Ifjúmunkás, 1977 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1977-04-24 / 16. szám

MENET KÖZBEN « Szülőföld, munka, testvériség jeligé­­re indított pályázatunk első szakasza után vagyunk. Pályázati felhívásunk szellemében április 16-án összeült a három tagú zsűri (Cseke Gábor, Zseh­­ránszky István és e sorok írója), s meg­tárgyalta a pályázat állását, anélkül, természetesen, hogy értékrendet állított volna fel, erre ugyanis 1978 januárjá­ban kerül sor. Ettől függetlenül, híven ígéretünkhöz, a Hargita megyében megrendezésre kerülő Matiné-soroza­tunk (május 1—6 között) alkalmából előadásra kerül az eddig közölt mun­kák legtöbbje, pontosabban Tömöry Péter színdarab részlete (Őfelsége, a nép), valamint Simonfy József (Figye­lő), Demeter József (1907), Oláh István (Aranykötéssel), Richard Wagner (Épí­­tőtelepen, Miért írok) és Székely Zsolt (Levél) verse. Ez, nyilván, pályázati hozzájárulásuk bizonyos mérvű értéke­lése, anélkül, hogy jelöltséget jelente­ne a „dobogóra“. Március 31-ig pályázatunkra 35 fiatal nevezett be, közülük néhányan többször is jelentkeztek. Mi számít revelációnak? Az úgynevezett nem hivatásos tollforgó- Demeter József CSENDÉLET Csattan a kapu. Apám jön. Bakancsa alatt Ismerős hangokat Kongat az udvar. Anyám a kályha mellett, Kezében az edények Finoman koccanó gondok. Ráncaiból mosoly buggyan. Édes-föld-izű szeretet Szobánkban Vacsoraillat gőzölgése. Fészekrakó béke. tők (a kötettel rendelkezőket hivatáso­soknak minősítjük) szép számú jelent­kezése, beküldött munkáik egy részének jó minősége. A megjelent anyagokról vitatkozva a zsűri ide sorolta Bölöni Domokost, Demeter Józsefet, Simonfy Józsefet, Székely Zsoltot, Szombati Ist­vánt. Színvonalas anyagokkal tisztelték meg pályázatunkat, s reméljük, hogy év végéig emelik az eddig elért, maguk­nak állított mércét. Elégtétellel nyug­táztuk a drámaírók előretörését, s két fordító, Hunyadi Mátyás és Veres Ist­ván hozzájárulását, akik jó érzékkel vá­logattak fiatal tollforgatóktól, témába vágó költeményeket tolmácsoltak ro­mán, illetve német nyelvből. Próbálko­zásaik alapján hinni merjük, hogy mi­előbb a pályázat felfedezettjei közé sorolhatjuk Gál Irént, Hájer Gézát, Lo­­kodi Károlyt, Mészöly Józsefet, Ilkei Olgát, Kilyén Attilát is. Vegyék ezt buz­dításnak, erősítse őket igényességük­ben, ösztökélje valamennyiüket na­gyobb önfegyelemre. Tudniuk kell: el­engedhetetlen „kellékek“ ezek az alko­tómunkához. Hivatásos és nem hivatásos Aránylag könnyen túltettük magunkat a dilemmán, amennyiben nemigen volt miről vitatkoznunk. Legnagyobb sajná­latunkra ugyanis a kötettel (vagy köte­tekkel) már jelentkező fiatal írók­­ nem jelentkeztek a pályázatunkon. Tisz­telet a kevés kivételnek (Oláh István, Paizs Tibor és Tömöry Péter), akik szin­tén csak egy-egy írásukat küldték be. Úgy tűnik, nem látták meg a lehetősé­get, a tér felkínálását az önkifejezés gazdagítására, noha hármas tematiká­jú jeligénkbe belefér mindaz, amiért ma írni érdemes. Síkraszállunk a me­részen politikumba vágó témák mellett, nyíltan hirdetjük a mélyen elkötelezett irányulást. Miért ne vallanánk be ezt, amikor a romániai magyar irodalom fő és értékes vonulata mindig is ennek a jegyében született, hatott és vált mara­dandóvá? Lehetséges, persze, hogy pá­lyázati felhívásunk nem volt kellőkép­pen körülírt, hogy egyesek valamelyes kalodától tartottak. A megjelent írások átböngészése viszont bizonnyal rádöb­benti őket, hogy erről szó sincs. Nem mi találtuk ki: minden művészet elköte­lezett, még az el nem kötelezettnek nevezett is. És vajon létezik-e művész, aki munkásságában kikerülhetné a szü­lőföld, a munka és a testvériség gon­dolatát? Hogy milyen formai eszközök­kel közeledik ezekhez, az életünket meghatározó témákhoz, az az ő ma­gánügye. Ebben semmilyen megszorítás nincs, nem is létezhet. Az őszinteség, bár nem meghatározó esztétikai mérce, nélkülözhetetlen. S ebből a szempont­ból az úgynevezett nem hivatásosak már letették a garast Hisszük, az arány rendre helyrebillen, s akkor, természetesen, külön értékel­jük a teljesítményeket. NAPKELTE A falusi sár konokságával A kékposztós égre vágytam. Azt se tudtam, miből. Mikor lett a szárnyam. Fölszálltam. Fejem fölött üstnyi öblösség guggolt. Az ég azt hitte, rámhasalt Észre se vette, hogy a homlokomról kel a Nap. Lőrincz József MEMENTÓ Csonka gerenda végén gyászszalag. Ahol a kaszkadőr emléke fennakadt, törmelékházban élet s halál lakik. Járjuk a Richter-skála ijedtségfokait. Tragikus tavasz ez, március lett az elmúlás nyara. Beomlottak az idő tárnái, örömeinket temették oda. Romok fölött remény lobogózik, az emberség földjén az ember borvizet, kenyeret termel, s küldi, ahol kell, oda. Jövőbe szánt eltökélt homloka. D. Szabó Lajos A MI IDŐNK Szerszámaink a tegnapiak s majdan a maiak szimbólumok lesznek de tetteink a tegnapiak s a mostaniak már mélyen beleépülnek Irodalmi körök, fiatal zeneszerzők és képzőművészek figyelmébe őszintén bevalljuk: kellemetlenül érintett, hogy a különböző helységek­ben működő, jó nevű irodalmi körök tagjai nem figyeltek fel pályázatunkra. Úgy gondoltuk, hogy ezek erkölcsileg elkötelezettnek érzik magukat azzal a lappal szemben, amely őket rendszere­sen népszerűsítette, s tehetséges toll­­forgatóiknak közlési teret is biztosított az évek során, vállalva az indítással járó kockázatot. Nem szánjuk e sorokat szemrehányásnak, sokkal inkább annak, hogy mikor lehetőség adódik, ne fukar­kodjunk az egymáshoz tartozás bizony­ságtételével. Egyik Szatmár megyei olvasónké az ötlet: miért ne neveznének be a fiatal zeneszerzők és szövegírók is, hiszen té­máink tőlük sem idegenek? Kérdésére partitúrákkal ellátott szövegeket várunk — válaszként a folkzene fiatal hazai művelőitől, természetesen a pályázati témákra. Képzőművészeinket eddig is népsze­rűsítettük egy-két reprodukció erejéig, időnként írtunk egyéni kiállításaikról, csoportos jelentkezéseikről. A pályázat számukra is alkalomnak kínálkozik ar­ra, hogy akár a megjelent munkákat illusztrálják, akár teljesen önálló, té­máinkba vágó munkákkal jelentkezze­nek. Pályázatunk sajátossága köztudott: általában minden pályá­zat titkos, a zsűrizésnek csak a vég­eredményét hozzák nyilvánosságra, minden különösebb megokolás nélkül. Mi viszont számolunk azzal, hogy a fia­tal tollforgatóknak irányításra is szük­ségük van, s ezért jogosnak érezzük a negyedévenkénti észrevételek megtevé­­sét, anélkül, hogy ítéleteket fogalmaz­nánk meg. Ebben a demokratikus szel­lemben nem hallgathatjuk el például azt sem, hogy több pályázó mintha nem akarná tudomásul venni, hogy igaz érzések, gondolatok suta, művé­szietlen visszaadásával nincs mit kezde­nünk, s bármennyire is mélyről, őszin­tén fakadnak a sorok, esztétikai fede­zet nélkül mit sem érnek. Pályázatunk nyitva áll továbbra is minden fiatal alkotó, tehetséges kezdő előtt. Tessék benevezni! Lázár László s/.ii lelold­ Улитка/ leslortrisét* az eljövök gondolataiba otthonaiba tájba országba amely hazánk és házunk Gondok és örömök közt éltető tüzekkel nevető növekvő gyermekekkel velünk és veletek születésnaptól a csillagokig SZEMÉLYEK: Igazgató, Főmérnök, Bodlai, Daróc, Kalmár, Micike, Piriké. Szín: két részre tagozódik. Középen igazgatói iroda: íróasztal, kényelmes bőrfotelek, zöldnövények, akváriumok stb. Valahol elöl, a szín egyik sarkában az igazgató előszobája látszik. Az iro­dában Igazgató és Főmérnök ül, kávéz­nak, vitatkoznak. Az előszobában Micike, a titkárnő unatkozik, körmét reszelgeti és divatapot olvas. IGAZGATÓ (mintha egy rég meg­kezdett vitát folytatnának) A nyaka­mat rá, hogy leshelyzet volt... FŐMÉRNÖK Ne legyen Kondás a nevem, ha az nem volt szabályosból... IGAZGATÓ Nézd, Béla, én éppen a kapu mögött ültem. FŐMÉRNÖK Én pedig vonalban vol­tam az esettel. IGAZGATÓ A kapu mögül úgy lát­szott, hogy Béni leshelyzetben kapta a labdát.. . FŐMÉRNÖK A kapu mögül minden másként látszik. . . (A vita nem hallha­tóan folytatódik.) Kintről léptek hallatszanak, Micike sebesen gépelni kezd, sosem lehet tudni. MICIKE (miután észreveszi a belépő Bodlait, abbahagyja a gépelést) Ó, ma­ga az Bodlai? BODLAI Miért? Tán a mantovai hercegre számított? MICIKE Olyan kísértetiesen kocog, hogy az embernek hideg futkos a ge­rincén. .. BODLAI Őszintén szólva, nekem is valahányszor keresztbe rakja a lábait... MICIKE Bókolni akar? BODLAI Igen, rögtön az arcába csí­pek és azt mondom: angyalom, maga szebb, mint a tegnap volt... MICIKE Undok! BODLAI Tudja, hogy nem áll jól magának az a toronyblokk, amit a fe­jén cipel? MICIKE (sértődötten) Azt, hogy mi áll jól nekem és mi nem, magam is el tudom dönteni. (Más hangon) Mi tet­szik, mérnök elvtárs? BODLAI A dilivel szeretnék beszélni. MICIKE (rendreutasító hangon): Ta­tán az igazgató elvtárssal... Házon kívül van. BODLAI Az lehetetlen, akkor maga is vele lenne. .. MICIKE Tudja, hogy maga egy vipe­ra, egy kibírhatatlan fráter? BODLAI Nem maga az első, aki erre a megállapításra jut. MICIKE Ha én most szólnék az igaz­gató elvtársnak... BODLAI Tehát mégis itt van? MICIKE Azt a parancsot kaptam, ne engedjek be senkit, fontos megbeszé­lése van a főmérnök elvtárssal. .. IGAZGATÓ Már­pedig az leshelyzet volt. FŐMÉRNÖK Szavamra mondom, Géza, nem volt les. IGAZGATÓ Les volt és kész! FŐMÉRNÖK Nem volt les! IGAZGATÓ Te ne vitatkozz velem, jó? ! FŐMÉRNÖK Amiért a felettesem vagy, nekem is lehet igazam néha! IGAZGATÓ A témát berekesztem! Punktum! FŐMÉRNÖK Tehát elismered? IGAZGATÓ (az asztalra csap) Nem ismerek el semmit! Punktum! (A vita nem hallhatóan folyik tovább.) MICIKE De ha nagyon fontos. . . BODLAI Biztosíthatom. Micike, mindnyájunk érdekében, nagyon fon­tos. MICIKE . . .akkor talán átadhatom az igazgató elvtársnak. BODLAI Ezt nem lehet átadni! Ez nem csomag, nem ajánlott levél, ezt meg kell magyarázni. MICIKE Miről van szó? BODLAI Az M6-os tervrajzáról: rossz! MICIKE Az kizárt dolog. Mióta a mérnök elvtársból igazgatót csináltak, nem szervezett semmit. BODLAI Ezen a rajzon mégis az ő aláírása szerepel. . . Méltóztat­ik félre­állni az útból vagy a megvárja, míg odébb teszem? (Belép az irodába, nem veszik észre.) FŐMÉRNÖK Gól volt, vagy nem volt gól? BODLAI Ha megadta a bíró, akkor gól volt. IGAZGATÓ De értse meg, ember. . (Most veszi csak észre Bodlait) Ki ma­ga és hogy kerül ide? BODLAI Ha nem tévedek, már volt szerencsém találkozni önnel, amikor a vállalathoz kerültem, csakhogy az igaz­gató elvtárs akkor is foglalt volt, fel­dühítette az a tizenegyes, amit a kapu mellé durrantottak a fiúk. .. IGAZGATÓ Mit akar? Lakást igé­nyelni? Nincs! Végeztem! Punktum! BODLAI A lakásigénylők érdekében szeretnék szó! IGAZGATÓ ,c­sak a saját érde­kében szóljon, Kartársam, a saját vé­leményét hangoztassa, ne a másokét. BODLAI Az én véleményem az, hogy az M6-os tervrajza sántít. .. IGAZGATÓ Micsoda? Az én tervem nem jó? ! BODLAI Bagatell az egész: az abla­kok nagyobbra sikerültek a szobák magasságánál. Ez igazán szóra sem ér­demes, ha figyelembe vesszük, hogy a hatszáz ablakból csak 599 készült el eddig. IGAZGATÓ (megtörli homlokát) Te­hát mégiscsak lakást szeretne, igaz? (Noteszt vesz ely Spiesen) Mióta nős. Hány gyereke BODLAI Nőtlen vagyok, kérem. Ha lány lennék, azt mondanám, hajadon... És a legfontosabb, tessék jegyezni, az 55-os tervrajza rossz! A munkások állnak. Bátorkodom megjegyezni, hogy csupán két dolgot tehetünk: vagy meg­­nyújtjuk a szobák magasságát fél mé­terrel, vagy pedig átcsináltatjuk az ab­lakokat. Döntsön, mérnök elvtárs, s ha netán dűlőre jutnának a leshelyzet­­ügyben, szíveskedjenek értesíteni ben­nünket is. IGAZGATÓ (kikelve magából) Hal­lottad ezt, főmérnök elvtárs? Mit csi­náltak volna az ilyen alakokkal a múlt rezsimben? FŐMÉRNÖK Kirúgták volna. IGAZGATÓ Hallotta, fiam? Ki in­nen ! BODLAI És még maga ellen mer­nek jelentést küldeni. . . Ki lehetett az a jellemtelen fickó, aki maga ellen je­lentést küldött a trösztnek? (Él. Út­közben Micikének is dob egy grimasz­ba erőltetett mosolyt, amit a lány sza­márfüllel honorál.) IGAZGATÓ Ki volt ez a szemtelen fráter? FŐMÉRNÖK Mérnök. Frissen vég­zett főiskolás. Lobbanékony, de hamar kialszik. Mint minden korabeli. ő is azt hiszi, hogy megválthatja a világot.. IGAZGATÓ Majd én pontra teszem! FŐMÉRNÖK -Hogy merészel egy i­­lyen takonypót téged megbírálni? IGAZGATÓ Még ha teszem azt, igaz is, amit állít, műnek minden semmisé­get világgá kürtiölni? FŐMÉRNÖK Nincs bennük szikrányi tapintat se. Tudod, miről meditált a múltkori alapszerv-gyűlésen? Megma­gyarázta a tagságnak, hogy miért úszott a részesedés. IGAZGATÓ Ha deficitben van a vál­lalat, a banknak nem áll jogában pré­miumot osztogatni... FŐMÉRNÖK Miért vagyunk deficit­ben? — így 6. Azért, elvtársak, mert rosszak a tervrajzok, mert annyi anya­got pocsékolunk egy építkezésnél, a­­mennyi kettőhöz is elég lenne... IGAZGATÓ & te még csak most fi­gyelmeztetsz erre a viperafajzatra? FŐMÉRNÖK A múltkor már bátor­kodtam a figyelmedbe ajánlani, de akkor éppen el voltál foglalva Dönci­­vel, akinek hiába ajánlottad fel azt a nyugdíjas állást, nem akart maradni a csapatnál... IGAZGATÓ (szöget ütött fejében Bodlai utolsó kijelentése): Álljon meg a menet, főmérnök kartárs. . . Az a feljelentés, amit a kölyök említett, igaz lenne? FŐMÉRNÖK Beszélik... IGAZGATÓ És te egy szóval sem említetted. .. FŐMÉRNÖK Annyira kiborultál attól a lesgóltól, hogy nem akartalak ilyen semmiségekkel zaklatni... IGAZGATÓ Szóval ezt is megértem, hogy jelentgetnek a hátam mögött, mint egy paprikajancsit. .. Hát nem vagyok én megértő, jó vezető? FŐMÉRNÖK Túlságosan is jó vagy, igazgató elvtárs. IGAZGATÓ Azért még nem jelen­tettek fel senkit... Csak tudnám, mit irigyelnek tőlem a beosztottjaim? FŐMÉRNÖK Sok minden van, amit irigyelni lehet egy igazgatótól. IGAZGATÓ Például? FŐMÉRNÖK Itt van Micike, a tit­kárnőd, akivel hetenként kétszer, ki­szállás cír­e, vikendezni jársz a vál­lalat kontójára. .. MICIKE (sóhajt, keresztbe rakja a hibát) IGAZGATÓ Pletyka. FŐMÉRNÖK To­vábbá irigyelhetik tőled azt a palotát is, melybe közel egymilliót öltél. .. IGAZ*" "vó Egész élet­ben spórol­tam rá. FŐMÉ Ж De az s kizárva, hogy a . .nadrágaidat ...Uylik. .. IGAZGATÓ Cukrom van és kezdődő asztmám. (Erőltetett köhögés.) FŐMÉRNÖK De azt is irigyelhetik, hogy a nagy költekezés után víkend­­házra és mesterséges tóra is futotta... IGAZGATÓ (felcsattan) Na és, a munkát nem irigyli senki? FŐMÉRNÖK A közhit úgy tartja, — "»ész nap bársony­­kákat ereget, s _,/t-'irkant hivatalos ira­ , V «* munkádat is irigylik. IGAZGATÓ Na és a felelősség? FŐMÉRNÖK Sokan úgy vélik, hogy annak a vezetőnek, aki kezében tudja tartani a gyeplőt, nyugodtak és szépek az álmai. IGAZGATÓ És szerinted én milyen vagyok? FŐMÉRNÖK Engedelmeddel, a le­hető legrosszabb: vajszívű és enge­dékeny. Nincs benned elég határozott­ság, elnéző vagy a vétkesekkel szem­ben, nem vonod felelősségre azokat se, akik eltulajdonítanak a közvagyon­ból. Csak kiabálsz, kirúgással fenye­getsz mindenkit anélkül, hogy csele­kednél. .. IGAZGATÓ Ha nem vagyok In­diszkrét, te mit tennél az én helyem­ben? FŐMÉRNÖK Elvárnád, hogy tippe­ket adjak neked? Annak, aki kis hí­ján megégett a tűztől, nincsenek tippjei. . . IGAZGATÓ Nem hagyhatsz csel­ Pusztai Péter illusztrációjá­ ben, Bélus... FŐMÉRNÖK Ha a múltkor lebuktál volna, rám húzzák a vizeslepedőt, pe­dig én csak az ötletet adtam neked... IGAZGATÓ Zseniális ember vagy, Bélus. Nagyszerű barát és munkatárs, aki mindig tudja, mikor, mit kell tenni. . . FŐMÉRNÖK Hát ide figyelj, Géza, az a trükk még egyszer nem megy el. Mert ha ismét kiszállnak a tröszttől, senki sem fogja észrevenni, hogy Mi­cike lenge öltözékben illegeti magát... MICIKE (ásít, nyújtózik) FŐMÉRNÖK . . .Mindenki a költség­­vetés után fog puhatolózni, mindenkit a deficit oka érdekel majd, és az, hogy miért nem fogtunk,ahhoz a négyszintes munkáslakáshoz, melyet már a múlt év közepén át kellett volna adnunk. IGAZGATÓ Mit javasolsz, Bélus? FŐMÉRNÖK Akinek a fél lába már ingoványba süllyedt, nincsenek javas­latai. .. Mindenesetre arról a trükkről, hogy délelőtt elvisszük az ellenőröket az egyik építkezéshez, délben megven­dégeljük őket, megsétáltatjuk Micikét előttük, s délután ugyanazt a tömb­házat mutatjuk, már nem aktuális... Ha jól hallottam, éppen ez állt a je­lentésben: a felettes szervek félreve­zetése. .. • IGAZGATÓ Csak tudnám, ki volt az a jellemtelen fráter. .. FŐMÉRNÖK Tényleg nem gyanak­szol senkire? IGAZGATÓ Nekem mindenki gya­nús! FŐMÉRNÖK Beleértve engem is? IGAZGATÓ Ugyan, Bélus, rajtad kí­vül. . . FŐMÉRNÖK Nem szeretnék bele­szólni a döntéseidbe, de azt ajánlanám, nem ártana megszabadulni néhány em­bertől. . . IGAZGATÓ Csak neveket említs, Bélus, és máris ki vannak rúgva! FŐMÉRNÖK Ezt nem tartanám ép­pen célszerűnek. Az embereknek min­dig meg kell magyarázni, mire, miért szolgáltak rá... Különben, mint látod, két vége van az ostornak... IGAZGATÓ Kire gyanakszol? FŐMÉRNÖK Engedelmeddel, három nevet említenék. IGAZGATÓ Jegyzem. FŐMÉRNÖK Bodlai, Kalmár, Daróc. IGAZGATÓ Igen. FŐMÉRNÖK Nem tudom, emlék­­szel-e még, a háború idején működtek rögtönítélő bíróságok, melyek rend­szerint egy személyből álltak. (Feláll) Hát akkor, sok szerencsét, igazgató elv­társ. (Az ajtóból) És ha­ megérkezik a bizottság a tröszttől, rám számíthatsz... (Miközben elhalad Micike mellett, az arcába csíp, és cinkosan összenevet­nek.) IGAZGATÓ (asztali mikrofonjába). Micike, legyen szíves, küldje be Daróc kartársat. (Magában.) Ha nem volt rend eddig, akkor most csinálok én! (Kopogtatásra) Ejnye, Daróc kartárs, egyszerre milyen tisztelettudó lett. (Ordítva) Bújjon be! Mi a fenét ala­­koskodik? ! DARÓC Parancsoljon velem, igazga­tó elvtárs! IGAZGATÓ (nyájasan) Hogy s mint szolgál kedves egészsége, Daróckám? DARÓC (ugyanúgy) Szolgálgat, szol­­gálgat, igazgató elvtárs. IGAZGATÓ (más hangon, támadóan) Mondja, Daróc, maga tud a feljelentés­ről? DARÓC (félénken) Miről kell tud­nom? IGAZGATÓ Szóval még meg is játssza magát? DARÓC Becsületemre legyen mond­va, ha én valaha is feljelentenék va­lakit, az, engedelmével, a főmérnök elvtárs lenne. IGAZGATÓ Miért haragszik a fő­nökére? DARÓC Mert a saját munkáját is az én nyakamba varrja. IGAZGATÓ A maga helyében én büszke lennék erre. Ez ugyanis azt je­lenti, megbízik magában. DARÓC Igen ám, de ha valami nem stimmel a helyszínen, mindig nekem kell vállalnom a felelősséget. IGAZGATÓ Világos. Ha egyszer nem ő csinálta, nem vállalhatja a felelős­séget maga helyett. DARÓC Aki nem csinál semmit, en­­gedelmével, az nem is tévedhet. . . IGAZGATÓ Ebben egyetértünk. (Szöget üt a fejében a gondolat) Mond­ja csak, Daróckám, hogy értette ma­ga azt, hogy aki nem csinál semmit? Vagy maga szerint az semmi, ha valaki felel az egész építkezésért? Ha maga szerint a főmérnök elvtárs nem csinál semmit, akkor mit csinálhat az igaz­gató. .. Út és füstkarikákat ereget, mi? Töri a fejét, hogyan csenhetné el az MI0-es költségvetését a saját építke­zéséhez, igaz? (Daróc tiltakozására) Vallja be, Daróckám, maga az én nya­kam köré is odaképzelte a hurkot, mi­közben a főnökét ócsárolta... DARÓC Engedelmével, igazgató elv­társ, nem szokásom ócsárolni senkit. IGAZGATÓ Csak tippeket ad mások szájába, hogy jelentést készítsenek. DARÓC Nem tudom, mondtam én ilyesmit? IGAZGATÓ Lehet, hogy csak gon­dolta, de az még rosszabb. Míg a nagyszájúak egyetlen kitöréssel meg­szabadulnak epés gondolataiktól, ad­dig maga a toll végét rágja, és titok­ban feljelentéseket fogalmaz. . . DARÓC Erre csak a jellemtelen em­berek képesek. IGAZGATÓ Miért? Aki még arra is gyáva, hogy aláírja feladványát, az a korrekt emberek közé tartozik? DARÓC Én nem írtam semmiféle feladványt! IGAZGATÓ Lámcsak, még maga dühös. Ha kell, még színészkedik is, hogy megjátszhassa az ártatlant, a ma született bárányt. Vallja be, csak azért nem írta oda a nevét, mert előrelátó volt, mert számolt azzal a lehetőség­gel is, hogy az ellenőrzés esetleg min­dent rendben talál és akkor mi lesz?. .. Hát én megmondom, Daróckám, repül! Ki van rúgva! (Daróc ellenkezésére) Végeztem! Punktum! (Miközben Daróc kimegy, a mikrofonba.) Micike, jöhet a következő! KALMAR (be) IGAZGATÓ Tudja, miért hívattam, mérnök elvtárs? KALMÁR Sejtem, tőlem szeretné megtudni, ki a szerzője annak a felje­lentésnek, melyet a tröszthöz írtak ön ellen. IGAZGATÓ Honnan tudja, hogy fel­jelentést küldtek ellenem? KALMAR Ha nem tévedek, az igaz­gató elvtárson kívül mindenki tudja. IGAZGATÓ Tehát maga szerint min­denki gyanús? KALMAR Szerintem csak az a gya­nús, aki a feljelentést küldte. IGAZGATÓ És az a személy, aki ezt tette, nem lehet azonos önnel? KALMÁR Biztosíthatom, igazgató elvtárs, én nem pályázom az ön szé­kére. IGAZGATÓ Mert fél a felelősségtől, igaz? KALMAR Inkább az unalomtól fé­lek. .. IGAZGATÓ Tehát maga is irigyel? KALMÁR Kérem, én ha pikkelek valakire, az nem az igazgató kortárs. IGAZGATÓ Hanem a főmérnök, igaz? (Kalmár bólintására) Aki ma a főmérnökére pikkel, az holnap az igaz­gatójára is pikkelni fog. KALMÁR Ugyani már, az igazgató elvtárs egy falat kenyér, a légynek sem árt. IGAZGATÓ Ha baja van a főnöké­vel, miért nem hozzám fordul? KALMÁR Azért, mert ha közlöm, kiről van szó, ön berekeszti az ügyet, mielőtt még meghallgatna, ha pedig nem közlöm, hogy kiről van szó, ak­kor házon kívül tetszik lenni. IGAZGATÓ Lássa be, kérem, egy igazgató nem panaszláda, nem foglal­kozhat minden semmiséggel... KALMAR (folytatva a gondolatot) .. .mikor milliós gondolatok forognak kockán. IGAZGATÓ Maga is azt a kis viskót irigyli? . KALMAR Az a kis viskó egymillióba került. IGAZGATÓ Honnan tudja? KALMAR Ez is szerepelt a feljelen­tésben. IGAZGATÓ Tehát közösen írták? KALMAR Hogy kik írták, nem tu­dom. Engem csak az érdekel, hogy az M7-es tömbház ne az én lelkemen száradjon. IGAZGATÓ Miért, a főmérnök elv­társ nem ismerte el, hogy az ő tervei alapján készült? KALMAR Nem. IGAZGATÓ Nyilván csak azért, mert valóban nem ő tervezte. KALMÁR A tervrajzon az áll: ter­vezte és kivitelezte... IGAZGATÓ Maga ne vitatkozzék velem, Kalmár elvtárs! Mit számít az már, ki tervezte? KALMÁR Nagyon is sokat számít! Az M7-es második szintjét ugyanis le kellett bontani, mikor már a harmadik szint is fölötte volt... IGAZGATÓ És mit tesz erre maga? Megkerüli a vállalat vezetőségét és je­lentést ír a trösztnek... Így volt? KALMÁR Igen, kérem. De ez a je­lentés nem azonos azzal, amit ön el­len küldtek. IGAZGATÓ Vegye tudomásul, Kal­már elvtárs, ki van rúgva! KALMÁR De kérem, én csak a sa­ját érdekeimet védtem. IGAZGATÓ Súlyos hiba. Egy veze­tő embernek tudnia kell mindig: első a közérdek!__Elmehet, kérem! (Miután Kalmár kimegy, az asztali mikrofon­ba): Micike, legyen szíves a követke­zőt! BODLAI (be) Hivatni tetszett, igaz­gató elvtárs? Úgy látszik, ha az ember nem csinál semmit, rögtön felfigyelnek rá, mert ha valami jó ügyben fárado­zik, a kutya sem törődik vele... IGAZGATÓ Ha megengedi, fiatal barátom, most én kérdezek. BODLAI Állok rendelkezésére, igaz­gató elvtárs, de ha akarja, ülhetek is. Ha hosszúra ereszti, mint a gyűléseken szokta, ahol senki sem tudja a köze­pén, mit mondott az elején, a végén pedig, hogy miről volt szó a közepén, akkor én inkább, engedelmével, leül­nék, kiolvasnám a napi sajtót, a sport- és rádióújságot, és ha netán elszundí­tanék közben, kérem, bökjön csak ol­dalba, nem vagyok mélyen alvó. IGAZGATÓ (döbbenten) Mondja, ké­rem, maga egyáltalán tisztában van azzal, hogy hol van, kivel beszél? BODLAI Igen, kérem. Ha nem lennék tisztában, akkor másképpen beszélnék. IGAZGATÓ Vegye tudomásul, ki van rúgva! BODLAI (Indul az ajtó felé) Hála istennek, ezt könnyen megúsztam. IGAZGATÓ Várjon!. .. Maga írta azt a feljelentést ellenem? (Bodlai neve­tésére) Mi a fenét nevet? Megmon­daná? BODLAI (nevetve) Olyan jópofákat tetszik kérdezni... (Komolyan) őszin­tén szólva, nem tudtam az igazgató elvtárs „viselt“ dolgairól, de ha tud­­tam volna, magam is csatlakozom... a feljelentéshez... IGAZGATÓ (megjátszva magát) Ma­ga az én emberem, Daróc! BODLAI Bodlai­ IGAZGATÓ Mindig az ilyen egye­nes, szókimondó embereket kedveltem, ami szívemen, a számon... BODLAI Ne strapálja magát, igaz­gató elvtárs, tőlem nem fog megtudni semmit, legkevésbé azt, amire kíváncsi lenne. Én kérem, hogy úgy mondjam, családtalan vagyok, nincs szükségem lakásra, mint bátorkodtam említeni: hajadon vagyok. IGAZGATÓ Más szóval maga is egy követ fúj a feljelentőkkel? Maga is azt hiszi, hogy az M10-es költségveté­sét elsinkófáltam, s az én villámba öltem? BODLAI Az, hogy én mit hiszek, nem lényeges, a tényeken nem változ­tat semmit. Az a munkáslakás nem épült fel, pedig már a múlt év közepén át kellett volna adni... IGAZGATÓ Maga csak törődjék a maga dolgával! Miért ártja magát má­sok ügyeibe? BODLAI Oké! De akkor még mindig nem tudom, miért méltóztatott hivatni? IGAZGATÓ Ha tetszik magának ez a mi szép kis intézetünk, akkor említ­sen egy nevet. BODLAI Bodlai. . . megfelel önnek? IGAZGATÓ (a mikrofonba): Hallotta ezt. Micike? MICIKE (aki egész idő alatt hallga­­tózott) Ki van rúgva! BODLAI (az ajtóból) Mondja, igazga­tó elvtárs, Micskére nem is gyanak­szik? IGAZGATÓ Ki innen! BODLAI Tegyük fel, hogy megunta már azt a savanyú ábrázatát, unja a sok focit, és szép szavakat szeretne hallani, új főnököt látni, olyat, aki sportol, nemcsak beszél róla, akinek nincs cukra, s akit nem hasogat a reu­mája. . .? (El) MICIKE (kuncog.) IGAZGATÓ (felbőszülten) Mondott valamit, Micike? Keresnek? Nem va­gyok itt senkinek se!... A tröszttől... Az más, miért nem ezzel kezdte? (Be­vesz egy pirulát, rendbeszedi magát, el) Főmérnök és Micike bejönnek. Fő­mérnök az igazgatói székbe ül. Micike járkál, majd az íróasztal, szélén álla­podik meg, felkapaszkodik. FŐMÉRNÖK Pompás volt, Micike! Minden úgy ment, mint a karikacsapás! MICIKE Nem szeretnék tolakodónak látszani, főmérnök elvtárs, de úgy ér­zem, már épp ideje lenne a lakáscse­rének. fél éve nyomorgok egy vacak kétszobásban.. . FŐMÉRNÖK Meg tudom érteni a nehézségeit. Micike. Ma még egyedül, de honnan talán már családja lesz. MICIKE És cukrom... Nem vagyok én olyan tehetségtelen. . . FŐMÉRNÖK Nyugodjon meg, Mici­ke, ahogy kineveznek... MICIKE És ha nem a főmérnök elv­társat nevelik ki? FŐMÉRNÖK El tudna képzelni más változatot is? (önelégülten) Én vagyok a rangidős, a szaktekintély, s aki ak­kor sem rettent vissza, ha legjobb ba­rátjáról kellett lerántani a leplet.. . MICIKE Valóban, úgy néz ki, hogy minden maga mellett szól, csak az az M7-eS ügy ne lett volna. .. FŐMÉRNÖK Az nem az én hibám, Kalmár tervezte. MICIKE A maga neve áll rajta... FŐMÉRNÖK Ugyan, Micike, Kalmár kicsi fiú még erre a székre. .. IGAZGATÓ (be, meghökken): Mit jelentsen ez, főmérnök elvtárs? FŐMÉRNÖK (kijavítva) Igazgató elvtárs. (Átad egy papírt.) Köszönj el a székedtől. MICIKE A kivizsgálásig a mérnöki funkciótól is. IGAZGATÓ Szóval innen fúj a szél? A legjobb barátom, akivel együtt har­coltam. .. megfúrt!. .. És még én véd­telek téged, kirúgtam a legjobb szak­embereinket. .. FŐMÉRNÖK Aki tiszta lappal ját­szik, nem szorul védelemre. IGAZGATÓ Ha tiszta lappal játszol, miért kellett lebontani az M7-es máso­dik szintjét? FŐMÉRNÖK Miért vagyunk deficit­ben? Honnan a krónikus anyaghiány? Miért nem fogtunk még hozzá az M10- eshez, mikor már a tavaly át kellett volna adnunk? BODLAI (be) Mert mindketten évek óta telefonon irányítják a telepet. Mert mindketten csökönyösen ragaszkodnak az eredeti rajzokhoz akkor is, ha azok a helyszínen csődöt mondanak. Mert... FŐMÉRNÖK (aggodalmasan) És az a papír... Mi az, amit úgy lobogtat? BODLAI A kinevezésem! DARÓC (be) Ideiglenesen, mindnyá­junk legnagyobb örömére. Bodlai bará­tunkat bízták meg az intézet irányítá­sával. .. KALMÁR (be) Míg a kivizsgálás tart, ő lesz a mi újdonsült főnökünk. FŐMÉRNÖK (felemelkedik az igaz­gatói székből) BODLAI Maradjon csak, főmérnök elvtárs, én rám nem a széket, az inté­zetet bízták. .. MICIKE (Bodlaihoz) Igazgató elv­társ, hozhatom a kávét, vagy inkább koktélt parancsol? BODLAI Ne strapálja magát, Micike, nem szeretném, ha magának nap nap után egy viperafajzattal, egy kibírha­tatlan alakkal kéne együttműködnie. (Kiszól) Piriké! PIRIKÉ (be) Óhajt valamit, igazgató elvtárs? BODLAI Kérem, szereltesse le ezt a mikrofont az asztalomról. A bársony­székeket cseréltesse ki közönséges ka­rosszékekre, hogy ne legyen kedve sen­kinek huzamosabb ideig rajta ülni. To­vábbá, szedje le a fogadóórák tábláza­tát, s tegye ki helyette: az ajtó bármi­kor és bárkinek nyitva áll, ha okos és használható ötlettel kopogtat rajta. (A nézőtér felé) A gyűlést berekesztjük! (FÜGGÖNY) Szombati István jöhet a következő Sántha Ferenc illusz­trációi Ifjúmunkás® Ifjúmunkás ШГ

Next