Ifjúsági Magazin, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
BEAT Milyen érdekes, hogy az élet rímel az eseményekre. Az elmúlt havi rovatunkból egyetlen hír maradt ki, amelyet áttettünk erre a hónapra és ez alatt a már említett élet, választ adott a kérdésre. Nevezetesen arról olvastam, hogy Csehszlovákiában megjelent a Supraphon hanglemezgyár havi rockzenei magazinja, amely kitűnő tartalma, ügyes szerkesztése mellett csupán egy hiányossággal rendelkezik: mivel ez a hanglemezgyár folyóirata, nincsen benne bíráló cikk a lemezekről. Hogyan oldják meg ezt a kérdést? A Supraphon egyik vezetője így válaszolt rá: — Természetesen mi, a saját kiadványunkban, nem írhatjuk meg, hogy ez vagy az a lemez kevésbé sikerült, ami bizony előfordulhat. Így hát úgy oldjuk meg ezt a dolgot, hogy arról vagy azokról a lemezekről nem jelentetünk meg ismertetést és ez már a bírálat bizonyos jele . . . Nos, időközben Pop-nyár címmel, megjelent a mi hanglemezgyárunk, az évszak-címből sejtetve, negyedévi magazinja. Mit mondhatunk el új laptársunkról? Gazdag tartalmú, a megjelenés időpontjában friss, érdekes folyóirat. Valahogy ilyen lehetne a talán már soha meg nem jelenő hazai rock-magazin, leszámítva bizonyos tördelőszerkesztői ügyetlenségeket. Persze, keményhangú, elemző bírálat a lemezekről vagy a rockzenei élet jelenségeiről nem található e lapban és ellentétben csehszlovák laptársával, ebben minden megjelent lemezről olvashatunk ismertetést. . . Pedig akadt egy-két olyan korong is, amelyről hallgathatott volna a kiadó. Ezzel együtt kitűnő a lap, várjuk a pop-őszt, a popjelet . . . Így például megbírálhatták volna a nálunk különbben példás gyorsasággal megjelent Abba-album angol címeinek magyar fordításait. As Good As New — Új is, meg jó is — ferdítette a fordító, jóllehet ez a kifejezés fölöttébb ismert, minden használt holmit áruló boltkirakatában olvasható : Olyan jó mint az új . .. A Voulez vous nem Amit A dallam világhírei akartok jelentésű, hanem Akarja? Akarjátok? A királynak nincs koronája helyett A király elvesztette a koronáját stb. stb. A Chiquitita fordítása stimmel . . . Egyébként jól tudom, tíz cím lefordításáért igen szerény összeg jár, amennyiért nem kaphatók meg a jeles műfordítók a kiadókból vagy a Pannónia filmgyár vagány magyarítói. De azért bizonyára akadna békés átmenet a kettő között. ABBA maradjunk, hogy a jövőben ezt sikerül megoldani . . . Már többször felhoztuk homlokunkat a terjedelmes átfutási idők miatt, így csak akkor vállalkozunk nagylemezbírálatra, ha az a megjelenési idő előtt vagy negyedévvel eljut füleinkhez. A Neoton família esetében most azért teszünk kivételt, mert nem a lemez anyagáról szeretnénk elmefuttatni, hanem elvi zenei kérdésekről az együttes stílusa kapcsán. Jelesen: létezhet-e diszkózen akár nálunk vagy egyáltalán a nagyvilágban? Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy a diszkóban népszerű külföldi zenekarok zöme — nem létezik! összeállnakkiváló stúdiómuzsikusok egyegy nagylemez felvételére, a címoldalra lenge ruházatú táncoló nők képe kerül, az együttes valami jól csengő fantázianevetkap, ha nép POP szerű lesz a kislemez, akkor nagy iramban legyártják az albumot is, de ha istenmencs még nagyobb a siker, újabb album készül, a szereplő zenészek nevei már egészen mások . . . Kivétel természetesen akad, ilyen a Village People, a Chic, a Taste of Honey, Blombie Amerikából, az Eruption és a Boney M. Frank Farian istállójából Európában, ez utóbbi kettőről még külön hírben foglalkozunk. Én véletlenül aránylag jól megismerhettem az offenbachi stúdióban Frank Farian általam is nagyrabecsült módszereit. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy lemezfelvételre NSZK-ban élő angol muzsikusokat kér fel, Frank maga énekli a férfiszólamokat, gyakorlatilag a Boney M. szólóénekesnőjén kívül bárki szerepelhetne az együttesiben, aki jó mozgású és gazdag kiállítású, a szemnek tetsző színpadi képekben jártas egyéniség. Általában nem túl gyakran lépnek fel, inkább egy-egy új album promóciós körútját tartják meg, gyakorlatilag két hónapot szerepelnek az év tizenkettőjéből. A nagy pénzt az eladott lemezek, jogdíjak és előadói díjak hozzák. A diszkózenére táncolni illik, arra hív a ritmusa, nem pedig a termek, stadionok székein való ki- Tardos Péter rovata pangásra. A szem hamar betelik a látványossággal, a táncra alkalmas helyiségek nem tudnának mondjuk egy Boney M.-et megfizetni. A koncertek közönsége mást vár egy előadástól, izgalmakat a zenétől, levonható tanulságokat a szövegektől, zenei virtuozitást, a muzsika helybeli születését a muzsikusoktól, nem pedig megrendezett hangszerelést és koreográfiát. A diszkózenében a szövegek érdektelenek, „ne terheljék az agyat, a lábaknak szólnak.” A Neoton família tehát ezt a muzsikát játssza. Lehet sikereket aratni ezen a vonalon, lehet továbblépni is . . . Annak idején, amikor megalakult az LGT, csak a harmadik album készítésénél döbbentek rá, hogy az igazi értékük és csillaguk nem Barta, a gitárvirtuóz, nem a szemet vonzó színpadi alak, Frenreisz, nem is a dobosok elsője, Laux, hanem a billentyűk árnyékában kuksoló, mackós külsejű, szemüveges és terjedelmes alaprajzú Presser. Nos, a Neotonnál is ül egy zenékben és énekstílusban gazdag, szintén terjedelmes alaprajzú egyéniség, Jakab György. Ha rádöbbennének arra, hogy jobban az előtérbe kellene állítani, akkor az előbbre vinné a Neoton szekerét. ROCK Maradhatna persze két-három diszkózenés anyag a lemezen, de a többihez már erősebb zene és főleg értelemnek szóló szövegek kellenének. Ma a fiatalság a rebellis zenekarok hangversenyeire jár, az újjászervezett P. Mobilhoz, a Hobo Blues Band-hez, a Korálhoz és a kemény rockzene legjobban elismert együtteséhez, a Piramishoz. De a régi ,,nagyoknak” is maradt elég tér. A többiek kopogtatnak a sikerkapuban, az új Skorpió, a Dinamit is közönségszerzésre törekszik. Nincs két külön közönség, a Neotonnak is választania kell. Csak egy mondat még a Boney M.-hez és az Eruptionhoz. Az utóbbiból kivált a nagy csillag, Precious Wilson énekesnő, aki önálló karrierbe kezd. Ennek egyik állomása a szeptember körül megjelenő új Boney M. albumon az egyik Sam és Dave régi slágerének felújításán, a Várj, én jövök! előadásában való szólóéneke. Most pedig egy szeptember végén megjelenő új hazai albumról néhány mondat, majd főszereplőjének nyilatkozata a Csak őszintén rovatban. Az album címe: Valahol. Szerzői, kísérői a Fonográf tagjai, előadója Koncz Zsuzsa. Sommázva: ezen a tizenkettedik Koncz-albumon — mennyiségi és minőségi rekord hazai viszonylatban — az énekesnő és szerzői minden előnyös tulajdonsága — a zenék, hangszerelések változatossága, a szövegek rocksziklai keménysége, az éneklés megnyugtatóan állandósult magas színvonala — megtalálható. Mintegy két és fél év munkájának összegezése, nekifutásai, újból próbálkozásai, egyetlen gyenge pont nélkül, megtorpanásmentesek, és ami érdekesség, a 11 Bródy szöveg, vers, költemény, kiáltás, berzenkedés, kérdőjel mellett 8 Tolcsvay László dallam és 3 Szörényi Levente muzsika. Tolcsvay, a magyar rockmuzsika régóta, főleg a szakma által elismert muzsikusa, a Szörényi—Bródy óriáspár árnyékából kikukucskál az őt messze megérdemelt népszerűség felé.