Ifjúsági Magazin, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
KARÁCSONY ÜNNEPÉRŐL gesen teremjen a takarmány. A lószerszám is az asztal alá kerül, hogy mindig legyen egészséges, befogni való állat a háznál. Ezek után a gazdasszony csípőre tett kézzel leguggol, háromszor körbeszökdécseli az asztalt, mondogatván „koty, koty, koty”, aminek értelme természetesen az, hogy szaporák legyenek tyúkjai, majd a többi családtag következik, egyegy állat hangját utánozva. Miután így gondoskodtak az egészségükről, az állatok termékenységéről, a gazda kiáll a ház elé, puskaszóval elriasztja a Gonoszt, aki — és ezt már a germánok is így tudták — ilyenkor a földön jár. MIT JELKÉPEZ A KARÁCSONYFA? Feltűnhetett, hogy a régi paraszti szokások között nem esett szó karácsonyfáról, sem az alatta tornyosuló ajándékhalomról — egyszerűen azért, mert a népi hagyomány számára ismeretlen fogalmak ezek. Pedig a napforduló már a rómaiaknál is a gyerekek és szolgák megajándékozásának napja volt, a germánok pedig a holtakat vendégelték meg. Mivel azelőtt a napfordulót követte az új év első napja, az ajándékozással azt akarták elérni, hogy egész évben szerencsések legyenek. A magyar paraszt is újév napján ajándékozta meg családját, de mivel követte a naptár változását, a karácsonyi ajándékozás elmaradt. Az ősgermán hagyomány szerint, mint már tudjuk, december végén jár a földön a Gonosz. Elrettentése legjobb eszköze a fény és a zöld gally. A primitív népek általában tisztelték az örökzöldet, mint az idő legyőzőjét, akárcsak a fényt, a sötétség legyőzőjét. E kettő együtt nem más, mint a karácsonyfa. Németország nyugati részein már 1605 körül állítottak papírrózsával, almával és cukorral díszített fenyőfát, de ez a szokás csak lassan terjedt el Európában. Magyarországra, Podmaniczky Frigyes emlékiratai szerint, 1825 táján érkezett az első karácsonyfa, egy osztrák nőrokona közvetítésével, de még századunk harmincas éveiben is polgári szokásnak tekintették. A néprajz magyarázatot ad a fa díszeire vonatkozóan is: a középkorban szokásos, karácsonykor megtartott paradicsomjáték fő kelléke volt az élet fája, természetesen örökzöld. Rajta a kígyót, a rosszat papírlánc, a jót az angyalhaj jelképezte. A szokások őse közös, az idők folyamán mégis minden országban egyéni vonások adódtak hozzá. Franciaországban az éjféli mise után a család elfogyasztja a kötelező, gesztenyével töltött pulykát, a gyerekek a kandalló elé készítik cipőiket, mert éjjel Karácsony-apó, a nagy fehér szakállas, piros palástos öreg puttonyából a kéményen keresztül a cipőkbe eregeti a jó gyerekek ajándékát. A felnőttek újévkor ajándékozzák meg egymást, a karácsony csak a gyerekek ünnepe Ugyancsak újévkor, illetve szilveszterkor ünnepelnek a Szovjetunióban. Felnőttek, gyerekek vidám mulatságra gyűlnek össze, apró ajándékokat osztogatnak. Fenyőfát nem minden család állít, de a tereken, vállalatoknál, éttermekben karácsonyfa alatt ünnepelhetik az új év kezdetét. Hetekkel megelőzi az ünnepet a vásárlási láz Olaszországban, ahol a feldíszített üzletek előtt szintén ott álldogál a mi Mikulásunkhoz hasonló apuka. Meghallgatja a gyerekek kívánságait, és megígéri, ha jól viselkednek, kívánságuk teljesül. Spanyolországban szinte egyáltalán nem ismerik a „fehér” karácsonyt. Szerények az ünnep külsőségei, összejön a család, komoly és meghitt hangulatú estét tölt együtt. Ajándékozásra csak január hatodikén kerül sor, háromkirályok napján. A NORVÉGOK HÁLÁJA Londonban dekoratív szerepük van a háromkirályoknak, a róluk elnevezett Regent-street híres a karácsonyi kivilágításról. Az angol karácsony legszembetűnőbb sajátossága, hogy nincs karácsonyfa. Illetve a Trafalgar teret díszíti csak egy hatalmas „mindenki karácsonyfája”. Norvégiából érkezik minden évben, s ez az újkeletű hagyomány a nácizmus elől Angliába menekült norvégok háláját fejezi ki. Az ünnep előtti estén fagyönggyel díszítik fel a lakásokat, a csillárt, képeket, tükröt — a tükörről sosem feledkeznek meg, mert ott minden nő megáll, márpedig, aki fagyöngy alatt áll, azt meg szabad csókolni. Baráti, rokoni társaságban vidám ünneplés kezdődik, a mi szilveszteri mulatságainkhoz hasonlóan. Este a kandallóra akasztják a harisnyákat, mert Santa Claus — Mikulás rokona — éjjel végigjárja a várost szarvasok vontatta szánján, és a kéményen keresztül a harisnyákba rejti ajándékait. Természetes tehát, hogy karácsony első napján senki sem lustálkodik sokáig, mert korán reggel megkezdődik már a csomagok bontogatása. Sok hasonlóságot mutat az angliai karácsonnyal az egyesült államokbeli, ahol az ünnep külsőségei is „amerikai méretűek”. Minden téren kivilágított karácsonyfa áll, de a villanegyedekben a kerteket is pompásnál pompásabb díszítésű fa ékesíti. Sok helyen döntőbizottságok járják a várost, díjakat osztanak ki, és az ünnepek alatt hosszú autókaravánok indulnak a legszebbnek ítélt házak megcsodálására. Európai hatásra távoli földrészekre, az óceániai szigetekre is eljutott a karácsonyi ünneplés szokása, az éghajlathoz, életmódhoz alkalmazkodva baráti, családi összejöveteleket rendeznek. Vietnamban — bár a lakosságnak csak két százaléka katolikus — munkaszüneti nap a karácsony. Sok érdekes dolgot lehetne még felsorolni, de eleget beszéltünk már a hagyományokról. Készülődjünk inkább, hogy idén is mindnyájan kellemesen tölthessük az ünnepeket. Tehát: valamennyi kedves olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kíván az IM szerkesztősége! balázs Judit Írása