Igaz Szó, 1979. július-december (24. évfolyam, 13-24. szám)

1979-11-01 / 21. szám

Arra is megkértem, hogy ha kész, csak ne­kem szóljon. Az ügyeletről felhív­tam a Friss Újság és még két korabeli napi­lap szerkesztőségét. Kértem, tegyék be fel­tűnő helyre, hogy a Szent Imre herceg úton a rendőrség tűzharc közben lelőtt egy Kócza György nevű személyt, aki igazoltatása közben fegyvert rántott. Neve­zett a helyszínen meg­halt. Lakását és hozzá­tartozóit megállapítani nem tudták. Aki köze­lebbit tud róla, jelent­kezzék a Főkapitánysá­gon. Mire ezzel végeztem, visszaérkezett Kozma, Bordás, Szabó és lassan a többi emberem is. Amikor a fegyver­szakértő benyitott, fél­revontam. Ő pedig ezt mondta: — Örömhír! — Nocsak! — Az átadott és meg­vizsgált fegyverből az éjszaka folyamán lőttek! — Ez biztos? — Száz százalékig! — Nagyon köszönöm — mondtam és megölel­tem ... Átmentünk a másik szobába, Szabó kivételé­vel, aki az őrizetes mel­lett maradt. — Ide figyeljetek! Ez a Kócza, ti még nem tudjátok, csak Németh és Szőke — egy vagy két társával fegyveres rablást követett el a Gellérthegy környékén, illetve a Nagyboldog­asszony útján. Az imént a fegyverszakértő azt jelentette, hogy a Kó­­czánál talált pisztollyal lőttek hajnalban a két szovjet katonára is! — Ha ez igaz — csap­ta össze a kezét örömé­ben Kozma —, akkor ... — Folytatnám — szóltam rá neheztelően. — Szeretném, ha tud­nátok azt is, hogy Bi­hari Sándornak gyanús egy nő, akit egyszer egészen a Farkasrétig kísért. Remélem, majd megmutatja nekünk, meddig. Ez a nő állító­lag élelmiszert vásárolt a Lehel piacon egy fóti paraszttól, a címe is megvan. Tehát, amint látjátok, most van két címünk. Ezeket korán reggel le kell ellen­őriznünk. Világos? — Teljesen, főnök! — mondták kórusban. Rájuk hagytam a „fő­nök” használatát, nem akartam kizökkenni gondolataimból. — Reggel — szóltam , Némethnek — Szőkével elmész Nagytéténybe, itt a cím. Ti ketten, Bor­dás és Szabó, Fótra in­dultok erre a címre. Kozma, te körülnézel Farkassal Bihari útmu­tatása alapján azon a környéken, ahol az a bizonyos nő befordult egy házba. Felhívom a figyelmeteket az óva­tosságra. Soha nem le­het tudni, hol, mikor, kivel kerültök szem­be... Ezután újra Kócza következett. Egyből a lényegre tértem. — Hol használta az elmúlt hajnalban a ma­gánál talált pisztolyt? — Már mondtam, hogy találtam — vála­szolt pimaszul. — Mikor és hol talál­ta?! — kérdeztem eré­lyesebben. Hangomra még az orrcimpája is megremegett. Motyogni kezdett volna valamit, de rárivalltam: — Várjon! Hogy meg­óvjam az újabb hazug­ságtól, pontosabban kör­vonalazom, amit hal­lani akarok. Mivel ed­dig egy kérdésemre sem volt hajlandó válaszol­ni, közlöm: azzal a pisztollyal, ami magá­nál volt, az elmúlt haj­nalon lőttek. Érti, bará-

Next