Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

áÜTÖTTiCTiZEZER FORiMTOT KÉST ! Ez nem mindig sikerül. Pataki Ágnes például nincs már Dunavecsén. — A kislány — mondta az igazgató — Károlyi Lász­lóra tanulója volt két esztendőn át. A mester másik ta­nulója Ilona nevű leánya. Ilona megkérte a közelmúlt­ban Ágnest, hogy az ő haját is vágja rövidebbre. A ma­ma megharagudott ezért a lányára is, de a „bűnös” tanu­lót elzavarta. Agnes az utolsó évet messze tölti szülőfalujától, öreg­­esetén tanul Salacz Károlyné műhelyében. Sírva meséli a történetet, s elkotyogja azt is, hogy régi mestere csak aláíratta vele havonta az átvételi elismervényt, de az ösztöndíját sosem fizette ki. — Pedig édesanyám azért, hogy magához vegyen ta­nulónak, tízezer forintot fizetett neki... Ennyit kért a mester. Mert ketten jelentkeztünk akkor hozzá G. Nagy Máriával. Mária bizonyítványa három egész nyolc volt, az enyém három hat. Mégis engem vett föl végül, mert Mária szülei nem tudtak fizetni. Sajnos, gyakori panasz. A vidéki lányok egyik régről maradt álma a fodrászok fehér köpenye Könnyűnek tar­tott, viszonylag tiszta és borravalós szakma. Sokan fizet­nek azért, hogy megkezdhessék a tanulást. Az esetek nagy többségében azonban a pénzt kérő mesterek és a pénzt megajánló szülők egyaránt mélyen hallgatnak a „belépődíjról”, a kifizetetlen ösztöndíjakról, s a nyújtott műszakokról. Fizettek-e Ágnes szülei tízezer forintot? Természetesen nincs rá bizonyíték. Károlyi Lászlóné tagadja. S állítja, hogy az ösztöndíjat minden hónapban annak rendje­­módja szerint kifizette. A lánya felől kérdezősködünk. Munkaidő van, nincs a műhelyben. — Elutazott a nagymamához. őszintesége ettől a perctől kezdve kétséges. Fél órával beszélgetésünk előtt ugyanis a dunavecsei Platán étte­remben Ilona szolgált ki bennünket. — Egy hónapja heti három-négy napot itt dolgozom — mondta. — Csak néha, hétvégeken kérem el a kislányt a ma­májától — mentegetőzött az üzletvezető, aki azt is hoz­zátette, hogy Ilona a felszolgálói buzgalmáért nem kap fizetést. Csak a borravaló az övé. — Majdnem minden nap itt látjuk — mondta több ven­dég. — Sokszor zárásig dolgozik és nagyon ügyes, figyel­mes. „FIZETTÜNK, ÉS MÉGIS EL KELLETT MENNEM...’* KÁROLYINÉ: _AZ ÖSZTÖNDÍJAT MINDEN HÓNAPBAN KIFIZETTEM...” IDA, KÁROLYINÉ LÁNYA a KATÁN ÉTTEREMBEN TANULJA A fodrászszakmát...

Next