Igaz Szó, 1972. január-június (17. évfolyam, 1-12. szám)

1972-03-01 / 5. szám

(azaz Sztankay Istvánra — megsze­mélyesítőjére). Az egyik forgatáson jelen voltunk, s feltűnt, hogy az a középmagas juhász aki egy repülőtér szomszédságában birkáit terelte, mennyire hasonlít Bors Mátéra. Mint kiderült, nemcsak hasonlít — ő ma­ga volt személyesen. Vajon hogyan lett belőle juhász? — Ez a jelenet a spanyol polgár­­háborúban játszódik — meséli a for­gatás szünetében Bors—Sztankay —, címe: „Camarada Matteo”. Ellensé­ges repülőgépeket kell felrobbanta­nom. Megtudtam, hogy a repülőtér füvét úgy „nyírják”, hogy birkákat küldenek be legelni. Megszületik a nagy ötlet: juhásznak öltözöm, a bá­rányok bundája alá ekrazitot kötök s így indulok végrehajtani a robban­tást. Félbeszakad a beszélgetésünk, fe­lénk özönlik a nyáj ,(a segédrendező tereli őket), majd amikor újra csend lesz, megkérdezzük Borstól, milyen jelenetet forgattak legutóbb. — Egy tankcsatát. Beástam ma­gamat a lövészárokba s aggódva mé­regettem a mögöttem álló hatalmas harckocsit. A rendező megígérte, hogy ez a páncélos nem lő majd, de talán mondani sem kell: ennek lö­­vege dörrent a leghangosabban. — Nem könnyű szerep. — Könnyű?! — legyint — lova­golni kell, holott úgy félek a lovak­tól, mint a tűztől. A Duna-kanyar­­b­an egyszerre forgattunk három A legendás hírű Bors - Sztankay István

Next