Ifjúság, 1948 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1948-01-03 / 1. szám
Miniszternél betlehemeztek sziklát csákányoztak, tánctanártraboltak a NOSz otthonok lakói, hogy méltóképpen ünnepelhessék meg a karácsonyt Arasznyi rés nyílik a miniszter dolgozószobájának ajtaján. A résen benyomul egy fej: csillogó szempár, nagy, bozontos fehér szakáll, óriási süveg. Az ajtó nagyobbra nyílik és a süveges ember megszólal: — Szabad-e bejönni a betleheme. Beknek * — a megdöbbent miniszter szóhoz sem jut, az ajtó mér egészen szélesre tárul. Remekbelkészült, művészi faragásé, kivilágított betlehemmel belép a három pásztor és felhangzik a dal: Mennyből as angyal! Karácsonyi játék következik, majd a hipp-hoppos lerántja a süveget és a miniszter elé tartja: — Mi nem kérünk, egy sapka, pénzt, még egy féllel sem. Mi csak azt kérjük, a miniszter úr oszsza meg velünk szentestéjét. Jöjjön el hozzánk a Kulich Gyula tanoncotthonba ... így járták végig a TIOSz tanoncotthonok vidám fiai a minisztereket, vezető politikusokat, hogy népszerűsítsék otthonaikat. 19.'16-ban még a nagyváros rengetegében szétszórtan, a hideg, kihalt utcákon barangolva, vagy a várótermek padjain gubbasztva, száraz kenyeret rágcsálva ünnepelték az otthontalan tanoncok százai a szentestét, mely semmi szevretetet nem hozott számukra. A gyötütörű karácsonyfák csak az ablakok mögül csillantak feléjük. Eltelt egy év és ezer fiatal otthont, szeretstst, emberi életet kapott a TIO87 hír, mine tőnyncotthonában. A TIOSz versenyt hirditsü, melyik otthonban lesz c. legszebb a karácsony? Csábító disilxit tűztek ki: rádiót, pingpongt, futballfelszerelést, és minden otthonban ott állt idén a ragyogóan feldíszített karácsonyfa. Már eretekkel karácsony előtt lázas készülődte kezdődött, rohammunkák serege indult. Az otthonok fiataljai kitettei magukért. A József Attilások romokból felépítették palotájukat. Ide a azobik meszeletlenek voltak, villany és víz nem folyt. Hogy lehet itt ünnepséget rendezni. Sziklás földben, három méter mélységben rejtőzött a vízvezeték törése. Három héten keresztül évente felváltva csákányozták a sziklás földet. Egy éjjel, fél háromkor megtalálták a törést.. . Aztán a meszelt kezdődött. Kölcsön vödrökkel, egymásra állított asztalokon meszeltek. Aztán jött a villanyvilágítás bevezetője, majd a műsortanulás. Péter Gábor vezérőrnagy, az otthon fő-fő patrónusa meghatottan tapsolta végig a karácsonyi ünnepélyt. ★ De a legravaszabbak a Kulichisz fák voltak. Legveszedelmesebb ellen,feleiknek (nem ok nélkül) a Timót. utcai Zománcváros rohambrigádját tartották. Kémszervezetet állítottak fel tehát, melynek tagjai esténként sötét árnyakként ólálkodtak végig a Timót.utca folyosóin, hogy pontos jelentésekkel számoljanak be a Timé tosok készülődéséről. Egyik este rájöttek, hogy nem tudnak népi táncokat. Erre öt, markos kulichista ,,elrabolta” Vitányi Iván népi táncszakértőt. Este tíz órakor érkeztek meg a budai bérházban lévő otthonukba és azon nyomban elkezdték döngetni a (Ők találták ki a „miniszter betlehemezést is”.) A Hamati Kató otthon egész nap robotoló varrólányai művészien hímzett faliújságot készítettek. Tizenöt, a rendőrség gyermekvédelmi osztálya által kijelölt kislányt ruháztak fel és vendégeltek meg. A Szlávy,utcai otthon az elmúlt napokban sokszor szerepelt a lapokban. És ami a legfurcsább: a rendőri rovatban. Hónapokkal ezelőtt néhány súlyosan elítélt fiatalkorú bűnözőt a ceglédi börtönből kísérletképpen a TIOSz Pataki otthonába helyeztek el. Ketten közülük teljesen elzüllöttek, fölvették kapcsolatukat régi gengszterbandájukkal, a tanonc otthonból azonnal el kellett távolítani őket. A többiek azoban megjavultak, ma már az otthon legkitűnőbb legszorgalmasabb tagjai. A Világ karácsonyi számiban hangulatképet festett erről a kát gengeatergyerekről és köninyfaka íztó riportjában megállapította, a gyerekek a Pataki otthonban kerültek a zilliés útjára. A kérdést, már nem írták hozzá, azt minden tájékozatlan olvasó odabigygyiszthette: Milyen otthon lehet az, ahol gengszterek lesznek a gyerekekből? A patakisták elhatározták, rágalmazásért beperlik a Világot... A fiúk különben életük legszebb Icaraácsonyestéjét ünnepelték. Ott volt Kossa István is, a Szaktanács főtitkára egész családjával. • A Zalka Otthon lakói gyönyörű betlehemmel kedveskedtek legfőbb patrónusuknak, Mihályfi miniszternek. A TIOSz-otthonok ezer fiataljai másik ezer otthontalan vagy egyháziotthonban lakó fiatalt ajándékozott meg ruhaneműekkel, élelmiszercsomagokkal. Sok helyen az egyházi otthonok vezetősége megakadályozta, hogy az otthonban lakó, elhagyott tanoncok a szentestét TIOSz.és társaik között töltsék. Székesfehérvárott például az otthonvezető tisztelendő úr elment a TIOSz,otthon karácsony estjére, de a fiúkat nem engedte el. Miért? Mert félt, hogy az embertelen környezetben lakó fiatalok meglátják, indusként is lehet élni... „A TIOSz megsegítése elsőrendű politikai és gazdasági feladat. Azonban, amióta a pénzt feltalálták, fenti feladatok fontossága pénzértékben is kifejezhető és ami engem illet, erre mindig hajlandó vagyok .. Ezt írta be Fás Zoltán, a Gazdasági Főtanács titkára a TIOSz központ karácsonyünnepélyén elé tett emlékkönyvbe. Ezen az ünnepélyen megjelent Dinnyés Lajos miniszterelnök, Rákosi Mátyás miniszterelnök, helyettes, Vas Zorán, Farkas Mihály országgyűlési képviselők, Illyés Gyula író. Az ünnepélyen a kormány vezetői egyhangúan elismerésben részesítették a TIOSz kitűnő munkájáért. Rákosi Mátyás hangoztatta, a TIOSz egyéves hatalmas munkájával kiérdemelte a kormány hathatós segítségét. Koós Béla, a TIOSz főtitkára beszámolt a szövetség éves munkájáról és a Timót utcai építkezések előrehaladásáról. Kérte a kormány megjelent képviselőit, hassanak oda, hogy az iparügyi kormányzat, mely IfHz.ben 120.000 forintból mindössze 20%-ot juttatott a TIOSz. nak, nagyobb mértékben támogassa a mozgalmat. ★ így ünnepelte kétezer boldog, vidám ifjúmunkás 1947 karácsonyát a munka, az építés szellemében. (G. Gy.) Ahol 160 munkásra 4 tanonc jut Az úri Magyarország ,,tanonctörvényei’ korlátlan lehetőséget, adott a malomipari tanoncok kizsákmányolására. A tanoncot mindenre lehetett kaszálni,sokan szereztek gyógyíthatatlan sérüléseket, az állandó zsákoikalól, erejüket meghaladó munkától. Az inas egyszerre napszámost és szakmunkást pótott. A muntkásifjúság harccá szervezte, a SZÍT a felrabadulás után új, jobb tanonctörvényt követelt. A hódmezővásárhelyi malmok tulajdonosai nem akarják észrevenni az idők változását. A Tóth Malom Rt. igazgatója kijelentette: »míg ilyen a tör fény» egyetlen egy inast sem vesz fel. Fáj az igazgató úrnak, hogy a tanoncnak tisztességes bért kell adni, s nem lehet vég nélkül kihasználni! Hódmezővásárhelyen százhetvan munkás dolgozik a malomiparban és összesen négy tanoncot tartanak! Aki a szakmunkásutánpótlást veszélyezteti, éppúgy szabotál, mint akár a gyújtogatók. Meg kell akadályozni kártékony munkájukat. Az újgazdák szekeréi nem akadnak el többé! A Sándorfaléi töltés mellett húzódnak el az újgazdák földjei. A töltésre vezető rámpa járhatatlan volt. Majd tengelyig süllyedtek a szekerek a gödörbe. December 6-án ásóval, lapáttal a vállukon a sándorfalvi II-as Ifjúsági Bizottság kivonult az útszakaszra. Egésznapi Munkával rendbehozták a kétszázméteres rámpát. Felvételi hirdetmény a pesterzsébeti Kiss Miklós Népi Kollégiumba! Felvételre jelentkezhetnek mindazok a szegénysorsú munkás vagy parasztszármazású fiúk és leányok, akik a 4. polgárit, vagy kivételes esetben 8 elemit jó eredménnyel el, végezték 11 gimnáziumba, dolgozóit gimnáziumába, illetőleg egyetemre akarnak beiratkozni, vagy már beiratkoztak. Felvételi kérvény beadásának határideje január 15. A kérvényhez csatolni kell: Tartalmas életrajz, születési anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítvány, szegénységi bizonyítvány, orvosi bizonyítvány. 3 „Talán ez alatt fialt meg Petőfi...^ Beszélgetés a Nemzeti Múzeum igazgatójával az aradi ereklyékről Kedden érkeztek Budapestre az aradi Ereklye Múzeum 43-as eir.-ülékei, amelyeket Románia kölcsön ad nekünk a centenáris évre. A 16 hatalmas ládában több mint 400 érdekesnél érdekesebb ereklye érkezett. — Mi ez? —, kérdezem dr. Mihalik Sándort, a Nemzeti Mu-' zeum igazgatóját. — Mik ezek a színes szalagok itt a rozsdás karabélyok mellett? Megbotránkozva néz rám. — Ezek a ..színes szalagok“ a 104. és 201. honvédzászlóalj lobogói. Talán ez alatt halt meg Petőfi... — mutat, rá az egyik különösen megtépázott zászlóra. KOSSUTH LOVAGLÓOSTORA ÉS RÓZSA SÁNDOR NYERGE —Hát ez mit — nézek csodálkozva az útban álló formátlan, zászlóba bneyolált tömegre. — Egy 48-as nagydob. Ez az egyetlen példány, amelyről tudunk, a többi elveszett. — Ez a két doboz Bem apó és Damnich pisztolyait őrzi, ezen a nyergen pedig RÓZSA SÁNDOR MENEKÜLT a pandúrok elöl — mutogat lelkesen. — Ezt a lovaglósztárt akkor kapta Kossuth Lajos egy olasztól, amikor Ksázsiába száműzték. Egy minden díszítés nélküli kard külön van téve a többitől. EZ A KARD PETŐFI SÁNDORÉ VOLT — magyarázta Mihalik Sándor — az aradi Muzeum nekünk ajándékozta a jubileum alkalmából. — Ez a dohány zacskó szintén Petőfit szolgálta egyszer. Tehet, hogy nedves volt és ősért aludt k. Petőfi pipája ... 10 ÉV BILINCSBEN Külön asztalon találhatjuk meg a rabság és börtön emlékeit. Ezt a bilincset 10 évig hordta Závorszky Imre — hirdeti a ráakasztott tábla. Felemelem: legalább 5 kg súlyos a vas. " Az entékok apró tárgyakat faragtak, a börtönben. Miniatűr szószék,gyufadoboz nagyságú Kossuth címerek tanúskodnak a szebb jövőért harcoló magyarok évtizedes rabságáról. Biró Domokos evőeszközöket készített. Felerősítette őket egy papírlapra és föléjük írta Vörösmarty halhatatlan sorait: „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen társ keze, Itt élned, halnod kell!“ AZ ARADI TIZENHÁROM vértanú utolsó útját egy mankó és egy hordágy jelzi, mindkettő Damjaniché volt. Az egyik hős szívét kis urna őrzi. Damjanich csontjai és egyik foga addig üvegdobozban vannak elhelyezve. A MAGYAR—ROMÁN BARÁTSÁG egyik legékesebb bizonyítéka, hogy az aradi múzeum Magyarország rendelkezésére bocsátotta 1848-as emlékeit. Most, Kossuth Lajos halála után 54 évvel végre valóra tudjuk váltani az ő nagy álmát, a demokratikus népek baráti szövetségét! Krassó György. ILLYÉS GYULA _____ fr. _ PETŐFI Az író Petőfi c. könyvének előszava. A nagy költök nem váratlanul szólaltak meg, nem derűlt égből, mint az isteni nyilatkoztatások. A nébzeit életében messze visszamenően meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. Ittőre kioktatja a dajkákat, akik az újszülöttet ápolni fogják, szájába adják az anyanyelv szavait. Megtisztítja a szavakat is. Aztán tanítókat nevel, akik a fiút irányítani fogják. Iskolakönyvekről épp úgy gondoskodik, mint a nagybácsik ajándékairól és dorgálásáról. Darálókat és vetélytársakat szemel ki, öltik majd védik és ösztökélik. Az egész ország egy izgalom. Mert nem bizonyos, hogy a csecsemő megszületik. S ha megszületik is, nem bizonyos, hogy felserdül. Hányszor fordult úgy a magyar nép sorsa, hogy sanyarúságából már csak egy próféta vezethette volna ki. S az jelentkezett is. De hányszor nem jelentkezett! A nép új út előtt állt, szomjasan a szóra és a jelre. És hasztalan várakozott. Akinek a történelem a nagy szerepre hangot és elmét adott, nem tűnt fel. Talán ötéves korában megfojtotta a torokgyík. Vagy nem tudott kivergődni a sötét mélységből melyben e nép milliói éltek, halála napjáig tehénpásztor maradt s nyugtalansága legfeljebb szegénylegénynek sodor; a Teste megszületett, de szelleme nem jöhetett napvilágra, mert mégsem gondoltak vele, mert a nemzet rossz anya volt. Ilyen izgalomban étt a nemzeti újjászületés hajnalán is Magyarország. Az izgalom, a láz oka, mint mindig, most is az: meg tud-e újulni az ország? A népek újkori nagy versenyében megállja-e helyét? Lesz egyáltalában magyarság, a nagy mutt után a jövő nem a halátt tartogatja-e az ő számára? Vannak, akik már nem tudnak hinni. Az óra, mikor e könyv története megindul, szinte kínálkozik egy szimultán körültekintésre, amilyen, néhaz irodalmi életrajzok kezdődni szoktak. Szilveszter estje van, ilyenkor mindenki megtalálható, mindenki mond vagy följegyez valamit, aminek nyoma marad. Az ország legnagyobb költője — így kell elképzelnünk, — békétlenül jár két nikkii kúriájában. Negyvenhétéves. Jó gazda, bizonyára megcsinálta már az óév számadásait: a birtokkal nincs baj. Ha annál reménytelnebb a másik ügy, az igazi, amelyre életét feltette: a magyarság sorsa. Ha megkérdeznék, Berzsenyi Dániel keserű választ adna. A nemesség, melyet ő oly sokáig a magyarsággal azonositott, puhátig, megromlott, méltattan elődeihez. S a nép, melytől a nyugati nemzetek jobbjai anynyit várnak: mi a magyar nép, a jobbágyság? Tudatlan, hanyag, elmaradott, a földműveléshez sem ért... ő ismeri ezt a népet, közelről figyelheti. Az mentené meg a süllyedő hazát? Berzsenyi — folytassuk a kínálkozó játékot a képzelettel, — elhízott testéből hatalmas sóhajt bocsátva, szomorúan legyint. ■ A huszonkétesztendős Vörösmarty ezt az estét egypár járással arrébb, a tolnamegyei Görbön, Csehfalvay alispán kastélyában töltötte. ő reménykedik • •. Ha a, szilveszteri vidám társaságból kérdéseivel valaki sarokba szorítaná, kiderülne, hogy csak önmagában. — Novemberben hagyta el Börzsönyt, Görbe az első állomás Pest felé ... Nagy terveket forgat, nagy szerepre készülődik Fölrázni a nemzetet, amely az ő szemében, a szegény urasági ispánfiú szemében már nemcsak a birtokos nemességet jelenti. Fölrázni — mire? öntudatra, tettekre végre? Milyen tettekre? Majd elválik — már talán nem is az ő gondja. Mint mindenki, akit igazi nagy törekvések fűtenek, magát ő is csak előkészítőnek tekinti: csak a közvetlen feladatot lakja. Épp ezért reménykedik. Ha ő elvégzi a maga feladatát, a többire, a későbbire is akad majd ember. A harminckétéves Széchenyi ezen a napon a lótenyésztésről ír naplójába néhány német mondatot. A főurakat kellene valami ürüggyel megmozdítani, megszervezni — ő ezzel foglalkozik. És ahuszonegyéves Kossuth? És mind a fiatalemberek, akik készülődtek, é pontosan maguk sem tudták mire? Mit gondoltak, mikor összekoccintották a szilveszteri poharat s Ar mikor a bor forró sugallatára mindenki nagyok, hat gondol a saját sorsánál? „Itt az idő, hogy valaki hangot, testet adjon a sokféle akaratnak", m ilyesmit gondolhattak. Nem valószínű, hogy magukra, vagy csak magukra gondoltak. Az ifjúság önzetlen. És mit gondolhatott Metternich, akit az öregek is, a fiatalok is csaknem, kivétel nélkül röviden Európa sátánjának tartottak? Mindnyájuknál többet tud: ostoba poliikus, de ravasz diplomata. Hűvös és tárgyilagos, szinte kirí ebből a patetikus seregszemléitől. Tételezzük fel, hogy a kép egysége kedvéért ebben az órában is azon gondolkozott, hogyan fojtsa meg Magyarországot. Tisztán látja a jövőt- Tudja, hogy a nemzetieskedés, mely Európa Után a monarchiát is elöntötte, első tünete csak a szabadság nevű nyavalyának. Tudja, mi következik ezután, ismeri a francia történelmet. A „megújhodás" legjobban a magyarokat gyűjti. Mi lesz, ha onnan terjed tovább, ha a magyarok az új eszme jegyében maguk köré gyűjtik a többi kis nemzetet? Akkor vége az osztrák hegemóniának, vége a dinasztiának is És mit gondolt népének jövendő jóságos atyja, a harmincéves ötödik Ferdinand, aki akkor még csak trónörökös, de máris kész agya vúgy ült ? „Ki lesz ennek a szegény gyereknek a támasza?" — ezt egy öreg parasztasszony s egy még öregebb parasztember gondolhatta. Szalontán egy nyomorúságos vályogviskóban. Az ágyvégében csenevész ötéves fiúcska feküdt.. Mire embersorba jut, amikor a férfi csak a szülei vagy a jóbarát’ szavára hallgat, ők már a föld alatt lesznek. Akad-e majd olyan barátja, aki úgy szól hozzá, mintha édestestvére volna? ,,Mi lesz velünk?" — gondolták szerte az ország minden részén, ezer meg ezer parasztviskóban azok, akik virrasztva várják az új esztendőt. Küülön-külöm mindnyájan csak egy évre, de akkor kezdődő évre gondoltak, de a sok külön gond együttvéve, tízmillió esztendei kint jelentett. Kint harangoztak, megkezdődött az új év, az 1823-as. Mint a függöny szétválásakor a gotigütést* Indítja meg előttünk is a cselekmények Kiskőrösön egy parasztházban* •mely miben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, feketehaju asszony fölkiált: vajúdik- Szlovákul jajor.g. Napközben rendesen magyarul beszél, de az ima és a sírás gyermekkora szavait szakítja föl benne. Férje a konyhából hallgatja- Az öntudaton szavak, melyeket az aggodalom és a tehetetlenség lök a nyelvre, magyarul szűrődik ki fogai közül. Végre bentről gyermeksírás hangzott, a csecsemők nemzetközi panasza az éles levegő, a hideg, az élet miatt, amiatt, hogy a világra születek. Fiú született, e könyv hőpp. Gyorsan megfürdötték. Piros, ráncosarcú kisemberke volt, semmivel sem különb, mint ilyenkor akármelyik más csecsemő, ő volt, akire vártak, akit a történelem kiszorat. Mi lesz belőle? Bár tudjuk, í--tollon kísérhetjük mégegyszer ,koru, jj bi_dog vagyok, hogy írhatok róla.