Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-11-01 / 22. szám
1991. NOVEMBER 1. Áll jellemző kerületünk Beszélgetés Uzsoki Istvánnal, a XVI. kerületi pártbizottság első titkárával (Folytatás az 1. oldalról azokról beszélünk, gondolnunk kell arra a örökségre, amit átvettünk. A legtöbb üzlet magánházban volt Ilyen üzleteket nem lehetett fejleszteni. Éppen ezért arra törekedett kereskedelmi hálózatunk, hogy ahol lehet megvásárolja és korszerűsítse az épületeket, továbbá, hogy újakat építsen. Igaz, még sok gonddal küzdünk, de azért mondhatjuk, hogy ezzel a hálózattal a legalapvetőbb árukból ki tudjuk elégíteni a lakosság igényét. Szép új üzletek is épültek, ilyen az Imre utcai és a sashalmi ABC-áruház. A közeljövőben az Ikarus mellett is épül majd egy. Sokat bírálták és bírálják még ma is vendéglőinket. Nem nyújtanak megfelelő kulturált szórakozást és kevés is van belőlük. Való igaz, hogy a helyzet javítására eddig csak tervek készültek, de reméljük, hogy hamarosan épül is egykét szórakozóhely. A Jókai utcában felépített SZTK-rendelő és a kerület különböző helyein látható új iskolák azt mutatják, hogy a lakosság orvos ellátásával és a gyerekek iskoláztatásával is sokat törődnek. — Valóban. A több mint 20 millió forintos beruházással készült SZTK nagymértékben megjavította az orvosi ellátást. A rendelő 160 főt foglalkoztat és nemcsak az idejövő betegeket látja el, hanem a kerület egész orvosi ellátását irányítja. Fennállása óta több mint másfél milliószor vették igénybe az intézet segítségét. Nagy gondot fordítunk az iskolák fejlesztésére. Újonnan építettük a cinkotai gyógy- pedagógiai iskolába Georgina úti általános iskolát, a rákosszentmihályi Zalka Máté Gimnáziumot. Felújítottuk többek között a cinkotai 12 évfolyamosat, a Hősök fasorait, a Hősök tereit és a rákosszentmihályi Imre utcait. Hozzákezdtek e Korvin Mátyás szakközépiskola felújításához (8 millió forintba kerül), és az árpádföldi általános iskola építéséhez. — Milyen kerületünk lakáshelyzete? — A kerületi gondok között legjelentősebb volt és maradt a lakáskérdés. Még ma is 1800 lakásigénylőt tartunk nyilván a tanácsunknál. Ez nagy szám, annak ellenére, hogy már sok mindent tettünk az igények kielégítésére, így például csak a második ötéves terv ideje alatt államunk 183 millió forintot kölcsönzött magánlakásépítésre kerületünkben. Ebből az öszszegből 1526 családi ház épült. A második ötéves terv idején számoltuk fel a Lándzsa utcai barakktelepet és építettünk a helyén 68 millió forintos beruházással egy 459 lakásos telepet. A Budapesti Fővárosi Tanács által építtetett, és nekünk juttatott állami és szövetkezeti lakásokból a legrászorultabbaknak adunk. Támogatjuk a szövetkezeti és társasház-építési akciókat. A Lándzsa utcai telep övezetében az OTP a közeljövőben ad át 120 új lakást. Újabban a vállalatok is egyre többet kezdeményeznek. Az Ikarus dolgozói a néhány évvel ezelőtt épített 86 lakásos telep után ismét építkeznek. Hasonlóan kívánnak enyhíten lakásgondjaikon az ÉMG fiataljai is. A kislakásépítkezést most is állandóan támogatjuk. Miként lehetne jellemezni a kerület lakosságának arculatát? A felsorolt eredményeket nem értük volna el a lakosság segítsége nélkül. Az itt lakók és dolgozók szeretik vállalataikat, intézményeiket és a kerületüket. Értik, elfogadják és részt vesznek pártunk politikájának megvalósításában. Ennek bizonyítására talán elég megemlítenem, hogy kerületünkben nincs olyan üzem, amely az elmúlt években nép■ gazdasági tervét ne teljesítette volna. Ez az aktivitás egyébként jellemző a kerületünk különböző társadalmi szervezeteire, a tanácsra, a Hazafias Népfrontra, a Nőtanácsra stb . — A felszabadulás előtt Máttyásföld gazdag polgárok telepe volt. Cinkotán elsősorban földművelők, a kerület többi részében pedig kistisztviselők és munkások laktak. Jelenleg mi a helyzet? — A kerület lakóinak 30— 32 százaléka munkás. A cinkotaiak többsége is az iparban dolgozik. Bár nem vagyunk ipari kerület, de sok ezer iparban dolgozó család lakik itt,■s a kerület légkörére a munkások gondolkodása nyomja rá bélyegét. — Hogyan fejlődött az elmúlt esztendőkben a pártszervezet, s hogyan nőtt a kommunisták száma? — A pártmunka fejlődését nem lehet úgy számokkal lemérni, mint az utak hosszának növekedését. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy az ipar gyors fejlődésével lépést tartott pártunk szervezetének növekedése is. Így például az Ikarusban hat évvel ezelőtt még csak hat alapszervezet volt, s most már tizennyolc van. Az ÉMG-ben megérett a helyzet arra, hogy üzemi pártbizottságot hozzunk létre: hét alapszervezettel dolgoznak. Az Autóalkatrészgyártó- és Felújító Vállalatnál, ahol egy alapszervezet volt, ma már szükségessé vált egy csúcsvezetőség létrehozása. Nagyon jelentős eredménynek tarthatjuk azt is, hogy a kerület 15 iskolájában hosszú évekig csak egy alapszervezet működött. Ma már 14 pedagó- gus alapszervezetünk van. Ha-sonló fejlődést tapasztalhatunk a körzeti pártszervezeteinknél is. Öt politikai körzetben hét alapszervezetünk működik. Ennek nagy szerepe van a la ,kótelepen végzett politikai munkában, különösen ők tehetnek sokat kerületünk fejlődé-sének érdekében. Azt is elmondhatjuk — az eredmények ismertetése mellett —, hogy a fejlődést előse jgítő munkában részt vettek pártszervezetünk tagjai is. Küzdelmük, tevékenységük elősegítette a fejlődést, és kétségtelen, hogy tevékenységük alapfeltétele volt az elért eredményeknek. Miért nem nyáron ? Évek óta visszatérő, krónikus betegsége az Ikarus-gyár karbantartási részlegének, hogy ősszel javítják a melegvíz-hálózatot, tatarozzák az öltözőket, fürdőket. Miért?!! Miért nem lehet izta ani utcát nyáron elvégezni? Hiszen, meleg időben mégsem okozna annyi bajt, betegséget, a hideg vízben való fürdés, mint most. Ez a helyzet már harmadik hete tart a 3-as női fürdőben. Jó lenne, ha illetékesek is néha egy-egy ilyen hideg zuhanyt kapnának, s akkor talán rájönnének, hogy mennyire lelkiismeretlenek, hány nőnek okoznak felelőtlenül egész életre kiható betegséget. Mivel kormosam, olajosan mégsem mehetünk haza, hát kénytelenek vagyunk a hideg vízben megfürödni. És gondoljak-e arra — s ami nem éppen mellékes —, hogy hány kiesett munkaóra van ezért? Szeretném azt hinni, hogy erre végre rájönnek és meleg vizet kapunk 14 órától 15 óráig a női 3-as öltöző fürdőjében. Tisztelettel a 3-as öltözőben lévő nők nevében Mátok Bélánné hegesztő, csövesműhely IKARUS Teljes szívvel.• • Ő a tíz kitüntetett egyike: a tűzvédelemben nyújtott kiváló munkájáért tüntette ki a honvédelmi miniszter. Negyvenhárom éves, most Sajtos Sándor, — mikor is választotta foglalkozásául, hogy állandó készenlétben vigyázzon az emberek ősi barátjára és ellenségére, a tűzre? — Eredeti szakmám szerint kőműves vagyok. 1952-ben üzemi tűzoltónak mentem, ez a foglalkozási ág két év múlva országos szinten megszűnt. Az üzemrendészethez kerültem, aztán több tanfolyam elvégzése után tűzrendészeti előadó lettem. Mindjárt meg is bíztak a gyári tűzrendészet megszervezésével. Kerek tizenöt éve áll ő ire Sajtos Sándor. Szinte a jelmondata lett: ha csinál valamit az ember, teljes tudással, teljes szívvel tegye azt, ne félvállról, kudarcot vallania s nem szabad. Lélektana: egy edzőé. Igen, egy edzőé, hiszen állandóan versenyeken indul azokkal, akiket ő tanított ki a tűzvé- delmi alapismeretekre. Büsz- ike rá, hogy a városi nagygyakorlaton is részt vettek, dicsérretet is kaptak. Innen riasztottak váratlanul — mondja — vállalati teherautón, a saját fecskendőnkkel indultunk. Máskor a könnyűfémműnél oltottuk sisakban, maszkban, teljes felszereléssel a mesterséges tüzet. Női rajjal is indultunk már. Hány embert is oktatott eddig? (mert oktatómunka az). Több ezret, örömét leli a munkájában? Saját bevallása szerint egy-egy jól sikerült nagyszabású versenygyakorlat után, amikor jól vizsgáztak az emberei, majdnem felsírta magát örömében. Például egyszer az idén is. — Olyan mostoha körülmények között készültünk fel — meséli —, hogy egy héttel a verseny előtt gyakorolhattunk csak a gépjármű-fecskendővel. Mégis, az Ikarus önkéntesei megszerezték a járásban az első díjat, a férfi és a női csapat is. Úgy gondolom, hogy a mi gyáregységünk lélekszámát tekintve ez nagyon szép eredmény volt. Alighanem egy kissé sportnak is veszi a tűzvédelmet? — Nem én mondtam! — vágja rá, és mutatja a fényképek sorát, amelyek az ikarusi önkéntes tűzoltóikat ábrázolják. — Ez a kislány például maga jött azzal, hogy jól tesz neki a futás és amióta részt vesz a gyakorlatainkon, jobb az étvágya . .. Meg aztán a sportot a fiatalok szeretik a legjobban. Én pedig különösen szívesen foglalkozom a fiatalokkal, még ha mások idegenkednek is tőlük. Én még nem csalódtam bennük. SZEKEK - PANASZOK Sehogyan sem tetszenek azok a székvázak a raktár rácsa mögött. Nekünk legalábbis nem tetszenek. A székesfehérvári kárpitosoknak még kevésbé. Mi persze csak a rozsdát látjuk rajta, a kárpitosok pedig nyilván többet:. panaszolják, hogy a kettes üléseknél nem stimmel a derékszög, háttámlákból két centis darabokat kell kivágni, s alighanem az alapozással lehet a baj, vagy magával a festéssel, mert a festék, gyakran lepereg, s egyáltalán az égési székváz könnyen megrozsdásodik, ha éppen nem rozsdásan kapják. A székvázakat a törzsgyárból küldik. A fehérváriak elismerik, hogy az utóbbi időben volt valami kevés javulás, de ezt még nagyon kevésnek tartják. Most is gyakran előfordul, hogy rosszul van felheggesztve a rögzítőfül, s a székvázak között töröttek is akadnak. A magunk részéről csak egy szójátékot fűzünk hozzá: egyelőre amikor feltűnik Székesfehérváron a vázakat szállító autó, akkor a gyáregységi székes ijedtében fehér lesz, és vár, hogy mikor kap végre jobb minőségű vázat. Rendkívüli feladatok IMUMOT: Vállalatunk a harmadik negyedévi teljes termelési tervet 100,9 százalékra teljesítette. Ugyanekkor első harmadik negyedévi teljes termelési érték 103,3 százalék. Az exporttermelésünket, ha csak a harmadik negyedévet nézzük, nem teljesítettük. 2,7 százalékos lemaradásunk van. Az első és a második negyedév jó eredménye azonban ellensúlyozza a harmadik negyedévi lemaradást. Sajnos nem mondhatjuk ugyanezt el a pótalkatrészgyártásró. Nagyon sok elvégzendő munka áll előttünk még az év hátralevő részében, ahhoz, hogy szállítási kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget tegyünk, még ebben az évben 833 autóbuszt kell legyártanunk. Ebből a mennyiségből 409 kerül exportra, 424 belföldi üzemeltetésre. Legnagyobb gondot a 311-es Lux időre való legyártása jelenti, ezek mind az NDK-nak mennek. Nagyon nagy feladat a kuvaiti rendeltetésű autóbuszok határidőben történő átadása, mert a hozzájuk tartozó importanyagok (motor és szerelvény) csak a gyártási ütemmel együtt érkeznek. Különösen a székesfehérvári gyáregységnek kell kiemelkedő munkát végeznie, hogy a lemaradást behozza: 113 darab 311-es exportra készülő buszt, 112 különleges gépkocsit és 2 nyerges pótkocsit kell még ebben az évben legyártania és átadnia. A kuvaiti rendelésből 100 darabnak a leszállítása novemberben és decemberben lesz esedékes, amiatt a FAÜ részére novemberi 52 Ikarus 556-os autóbusz átadását december 31-re kellett módosítani. Az I—III. negyedévre tervezett önköltségcsökkentési, és jövedelmezőségi, feladatunkat nem teljesítettük. A hátralevő időben el kell érnünk, hogy a közvetlen költségek és az üzemi, valamint a vállalati általános költségek jelentős mértékben csökkenjenek. Ugyanis csak a termelési költségek csökkentésével biztosítható az éves többleteredmény és a tervezett nyereségrészesedés elérése. 128 jó újítás Az újítási mozgalom a harmadik negyedévben is szép eredményt hozott: 255 darab újítási javaslatot nyújtottak be Budapesten és Fehérvárott összesen. Ebből a mennyiségből 128 újítást találtak elfogadhatónak, előkalkulált gazdasági eredménye több mint 2 és fél millió forintot tesz ki. Az újításokért 153 ezer 700 forintot fizettek ki, közreműködői díj címén további 74 ezer 950 forintot. munkában felelősségben. . A beruházási feladatok közül jelentős egy olajtüzelésű kazán felszerelése és az ener- giaellátásba való bekapcsolása. El kell érnünk, hogy a hűtésüzem az év végéig átadásra kerüljön. Megoldást kell találni arra, hogy a székesfehérvári gyáregységben a 20 ezer négyzetméteres alapterületű nagycsarnok építési üteme biztosított legyen. Nagyok ezek a feladatok, nagy erőfeszítéseket kívánnak tőlünk, együttesen valamennyiünktől, s külön-külön mindannyiunktól. Nem vészharangot akarunk kongatni, távol áll tőlünk az effajta olcsó hatáskeltés, de valóban arról van szó, hogy a hátralévő időben mindannyiunknak a maximumot kell nyújtania felelősségérzetben és munkában egyaránt. Hirth Ferenc, a vállalat igazgatója, Molnár Lajos, a szakszervezeti biztottság titkára a vállalat különböző termelési egységeiben, október második felében, röpgyűléseket tartott. Az adott gazdasági egységek vezetőivel és dolgozóival megbeszélték az előttük álló feladatokat és problémákat. Érdekes előadások A munkásakadémia előadásai október 31-én kezdődnek a székesfehérvári gyáregységeben. Az előadásokat kéthetenként, mindig kedden tartják, elsősorban a szocialista brigádok számára, de természetesen szívesen látják a brigádon kívüli dolgozókat is. Előadókat a TTIT biztosít, a gyáregységben különben szintén akadnak TTIT-előadók, akik főképpen a műszaki vonatkozású témakörökben érdekeltek. Az előadások sorrendben a következők: A megváltozott gazdasági feladatok és a gazdaságirányítás reformjának szükségessége. A munkáerőgazdálkodás és a jövedelemszabályozás öszszefüggései. Képek a Szovjetunió irodalmi-művészeti életéből (két előadó, klubszerű előadási forma.) Autóval Ausztrián, Svájcon, Franciaországon át (dialfilm és film). Miért nem győzhetnek az amerikaiak Vietnamban? (film). Néhány József Attila vers hanglemezről, kiváló előadóművészek tolmácsolásában. A műanyagok és az alumínium térhódítása (film). Az automatizálás (film). Fehérvárott, az új csarnok helyén még csak az előregyártott elemek emelkednek ki- EZ JOBBAN FEKSZIK... A fehérvári ipari tanulók között Irgalmatlan nagy a zaj, egymás szavát sem értjük, mintegy húsz fiatal fiú és lány kalapácsol. Egyforma méretű vaslemez van mindegyikük kezében és egy kalapács, s mintha a világ legnagyobb és legfontosabb dolgát végeznék, föl sem emelik a fejüket, csak kalapácsolnak. — A kalapács irányítását gyakorolják — mondja Bányász József szakoktató, aki felügyel rájuk és irányítja a munkájukat. A lányok külön csoportban vannak, elsőévesek, hegesztő szakmát tanulnak. Közöttük a nyúlánk, széparcú Ács Zsuzsi, aki Kálozról jár be, Szűcs Erika Lepsényből, Pajor Katalin Szabadbattyánból... és a többiek is, a környező falukból. Reggel korán kelnek, hogy munkakezdésre beérjenek, ha meg iskolanapjuk van, akkor az iskolába. Emitt fiúk vannak, ők a többség, van közöttük általános lakatosipari tanuló, s van hegesztő tanuló is. Ők is falusi fiúk, némelyike 50 kilométerről jár be vonattal, 4 óra előtt kelnek, nem könnyű nekik, dehát még fiatalok, bírják. — Hajjaj, hogy bírjuk — mondja Hammer Pisti, ez a vidám, elevenszemű, mokány kis parasztfiú, akit a sógora hozott a gyárba, s lakatos szakmát választott. A Somogy megyei Torvajról jött a sógorához, aki Szabadiban lakik, onnan jár be, s vele Pista is. — A szüleid mit csinálnak? — A szövetkezetben dolgoznak. — És neked az nem tetszett? — Tetszett az, csak ez meg jobban tetszik. Itt szakma lesz a kezemben, aztán majd meglátjuk. Igen, ez a „majd meglátjuk”, ez nem is olyan kicsi gondot okoz a székesfehérvári gyáregységnek. Minden esztendőben felszabadult itt jónéhány fiatal fiú és lány, s közülük sokan elmennek innen. — Sajnos, ez a helyzet — , mondja nem kevés sajnálkozással a hangjában Molnár Dezső, a tanműhely vezetője. — Itt ugyanis általában falusi fiúk és lányok tanulnak és szerzik meg a szakmát, aztán amikor kezükben van a segédi levél, itthagynak bennünket. — Hová mennek? — Valamennyien a szakmájukban helyezkednek el. A termelőszövetkezetek is gépesednek, minden esztendőben jobban, jól jön nekik a már készen kapott szakember, nekik, egy fillérjükbe se kerül a taníttatásuk. Vagy elmennek a gépjavító állomásokra, mások meg a falusi ktsz-ekbe. Mi kitanítjuk őket, ott meg elég jól is keresnek, mert jó szakembereket bocsátunk szárnyukra. Az idén mintegy százharminc tanulót iskolázott be a gyáregység, különböző szakmákra. Legtöbben karosszéria lakatosok lesznek, ezek közül bizonyára többen is megmaradnak majd, mert itt speciális munkára van szüksége a gyárnak, továbbá a kárpitosok és a fényezők is, de még közülük is többen elmennek, a többiek közül meg különösen. Valamiképpen módot kellene találni rá, hogy minél többen maradjanak itt a gyárban, mert örökös probléma itt is csakúgy, mint másutt, hogy kevés a szakember. Egyelőre még nem tudja az ottani gyárvezetés, hogy miként lehetne ezen segíteni, de keresik a módját. Sokszor ugyanis nem a több kereset miatt mennek el a már végzett szakmunkások, hanem azért, mert meszsziről kell bejárniok, s ha inkáb közelebb munka, az pedig mindig akad, ha nem is mindegyiknek, nyomban búcsút intenek a gyárnak. Talán nem lenne haszontalan elgondolkozni rajta, hogy a gyáregység építsen számukra | munkásszállást, mert ezekre a fiatalokra ez mindenképpen marasztaló erővel hatna, talán a gyárnak is kifizetődő lenne.