Igaz Szó, 1984. február-június (29. évfolyam, 2-6. szám)

1984-02-01 / 2. szám

a hivatásos állomány tagjai azokból kerülnek ki, akik magas fokú elköte­lezettséget tanúsítanak szocialista rendszerünk iránt. Ez fontos krité­riuma annak, hogy hadseregünk min­den tekintetben megfeleljen népünk elvárásainak szocialista vívmányaink védelmének. Természetesen egyrészt a hadseregben végbement óriási vál­tozások, másrészt társadalmunk mai, fejlett színvonala jóval magasabbra állította a mércét tudásban, művelt­ségben, erkölcsi és más emberi té­nyezőkben a hivatásos katonával szemben. Sok-sok évi tanulás után kerül sor arra, hogy valaki hadnagy legyen, vagy hivatásos tiszthelyettes. A szolgálat magas követelményeket támaszt és a katonai élettel járó kö­töttségek bizony szigorúbbak, mint a társadalmi élet sok más területén. Káderutánpótlásunkat a fentiek fi­gyelembevételével kell biztosítani. Az ismert, hogy ma és már jó ideje Ma­gyarországon nem olyan gondja van az ifjúságnak, hogy milyen munka­helyet találjon, hanem az általános vagy középiskola után azon töpreng, hogy milyen pályát válasszon. Vá­lasztási lehetőség pedig bőven van, és sok szakma, hivatás — amelyik göröngyösebb utat jelent — bizony nehezebben kelti fel az érdeklődést. Ezért szükséges, hogy mi a jövőben már az általános iskolások közül nagy számban iskolázzuk be a kato­nai kollégiumokba az arra alkalmas fiatalokat, és kezdjük meg a hivatá­sos katonai pályára való felkészíté­süket. — A polgári életben sokat beszélnek a hadsereg szervezettségéről, szervezeti kereteiről. Hogyan fér ebbe a „parancs­­orientált” tevékenységbe a mozgalmi élet, a párt és a KISZ demokratizmusa? — Úgy, hogy ez szocialista hadse­reg. Az talán nemcsak az idősebb ge­nerációnak érthető, hogy a hadse­regben szigorú szervezettségnek, rendnek, alá-fölé rendeltségnek pa­rancsok útján történő vezetésnek kell lennie. Szolgálatuk során ezt a fiatalok is megértik, mert csak így biztosítható az összehangolt, meg­bízható tevékenység. Ezzel azonban egyáltalán nem ellentétes, hogy — hadseregünk jellegéből fakadó­an — a mozgalmi szervek a saját szabályaik, törvényeik alapján mű­ködjenek és fontos szerepet töltse­nek be a feladatok megoldásában. Hosszú évek tapasztalata tanúsítja, hogy annál a katonai alakulatnál, ahol a párt, az ifjúsági szervezetek hatékonyan, színvonalasan működ­nek, ott nemcsak a közhangulat, az emberek közti viszonyok jók, ha­nem a katonai fegyelem is biztosí­tott és a feladatok végrehajtása is példamutató. A katonai vezetőknek ebben per­sze meghatározó szerepük van. — Sokat hallani a bevonuló fiatalok nem kielégítő fizikai állóképességéről. Mi erről a véleménye, és ez az állapot mennyire változik a sorkatonai szolgálat ideje alatt? — Több mindent kell ennél figye­lembe venni. A mai fiatalok jóval hosszabb ideig járnak valamilyen is­kolába, mint valamikor, és később kezdik meg a munkájukat. Ráadá­sul a legtöbb munkahelyen ma már nincs olyan fizikai igénybevétel mint régebben. A sorkötelesek jól tápláltak — sokan talán nagyon is jól —, s már elég fiatalon súlytöbb­lettel rendelkeznek. Több mozgásra, sportolásra lenne szükségük. Ez vi­szont — azt hiszem — már „régi” téma társadalmunkban. Ebből fakadnak bizonyos gondok a bevonulást követően, mert a had­seregben ma is nélkülözhetetlen a fizikai edzettség. A megterhelésben ugyan létezik bizonyos fokozatos­ság, de a kezdet így is sok fiatalnak nehéz, szokatlan. (Például 3000 mé­tert futni, 54 méterre kézigránátot dobni, 200 méteres akadálypályát leküzdeni, később pedig 10 kilomé­teres gyorsított menetet végrehajta­ni.) Sokan gondolkoznak úgy, hogy a mai korszerű hadsereg gépesített, s ezért talán a fizikai edzettség kevés­bé fontos. Ez téves felfogás! — Második évét kezdi meg a hadsereg szervezetében a századpolitikai megbí­zotti rendszer. Mennyire vált be ez a szervezeti változás, a megbízottak meny­nyire tudják segíteni a politikai és ki­képzési feladatok végrehajtását? — A kezdeti tapasztalatok igen kedvezőek. Szükségessé vált ez a megoldás, mivel a század szerveze­te, technikája is növekedett s ezzel a hivatásos katonákra háruló fela­datok is gyarapodtak. Természetesen a bevonuló fiatalok legjobbjai közül választjuk ki a megbízottakat. Ebben komoly segítséget nyújtanak a te­rületi KISZ-szervek vezetői, akik az általuk már ismert aktivisták közül tesznek ajánlatot. Azt tudom mondani: ezek a fiata­lok az első perctől kezdve kellő ko­molysággal fogadták felelős megbí­zatásukat és örömmel tapasztaljuk, hogy kivívták maguknak katonatár­saik és parancsnokaik megbecsülé­sét. Nagyon értékes, hasznos munkát végeznek. — Mit tart a Magyar Néphadsereg leg­nagyobb eredményének és milyen gond­jai vannak? — Legörvendetesebb valameny­­nyiünk számára, hogy a hadsereg az alaphivatást teljesíti, a kor követel­ményeit tekintve magas színvonalú, felkészült, s ez egész társadalmunk szempontjából megnyugtató. Ez óriási áldozatok árán, szinte az egész ország hozzájárulásával valósulha­tott csak meg. Legnagyobb gondunk ugyancsak összefügg a dolgozó nép gondjaival. A jelenlegi nemzetközi recesszió or­szágunkat is nagyon komolyan érin­ti és ez azzal járt, hogy megnehezül­tek a gazdasági feltételeink és fel­adataink. A párt, a kormány na­gyobb figyelmet és megértést vár el az ország lakosságától, mivel mind­ez kihat az életkörülmények, az élet­­színvonal alakulására is. A hadseregben is ezeknek a taka­rékossági intézkedéseknek a hatásá­ra több beruházást, szociális intézke­dést le kellett állítani. Régen indo­kolt például a sorkatonák illetményé­nek az emelése. Sajnos tudomásul kell venni, hogy bár ismerjük a problé­mát, de a jelenlegi helyzetben nem tudunk ezen változtatni. Amint erre lehetőség adódik, élni fogunk ezzel. — Több évtizedes katonai pályafutása alapján mit tanácsolna a fiatal tisztek­nek? — Elsősorban azt tanácsolhatom, csak olyan fiatal jelentkezzen hiva­tásos katonai szolgálatra — főiskolá­ra —, aki arra komoly elhivatottsá­got érez, aki tisztában van annak minden velejárójával. Ennek a hiva­tásnak nem lehet minden mozzana­tát elsajátítani a főiskolákon. Ava­tás után nagy igyekezet, akarat kell még ahhoz, hogy a fiatalból jól fel­készült, komoly, minden tekintetben alkalmas hivatásos katona váljon. Ezt azért hangsúlyozom, mert ese­tenként — sajnos — tapasztalható, hogy egyik-másik fiatal még el sem hagyta a katonai főiskolát,­­már azon gondolkodik, az ország melyik tájékán lenne a legmegfelelőbb szolgálnia. Holott tudomásul kell venni: a kato­nai hivatás fiatal korban azzal jár együtt, hogy hosszú ideig nem szolgál ugyanazon beosztásban, a beosztás­váltás pedig a legtöbbször szintén lakóhely — szolgálati — változtatást eredményez. Tudom, mindez kényel­metlen, különösen nős, családos tisz­tek esetében, de ezek hozzátartoznak a katonaélethez. Ha valaki mindezt tudva mégis vállalja a hivatásos ka­tonai szolgálatot, akkor abban örö­met fog lelni és a katonai hierarchi­ában is megfelelően előre halad. — Befejezésül milyen útravalót adna a mai magyar ifjúság számára? — Először egy kérésem lenne: az ifjúság tanúsítson nagyobb érdeklő­dést az idősek iránt. Szokványosnak tűnik talán az indoklás, de tudni kell, hogy a mi generációnk óriási társadalmi­ változást élt át. A szü­lők, nagyapák, ismerősök olyan tu­dást, tapasztalatot képesek a fiata­loknak átadni, ami semmiféle könyv­ből, és egyébb ismeretforrásból nem szerezhető meg. Már a beszélgetés első kérdésében elhangzott, hogy a feltörekvő nem­zedék csak tananyagaiból, történe­lem- és irodalomkönyvekből ismeri a háborút, a hadviselést. Szívem sze­rint azt kívánom, hogy más módon ne is ismerje meg. — Köszönjük a beszélgetést! PUSZTAT SÁNDOR :

Next