Igaz Szó, 1984. február-június (29. évfolyam, 2-6. szám)
1984-02-01 / 2. szám
a hivatásos állomány tagjai azokból kerülnek ki, akik magas fokú elkötelezettséget tanúsítanak szocialista rendszerünk iránt. Ez fontos kritériuma annak, hogy hadseregünk minden tekintetben megfeleljen népünk elvárásainak szocialista vívmányaink védelmének. Természetesen egyrészt a hadseregben végbement óriási változások, másrészt társadalmunk mai, fejlett színvonala jóval magasabbra állította a mércét tudásban, műveltségben, erkölcsi és más emberi tényezőkben a hivatásos katonával szemben. Sok-sok évi tanulás után kerül sor arra, hogy valaki hadnagy legyen, vagy hivatásos tiszthelyettes. A szolgálat magas követelményeket támaszt és a katonai élettel járó kötöttségek bizony szigorúbbak, mint a társadalmi élet sok más területén. Káderutánpótlásunkat a fentiek figyelembevételével kell biztosítani. Az ismert, hogy ma és már jó ideje Magyarországon nem olyan gondja van az ifjúságnak, hogy milyen munkahelyet találjon, hanem az általános vagy középiskola után azon töpreng, hogy milyen pályát válasszon. Választási lehetőség pedig bőven van, és sok szakma, hivatás — amelyik göröngyösebb utat jelent — bizony nehezebben kelti fel az érdeklődést. Ezért szükséges, hogy mi a jövőben már az általános iskolások közül nagy számban iskolázzuk be a katonai kollégiumokba az arra alkalmas fiatalokat, és kezdjük meg a hivatásos katonai pályára való felkészítésüket. — A polgári életben sokat beszélnek a hadsereg szervezettségéről, szervezeti kereteiről. Hogyan fér ebbe a „parancsorientált” tevékenységbe a mozgalmi élet, a párt és a KISZ demokratizmusa? — Úgy, hogy ez szocialista hadsereg. Az talán nemcsak az idősebb generációnak érthető, hogy a hadseregben szigorú szervezettségnek, rendnek, alá-fölé rendeltségnek parancsok útján történő vezetésnek kell lennie. Szolgálatuk során ezt a fiatalok is megértik, mert csak így biztosítható az összehangolt, megbízható tevékenység. Ezzel azonban egyáltalán nem ellentétes, hogy — hadseregünk jellegéből fakadóan — a mozgalmi szervek a saját szabályaik, törvényeik alapján működjenek és fontos szerepet töltsenek be a feladatok megoldásában. Hosszú évek tapasztalata tanúsítja, hogy annál a katonai alakulatnál, ahol a párt, az ifjúsági szervezetek hatékonyan, színvonalasan működnek, ott nemcsak a közhangulat, az emberek közti viszonyok jók, hanem a katonai fegyelem is biztosított és a feladatok végrehajtása is példamutató. A katonai vezetőknek ebben persze meghatározó szerepük van. — Sokat hallani a bevonuló fiatalok nem kielégítő fizikai állóképességéről. Mi erről a véleménye, és ez az állapot mennyire változik a sorkatonai szolgálat ideje alatt? — Több mindent kell ennél figyelembe venni. A mai fiatalok jóval hosszabb ideig járnak valamilyen iskolába, mint valamikor, és később kezdik meg a munkájukat. Ráadásul a legtöbb munkahelyen ma már nincs olyan fizikai igénybevétel mint régebben. A sorkötelesek jól tápláltak — sokan talán nagyon is jól —, s már elég fiatalon súlytöbblettel rendelkeznek. Több mozgásra, sportolásra lenne szükségük. Ez viszont — azt hiszem — már „régi” téma társadalmunkban. Ebből fakadnak bizonyos gondok a bevonulást követően, mert a hadseregben ma is nélkülözhetetlen a fizikai edzettség. A megterhelésben ugyan létezik bizonyos fokozatosság, de a kezdet így is sok fiatalnak nehéz, szokatlan. (Például 3000 métert futni, 54 méterre kézigránátot dobni, 200 méteres akadálypályát leküzdeni, később pedig 10 kilométeres gyorsított menetet végrehajtani.) Sokan gondolkoznak úgy, hogy a mai korszerű hadsereg gépesített, s ezért talán a fizikai edzettség kevésbé fontos. Ez téves felfogás! — Második évét kezdi meg a hadsereg szervezetében a századpolitikai megbízotti rendszer. Mennyire vált be ez a szervezeti változás, a megbízottak menynyire tudják segíteni a politikai és kiképzési feladatok végrehajtását? — A kezdeti tapasztalatok igen kedvezőek. Szükségessé vált ez a megoldás, mivel a század szervezete, technikája is növekedett s ezzel a hivatásos katonákra háruló feladatok is gyarapodtak. Természetesen a bevonuló fiatalok legjobbjai közül választjuk ki a megbízottakat. Ebben komoly segítséget nyújtanak a területi KISZ-szervek vezetői, akik az általuk már ismert aktivisták közül tesznek ajánlatot. Azt tudom mondani: ezek a fiatalok az első perctől kezdve kellő komolysággal fogadták felelős megbízatásukat és örömmel tapasztaljuk, hogy kivívták maguknak katonatársaik és parancsnokaik megbecsülését. Nagyon értékes, hasznos munkát végeznek. — Mit tart a Magyar Néphadsereg legnagyobb eredményének és milyen gondjai vannak? — Legörvendetesebb valamenynyiünk számára, hogy a hadsereg az alaphivatást teljesíti, a kor követelményeit tekintve magas színvonalú, felkészült, s ez egész társadalmunk szempontjából megnyugtató. Ez óriási áldozatok árán, szinte az egész ország hozzájárulásával valósulhatott csak meg. Legnagyobb gondunk ugyancsak összefügg a dolgozó nép gondjaival. A jelenlegi nemzetközi recesszió országunkat is nagyon komolyan érinti és ez azzal járt, hogy megnehezültek a gazdasági feltételeink és feladataink. A párt, a kormány nagyobb figyelmet és megértést vár el az ország lakosságától, mivel mindez kihat az életkörülmények, az életszínvonal alakulására is. A hadseregben is ezeknek a takarékossági intézkedéseknek a hatására több beruházást, szociális intézkedést le kellett állítani. Régen indokolt például a sorkatonák illetményének az emelése. Sajnos tudomásul kell venni, hogy bár ismerjük a problémát, de a jelenlegi helyzetben nem tudunk ezen változtatni. Amint erre lehetőség adódik, élni fogunk ezzel. — Több évtizedes katonai pályafutása alapján mit tanácsolna a fiatal tiszteknek? — Elsősorban azt tanácsolhatom, csak olyan fiatal jelentkezzen hivatásos katonai szolgálatra — főiskolára —, aki arra komoly elhivatottságot érez, aki tisztában van annak minden velejárójával. Ennek a hivatásnak nem lehet minden mozzanatát elsajátítani a főiskolákon. Avatás után nagy igyekezet, akarat kell még ahhoz, hogy a fiatalból jól felkészült, komoly, minden tekintetben alkalmas hivatásos katona váljon. Ezt azért hangsúlyozom, mert esetenként — sajnos — tapasztalható, hogy egyik-másik fiatal még el sem hagyta a katonai főiskolát,már azon gondolkodik, az ország melyik tájékán lenne a legmegfelelőbb szolgálnia. Holott tudomásul kell venni: a katonai hivatás fiatal korban azzal jár együtt, hogy hosszú ideig nem szolgál ugyanazon beosztásban, a beosztásváltás pedig a legtöbbször szintén lakóhely — szolgálati — változtatást eredményez. Tudom, mindez kényelmetlen, különösen nős, családos tisztek esetében, de ezek hozzátartoznak a katonaélethez. Ha valaki mindezt tudva mégis vállalja a hivatásos katonai szolgálatot, akkor abban örömet fog lelni és a katonai hierarchiában is megfelelően előre halad. — Befejezésül milyen útravalót adna a mai magyar ifjúság számára? — Először egy kérésem lenne: az ifjúság tanúsítson nagyobb érdeklődést az idősek iránt. Szokványosnak tűnik talán az indoklás, de tudni kell, hogy a mi generációnk óriási társadalmi változást élt át. A szülők, nagyapák, ismerősök olyan tudást, tapasztalatot képesek a fiataloknak átadni, ami semmiféle könyvből, és egyébb ismeretforrásból nem szerezhető meg. Már a beszélgetés első kérdésében elhangzott, hogy a feltörekvő nemzedék csak tananyagaiból, történelem- és irodalomkönyvekből ismeri a háborút, a hadviselést. Szívem szerint azt kívánom, hogy más módon ne is ismerje meg. — Köszönjük a beszélgetést! PUSZTAT SÁNDOR :