Ifjúsági Magazin, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
Romantikus természetű TwichleS ,ány vagyok. Több kedves fiú után két éve megismertem és megszerettem azt a fiút akit most is hűséges partneremnek mondható Igazán sok örömben volt részünk, de most tönt" uakadály áf|t ketk°z.e’ amelyet legyőzhetetlennek vélek es úgy érzem, gyenge vagyok a megoldásához sajnos, olyan betegségben szenvedek, amely a fiatalok körében nem megszokott, habár, mint orvosomtól megtudtam egyre gyakrabban fordul elő az én korosztályomban is. Kicsi a valószínűsége annak, hogy megélem azt a kort, amikor igazán felnőttnek érezhetném magam, és mint házastársak tudnánk TO élni. Hogyan mondjam meg neki hogy csak élete kicsiny részét tudnám betölteni? Lehetséges lenne 10 év- re sűríteni egy egész éle tStill in love with you” Azt gondolod, hogy halálos beteg vagy , ebbe belenyugodni elképzelhetetlen. Szeretnélek megismerni. Kérlek, írd meg a neved és címed Nagyon kérlek... Egyébként lehetséges, írj' ,a Ön nem muszáj. 13 éves múltam, fiú vagyok. Lehet, hogy hülyeség, de a depresszió natarán írom ezt a levelet... Leküldték vásárolni és egy manus mellém szegődött. Beszélgetni kezdett, és azt mondta van nála néhány „szép ké” , és megmutatja, csak menjek be vele egy kapualjba. Én gondoltam, hogy homoszexuális, és mondtam, hogy sietnem kell haza, de anynyira erőszakos volt, hogy bementem vele és megmutatta. Aztán azt kérdezte: „feláll-e”. Olyan disznók voltak a képek, hogy fel se állt. De azt mondtam, hogy igen, de már mennem kell. Akkor tapogatni kezdett. Szóltam egy néninek, aki arra ment, de nem hallottam meg, erre elszaladtam. Ő meg utánam, és azt mondta, legközelebb újságokat is hoz, csak jöjjek. Alig tudtam megszabadulni tőle. Kétségbe vagyok esve, mert éppen arra jött a tornatanárom is, és nagyon furcsán nézett ránk... „AIDS?” Nem, ne ijedj meg, ezek után nem kaphattál semmiféle betegséget az öreg udvarlótól. Sajnos, vannak ilyen beteg felnőttek... s amit ez a ..manus" tett veled, azt a törvény bünteti. Ehhez viszont fülön kell előbb csípni. Épp arra jött a tornatanárod. Sportember... igazán szólhattál volna neki, s akkor ez a „manus" nem veszélyeztetne sok hozzád hasonló korú srácot. Akkor - szerintem - még életmentő érdemérmet is érdemelnél. Legközelebb ne vaktában szaladt el, hanem az első rendőrig... 17 éves lány vagyok, és most már lassan ott tartok, hogy nem merek diszkóba járni. Nem tudom miért, de újabban szokássá vált, hogy a fiúk tánc után nem egy pohár kólára hívnak, meg, hanem minél gyorsabban igyekeznek valamilyen sötét, eldugott helyre invitálni. Persze, nem beszélgetni akarnak. Némelyik már kéthárom szám után meg akar csókolni. Aztán -ha hagynám - messzebbre is mennének. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, minek ez a sietség? „Tőlem mind csak AZT akarja” Kedves Kinga! Nemcsak tőled. Mással is előfordul, hogy lerohanják a srácok. S mint sokan, te is viselkedhetsz úgy, mint az egri asszonyok, akik forró szurkot öntöttek a falmászó törökök nyakába. Hidd el, könnyen leszerelheted a támadókat ...Ha szabad javasolnom, csodálkozz. Amikor a második-harmadik tánc után máris meg akar csókolni az ostromló hadfi, csodálkozz! Kérdezd meg: rokonok vagyunk ? mitől érzékenyültél el ilyen mértékben ? teljesítetted már három kívánságomat? Vagy ne menj vele eldugott helyre, s a kóládat fizesd ki magad. 19 éves nőiruha-készítő szakmunkás lányok vagyunk. Két éve végeztük el az iskolát és azóta teljesen megszűntek a baráti kapcsolataink. Ez abból is adódik, hogy olyan munkahelyre kerültünk, ahol tőlünk sokkal idősebbek dolgoznak. Kérjük, adjon tanácsot, hogyan tudunk megismerkedni fiúkkal. Az a baj, hogy nem merünk bemenni egyetlen szórakozóhelyre sem. Az ajtóig elmegyünk, de onnan mindig visszafordulunk. Hogy majd holnap bemegyünk... „Éva és Kata” Nagyon jó, hogy már az ajtóig elmentek. Aztán azt kell csinálni, hogy megkeresitek a kilincset, lenyomjátok, és ha nincs zárva, bementek. Tudjátok ... előbb a jobb, aztán a bal lábatokkal léptek, és ezt ismételgetitek... De nem feltétlenül szórakozóhelyen. Mert ott fizetni kell, ott rá is fizethettek. Hasznosabb lenne szerintem, ha érdekelne benneteket valami. Ha például bélyeget gyűjtenétek, ha szeretnétek a sci-fi-irodalmat, ha nyelvet tanulnátok... S akkor a bélyeggyűjtők, a sci-fi-rajongók, a nyelvgyakorlók közé be mernétek menni... 18 éves gimnazista lány vagyok, idén érettségizem. Három és fél éve van egy barátom, aki most húszéves. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy mindketten nagyon szeretjük egymást. Jóformán mindig együtt vagyunk és mégis tudunk újat nyújtani egymásnak. Az utóbbi időben azonban történt valami. Néhányszor elment nélkülem szórakozni, ahol berúgott és egy másik lánnyal csókolózott. (Állítólag két alkalommal.) Azóta sokszor gondolok erre, elemzem magamban a történteket, mindig hozzá is teszek valamit, és ilyenkor vég nélküli viták folynak közöttünk. Zoli azt mondja, számtalanszor bevallotta már, hogy mi történt, felejtsem el, többé nem csinálja. Én viszont nem nyugszom bele, folytatom a vitát, hogy hogyan tehette stb. (Igaz, velem is előfordult, hogy másik fiúval csókolóztam, és ezt Zolinak nem is vallottam be, de ezerszer bánom.) Most mit csináljak? Bízhatok benne? Titokban én is tudom a választ, mégis azt szeretném, ha egy kívülálló mondaná, hogy igen. „Bízhatom benne?” A jelek szerint jobban, mint ő benned. Hiszen ő „bevallotta", te viszont titkolod, hogy jártál már hasonló cipőben. Remélem, te akkor, amikor egy másik fiúval csókolóztál, nem voltál ittas. Ha nem, akkor tehát „józanul” vétkeztél? Ha igen, akkor miért tartod Zolit bűnösebbnek? Több keresztkérdésem nincs. Illetve egy még lenne. Nem tájékoztattál arról, hogy Zoli akkor „kétszer" ugyanazzal a lánnyal csókolózott-e, vagy egyszer az egyikkel, másszor a másikkal. Ebből ugyanis kiderülne, hogy némi ital hatására mindig mást szeret-e, vagy mindig valaki mást... S akkor eldönthetnéd, hogy mitévő legyél. Egy biztos: a féltékenykedésedet, a gyanakvásodat Zoli nem fogja elviselni, még józanul sem 59