Igaz Szó, 1987. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

rangot mindmáig jóleső érzéssel nézték, formája hosszú századok alatt be­­itatódott az emberek szí­vébe, gondolatába. Min­denki boldogan megsimo­gatta volna, de nem lehe­tett, mert fönt volt a to­ronyban. Nekünk egyik legfőbb célunk: emberkö­zelbe hozni, mint egy esz­tétikus formát. Mint az egyetlen hangszert, amely szabadban is tárolható, amely tud örömöt, bána­tot, veszélyt is jelezni. Azt akarjuk, hogy a harang le­gyen mindenkié. Közös nyelve van, nem kell fordí­tani. És nincs közöttük két egyforma. Kétszáz harang van a birtokunkban, mind más és más. Különböző formák és felületi díszíté­sek, a feleségem roppant gazdag fantáziával „öltöz­teti" őket. Öntési eljárá­sunk olyasmire is lehető­séget nyújt, ami eddig képtelenségnek tűnt, ha­rangjainkat negatív mó­don, azaz belülről is tudjuk díszíteni.­­ Bennünket nem az a szándék vezérelt, hogy „le­körözzük" a hagyományos bronzharangot, hanem ar­ra adtuk tudásunkat, hogy az alumíniumot, mint a XX. század nyersanyagát, a művészet rangjára emel­jük. Először portáljaink születtek meg, furcsa mó­don a bécsi sikerek hozták meg a budapesti megren­deléseket (pl. a Váci utcai Trade Center), s tárgya­lunk svéd, amerikai, NSZK- beli cégekkel. Az erőteljes nosztalgiahullám jegyében kérik tőlünk ezeket a dús faragású, patinázott portá­lokat, de akad furcsább kí­vánság is: egy amerikai milliomos, a nemesi kutya­bőrt pótlandó, harangba öntött családfát rendelt. Egy japán csoport igénye sem volt hétköznapi: min­den méretből árajánlatot kértek húsz-húsz darabra. A teljes rendelés annak a függvénye, hogy miként fogadják majd a tokiói fia­talok azt a nagyméretű ha­rangot, amelyet azon a té­ren helyeznek el, ahol az if­júság ad randevút egy­másnak. (A harangöntést csak az vezetheti, aki ért hozzá, az sem baj, ha fiatalkorú.) Elvarázsolt kastélybeli emlékeket idéz a zegzugos ház, valaha Kisfaludy Strobl műterme volt. Az egyik lépcső alatti beugró­ban jó svádájú, zöld gya­­korlós katona serénykedik. Mindenesetre meglepő látvány a harangok biro­dalmában. Kérésünkre be­mutatkozik: „Kiss Lajos honvéd vagyok, másodidő­szakos katona, az egyik műszaki alakulattól. Két hónapja vagyok itt, civil­ben autókarosszéria-laka­­tos a szakmám. Azt hi­szem, két magától értető­dő kérdésre illenék vála­szolnom mindenekelőtt. Az egyik: hogyan kerülök ide? Nos, a mi századunk szerződést kötött a Képző­művészeti Kivitelező Válla­lattal, mások szobrászok­nál dolgoznak vagy villanyt szerelnek, engem ide vezé­nyeltek. A másik kérdés: annyit értek-e hozzá, mint hajdú a harangöntéshez? Hát, annál azért már töb­bet. A harang leöntése után az a feladatom, hogy megmunkáljam, tisztáz­zam a különböző alkatré­szeket, reszeljem, csiszol­jam az öntési felületet. Szép munka, öröm ránéz­ni, amikor elkészül vele az ember. " * * * (Aki nincs megelé­gedve a haranggal, amit öntött, csak pilla­natnyi elkeseredésé­ben vádolhatja őseit, amiért nem adták át tit­kukat. Az átok ugyanis nem segít.) Ha a Balaton felől jö­vünk majd az M7-esen, ak­kor még az Osztapenko­­szobor előtt, az úttól jobb­ra magaslik majd az úgy­nevezett Kopasz hegyen a felépítménnyel együtt 16 méter magas Világharang. A dombot a tanács ado­mányozta, a közvetlen kör­nyezetet pedig Finta Jó­zsef tervezte meg. Az ér­deklődők több oldalról sé­tálhatnak majd föl a lábon álló hangszeróriáshoz, amelyet egy külön erkély­rendszerről 18 helyen meg is szólaltathatnak. A hang­minőségről talán csak any­­nyit, hogy a Magyar Tudo­mányos Akadémia nem­rég hitelesítette azt a nyolc kisharangból álló együttest, amelyikkel sike­rült előállítanunk egy zenei oktávot. Ez eddig egyedül­álló a világon. -A környéken talált ró­mai kori emlékeket össze­gyűjtve és rendszerezve, a harang mellett tárják majd az érdeklődők elé, a Világ­harang alatti kerengőben pedig állandó harangkiállí­­tás lesz látható. A tervek szerint szálloda és vendég­látó egységek is nyílnak itt. A harang 36 bordája a 360 fokos glóbuszt szimboli­zálja, a köpenyen az orna­mentika mintáit a világ or­szágainak folklórjából és alkalmazott művészetéből merítjük.­­Végezetül még annyit: harangjainkat eddig vagy elajándékoztuk, vagy fel­ajánlottuk nemes célokra, de soha még egyetlen fil­lért nem fogadtunk el ér­tük, így még tisztábban csengenek. (Harangot abban az esetben is ugyanígy kell önteni, ha a megbí­zatás akkora - s olyany­­nyira újfajta - konduló öntvény elkészítésére szól, amelynek megal­kotásához nem elég egy emberélet.) KÁRPÁTI TAMÁS Fotó: KRISTA GÁBOR Hangja egyedülálló a világon -wmammamwmamimmmmm­ib—mii ■ —van Kiss Lajos honvéd segédkezik a mesternek .

Next