Ifjúmunkás, 1982 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-16 / 20. szám

• Nicolae Ceauşescu elv­­társ Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Elena Ceauşescu elvtársnő meghí­vására az elmúlt héten hiva­talos látogatást tett orszá­gunkban Edward Schreyer, Kanada főkormányzója, Schreyer asszonnyal együtt A kanadai főkormányzó ro­mániai látogatása tanúsítja a két ország között létrejött és fejlődő jó viszonyt, azt az el­határozásukat, hogy bővítik és kiterjesztik az együttműkö­dést politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kul­turális téren, valamint a nem­zetközi életben a román és a kanadai nép javára, a béke, az enyhülés, az együttműkö­dés és a megértés egyete­mes ügye javára. Románia és Kanada diplo­máciai kapcsolatainak felvé­tele 1967-ben nagykövetségi szinten döntő momentumot jelentett a két ország kapcso­latainak fejlődésében. Az ezt követő időszakban Románia és Kanada állhatatosan mun­­kálkodott kölcsönösen elő­nyös együttműködése fejlesz­­tésén. A kétoldalú kapcso­latok kedvező alakulását tük­rözi egyebek között az a tény, hogy a román—kanadai ke­reskedelmi csere volumene az utóbbi öt évben több mint kétszeresen növekedett Eb­ben a vonatkozásban kivéte­les fontossága van a kölcsö­nös megegyezéssel évenként megújítható kereskedelmi e­­gyezménynek, amely előirá­nyozza a legnagyobb kedvez­mény elvének kölcsönös meg­adását, továbbá az atomener­gia és az óceáni halászat te­rén, valamint a hosszútávú gazdasági és ipari kooperá­cióra vonatkozóan létrejött egyezményeknek. . A látogatás során megtar­tott hivatalos megbeszélések alkalmával megelégedéssel állapították meg Románia és Kanada kapcsolata pozitív alakulását. Egyben megálla­pítást nyert, hogy a kétolda­lú együttműködés szintjén el­ért eredmények, nem külön­ben a román gazdaság és a kanadai gazdaság növekvő potenciálja kedvező előfelté­teleket teremt a román—ka­nadai együttműködés további fokozásához. Mindkét fél sík­­raszállt az adott lehetőségek hatékony hasznosításáért. A kooperációs területek és for­mák bővítéséért, azért, hogy jó körülmények között való­suljanak meg az előirány­zott együttműködési célkitű­zések. Nicolae Ceauşescu elnök és Edward Schreyer kormány­zó úgyszintén fáglálta a nemzetközi politikai élet prob­lémáinak széles körét. Kana­da főkormányzója messzeme­nő nagyrabecsüléssel méltá­­nyolta Nicolae Ceauşescu el­nök kiemelkedő hozzájárulá­sát a béke, az enyhülés, a leszerelés ügyéhez, az embe­riség nagy problémáinak é­­pítő megoldásához. Kiemel­ték, hogy Románia és Kana­­da — mint a helsinki Záró­okmány aláírói — különleges figyelmet szentelnek az eu­rópai biztonságnak és együtt­működésnek, egy nukleáris fegyverekből mentes Európa megteremtésének. Hangsú­lyozták, hogy napjaink leg­égetőbb követelménye meg­gátolni a fegyverkezési haj­szát, hozzálátni konkrét le­szerelési, elsősorban nukleá­ris leszerelési intézkedések­hez. Ilyen összefüggésben rá­mutattak, hogy az ENSZ-köz­­gyűlés közelgő leszerelési kü­­lönülésszakaszán tényleges határozatokat kell elfogadni a leszerelési kérdésekről. Mint kiemelték, az Európában és világszerte zajló nagy béke­­megmozdulások igen fonto­sak, és jelentős szerep hárul a közvéleményre a nukleáris fegyverkezés megfékezésében, a háborús veszély megszün­tetésében, a biztonság és a békés együttműködés légkö­rének megteremtésében. A magas szintű vélemény­­csere folytán kitűnt, hogy Románia és Kanada a jövő­ben is együtt kíván működni a bizalom, az enyhülés és a széles körű nemzetközi e­­gyüttműködés légkörének megteremtéséért, amely lehe­tővé teszi számára, hogy elő­­fesz!t cseit a gazdasági-tár­­sadalmi fejlődésre összpon­tosítsa. • A KISZ KB küldöttség, é­lén Nicu Ceauşescu elvtárs­sal, a KISZ KB titkárával az elmúlt héten látogatást tett Malaysiában. A látogatás so­rán Nicu Ceauşescu elvtárs Kuala­ Lumpurban találkozott Datuk Moktar bin Hashim ideiglenes külügyminiszterrel, művelődési, ifjúsági­ és sport­ügyi miniszterrel, valamint Oatuk Wan Mansout Wan Abdulah-val, a Művelődési, Ifjúsági­ és Sportügyi Mi­nisztérium főtitkárával. A megbeszéléseken kife­jezték megelégedésüket a kétoldalú kapcsolatok alaku­lása fölött, kihangsúlyozták mindkét fél óhaját, hogy foly­tatódjék e kapcsolatok felfe­lé ívelő fejlődése az összes tevékenységi területeken. Tá­­jékoztatáscserére került sor ugyanakkor az ifjúság és az ifjúsági szervezetek tevé­kenységéről, részvételéről a két ország gazdasági-társa­dalmi fejlesztésének folyama­tában. A KISZ KB küldöttsége, a­­melyet Nicu Ceauşescu elv­társ, a KISZ KB titkára, az Ifjúság Nemzetközi Évének előkészítésével megbízott konzultatív ENSZ-bizottság elnöke vezet, eszmecserét folytatott az ifjúsági mozga­lom nemzetközi helyzetével kapcsolatos kérdésekről is. Kiemelték, hogy erősíteni kell a fejlődő országok ifjú­sági szervezetei közötti együtt­működést, fokozni kell az ifjú nemzedék hozzájárulását ezen országok független és szuverén fejlesztését célzó programok valóra váltásához. • Nicu Ceauşescu elvtárs, a KISZ KB titkára, az Ifjúsági Nemzetközi Évének előkészí­tésével megbízott konzulta­tív ENSZ-bizottság elnöke In­donéziában folytatta távol-ke­leti útját a KISZ-küldöttség élén. Dzsakartában fogadta őt Suharto, Indonézia Köztár­saság elnöke, akinek üzenetet adott át Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke részéről. Ebből az alkalomból Indoné­zia elnöke kifejezte azt a meggyőződését, hogy Romá­nia elnökének közelgő Indo­néziai látogatása döntően hozzájárul majd a kétoldalú kapcsolatok sokrétű fejlődé­séhez. Indonéziai látogatása során Nicu Ceauşescu elvtárs talál­kozott Mochtar Kasumaat­­madja külügyminiszterrel, Ali Murtooo hírközlési miniszter­rel, Reksodimejo Surono nép­jóléti koordinációs miniszter­rel, Daud Yusuf nevelési és művelődési miniszterrel, Ab­dul Galur ifjúságügyi minisz­terrel. A megbbeszélések során baráti légkörben áttekintették a román—indonéz kapcsola­­tok jelenteni állását és ele­mezték ezek további illesz­tésének lehetőségeit. Ugyan­­akko­r s­é­s körű eszmecserét is fúlytatunk a két ország fia­­talságának tevékenységéről, az országainkban faivó gazdasági, társadalmi fejlő­dés további kiszélesítéséről. • A Ma­vin-(Falkland)-szi­­getek térségében újabb ösz­­szetűzésekre került sor a brit és az argentin katonai erők között. Az angol honvédelmi miniszter bejelentené, hogy a szerdai nap folyamán le­lőttek két Skyhavok típusú ar­gentin harci repülőgépet, a­­melyek támadást kíséreltek meg az egyik brit hadihajó ellen. Ugyancsak Londonban közölték, hogy a szigetek kö­rüli zárlat­ övezeten belül a tengerbe zuhant a brit hadi­­flo­ta egyik Sea King típusú helikoptere. Buenos Airesből hivatalos komorai forrásokból jelentették, hogy a szigetek körüli harcai­ban az argentin légierő súlyosan megrongált két brit fregattot, a száraz­­földi légelhék­rá tűzé­ség pe­dig lelőtt egy Sea King típu­sú brit helikoptert. Az ENSZ New York-i szék­házában Javier Perez de Cuellar főtitkár külön-külön tárgyalásokat folytatott Ar­­gentína és Nagy-Britannia képviselőivel, a szigetekkel kapcsolatos konfliktus békés rendezéséről. Sajtónyilatkoza­­tában az ENSZ-főtitkár ki­­jelentette, hogy haladást ér­tek el a tárgyalásokon, a­­melyek azonban nagyon ké­nyes szak­oszba jutottak. Az FNSZ-főtitkár leszögezte: le­hetségesnek tartja, hogy a hé' véné'g eredményekkel zá­ruljanak az o-gpl—a-aentin v:'zá'» tárgya’á'o* rendezé­sét cé'zé erő'—.T'fései. Az e-r-fî-ti — mu­tató** ró — a f-'оЦ e-viitt­ţpii'.-uşti te**-h tg­nab!zon”'*-a» s рещ á'l fent a tárgyal^'ek félbeszakítá­sának veszélye. SZOCILISM ORSZÁGOK , IFJÚSÁGI Kirgiz egyetemisták Frunzében, Kirgizia főváro­sában járva alkalmam volt meglátogatni az egyetemet, amely jelentős helyet tölt be a kirgiz nép kulturális, gaz­dasági és társadalmi életé­ben. Az ötvenéves intézmény sok ezer olyan szakembert bocsátott útjára, akikre ége­tő­ szükség volt az új tár­sas­- róm építésében. És in­ni?­,­ indult el a folyamat, a­­mely igazi forradalmat jelen­tett a kirgizek kultúrájában, akiknek 1920-ig nem volt sa­ját írásuk és az írástudók a lakosságnak mindössze 2 százalékát képviselték. Az egyetem rektorával foly­tatott beszélgetés során képet alkothattam a köztársaság természeti és gazdasági kin­cseiről. Kirgizia területének 93 százalékát a világ két leg­nagyobb hegyvonulatának, az Altaj-Pamir és a Tien-san masszívumoknak a hegyei bo­rítják. A köztársaság két leg­fontosabb gazdasági kincse: a vízenergiában rendkívül gazdag hegyi folyók és a 11 milliót meghaladó juhállo­mány. Minden egyes lakosra 4 juh jut, és átlagosan 3 kg gyapjút nyírnak le egy-egy állatról. A szocializmus évei­ben a köztársaság ipari ter­melése 331-szeresre növeke­dett. Kirgíziában mintegy 80 nemzetiség él, a lakosság 50 százaléka kirgiz, 26 százalék orosz, 3 százalék német. A lakosság többsége fiatal, kö­zülük 230 ezer diák és egye­temista. 140 ezer munkás, 15 ezer kolhozokban dolgozik, 74 ezer pedig tisztviselő. E rövid ismertető után a rektor bemutatta az általa vezetett egyetemet, ahol 14 ezer egyetemista tanul, közü­lük 8200 a nappali tagoza­ton. Az oktatás 23 szakon fo­lyik, 850 tanár részvételével, akik közül 35 a tudományok doktora cím tulajdonosa. A Kirgiz Tudományos Akadémia tagjainak több mint fele a frunzei egyetemen tanult — mondta nem kis büszkeség­gel a rektor. Az egyetem történetének első lapját az Állami Tanító­képző Intézet megalapítá­sa jelentette 1932-ben, a­­melynek célkitűzése volt ta­nítókat képezni a köztársaság minden iskolája számára. Ú­­jabb fordulat következett be 1952-ben, amikor egyetem­mé alakították át az intézetet és elkezdődött a tanárok kép­zése és szakképesítése a jö­vendő főiskolai szakok szá­mára. 1954-ben létrejött a Műszaki Intézet az egyre nö­vekvő gazdasági és technikai szakemberigény kielégítésé­re. Jelenleg az intézet bizto­sítja a legtöbb szakembert ás mérnököt Kirgizia ipara és gazdasága számára. Nem sokkal később, 1955-ben a­­lapították a Testnevelési Inté­zetet, amely a Szovjetunió egyik legmodernebb sport­profilú főiskolája. Az itt fel­készített fiatal sportolók kö­zül öten aranyéremmel tértek haza a moszkvai olimpiáról. 1979-ben Frunzében újabb főiskola alakult, az Orosz Nyelv és Irodalom Intézet, s ezzel tízre növekedett a Kir­­giziában működő főiskolák száma. ..Nincs egyetlen olyan te­vékenységi terület, ahol ne lennének ott a mi egyete­mistáink — mondotta Gulmira Mamat Kerimova egyetemis­ta, aki küldöttként vesz részt a Komszomol XIX. kongresz­­szusán. A kirgiz egyetemisták kiveszik részüket minden te­vékenységi ágazatban, kezd­ve a kutatással és befejezve a tudomány és technika vív­mányainak a gyakorlatba ül­tetésével. Megvalósítva az oktatás integrálását a kuta­tással és a termeléssel, a kir­giz egyetemisták jelen von­tak a vízi erőművek építkezé­seinél, az öntözőművek léte­sítésénél, az állattenyésztő gazdaságokban, a kutató la­boratóriumokban, s számotte­vő módon hozzájárulnak a jelenlegi ötéves terv gazda­sági és társadalmi-kulturá­lis célkitűzéseinek valóra váltásához." S ez nemcsak komoly eredményekkel alátá­masztott kijelentés, hanem egyben a kirgiz egyetemisták vállalása is, amellyel a Leni­ni Kommunista Ifjúsági Szö­vetség XIX. kongresszusát kö­szöntik. Romulus lat ­íjú munkás Csónakkal az Atlanti-óceánon 3. Augusztus 22. Az út felénél tartok. Nagyon, de nagyon hosszúnak és monotonnak érzem a hajózást. Ma nem túl jó a lelkiállapotom. Mindennap számolom, hogy hány mér­föld van még hátra. Az evezőcsapások lassú ritmusa le­hangoló. Kinyitom a könyvet, amelyet Comeliótól kaptam az indulás előtt, kimondottan az ilyen hangulatra aján­lotta. Egy teherhajót veszek észre, rádión hívom: — Itt egy csónak, amelyik evezőkkel szeli át az Atlanti­­óceánt! — Maga viccel?! A kapitány itt mellettem, s nem hisz saját magának. — Jöjjenek ide, s győződjenek meg róla! A norvég „Bergljot" hajó volt. Megálltak csónakom, a „Cook kapitány" mellett. — Szüksége van valamire? •— Nincs ... talán egy kis borra ... Nagyon szerény vagyok, de már csurog a nyálam, ha a borra gondolok, s azokra a friss ételekre, amelyekkel bizonyára meglepnek majd. Gyümölcsről álmodozom. S miért is ne gondolnék egy szelet angol bélszínre? Egy aján­dékcsomag ereszkedik le a hajó oldalán. Megköszönöm, majd elhúzok a hajó mellől, nehogy a propeller elkapjon. Ők folytatják az útjukat, én meg gyorsan kinyitom a cso­magot. Konzerves dobozokkal van tele, norvég szardíniával és tonhallal. És hat üveg bort is kaptam. Néhány nappal később két francia halászhajóval találkozom. Tonhalat akarnak adni ők is. Már megint az a tonhal. Egybefolynak a napok. Egyre hosszabbnak tűnik az út. „Hülye vagyok" — gondolom. Azután kezdem magam csil­lapítani: „Jól érzem magam a tengeren, az élet szép, könnyű és egyszerű a vizen. A szárazföldön sokkal több MN­4&JKROK gondom van." Elképzelem, hogyan fogok megérkezni. Lá­tom magam, ahogy kikötök, fölveszem a telefont, s közlöm, hogy befejeztem az utamat. Érzem, végéhez közeledik a nyár, s lassan megyünk az őszbe. A víz sokkal hidegebb, s a tengeri élet sem olyan élénk már. Egy madár keres menedéket a fedélzeten. Tel­jesen át van ázva, nem tud repülni. Megszárítom, s meg­próbálom etetni. Hamarosan úgy gondolja, hogy már meg is száradt, felszáll, de újra beleesik a vízbe, tíz méterre a csónaktól. Odaevezek hozzá, még négy alkalommal ki­mentem a vízből és megszárítom. Végül sikerül elszállnia. AZ EVEZŐS CÉLBA ÉR Augusztus 31. Az északi 47°30’-nél és a nyugati 27°40'­­nél halászhajót vettem észre. Füsttel jelt adok. A hajó megáll. Gunevezek mellé, felmegyek a fedélzetre. Kiderül, hogy egy szovjet hajó. A tengerészek nagyon kedvesek. Megszárítják a ruháimat, étellel, itallal kínálnak, felajánl­ják, hogy küldhetek táviratot a családomnak. Szeptember 10. A csónak most már sokkal könnyebb, jó iramban haladok a cél felé. Közeledik a megérkezés napja. Már a kikötés helye kezd foglalkoztatni. Végül is az Ouessant-sziget mellett döntök. A rádióamatőrök segítségével kapcsolatba léphettem a barátaimmal, akik várnak majd. Azt is tudom, hogy Oues­­sant-ban az apálynak köszönhetően kedvező áramlatba kerülök. Sokkal rövidebb lenne az út, ha Írországban köt­nék ki, de Franciaországot választom. A szelek északi irányba sodornak. Mindössze 25 mér­földre, még egy napra sem vagyok Ouessan-tól, de két na­pot kell vesztegelnem lehorgonyozva. A tengerészet egyik hajója felajánlja, hogy felvesz vagy bevontat a kikötőbe. Udvariasan elutasítom a meghívást. Számomra még nem fejeződött be az út. Tudom jól, hogy Brestben várnak rám. Nagyon kényelmetlenül érezném magam. Az éjszaka kellős közepén, a délnyugati ellenszél dacára útnak indulok. Úgy húzom az evezőket, ahogy egész úton egyszer sem. Hu­szonnégy óra alatt még az evésre sem szakítok időt. Szeptember 20., 16.00 óra: átlépem az ouessant-i dél­kört. Csónakkal áthajóztam az Atlanti-óceánt! Kiköthettem volna Anglia partjainál is, de jobb érzés volt hazajönni. Szeptember 21. A fogadtatás elhódít. Teljesen meg va­gyok hatva. Úgy érzem, a hatalmas ünneplés nincs arány­ban azzal, amit tettem. A szárazföldre érve egy tengeri halász fog velem kezet. A keze nagy bőrkeményedésekkel és sebhelyekkel teli, sokkal többel, mint az enyém. (A Ma­gyar Ifjúság nyomán). , b Vége Tudományos kilátó Hi-Fi újdonságok A Hi-Fi olyan, mint a ká­bítószer, aki egyszer rászo­kik, képtelen tőle megválni — mondta egy interjújában Herbert von Karajan, a világ­hírű karmester. Hogy való­ban tőle származik-e e mon­dás, az végül is mellékes, a lényeg az, hogy kifejezi a va­lóságot. Ma a gazdasági re­cesszió hullámvölgye közepet­te is virágzik a Hi-Fi üzlet, s az eladási statisztikák nem mutatnak csökkenést a koráb­bi évekhez képest. A magne­tofonjairól, erősítőiről és hangrendszereiről ismert RE­­VOX svájci vállalat szerint e­­gészen bizonyos, hogy a digi­tális hangtechnika 1982-ben elindul hódító útjára. Elő­hírnöke a Revox kazet­tás magnókészülék, amely­ből minden mozgó mechaniz­must, hajtószíjat, dörzskere­­ket, kuplungot kihagytak, így a működtetést külön, közvet­len meghajtású motorok vég­zik. A cég másik újdonsága a T—760 elnevezésű rádió szin­­tézet. A kivont adó frekvenciá­ját előre kell beomnramozni a készüléken, amely azután automatikusan kiválasztja, s ráhangol a frekvencia-kom­puter segítségével. A gyenge és erős állomások közötti kü­lönbséget eltünteti a vétel­ben, s a beépített elektroni­ka maximálisan „kitisztítja" a kívánt állomás hangjait. S ezek az új csoda­­cuccok is már a múltat képviselik. Az NSZK-beli Te­­lefunken cég MD-rendszerű digitális hangátviteli techni­kájú berendezése lehetővé te­szi, hogy lemezoldalakként egyórás (!) sztereóműsort rög­zítsenek. A digitális lejátszó 250-es fordulattal forog, s a lemez átmérője 135 mm. Az új technika sorsát az fogja eldönteni, hogy a cégek a sokféle próbálkozás után megállapodnak-e a szabvá­nyosításban? Jelenleg két fő rendszer uralkodik az elektro­­nika piacán: az egyik a fen­tebb is említett Telefunken­­féle MD (Mini-Disc), a másik a Phil­is—Sony-féle CD (Compact-Disc) rendszer. A CD már tavaly bemutatkozott a szakkiállításokon: a lemezt ennél a megoldásnál lézer tapogatja le, míg a Telefun­­kennél nyémántan „olvassa le" a digitálisan feloldott hanginformációt, anélkül, hogy a tű hegye hozzáérne a lemezhez.

Next