Ifjúsági Magazin, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1969-12-01 / 12. szám

KARÁCSONY ÜNNEPÉRŐL gesen teremjen a takarmány. A ló­szerszám is az asztal alá kerül, hogy mindig legyen egészséges, befogni va­ló állat a háznál. Ezek után a gazd­­asszony csípőre tett kézzel leguggol, háromszor körbeszökdécseli az asz­talt, mondogatván „koty, koty, koty”, aminek értelme természetesen az, hogy szaporák legyenek tyúkjai, majd a többi családtag következik, egy­­egy állat hangját utánozva. Miután így gondoskodtak az egészségükről, az állatok termékenységéről, a gazda kiáll a ház elé, puskaszóval elriaszt­ja a Gonoszt, aki — és ezt már a ger­mánok is így tudták — ilyenkor a földön jár. MIT JELKÉPEZ A KARÁCSONYFA? Feltűnhetett, hogy a régi paraszti szokások között nem esett szó kará­csonyfáról, sem az alatta tornyosuló ajándékhalomról — egyszerűen azért, mert a népi hagyomány számá­ra ismeretlen fogalmak ezek. Pedig­ a napforduló már a rómaiaknál is a gyerekek és szolgák megajándékozá­sának napja volt, a germánok pedig a holtakat vendégelték meg. Mivel azelőtt a napfordulót követte az új év első napja, az ajándékozással azt akarták elérni, hogy egész évben sze­rencsések legyenek. A magyar pa­raszt is újév napján ajándékozta meg családját, de mivel követte a naptár változását, a karácsonyi aján­dékozás elmaradt. Az ősgermán hagyomány szerint, mint már tudjuk, december végén jár a földön a Gonosz. Elrettentése leg­jobb eszköze a fény és a zöld gally. A primitív népek általában tisztelték az örökzöldet, mint az idő legyőzőjét, akárcsak a fényt, a sötétség legyőző­jét. E kettő együtt nem más, mint a karácsonyfa. Németország nyugati részein már 1605 körül állítottak pa­pírrózsával, almával és cukorral dí­szített fenyőfát, de ez a szokás csak lassan terjedt el Európában. Magyar­­országra, Podmaniczky Frigyes em­lékiratai szerint, 1825 táján érkezett az első karácsonyfa, egy osztrák nő­rokona közvetítésével, de még száza­dunk harmincas éveiben is polgári szokásnak tekintették. A néprajz magyarázatot ad a fa díszeire vonat­kozóan is: a középkorban szokásos, karácsonykor megtartott paradicsom­játék fő kelléke volt az élet fája, ter­mészetesen örökzöld. Rajta a kígyót, a rosszat papírlánc, a jót az angyal­haj jelképezte. A szokások őse közös, az idők fo­lyamán mégis minden országban egyéni vonások adódtak hozzá. Fran­ciaországban az éjféli mise után a család elfogyasztja a kötelező, gesz­tenyével töltött pulykát, a gyerekek a kandalló elé készítik cipőiket, mert éjjel Karácsony-apó, a nagy fehér szakállas, piros palástos öreg putto­nyából a kéményen keresztül a ci­pőkbe eregeti a jó gyerekek ajándé­kát. A felnőttek újévkor ajándékoz­zák meg egymást, a karácsony csak a gyerekek ünnepe Ugyancsak újév­kor, illetve szilveszterkor ünnepelnek a Szovjetunióban. Felnőttek, gyere­kek vidám mulatságra gyűlnek össze, apró ajándékokat osztogatnak. Fe­nyőfát nem minden család állít, de a tereken, vállalatoknál, éttermekben karácsonyfa alatt ünnepelhetik az új év kezdetét. Hetekkel megelőzi az ünnepet a vá­sárlási láz Olaszországban, ahol a fel­díszített üzletek előtt szintén ott áll­dogál a mi Mikulásunkhoz hasonló apuka. Meghallgatja a gyerekek kí­vánságait, és megígéri, ha jól visel­kednek, kívánságuk teljesül. Spanyol­­országban szinte egyáltalán nem is­merik a „fehér” karácsonyt. Szeré­nyek az ünnep külsőségei, összejön a család, komoly és meghitt hangulatú estét tölt együtt. Ajándékozásra csak január hatodikén kerül sor, háromki­rályok napján. A NORVÉGOK HÁLÁJA Londonban dekoratív szerepük van a háromkirályoknak, a róluk elnevezett Regent-street híres a karácsonyi ki­világításról. Az angol karácsony leg­szembetűnőbb sajátossága, hogy nincs karácsonyfa. Illetve a Trafal­gar teret díszíti csak egy hatalmas „mindenki karácsonyfája”. Norvégiá­ból érkezik minden évben, s ez az újkeletű hagyomány a nácizmus elől Angliába menekült norvégok háláját fejezi ki. Az ünnep előtti estén fa­gyönggyel díszítik fel a lakásokat, a csillárt, képeket, tükröt — a tükör­ről sosem feledkeznek meg, mert ott minden nő megáll, márpedig, aki fa­gyöngy alatt áll, azt meg szabad csó­kolni. Baráti, rokoni társaságban vi­dám ünneplés kezdődik, a mi szil­veszteri mulatságainkhoz hasonlóan. Este a kandallóra akasztják a harisnyákat, mert Santa Claus — Mikulás rokona — éjjel végigjárja a várost szarvasok vontatta szánján, és a kéményen keresztül a harisnyákba rejti ajándékait. Természetes tehát, hogy karácsony első napján senki sem lustálkodik sokáig, mert korán reggel megkezdődik már a csomagok bontogatása. Sok hasonlóságot mutat az angliai karácsonnyal az egyesült államok­beli, ahol az ünnep külsőségei is „amerikai méretűek”. Minden téren kivilágított karácsonyfa áll, de a vil­lanegyedekben a kerteket is pompás­nál pompásabb díszítésű fa ékesíti. Sok helyen döntőbizottságok járják a várost, díjakat osztanak ki, és az ünnepek alatt hosszú autókaravánok indulnak a legszebbnek ítélt házak megcsodálására. Európai hatásra távoli földrészek­re, az óceániai szigetekre is eljutott a karácsonyi ünneplés szokása, az éghajlathoz, életmódhoz alkalmaz­kodva baráti, családi összejövetele­ket rendeznek. Vietnamban — bár a lakosságnak csak két százaléka kato­likus — munkaszüneti nap a kará­csony. Sok érdekes dolgot lehetne még felsorolni, de eleget beszéltünk már a hagyományokról. Készülőd­jünk inkább, hogy idén is mindnyá­jan kellemesen tölthessük az ünne­peket. Tehát: valamennyi kedves olvasó­jának kellemes karácsonyi ünnepe­ket és boldog új esztendőt kíván az IM szerkesztősége! balázs Judit Írása

Next