Igaz Szó, 1979. július-december (24. évfolyam, 13-24. szám)
1979-11-01 / 21. szám
Arra is megkértem, hogy ha kész, csak nekem szóljon. Az ügyeletről felhívtam a Friss Újság és még két korabeli napilap szerkesztőségét. Kértem, tegyék be feltűnő helyre, hogy a Szent Imre herceg úton a rendőrség tűzharc közben lelőtt egy Kócza György nevű személyt, aki igazoltatása közben fegyvert rántott. Nevezett a helyszínen meghalt. Lakását és hozzátartozóit megállapítani nem tudták. Aki közelebbit tud róla, jelentkezzék a Főkapitányságon. Mire ezzel végeztem, visszaérkezett Kozma, Bordás, Szabó és lassan a többi emberem is. Amikor a fegyverszakértő benyitott, félrevontam. Ő pedig ezt mondta: — Örömhír! — Nocsak! — Az átadott és megvizsgált fegyverből az éjszaka folyamán lőttek! — Ez biztos? — Száz százalékig! — Nagyon köszönöm — mondtam és megöleltem ... Átmentünk a másik szobába, Szabó kivételével, aki az őrizetes mellett maradt. — Ide figyeljetek! Ez a Kócza, ti még nem tudjátok, csak Németh és Szőke — egy vagy két társával fegyveres rablást követett el a Gellérthegy környékén, illetve a Nagyboldogasszony útján. Az imént a fegyverszakértő azt jelentette, hogy a Kóczánál talált pisztollyal lőttek hajnalban a két szovjet katonára is! — Ha ez igaz — csapta össze a kezét örömében Kozma —, akkor ... — Folytatnám — szóltam rá neheztelően. — Szeretném, ha tudnátok azt is, hogy Bihari Sándornak gyanús egy nő, akit egyszer egészen a Farkasrétig kísért. Remélem, majd megmutatja nekünk, meddig. Ez a nő állítólag élelmiszert vásárolt a Lehel piacon egy fóti paraszttól, a címe is megvan. Tehát, amint látjátok, most van két címünk. Ezeket korán reggel le kell ellenőriznünk. Világos? — Teljesen, főnök! — mondták kórusban. Rájuk hagytam a „főnök” használatát, nem akartam kizökkenni gondolataimból. — Reggel — szóltam , Némethnek — Szőkével elmész Nagytéténybe, itt a cím. Ti ketten, Bordás és Szabó, Fótra indultok erre a címre. Kozma, te körülnézel Farkassal Bihari útmutatása alapján azon a környéken, ahol az a bizonyos nő befordult egy házba. Felhívom a figyelmeteket az óvatosságra. Soha nem lehet tudni, hol, mikor, kivel kerültök szembe... Ezután újra Kócza következett. Egyből a lényegre tértem. — Hol használta az elmúlt hajnalban a magánál talált pisztolyt? — Már mondtam, hogy találtam — válaszolt pimaszul. — Mikor és hol találta?! — kérdeztem erélyesebben. Hangomra még az orrcimpája is megremegett. Motyogni kezdett volna valamit, de rárivalltam: — Várjon! Hogy megóvjam az újabb hazugságtól, pontosabban körvonalazom, amit hallani akarok. Mivel eddig egy kérdésemre sem volt hajlandó válaszolni, közlöm: azzal a pisztollyal, ami magánál volt, az elmúlt hajnalon lőttek. Érti, bará-