voltál. Elősdi népség az ilyen „kimaradó" társaság, én mondom — mintha te is mondtál volna ilyesmit éveknek előtte —, hiszen ugyan bizony, melyik lap fizet nekik annyit botladozó soraikért, hogy abból teljék ruhára s a mindennapira? Szabó Gyula vagy éppen Farkas Árpád indulásakor is meg lehetett már élni az irodalomból — ugye, mennyit küzdött, kilincselt ezért a derék Vörösmarty Mihály is —, és lám, az ő kibontakozásukat szemernyit sem akadályozta az „óralátogatás és a tanárok értetlensége". Ne szomorodj tehát, ne verd meg egyetlen kondulásnyira sem a rozsdás vészharangot — sejtésem szerint még mindig ifjú — fejed fölött, amiért nem tudsz egyetérteni néhány fiatal, kissé beképzelt és tehet(etlen ségtől görnyedő fiatallal. Itt van például egy ismerősöm: becsületes, szorgalmas munkás volt mindaddig, amíg egy vendégművész kalapot emelt műkedvelői tehetsége előtt. Azóta görénymód iszik, marcangolja lelkét a sors „igazságtalansága", amiért egy kijelentésben felfedezett tehetségének a kétkezi munka mindennapjaiban kell elsorvadnia. Sem öregek, sem konzervatívak nem lettünk, amiért nem veregetünk cimboramódon vállon néhány rímfaragó kamaszt, akiknek könnyű hátat fordítaniuk a foglalkozást is nyújtó szorgalmas munkának, mert a kövér apanázs fehér kenyeret és pénzt is biztosít a téblábolások hátteréül. Jankó István Ifjúmunkás 5 „Állati jó kiállítás! Ilyen még nem volt Váradon. Ez a kiállítás valahogy az őskorba vezet vissza, de annak ellenére a művek nagyon modernek. Gratulálunk a művészeknek és további sok sikert kívánunk“. Ezek a sorok, melyeket egy csoport nagyváradi középiskolás diák írt alá, Веке Mária textíliáinak és P. Emődi Etelka kerámiáinak szólnak. A két fiatal művésznő az idén végezte el a kolozsvári főiskolát , s most egy nagyon ízléses, nagyon üde és nagyon ígéretes kiállítással mutatkozott be. Nemcsak azért van igazuk a diákoknak, mert mind a kerámia, mind a textília rögtön az emberréválással kezdődött, hanem azért is, mert mindketten szándékosan keresik az ősi formák tisztaságát és egyszerűségét ,s ezáltal sikerült modernnek lenniük. Веке Mária kiválóan uralja a textil-technikát, spárgafelvetőre szőtt kenderkóc, gyapjú és műszói faliszőnyegei a rajzkompozíció igényességével tűnnek ki. P. Emődi Etelka kerámiái bizonyítják, hogy a művésznő különösen ért a szép mázak csorgatásához, s nemcsak dísztárgyakat, hanem sok hasznos cikket, poharakat, tálakat is kiállít. (—) ILYEN MÉG NEM VOLT