Igaz Szó, 1946. június-december (2. évfolyam, 11-35. szám)
1946-06-05 / 11. szám
tWgfflMps 5 Juna CO ezen adegenaő n. évfolyam témám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Részletes jelentés 11 ........................■■.... 1 1 ■■■■■ ............ ■■............ . . ■ „Zöldsegély" támogatja a politikai foglyokat Kapnak-e menedéket a Nyugatra szokott magyar fasiszták ? BÉKÉBEN ÉS SZABADON Írta: BETLEN OSZKÁR Ezekben a napokban, ötnegyed esztendővel Szlovákia felszabadítása után, állítottak első ízben szlovák háborús főbűnöst a pozsonyi Nemzeti Bíróság elé. A szlovák Endre László: Anton Vasek, a »zsidókirály«, 50.000 ember gyilkosa, felel tetteiért. De társai és vezérei, a két Tisofivér, Tuka, Mach és a többiek felett még nem hangzott el ítélkező szó. Vádló még nem lépett fel ellenük, de annál több védőjük akadt. Védelmükre keltek a szlovák püspökök, akik kijelentették: Jozef Tisót működésében a legjobb szándékok vezették. Védelemükre keltek nyilvános gyűléseken a jobboldali Demokrata Párt képviselői, védelmükben tüntettek a fasizált szlovák diákok Pozsonyban és a vidéken.. A felszabadult népek Európaszerte leszámoltak quislingjeikkel. Elnyerte büntetését Laval, Mussert, Szálasi, Quisling, Nedics, Antonescu. Egyedül a szlovák quislingek nem. És ha_ nem festettek volna Tisót éltető fasiszta jelszavakat a szlovák házak falára, akkor is tudnák, hogy nem véletlen jelenségről van szó. Arról van szó, hogy a szlovák demokrácia mindmáig nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy végezzen a háborús főbűnösökkel. Arról van szó, hogy a szlovák reakció komoly erőket tudott mozgósítani a háborús bűnösök érdekében. Ezt a helyzetet tükrözte vissza a májusi szlovákiai választások eredménye, a jobboldali Demokrata Párt nagyarányú győzelme is. És mindez abban az országban történik, amely az európai demokrácia egyik legnagyobb reménysége volt, amely sok tekintetben élen járt a demokratikus országok között és amelynek cseh-morva területein erős munkáspárti többség alakult ki. A magyar demokráciát nem lepte meg a szlovák reakciós erők előtörése. Kezdettől fogva a reakció erejét láttuk abban a politikában, azokban az intézkedésekben, amelyek Szlovákiában a magyarok ellen — nemcsak a magyar fasiszták, hanem a magyar demokraták ellen is, az egész magyar nép ellen irányultak. A reakció erejét láttuk ezekben az intézkedésekben akkor is, ha azokat demokratikus politikusok képviselték. Nem a demokrácia, hanem a reakció erejére vallott az a megállapítás, hogy »a magyarok« felelősek Csehszlovákia szétveréséért. A reakció erejére vallott, mert a magyar demokraták ellen irányult, azok ellen, akik — ha kis számban is — a szlovák demokratákkal vállvetve harcoltak Szlovákia felszabadításáért és akik a csehszlovák demokrácia támaszává lehettek volna. A reakció erejére vallott »a magyarok« bűnösségének hangoztatása, mert elterelte a figyelmet a szlovák fasiszták bűnéről, erőtlenné tette a szlovák háborús bűnösök elleni harcot, lehetővé tette, hogy a szlovák reakció »tolvajt« kiáltson a magyarokra, s maga bántatlanul és büntetlenül folytathassa tevékenységét Nem a demokrácia, hanem a reakció erejét jelentette — és növelte — hogy megfosztották a magyar kisbirtokost földjétől, de meghagyták a szlovák nagybirtokot. Nem a demokrácia, hanem a reakció erejét jelentette, hogy kidobtak állásából minden őslakos magyar tanítót, köztisztviselőt, de meghagyták azokat a szlovákokat is, akik a fasiszta rendszer hűséges hívei voltak. Ez a politika nem is vezethetett máshová, mint a szlovák reakció megerősödéséhez. A szlovák reakció választási győzelme után a szlovák baloldal egyik képviselője kijelentette: hibát követtünk el, kesztyűs kézzel bántunk a fasisztákkal. Igen, kesztyűs kézzel bántak velük. De nem is bánhattak máskép, ha kesztyűtelen, kemény kézzel bántak a magyarokkal. Nem harcolhattak eredményesen a fasizmus ellen, ha erőiket a magyarellenes harccal kötötték le. Nem nevelhették népüket a demokrácia szellemében, ha engedték, hogy a reakciós sovinizmus, a magyargyűlölet úrrá legyen rajta. És hiába hirdetnek ma a szlovák demokraták erélyesebb harcot a reakció ellen, ha az nem párosul egy politikai fordulattal, a magyarellenes irányzat megszüntetésével. A reakció elleni harc nemcsak rendészeti kérdés. Sőt, elsősorban nem az. Ehhez a harchoz a kemény kéz egymagában nem elég. Amíg nem húzzák meg világosan az arcvonalakat demokrácia és reakció között, amíg a magyarellenes sovinizmus hirdetése elködösíti ezeket az arcvonalakat, addig a szlovákiai helyzet továbbra is akadályozni fogja Európa demokratikus átalakulását. Az utolsó események azt mutatják, hogy Csehszlovákiában nem vonták le a helyes tanulságot a szlovák reakció előtöréséből. Ellenkezőleg. Még fokozzák, még erősítik az iramot magyarellenes politikájukban. Úgy látszik Csehszlovákia dűlőre akarja vinni a magyar-csehszlovák kérdést, de nem a megegyezés, hanem a magyar kisebbség eltörlése útján. Erre vall a »reszlovakizálási« rendelet, amellyel arra akarják bírni a szlovákiai magyarokat, hogy mondjanak le anyanyelvükről, nemzetiségükről, vallják magukat szlovákoknak. Erre vall, hogy Csehszlovákia Párisban a nagyhatalmak engedélyét kérte kétszázezer magyar kitelepítéséhez. Masaryss csehszlovák külügyminiszter azzal indokolta ezt a kérelmet, hogy nem fogadhatják el Magyarország álláspontját, nem biztosíthatnak nemzetiségi jogokat a szlovákiai magyaroknak, mert nem akarnak visszatérni a háborúelőtti állapotokhoz, amelyek Csehszlovákia katasztrófájához vezettek. A háborúelőtti állapotokhoz mi sem akarunk viszszatérni. Mi sem akarjuk, hogy megismétlődjenek az országdúlásnak, a háborúnak, a fasizmusnak évei. De a háború előtti állapotokat nem az jellemezte , és Csehszlovákiát sem az sodorta katasztrófába, hogy, magyarok voltak Szlovákiában, hanem az, hogy a fasizmus erős volt. Erős volt Németországban, erős volt Magyarországon és erős volt Szlovákiában. A magyarok kitelepítésének, elszlovákosításának, üldözésének politikája nem a fasizmus veszélye ellen, nem a háborúelőtti állapotok ellen irányul, hanem növeli a fasizmus erejét, növeli a háborúelőtti állapotok veszélyét. Növeli a fasizmus erejét Szlovákiában, de növeli Magyarországon is, mert a Szlovákiában megnyilvánuló sovinizmus magyar soviniszták malmára is vizet hajt. És növeli a nemzetközi reakció, a háborúra spekuláló körök erejét, mert ahogy a dunamenti népek viszályából mindig a szabadság ellenségei, a Habsburgok, a Hitlerek húztak hasznot — úgy most is azoknak kedvez a csehszlovák-magyar viszály szele, akik ellenségei a békének, ellenségei a szabadságnak. A békétlenség, a háború, az elnyomás korszaka után békében, szabadságban akarunk élni. Békénkkel és szabadságunkkal nem egyeztethető össze, hogy Csehszlovákia 650.000 magyarját gazdaságilag és kulturálisan kisemmizzék, otthonából kiűzzék. Bennünkket, magyar demokratákat, a csehszlovák néppel szemben jóbaráti viszonyra való törekvés szelleme hat át.