Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-12 / 1. szám
1966. JANUÁR 12. t? „Szükség van rám..." Skoza Gábor 38 éves, zömök férfi. Alkatrész készítő. A hegesztő szakmáról van papírja, de már évek óta lakatosmunkát végez. — Azt mondják, itt szükség van rám, de ha betanítom Bertalan Lajost, akkor elmehetek hegeszteni. Bertalan Lajos fél éve jött a vállalathoz, előtte Inotán dolgozott a Fémöntödében. A gyomra nem bírta már a sok gázt. — A lépcsőket készítjük — mondja Skoza Gábor — a speciális kocsikhoz. — Az év végi hajrát kipihenték már? — Rengeteget dolgoztunk, nagy volt a „hajtás”. Későn adták ki a munkát. Hamarabb hozzákezdtünk az 1966-os alkatrészek gyártásához, mint a hűtő- meg a tűzoltókocsihoz. — Kipihenték magukat? Erre nincs válasz. Azt azonban Megtudjuk, hogy Mindketten dolgoztak Inotán, és azt is, hogy a csoportjuk jó eredményt ért el decemberben, 109 százalékot. — 109, ez pénzt is jelent... Tavaly fejeztem be a házam, 65 ezer forintba került, két szoba, márványmozaikos veranda. 1956- ban kezdtem az építéshez — mondja Skoza Gábor — már van vas kerítése és vasikapuja is. Minden. — És a család? — A tizenötéves lányom szakácstanuló. A másik ötödikbe jár az általános iskolába. Az ember ilyenkor már (38 éves) csak a családjának él, a gyerekeknek... — És a terveik? — Nyáron szobabútort és konyhabútort veszünk. Lányunk már 15 éves, egykét év és bekopog a vőlegény, körülnéz ... Szép házunk van. A kert 400 négyszögöles, és benne 35 gyümölcsfa, barack, szilva, alma. Bertalan Lajos, aki 43 éves, előbb csak nevet arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak. Aztán válaszol: — Terv, az van sok... Tévé kellene, a fiam most szabadul, majd csak segít. • L IKARUS Lehet-e az év egy hónappal rövidebb...? Az exportpótalkatrészek már november végén elkészültek Decemberben két olyan levelet hozott a posta, amelyekből talán érdemes idéznünk néhány mondatot. Címzett: az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár. „... gyáruk 1965. évi export gépjárműpótalkatrész-szállítási kötelezettségét specifikusan november hó 30-án 100 százalékra teljesítette. Köszönetemet fejezem ki, hogy ezzel biztosították az exportjárműveink folyamatos alkatrészellátását és zavartalan üzemeltetését. Kérem szíveskedjék köszönetemet továbbítani, mindazoknak a dolgozóknak, akik az év folyamán közreműködtek az export pótalkatrészgyártásban és ezzel biztosították a kimagasló eredményt. BACSÁK NÁNDOR a MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója”. „ ... vállalatuk az 1965-ös évi export pótalkatrész-szállítási kötelezettségeinek, a határidőt megelőző hét végéig hiánytalanul eleget tett. A helyesen szervezett és kiváló munka eredményéért elismerésemet fejezem ki és kérem igazgató elvtársat, hogy mindazokat a dolgozókat, akik ennek az eredménynek az elérésében közreműködtek dicséretben részesíteni szíveskedjék. SZÁNTHÓ SÁNDOR az Autó és Traktoripari Tröszt vezérigazgatója”. A már-már hagyományosnak tekinthető „év végi hajrá” a humoristák és kabaréírók kenyere, kincsestára, örökké aktuális témája. Ez a „ tervgazdálkodásunkkal egyidős „népszokás” sajnos olyannyira elterjedt országunkban, hogy az már önmagában is igen nagy jelentőségűvé növeli a fent idézett két levél tartalmát. Hogyan? Hát ezek szerint lehetséges, hogy az év végi hajrá netalán nem is törvényszerű? Hiszen van olyan gyár, ahol határidő előtt egy hónappal... és 100 százalékra ... A jó eredmény titka: ügyes szervezés Kurucz Imrét, a pótalkatrész csoport vezetőjét éppen azért kerestük fel, hogy mint az egyik legilletékesebb mondja el nekünk, hogyan sikerült elérni az export alkatrészgyártás során ezt a kiváló eredményt. — Sajnos, az elmúlt években nálunk is akadt rossz tapasztalat — mondja Kurucz Imre. — A megerőltető év végi túlfeszített munkát mi is el akartuk kerülni, ezért fogadtuk szívesen az autóipari tröszt kezdeményezését és a többi érintett vállalattal közösen felajánlást tettünk, hogy az exportalkatrészeket egy hónappal határidő előtt, tehát november 30-ra , illetőleg december 1-ig elkészítjük. Vállalásunkat 100 százalékos specifikációban, tehát nem csupán forintértékben, hanem mennyiségében és választékában is sikerült teljesítenünk. — Hogyan? — A jó eredményt nem a munka intenzitásának növelésével értük el, hanem inkább ügyes szervezéssel. Ha megindult egy sorozatgyártás, egyidejűleg a pótalkatrészeket is legyártottuk, így ez nem jelentett később külön megterhelést. Az utolsó tervszakasz mindig jelent bizonyos feszítést, azonban 1965-ben ez a harmadik negyedévre súlyozódott. A munkát igyekeztünk úgy szervezni, hogy az export pótalkatrészek gyártása ne menjen a belföldi feladatok rovására. Természetesen igen sok köszönhető a gyártóüzemek segítségének, a busz I., busz II., a hűtő, fülkeüzem dolgozóinak, akik vállalták a rájuk háruló fokozott munkatempót. — Az 1966-os esztendőben is előrehozzák az év végét? — Jósolgatni még korai lenne, hiszen már tavaly is jócskán benne jártunk az esztendőben, amikor a felajánlás született. Mindenesetre az 1965-ös év jó eredménye pozitív tapasztalatot jelent számunkra. Vállalatunk igazgatója, Hirth Ferenc, az export pótalkatrészek gyártásában elért kiváló eredményért Lovasi János főosztályvezetőt, Molnár Lajos főosztályvezetőt, Sas Sándor megbízott főosztályvezetőt, Fülöp István diszpécsert és Kurucz Imre csoportvezetőt dicséretben részesítette. 1 KARÁCSONYTÓL ÚJÉVIG | | | | Szolgálatban a második szakasz i s§ A XVI. kerületi munkásőr$ zászlóalj I. századának második szakasza december 24-én, délután vette át az őrszolgá latot Heim Pál, a termelés ~ műszaki előkészítő osztály ^ vezetője és Ungár Péter, a műszaki anyagátvételi oszztály dolgozója volt őrségben ezen a karácsony éjszakáin... Egy század a gyárból A második szakasz szolgáata újév reggelén telt le. fia Szabó Károly, aki a termelési főosztályon dolgozik és a kárpitosüzembeli Talidisz János adta át az őrségiét január elsején a harmadik szakasznak, így megy sorban a szolgálat, s általában másfél hónaponként kerül sor egyegy emberre. Az őrség délután kezdődik, és reggelig tart Az országos parancsnokság ettől függetlenül bármikor elrendelhet különleges szolgálatot vagy esetenként a rendőrséggel együtt vesznek részt a munkásőrök közrendvédelmi feladatok megoldásában. Az Ikarrusból jelentkezett munkásőrök létszáma már kitesz egy századot. Jávér József a századparancsnok, s Gordán Imre a helyettese. Kolompár Lajos, Kutassy Vilmos és Pintér László a három szakaszparancsnok, és ugyancsak az Ikarus munkásőrei közül nevezték ki a zászlóaljparancsnok helyettesét, Fekete Ferencet. Akit „nem kell félteni" Kutassy Vilmossal, a második szakasz parancsnokával beszélgetünk. A karbantartóknál dolgozik, és megalakulásától kezdve tagja a munkásőrségnek. Mindenekelőtt helyettesét, Nyúl Jánost és három rajparancsnokát: Brodorics Józsefet, Veres Jenőt és Bilszki Lászlót említi meg, majd hosszan, elismeréssel beszél a három görög munkásról: Tolingosz Jánosról, Keleszidisz Nikoszról és a falábú Talidiszról, aki tizenhét év elteltével most, nemrég látta viszont a fiát. Az apa — mióta el kellett menekülnie hazájából — havonta küldi keresetének egy részét Görögországba, az otthon élőknek... — Olyan ez a mi Talidisz Jánosunk — mondja a szakaszparancsnok —, hogy rokkantságára való tekintettel hiába akarom mindig könnyű feladatra beosztani, szinte megsértődik olyankor: „Ti csak ne féltsetek engem!’ Az egyik foglalkozáson például mondtam neki, hogy maradjon a gépkocsi vezetőfülkéjében, s őrizze a járművünket, ő azonban kiállt a kocsik mellé a zuhogó esőben, mert „szolgálatban nem szabad kényelmeskedni." Az újonc és a veteránok A második szakasz egyik „újonca” Bajta József, a kísérleti üzem dolgozója. Már részt vett a 40 órás előképzésen. Nemrég jött ki a kórházból, miután sérvvel operálták, de mér szólt, hogy szeretné letenni az esküt... A munkásőrök önként, fizetés nélkül, sőt gyakran anyagi érdekeikkel ellentétben vállalták, hogy a nép, a munkásosztály hatalmát megvédik minden külső vagy belső ellenséggel szemben. Jellemző rájuk, hogy amikor megjelent a párthatározat, amely szerint öt évi szolgálat után tartalékállományba vonulhatnak: a legtöbben (köztük Kusnyár István, Veres Jenő, Bilszki László, Kutassy Vilmos) hétnyolc évi szolgálat után is kérték, hadd maradhassanak. A hozzátartozók érdeme is! — Nem évekre szerződtünk — mondja a szakaszparancsnok. — Vállaltuk és maradunk fegyverben, amíg szükség van ránk. S amikor helytállásukra, önzetlen szolgálatukra gondolunk, büszkék vagyunk a munkásőrök hozzátartozóira, a feleségekre, hiszen az önkéntes áldozat egy részét ők is vállalták — mindnyájunkért. K. J. 51 * Hány kézifék szükséges egy autóbuszhoz? Az ilyen hibákról is beszélnünk kell A múlt év utolsó negyedének végén mintegy tízmillió forint értékű anyagutalványt adtak vissza a szerelő-, a motoros-, a fényező-, a csiszoló-, a villanyszerelő-, a forgácsoló- és az alkatrészgyártó üzem diszpécserei az utókalkulációnak. Az utalványok egy része megtakarítás eredményeként került vissza, de más részük az utalványozás hibáira mutat. És ezekről a hibákról is ideje beszélnünk. Nem kutatjuk, hogy kik a felelősek a bőkezű pazarlásra is lehetőséget nyújtó, tervszerűtlen utalványozásért. Nem kutatjuk, mert nem akarunk eltévedni az ügyintézés szövevényes útvesztőiben, de annak sem vagyunk hívei, hogy jelentéktelennek minősítsük ezt a jelenséget. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy például a 31 370-es munkaszámon 13 000 folyóméter, import eredetű, úgynevezett Bundy-csövet utaltak ki fölöslegesen a készülő autóbuszokhoz. Ugyancsak fölöslegesnek bizonyult 17x50, azaz 850 liter gázolaj, 306 kg DA—100-as motorolaj kiutalása, amit így — akár készakarva, akár véletlenül is — minden felelősségre vonás veszélye nélkül, ki lehetett volna önteni az udvaron. Szerepel a kiutalt, de felhasználásra nem került anyagok között Ikarus 30-as méretű teljes mellsőhíd, sebességváltó, vagy például hatvan darab (!) Solti-féle komplett kézifék. A kocsik pedig elkészültek, s érdekes módon: az említett anyagok, alkatrészek nem hiányoztak róluk. , A dolgozók becsülete és az üzemrendészet ébersége kö- vetkeztében nincs különösebb aggodalomra ok: a bőkezű utalványozás nem ad tág teret a lopásnak, illetve a fele-lőtlen pazarlásnak, bár a le- hetőségeket‘trifcsdft' nem írt*t ja ki. A mintegy ezer fölösleges utalvány azonban jelentős többletmunkát okoz, elsősorban a diszpécsereknek és az utalvánnyal foglalkozó vállalati szerveknek. Már csak ezért is szükséges, hogy az illetékesek rendet teremtsenek a saját portájukon. Az intézkedések már folyamatban vannak, s a gazdasági irányítás küszöbön álló reformja is kedvezően érezteti majd hatását ezen a területen is. Ha már a reformról szólunk, nem árt megjegyeznünk, hogy maga a reform politikai kérdés. Az egész munka célja az, hogy mozgékonyabbá tegyük gazdaságunk működését, gyorsítsuk a fejlődést, a műszaki fejlesztést, a termelékenység emelkedését, az új, korszerű termékek gyártását, azaz végső fokon képessé tegyük arra, hogy lehetővé váljon a szocialista építés ütemének gyorsulása, az életszínvonal gyorsabb és megalapozottabb emelése, jobban megállja a helyét a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Világos tehát, hogy — mivel a gazdaságirányítás reformja az eredményesebb szocialista építést szolgálja, ami politikai cél — politikai kérdésről van szó. Erről van szó azért is, mert a reform szükségességét egyes körökben vitatják, más körökben nem a helyes álláspontnak megfelelően indokolják, ismét mások nem ismernek, vagy nem akarnak állást foglalni ezzel kapcsolatban. Egyesek azt a nézetet hirdetik, hogy a szocialista gazdasági mechanizmus úgy jó, ahogy van; a gondok, a hibák csak azért vannak, mert rossz a kiadott intézkedések végrehajtása. A reformról nyilvánosságra hozott előadói beszéd viszont félreérthetetlenül megmagyarázza, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása és a termelési eszközök köztulajdonba vétele, a tervgazdálkodás megszervezése önmagukban még nem oldották meg a szocialista gazdaság bonyolult vezetésének, a tervszerű és arányos fejlődés biztosításának minden szövevényes problémáját. Mások annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a reform szükségességének elismerésével voltaképpen a szocialista gazdaság életképtelenségét, sőt, csődjét ismerjük el. Ezek a vélemények olykor odáig is elmehetnek, hogy vitatják a népgazdaság tervszerű irányításának szükségességét, sőt, azt is megkockáztatják, hogy „kapitalista gazdálkodásban ilyen gondok nem léteznének”. Holott nem másról van szó, mint hogy a reform azért szükséges, mert a szocialista fejlődés mai színvonalán már nem lehet a régi módszerekkel dolgozni, a mai termelékenységi, műszaki és minőségi követelmények, a mai belső és világpiaci igények mellett új, jobb, az eddiginél hatékonyabb vezetési elvekre és módszerekre van szükség. Vonatkozik mindez többek között arra is, hogy rendet kell teremteni az anyagutalványozásban, ami a gazdálkodás egyik fontos területe. (k) 3 A kazánok örökké éhesek, szüntelenül tölteni és üríteni kell őket. Fekete József két hónap óta dolgozik itt, és hol a szenet adagolja, hol pedig csillén tolja kifelé a salakot. A legkisebb, de nem a legutolsó... 5^ Tizenöt éves vagyok. De nem, már elmúltam, tizenhat ^ leszek. Igaz, alacsony vagyok,majdnem a legkisebb az osztályban, de munkában nem a legutolsó. — A pöttöm ember rácsra áll, hogy jól felérje a satut. Előretolja a reszelőt simán, egyenletesen. — Elsőéves ipari tanuló vagyok. Általános lakatos. Miért választottam ezt a szakmát? Hát... Apa mozdonyvezető volt, most nyugdíjas, sok szerszámja van otthon, gyakran hívott, hogy segítsek neki, segítettem is. Apáék Tapolcán laknak, ott nem tanulhattam, két nővérem már itt volt Fehérváron, hát idejöttem én is. Nem bántam meg. Nem nehéz ez a szakma, nem, mert szeretem, csak az elmélet ... Az igen. Anyagismeretből javítottam, most már csak nem lesz baj félévkor. Hogy miért nem akartam mozdonyvezető lenni? Általános lakatos leszek, és ha nagyon akarok, aztán el is mehetek, de nem hiszem. Apa már nyugdíjas, anyatejüzemben dolgozik Tapolcán, mi hárman, nővéreimmel albérletben lakunk itt Fehérváron. Én tizenöt elmúltam, az egyik nővérem tizenhét, a másik huszonkét éves. Jól kijövünk egymással, külön szobánk van. Az egyik nővérem itt dolgozik az Ikarusban. Délutánonként én legtöbbször uszodában vagyok, azt nagyon szeretem. Este meg tévét nézek. Nem a miénket, a háziasszonyét... Jaj, nem is mondtam, a nevem Kovács Gabi. . Gábor. (Gerendás)