Ifjúság, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-01-07 / 1. szám

2 A Kis Újság, nem tudni mi ok­ , bőt, kerek egy hónapos késéssel közli le a Független Ifjúság no­vember 24-i nagyválasztmányi ülé­­­­sén hozott deklarációját, amelyet „a demokratikus népek ifjúságé-­­ hoz“ intéz. Különösen jelentős a deklaráció most, a londoni kon­ferencia után, amelyen 63 nemzet ifjúsága közös egyöntetűséggel szö­gezte le álláspontját minden fon­tosabb kérdésben. 63 nemzet ifjú-­­ sága, beleértve a magyar ifjúságot is. Páratlan jelentőségű számunkra ez a konferencia, hiszen talán elő­ször volt alkalma a magyar ifjú-­­ ságnak a világifjúság színe előtt megjelennie és ott tanúságot tenni demokratikus felfogásáról. A F. I. minderről nem vesz tu­­­­domást. Nem fontos, hogy Magyar­­ország híre a világban újra tiszta és nem fontosak a határozatok, amelyeket a londoni konferencia hozott. Nem hajlandó a F. I. nagyválaszt­mánya tudomást venni arról sem, hogy Európában és az egész vilá­gon hatalmas háború zajlott le, amelyben egymással szemben állot­tak a szabadságszerető, szabadság-­­ harcos népek, — a szövetségesek —­­ és az elnyomó szabadságtiprók, — Hitlerék, Szálasiék. Nem, a F. I. 5 deklarációja csak ,,győztes és le­győzött“ népekről tud, mintha ez a háború nem a szabadság és a zsarnokság, hanem egyszerűen az erőviszonyok küzdelme lett volna. Ha valóban így lett volna, önként adódik, hogy Magyarország szem­pontjából jobb, ha a katonai erő­viszonyok a másik oldal, a ,,mi“ oldalunk, Hitlerék győzelmét idézi elő ! ? Ha a F. I. valóban azt a vi­lágbékét akarja, amelyről deklará­ciójuk is szól, akkor ne elsősorban attól fájjon a feje, hogy „győztes és legyőzött“-ként fogják mérle­gelni a népeket, hanem gondoljon arra, hogy a szabadságvesztő fasiz­mus még itt ólálkodik soraink kö­zött és békét, valódi, tartós békét addig nem teremthetünk, amíg az irmagját is ki nem pusztítjuk! Nézzenek körül: a londoni­­ kon­ferencia csak úgy, mint a kis és nagy nemzetek egész sora, fő céljának tekinti azt hogy a fasizmus maradványait is meg­semmisítse, hogy megszüntesse mindazon okokat, amelyek új há­borút idézhetnek elő. Nem gondolja a F. I., hogy a .,világ“ ifjúságához intézett minden deklarációnak csak­­ ez lehet az alanya? „Az elkövetkezendő évszázadok távlatában, gyűlölködéstől mntesen a népek között immár esedékessé vált történelmi igazságtétel tárgyi­lagosságával döntsenek“ — hangzik a deklaráció második pontja. Vár­jon a „tárgyilagosság“ ürü­gyén kö­vetelik a bűnösök feletti ítélkezést? Az tárgyilagosság talán, ha Szála­­sit, Horthyt vagy Hitlert egyszerűen legyőzöttként kezeljük és nem tömeggyilkos vérengzőként? A deklaráció Hi­­nontia szó sze­rint a következőket mondja: „A Független Hiúság elítél min­den imperialisztikus külpolitikai irányítást, mely nem számol a d­e­­mokrácia alapelveivel, pusztán ka­tonai erők végletekig feszítésével próbálja egy-egy érdekzsoport igé­nyeit kiszolgálni és a középeurópai népek békéjét, egyensúlyát felbo­rítva, működését kifejteni.“ Miután a szövegezés gondosan Középeurópáról beszél, fe­lesleges arra gondolnunk, hogy a F. I. esetleg Franco vagy valaki más „imperialisztikus külpolitiká­jára“ gondol, amely pedig valóban „nem számol a demokrácia alap­elveivel“. Nem. A Független Ifjúság köde­it, nem nevezi nevén a gyermeket, veretnénk, ha a Független Ifjúság útabban fogalmazná meg ezt a mondatot. Ki az az imperialista,­­ aki „nem számol a demokrácia alapelveivel, pusztán a katonai erők­­ végletekig feszítésével próbálja egy-egy érdekcsoport igényeit ki­szolgálni és a középeurópai népek békéjét, egyensúlyát felborítva, működését kifejteni“­­ ? Ki az, — mert ha valaki valóban a népek békéjét igyekszik felborítani, nem érdemel kíméletet. De miért el­kenni akkor a dolgokat, ködbebür-­­­kölni, hogy ne érthessük. Kiről van­­ szó? Látni kell előbb ki a béke felborítója, mert ha nem látjuk tisztán, nem tudunk védekezni el­lene! A ködös és érthetetlen poli­tikai fogalmazások legyenek végre a múlt játékai. Ha valami nincs rendjén, csak ki vele nyíltan! A ,,népi elv“ helyes. Mi is hir-­­­detjük. De tudjuk, hogy a múltban a legvadabb sovinizmust és irre­dentizmust rejtették e szavak ál­arca mögé. Az eredmény: nemzeti katasztrófa lett­ Mi úgy hisszük, a kérdésnek ilyen, általánosságban való felveté­sével a Kis Újság és a F. I. nem szolgálja a középeurópai népeknek­­ azt a békéjét, amelyet öt sorral­­ feljebb még olyan nagyon félt holmi ködös, titokzatos erőktől. A szlovákiai állapotok elleni jogos tiltakozás helyett általános revíziós. A Nemzeti Parasztpárt vezetősége elhatározta, hogy önálló ifjúsági tagozatot létesít és megkezdi Népi Ifjúsági Szövetség néven a pártjába tartozó ifjúság szervezés­ét. Veres Péter cikkével meg is indult az új ifjúsági szervezet működése. Cél­kitűzéseit és irányvonalát ebből a vezércikkből ismerhetjük meg. Mi bizalommal tekintünk a Népi Ifjúsági Szövetség munkája elé. Hisszük, hogy mindig helyesen fogja értékelni a magyar nép és a ma­gyar ifjúság érdekeit. Bízunk, hogy harcunkban, nehéz munkánkban, hű fegyvertársunk és baj­társunk lesz. Most, amikor először foglalko­zunk a Népi Ifjúsági Szövetség munkájával, helytelen lenne, ha a fentiek mellett elhallgatnánk, hogy mi nem helyeseljük a Népi Ifjúsági Szövetség megalakítását, nem helye­seljük, hogy a magyar ifjúság egyik legértékesebb része, a dolgozó pa­­rasztifjúság számára külön ifjúsági szervezet alakul. Hisszük, hogy a parasztifjúság a saját érdekeiért, kulturális felemelkedéséért, szociá­lis helyzetének javításáért a mun­kásifjúsággal és a diákifjúság ha­ladó részeivel együtt, egy szervezet­ben, a mostani nehéz helyzetünk­ben eredményesebben tud harcolni. Ezt eddigi munkánk csak megerősí­tette. Tudjuk, hogy voltak hibák a parasztifjúság felé, nem szándéko­sak, hanem a múlt örökségéből, a parasztifjúság nagyobbfokú közö­nyéből fakadók, de ezeket a hibá­kat szervezetünkben tudatosan igye­keztek leküzdeni a magyar ifjúság legjobbjai és a nehézségek ellenére sem eredménytelenül. Veres Péter cikke ifjúsági körök­ről beszél, ahová a parasztfiatalok legjobbjait és a diákifjaknak a pa­rasztifjúsággal együttérző részét hív­ja. Mi hisszük azt, hogy ezeknek az ifjaknak, a falu legjobb ifjainak nem egymás között kis körökben van a helyük, mint ahogy az emlí­tett vezércikk kívánja, hanem a magyar ifjúság nagy részét, a dol­gozó paraszt ifjúságot, a munkás- és diákfiatalt összefogó ifjúsági szer­vezetben, ahol átadhatják másoknak is azt, amit ők jobban tudnak és hatalmas, az előbbinél sokkalta fon­tosabb építőmunkát végezhetnek. Hisszük, hogy ott, ahol a falusi , imperialista törekvések látszatát­ kelti. Ez nem szolgálja a határo­kon kívül maradt magyarok ügyét. Cseppet sem javít a helyzetükön. Vagy ez a célja a deklarációnak? Legvégül a „történelmi igazság-­­ tétel“-ről szól a nagyválasztmányi nyilatkozat. „A magyar birodal­mat“, „az ezeréves határokat“ jut­tatja eszünkbe ez a fogalmazás. A történelmi igazságtétel valójában­­ a múltra való hivatkozás. Függet­­­­len ifjúságok az egyik múltra szeretnének hivatkozni és a m­á­­s­i­k múltat elfeledni? Vagy éppen azért hivatkoznak erre, hogy köze­lebb hozzák a közelmúlt emlékeit? Nos, mi magyar ifjak ebből a múltból nem kérünk. Sem Szálasi­­ból, sem Horthyból, sem ferencz­­­ józsefi időkből. Azt ajánljuk a Független Ifjú­ságnak. Ne nézze a világot a maga szűk kis portájáról. Szálljon egy­szer végre magasabbra, hogy mesz­­szibbre lásson. Lássa meg, hogy vannak a világnak komoly, vajúdó problémái, sürgős teendői. Lássa meg a körülményeket, amelyek kö­zött élünk, — lássa meg azt a mó­­­­dot is, amely alkalmas a világbéke megőrzésére. Mert ezekkel a szólamokkal nem járulunk hozzá a világbéke megóvásához. Kende István ifjúság értékes része benn van szer­vezeteinkben, a gyakorlati munkán keresztül meglátta, hogy mennyivel fontosabb és lényegesebb az ifjúság egységes szervezetében munkát vé­gezni, mint bármelyik párt ifjúsági tagozatában, ifjúsági körében. Ott, ahol az ifjúság értékes része bármi­­lyen okból kimaradt, szervezeteink­ből, a Népi Ifjúság megalakítása mutassa meg szervezteinknek, a helyi szervezetek vezető ifjainak, hogy nem a legjobb úton járnak- Szervezeteink pedig jó, értékes munkával mutassák meg, hogy a mi utunk a helyes és ezen az úton szol­gálhatjuk legjobban a magyar ifjú­ság és rajta keresztül a magyar pa­rasztifjúság érdekeit. Hegedűs András: „AZ IGAZSÁGTÉTEL TÁRGYILAGOSSÁGÁVAL“ Megjegyzések a Független Ifjúságnak a világ ifjúságához intézett deklarációjához A Népi Ifjúsági Szövetség munkája elé Olvasóinkhoz! A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ! Egy hónapos kényszerszünet után ismét útjára bocsátjuk az IFJÚ­­SÁG­ot, mozgalmunk harcos heti­lapját. Egy hónap nagy idő, sok minden megváltozott azóta, hogy lapunk utolsó száma megjelent. A magyar ifjúság és a mozgalom egyaránt új feladatok előtt áll. Mi is egészen új lapot adunk olvasó­ink kezébe. Az IFJÚSÁG most már nemcsak Budapest, hanem az egész ország fiatalságához szól, s hasáb­jain egyformán helyet találnak a falu és a város, a parasztifjúság és a városi fiatalok problémái. Sok­kal több helyet adunk ezentúl az ifjúság köréből érkező írásoknak is. Azt akarjuk, hogy az IFJÚSÁG valóban az ifjúságé legyen. Kevés lap van ma Magyarorszá­gon, amelynek állásfoglalásait ne szabnák meg anyagi szempontok vagy pártérdekek. Az új IFJÚSÁG ezek közé tartozik. Két szempontot ismer csupán; az egyik: a magyar ifjúság; a másik: a magyar de­mokrácia. E kettőt minden esz­közzel szolgálni kívánja. Eszközei: felvilágosítás, oktatás, szórakozta­tás­ — Olvassátok és terjesszé­tek, ha úgy látjátok, hogy valóban jól harcol a magyar ifjúság, a ma­­gy­­r demokrácia érdekeiért. A SZERKESZTŐSÉG Néhány­­ diák parázs vereke .. Városi Színház oktipófi minekutána előbb ban nyilvánítással fogadták megjelenő Hitlert és lelkes pisszegéssel a­ Nemzetek haditetteit, nyék, amelyeken a ho­kratikus sajtó szabadság, szágszerte mindenkinek­­ volt okulnia. Érthető meglepő értesült tehát most a közvéle arról, hogy néhány „éretlen“ ártatlan tréfájáról van ma szó, s hogy az egész esetet a szenzációéhes sajtó fújta fel­fánttá. Ezt állítja ugyanis a túszminisztérium nemrégiben meg­jelent hivatalos közleménye. Ez a közlemény kétségkívül meg­lépte azokat, akik annak idején néhány napig arcukon és hátukon viselték a verekedés nyomait. A helyesbítés mindenesetre megnyugtatólast ha­tott rájuk, s bizonyára beleitták, hogy vagy álmodták a verést, vagy pedig ők is a szenzációéhes sajtó hírverésének estek áldozatul. En­nek ellenére azonban a tényeket nem lehet nem tudomásul venni. Bármennyire tiszteljük is a kultusz­miniszter urat, meg kell monda­nunk, hogy a fasizmus elleni küzde­lemnek nem jó módja a valóság­­- kenése. Inkább most tudta megr az ország közvéleménye, hogy a diák­ság körében még mindig nago sz­áru­ban vannak fasiszták, mint akkor, amikor már esetleg késő. Itt az is bizonyos.­ hag­y bolond szél csak bolond lukból fúj ... Jó lenne már egy kicsit megkanarni a fasiszta szellemű tanárok nevét is. Nem mondunk különösebb újsá­got, ha azt­ állítjuk, hogy a tanítói és tanári kar igen jelentős re­ze még ma is a régi szellemi fafta növendékeit. Helyesebb­ tehát, ha a kultuszminisza a reakciós tanítói és tan­kar működését tenné bírálat­­­gyává. A demokratikus átnevek­ — hisszük — ez jobban elősegítet Egyre tüntetőbben hangoztatják egyesek az utóbbi iár­ben nemzeti érzéseiket. Tévedés is essék: nem azokról van szó, akik egy évvel ezelőtt fegyverrel kezükben tettek hitet magyarságukról, s akik a nemzet függetlenségéért akkor harcoltak, amikor ez még korántsem volt érdem, hanem inkább főbenyíró bűn. Nem azokról van szó, akik most, amikor az építőmunka a hazafias tett, magyarságuk tüntető hangozatásával vannak elfoglalva, s akik tavaly általában hazaárulók­­nak neveznék az igazi hazafiakat Természetes, hogy a nemzeti hagy­mányok ápolására szükség van, ti Pesti, Kreutz és Pataki temetési meg kellett volna jelennie mind­ igaz magyar hazafinak. Fentemlít., álhazafiak azonban ez esetben­­i volmaradásukkal tüntettek. Pét Kreutz és Pataki az ifjúság halotta hogy lehet, tehát az, hogy a Madis a Szit, a Szim és a vasas ifjúmun­kásokon kívül a többi ifjúsági szer­vezetek tagjai, elsősorban a diákság távolmaradtak? Magyarországon ma tíznél jóval több jelentős ifjúsági szervezet működik, Budapesten több ezer diák van s bizonyára mindegyik igényt tart arra, ho­gy magyarnak tartsák. Miféle tagi­ság az, amelyik még a vértanú sem tiszteli? S egyáltalában, akarnak ők eszményképi­ ifjúság elé állítani? Talán Kémen­ya Imrét? Akárkit is akarjanak, azt egyet jól jegyezzék rr­eg,­­hogy Pes Kreutz és Pataki örökösei nem f­ják többé tűrni, hogy álhazai nemzetellenes jelszavakkal még e szer gyászma­try­árok -­rják ba a magyar v­­et rr. o­r­ságot.

Next