Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-12 / 1. szám

1966. JANUÁR 12. t? „Szükség van rám..." Skoza Gábor 38 éves, zömök férfi. Alkatrész készí­tő. A hegesztő szakmáról van papírja, de már évek óta lakatos­­munkát végez. — Azt mond­ják, itt szükség van rám, de ha betanítom Berta­lan Lajost, akkor elmehetek hegesz­teni. Bertalan Lajos fél éve jött a vál­lalathoz, előtte Inotán dolgozott a Fémön­tödében. A gyomra nem bírta már a sok gázt. — A lépcsőket készítjük — mondja Skoza Gábor — a spe­ciális kocsikhoz. — Az év végi hajrát kipihen­ték már? — Rengeteget dolgoztunk, nagy volt a „hajtás”. Későn adták ki a munkát. Hama­rabb hozzákezd­­tünk az 1966-os alkatrészek gyár­tásához, mint a hűtő- meg a tűz­ol­tókocsi­hoz. — Kipihenték magukat? Erre nincs vá­lasz. Azt azonban Megtudjuk, hogy Mindketten dol­goztak Inotán, és azt is, hogy a cso­portjuk jó ered­ményt ért el de­cemberben, 109 százalékot. — 109, ez pénzt is jelent... Ta­valy fejeztem be a házam, 65 ezer forintba került, két szoba, már­ványmozaikos veranda. 1956- ban kezdtem az építéshez — mondja Skoza Gábor — már van vas kerítése és vasikapuja is. Minden. — És a család? — A tizenöt­éves lányom sza­kácstanuló. A másik ötödikbe jár az általános iskolába. Az em­ber ilyenkor már (38 éves) csak a családjának él, a gyerekeknek... — És a terveik? — Nyáron szo­babútort és kon­y­habútort ve­szünk. Lányunk már 15 éves, egy­két év és bekopog a vőlegény, kö­rülnéz ... Szép házunk van. A kert 400 négyszög­­öles, és benne 35 gyümölcsfa, ba­rack, szilva, alma. Bertalan Lajos, aki 43 éves, előbb csak nevet arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak. Aztán válaszol: — Terv, az van sok... Tévé kel­lene, a fiam most szabadul, majd csak segít.­ ­• L IKARUS Lehet-e az év egy hónappal rövidebb...? Az exportpótalkatrészek már november végén elkészültek Decemberben két olyan le­velet hozott a posta, amelyek­ből talán érdemes idéznünk néhány mondatot. Címzett: az Ikarus Karosszéria- és Jármű­gyár. „... gyáruk 1965. évi export gépjárműpótalkatrész-szállí­­tási kötelezettségét specifiku­san november hó 30-án 100 százalékra teljesítette. Köszö­­netemet fejezem ki, hogy ez­zel biztosították az export­járműveink folyamatos alkat­részellátását és zavartalan üzemeltetését. Kérem szíves­kedjék köszönetemet továbbí­tani, mindazoknak a dolgozók­nak, akik az év folyamán köz­reműködtek az export pótal­katrészgyártásban és ezzel biz­tosították a kimagasló ered­ményt. BACSÁK NÁNDOR a MOGÜRT Gépjármű Külke­reskedelmi Vállalat vezérigaz­gatója”. „ ... vállalatuk az 1965-ös évi export pótalkatrész-szállí­tási kötelezettségeinek, a ha­táridőt megelőző hét végéig hiánytalanul eleget tett. A helyesen szervezett és kiváló munka eredményéért elisme­résemet fejezem ki és kérem igazgató elvtársat, hogy mind­azokat a dolgozókat, akik ennek az eredménynek az elé­résében közreműködtek dicsé­retben részesíteni szívesked­jék. SZÁNTHÓ SÁNDOR az Autó és Traktoripari Tröszt vezérigazgatója”. A már-már hagyományos­nak tekinthető „év végi haj­rá” a humoristák és kabaré­írók kenyere, kincsestára, örökké aktuális témája. Ez a „ tervgazdálkodásunkkal egy­idős­­ „népszokás” sajnos olyannyira elterjedt orszá­gunkban, hogy az már önma­gában is igen nagy jelentősé­gűvé növeli a fent idézett két levél tartalmát. Hogyan? Hát ezek szerint lehetséges, hogy az év végi hajrá netalán nem is törvényszerű? Hiszen van olyan gyár, ahol határidő előtt egy hónappal... és 100 száza­lékra ... A jó eredmény titka: ügyes szervezés Kurucz Imrét, a pótalkat­rész csoport vezetőjét éppen azért kerestük fel, hogy mint az egyik legilletékesebb mond­ja el nekünk, hogyan sikerült elérni az export alkatrész­­gyártás során ezt a kiváló eredményt. — Sajnos, az elmúlt években nálunk is akadt rossz tapasz­talat — mondja Kurucz Imre. — A megerőltető év végi túl­feszített munkát mi is el akar­tuk kerülni, ezért fogadtuk szívesen az autóipari tröszt kezdeményezését és a többi érintett vállalattal közösen felajánlást tettünk, hogy az exportalkatrészeket egy hó­nappal határidő előtt, tehát november 30-ra , illetőleg december 1-ig elkészítjük. Vállalásunkat 100 százalékos specifikációban, tehát nem csupán forintértékben, ha­nem mennyiségében és válasz­tékában is sikerült teljesíte­nünk. — Hogyan? — A jó eredményt nem a munka intenzitásának növelé­sével értük el, hanem inkább ügyes szervezéssel. Ha meg­indult egy sorozatgyártás, egy­idejűleg a pótalkatrészeket is legyártottuk, így ez nem je­lentett később külön megter­helést. Az utolsó tervszakasz mindig jelent bizonyos feszí­tést, azonban 1965-ben ez a harmadik negyedévre súlyo­zódott. A munkát igyekeztünk úgy szervezni, hogy az export pótalkatrészek­ gyártása ne menjen a belföldi feladatok rovására. Természetesen igen sok köszönhető a gyártóüze­mek segítségének, a busz I., busz II., a hűtő, fülkeüzem dolgozóinak, akik vállalták a rájuk háruló fokozott munka­tempót. — Az 1966-os esztendőben is előrehozzák az év végét? — Jósolgatni még korai lenne, hiszen már tavaly is jócskán benne jártunk az esz­tendőben, amikor a felaján­lás született. Mindenesetre az 1965-ös év jó eredménye pozi­tív tapasztalatot jelent szá­munkra. Vállalatunk igazgatója, Hirth Ferenc, az export pót­­alkatrészek gyártásában elért kiváló eredményért Lovasi János főosztályvezetőt, Mol­nár Lajos főosztályvezetőt, Sas Sándor megbízott főosz­tályvezetőt, Fülöp István disz­pécsert és Kurucz Imre cso­portvezetőt dicséretben része­sítette. 1 KARÁCSONYTÓL ÚJÉVIG | | | | Szolgálatban a második szakasz i­ s§ A XVI. kerületi munkásőr­­$ zászlóalj I. századának máso­­­­dik szakasza december 24-én,­­ délután vette át az őrszolgá­­­ latot Heim Pál, a termelés ~ műszaki előkészítő osztály ^ vezetője és Ungár Péter, a­­ műszaki anyagátvételi oszztály dolgozója volt őrségben ezen a karácsony éjszakáin... Egy század a gyárból A második szakasz szolgá­­ata újév reggelén telt le. fia Szabó Károly, aki a ter­melési főosztályon dolgozik és a kárpitosüzembeli Talidisz János adta át az őrségiét ja­nuár elsején a harmadik sza­kasznak, így megy sorban a szolgálat, s általában másfél hónaponként kerül sor egy­­egy emberre. Az őrség dél­után kezdődik, és reggelig tart Az országos parancsnok­ság ettől függetlenül bármikor elrendelhet különleges szol­gálatot vagy esetenként a rendőrséggel együtt vesznek részt a munkásőrök közrend­védelmi feladatok megoldásá­ban. Az Ikarrusból jelentkezett munkásőrök létszáma már ki­tesz egy századot. Jávér Jó­zsef a századparancsnok, s Gordán Imre a helyettese. Kolompár Lajos, Kutassy Vil­mos és Pintér László a három szakaszparancsnok, és ugyan­csak az Ikarus munkásőrei közül nevezték ki a zászlóalj­parancsnok helyettesét, Feke­te Ferencet. Akit „nem kell félteni" Kutassy Vilmossal, a máso­dik szakasz parancsnokával beszélgetünk. A karbantar­tóknál dolgozik, és megalaku­lásától kezdve tagja a mun­kásőrségnek. Mindenekelőtt helyettesét, Nyúl Jánost és három rajparancsnokát: Bro­­dorics Józsefet, Veres Jenőt és Bilszki Lászlót említi meg, majd hosszan, elismeréssel be­szél a három görög munkás­ról: Tolingosz Jánosról, Kele­­szidisz Nikoszról és a falábú Talidiszról, aki tizenhét év elteltével most, nemrég látta viszont a fiát. Az apa — mi­óta el kellett menekülnie ha­zájából — havonta küldi kere­setének egy részét Görögor­szágba, az otthon élőknek... — Olyan ez a mi Talidisz Jánosunk — mondja a sza­kaszparancsnok —, hogy rokkantságára való tekintettel hiába akarom mindig könnyű feladatra beosztani, szinte megsértődik olyankor: „Ti csak ne féltsetek engem!’ Az egyik foglalkozáson például mondtam neki, hogy marad­jon a gépkocsi vezetőfülkéjé­ben, s őrizze a járművünket, ő azonban kiállt a kocsik mellé a zuhogó esőben, mert „szolgálatban nem szabad ké­nye­lmeskedni." Az újonc és a veteránok A második szakasz egyik „újonca” Bajta József, a kísérleti üzem dolgozója. Már részt vett a 40 órás előképzé­sen. Nemrég jött ki a kórház­ból, miután sérvvel operálták, de mér szólt, hogy szeretné letenni az esküt... A munkásőrök önként, fize­tés nélkül, sőt gyakran anyagi érdekeikkel ellentétben vál­lalták, hogy a nép, a munkás­­osztály hatalmát megvédik minden külső vagy belső el­lenséggel szemben. Jellemző rájuk, hogy amikor megjelent a párthatározat, amely szerint öt évi szolgálat után tartalék­­állományba vonulhatnak: a legtöbben (köztük Kusnyár István, Veres Jenő, Bilszki László, Kutassy Vilmos) hét­nyolc évi szolgálat után is kérték, hadd maradhassanak. A hozzátartozók érdeme is! — Nem évekre szerződtünk — mondja a szakaszparancs­nok. — Vállaltuk és mara­dunk fegyverben, amíg szük­ség van ránk. S amikor helytállásukra, önzetlen szolgálatukra gondo­lunk, büszkék vagyunk a munkásőrök hozzátartozóira, a feleségekre, hiszen az ön­kéntes áldozat egy részét ők is vállalták — mindnyá­junkért. K. J. 51 * Hány kézifék szükséges egy autóbuszhoz? Az ilyen hibákról is beszélnünk kell A múlt év utolsó negyedé­nek végén mintegy tízmillió forint értékű anyagutalványt adtak vissza a szerelő-, a mo­toros-, a fényező-, a csiszoló-, a villanyszerelő-, a forgácso­ló- és az alkatrészgyártó üzem diszpécserei az utókalkuláció­nak. Az utalványok egy része megtakarítás eredményeként került vissza, de más részük az utalványozás hibáira mu­tat. És ezekről a hibákról is ideje beszélnünk. Nem kutatjuk, hogy kik a felelősek a bőkezű pazarlásra is lehetőséget nyújtó, tervsze­rűtlen utalványozásért. Nem kutatjuk, mert nem akarunk eltévedni az ügyintézés szö­vevényes útvesztőiben, de an­nak sem vagyunk hívei, hogy jelentéktelennek minősítsük ezt a jelenséget. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy például a 31 370-es mun­kaszámon 13 000 folyóméter, import eredetű, úgynevezett Bundy-csövet utaltak ki fölös­legesen a készülő autóbuszok­hoz. Ugyancsak fölöslegesnek bizonyult 17x50, azaz 850 liter gázolaj, 306 kg DA—100-as motorolaj kiutalása, amit így — akár készakarva, akár vé­letlenül is — minden felelős­ségre vonás veszélye nélkül, ki lehetett volna önteni az ud­varon. Szerepel a kiutalt, de felhasználásra nem került anyagok között Ikarus 30-as méretű teljes mellsőhíd, se­bességváltó, vagy például hat­van darab (!) Solti-féle komp­lett kézifék. A kocsik pedig elkészültek, s érdekes módon: az említett anyagok, alkatré­szek nem hiányoztak róluk. , A dolgozók becsülete és az­­ üzemrendészet ébersége kö-­­ vetkeztében nincs különösebb­ aggodalomra ok: a bőkezű­­ utalványozás nem ad tág te­­­­ret a lopásnak, illetve a fele-­­lőtlen pazarlásnak, bár a le-­ hetőségeket‘trifcsdft' nem írt*t ja ki. A mintegy ezer fölös­­­­leges utalvány azonban jelentős többletmunkát­­ okoz, elsősorban a diszpécsereknek­­ és az utalvánnyal foglalkozó­ vállalati szerveknek. Már csak­­ ezért is szükséges, hogy az il­­­­letékesek rendet teremtsenek a saját portájukon. Az intézkedések már folya­matban vannak, s a gazdasági irányítás küszöbön álló re­formja is kedvezően érezteti majd hatását ezen a területen is. Ha már a reformról szólunk, nem árt megjegyeznünk, hogy maga a reform­ politikai kér­dés. Az egész munka célja az, hogy mozgékonyabbá tegyük gazdaságunk működését, gyor­sítsuk a fejlődést, a műszaki fejlesztést, a termelékenység emelkedését, az új, korszerű termékek gyártását, azaz vég­ső fokon képessé tegyük arra, hogy lehetővé váljon a szocia­lista építés ütemének gyorsu­lása, az életszínvonal gyor­sabb és megalapozottabb eme­lése, jobban megállja a he­lyét a kapitalizmussal folyta­tott gazdasági versenyben. Vi­lágos tehát, hogy — mivel a gazdaságirányítás reformja az eredményesebb szocialista épí­tést szolgálja, ami politikai cél — politikai kérdésről van szó. Erről van szó azért is, mert a reform szükségességét egyes körökben vitatják, más körök­ben nem a helyes álláspont­nak megfelelően indokolják, ismét mások nem is­mernek, vagy nem akarnak állást fog­lalni ezzel kapcsolatban. Egyesek azt a nézetet hirde­tik, hogy a szocialista gazda­sági mechanizmus úgy jó, ahogy van; a gondok, a hibák csak azért vannak, mert rossz a kiadott intézkedések végre­hajtása. A reformról nyilvá­nosságra hozott előadói beszéd viszont félreérthetetlenül meg­magyarázza, hogy a tulajdon­­viszonyok átalakítása és a ter­melési eszközök köztulajdon­ba vétele, a tervgazdálkodás megszervezése önmagukban még nem oldották meg a szo­cialista gazdaság bonyolult ve­zetésének, a tervszerű és ará­nyos fejlődés biztosításának minden szövevényes problé­máját. Mások annak a vélemé­nyüknek adnak hangot, hogy a reform szükségességének el­ismerésével voltaképpen a szo­cialista gazdaság életképtelen­ségét, sőt, csődjét ismerjük el. Ezek a vélemények olykor odáig is elmehetnek, hogy vi­tatják a népgazdaság tervsze­rű irányításának szükségessé­gét, sőt, azt is megkockáztat­ják, hogy „kapitalista gazdál­kodásban ilyen gondok nem léteznének”. Holott nem más­ról van szó, mint hogy a re­form azért szükséges, mert a szocialista fejlődés mai szín­vonalán már nem lehet a régi módszerekkel dolgozni, a mai termelékenységi, mű­szaki és minőségi követelmé­nyek, a mai belső és világpia­ci igények mellett új, jobb, az eddiginél hatékonyabb veze­tési elvekre és módszerekre van szükség. Vonatkozik mindez többek között arra is, hogy rendet kell teremteni az anyagutal­ványozásban, ami a gazdálko­dás egyik fontos területe. (k) 3 A kazánok örökké éhesek, szüntelenül tölteni és üríteni kell őket. Fekete József két hónap óta dolgozik itt, és hol a sze­net adagolja, hol pedig csillén tolja kifelé a salakot. A legkisebb, de nem a legutolsó... 5^ Tizenöt éves vagyok. De­­ nem, már elmúltam, tizenhat ^ leszek. Igaz, alacsony vagyok,­­majdnem a legkisebb az osz­tályban, de munkában nem a legutolsó. — A pöttöm ember rácsra áll, hogy jól felérje a satut. Előretolja a reszelőt simán, egyenletesen. — Első­éves ipari tanuló vagyok. Ál­talános lakatos. Miért választottam ezt a szakmát? Hát... Apa moz­donyvezető volt, most nyugdí­jas, sok szerszámja van ott­hon, gyakran hívott, hogy se­gítsek neki, segítettem is. Apáék Tapolcán laknak, ott nem tanulhattam, két nővérem már itt volt Fehérváron, hát idejöttem én is. Nem bántam meg. Nem nehéz ez a szakma, nem, mert szeretem, csak az elmélet­ ... Az igen. A­nyag­­ismeretből javítottam, most már csak nem lesz baj félév­kor. Hogy miért nem akartam mozdonyvezető lenni? Általá­nos lakatos leszek, és ha na­gyon akarok, aztán el is me­hetek, de nem hiszem. Apa már nyugdíjas, anya­tejüzemben dolgozik Tapol­cán, mi hárman, nővéreimmel albérletben lakunk itt Fehér­váron. Én tizenöt elmúltam, az egyik nővérem tizenhét, a másik huszonkét éves. Jól ki­jövünk egymással, külön szo­bánk van. Az egyik nővérem itt dolgozik az Ikarusban. Délutánonként én legtöbb­ször uszodában vagyok, azt nagyon szeretem. Este meg tévét nézek. Nem a miénket, a háziasszonyét... Jaj, nem is mondtam, a ne­vem Kovács Gabi. . Gábor. (Gerendás)

Next