Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-12-09 / 25. szám

Szocialista együttműködés Miniszteri értekezlet elé viszik az „öntvény-ügyet”­ November 25-én a Vörös Csillag Traktorgyárban tanács­koztak a szocialista együttmű­ködésben résztvevő 14 vállalat vezérigazgatói, igazgatói. Toldi József vezérigazgató más irá­nyú elfoglaltsága miatt válla­latunkat Boros Gyula kereske­delmi igazgató képviselte. Az értekezletein három napi­rendi pont szerepelt: Közös termelési metodika és naptári ütemterv kidolgozása. Tájé­koztató a pótalkatrész-ellátás helyzetéről. A három szakbi­zottság beszámolója. Az első napirendi pontban előterjesztett tervezet azt ja­vasolta többek között, hogy a közúti járműprogram megva­lósításában részt vevő vállala­tok hangolják össze rövid, kö­zép és hosszútávú terveiket. Ezen belül meg kell szervezni a gazdasági ösztönző rendszer­nek megfelelő felsőszintű koor­dinációs termelésirányítást. Foglalkozott továbbá a készáru kibocsátás szempontjából el­engedhetetlen félkész raktár megszervezésével. Két lépcsőben javasolták a 14 vállalat gyártási prog­ramjának összehangolását. Az elsőben a Magyar Va­gon és Gépgyár, valamint a Hajtómű és Felvonógyár hangolná össze programját az Ikarusszal és a Csepel Autógyárral. Ezt követően kerülne sor a második lépcsőben az összes vállalat termelésének egyeztetésére. A pótalkatrész-ellátással kap­csolatban megállapították: a legnagyobb akadályt változat­lanul az öntvény és kovács da­rabok hiánya jelenti. A beszámolókat heves vita követte. Az első napirendi pontban nem is született hatá­rozat. A pótalkatrésszel kap­csolatban úgy döntöttek a résztvevők, hogy a rövidesen­­összeülő miniszteri értekezlet elé viszik az öntvény és kovács darabel­látás ügyét. A vasas­szakszervezet is foglalkozott ezzel a témával és észrevéte­leit elküldte az illetékes mi­ni­szt­éri­um­oknak. A három szakbizottság mun­káját jónak értékelték, s beje­lentették, hogy jövő év elején a vasas szakszervezet és a KGM bevonásával újabb ve­zérigazgatói tanácskozást tar­tanak. S most idézzünk néhány gondolatot a felszólalásokból. A Vörös Csillag Traktor­gyár képviselője javasolta, hogy rendszeresen küldjék meg egymásnak a vállala­tok anyag- és főegység ki­mutatását, mert több eset­ben előfordult, hogy egy olyan alkatrészt, amelyet csak nagy erőfeszítéssel tudtak megszerezni másutt inkurrenciaként szerepelt. Egyértelműen határozzák meg, hány évig köteles pótal­katrészt szállítani a gyártó cég. Ez az idő ugyanis elvileg 10 év, de jelenleg az 1952-ben gyártott gépekhez is igényel­nek alka­trés­zeket. Ésszerű lenne a pótalkatré­szeket nem negyedéves, han­em több éves igény szerint gyárta­ni, nagyobb szériában. Export esetében a MOGÜRT végezné a tárolást, melynek költségeire bankhitelt kapna. Az a­lkatrész-ellátás fő prob­lémája a munkaerőhiány. Meg kell vizsgálni van-e mód arra, hogy a kiemelt vállalatok ki­emelt bért fizethessenek a dol­gozóiknak — javasolták a fel­szólalók. Az ülés végén jelenítették be, hogy a Szolnok megyei Gépja­vító Vállalat levélben kér­te felvételét a szerződés 15. tagjaként. Ez ügyben azon­ban nem született döntés­ a felvételről a jövő év elején tárgyaiknak. Elhatározták még, hogy ván­dorserleget alapítanak, melyet minden évben az a vállalat nyer el, mely legjobban telje­síti a szocialista szerződésben vál­laalat kötelezettségeit A SAJTÓ NAPJÁT vállalatunknál december 15-én délután fél 3-kor rendezzük meg a műve­lődési központ alagsori helyiségében. Ünnepsé­günkre szeretettel el­várjuk mindazokat, akik lapunk terjesztésében részt vesznek. Ekkor ke­rül sor a terjesztők meg­jutalmazásá­ra. A­A AZ ÁTADÓBAN „MINDEN OKÉ­­­AT VAN VÉVE” (Átadóillemi riportunk Is lapunk 5. oldalán) L£ Mikulás-napi ajándék 20 új lakás kulcsát adták át december 3-án (délután 1 óra­kor) a vezérigazgatói tanács­teremben a boldog tulajdono­soknak. Vállalatunk az új tu­lajdonosokat 50—114 ezer fo­rint összegű kamatmentes köl­csönnel segítette. Ezt 25 év alatt kell visszafizetni. Cseré­be a kölcsön igénylői szerző­dést írta­k alá, hogy 12 évig nem lépnek ki a vállalattól. A Mikulás-ajándékként kapott lakásba december 6-án már megkezdődött a beköltözés. LENGYEL VENDÉGEK társaságában. November 25-én (csütörtökön) gyárunkba látogatott a Magyar—Lengyel Gazdasági Együttmű­ködési Állandó Bizottság 11. ülésszakán hazá­nkban tartózkodó lengyel delegáció Jan Mit­­regal, a Lengyel Népköztársaság Minisztertan­ácsának elnökhelyettese vezetésével. A len­gyel vendégeket elkísérte Vályi Péter, a Kormány elnökhelyettese és dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes. Képün­kön Toldi József vezérigazgató a vendégek Jó a jó információ A különböző vállalati folyamatokban időről-­­ időre szükségessé válik, hogy hosszabb-rövidebb­­ időre előre, a várható­­ eredményekről előrejel­­­­zés, prognózis készüljön. A prognózis a vezetők részére nagyon sokat­­ mond, rendkívül nagy az információ tartalma.­­ De a kevésbé hozzáértők­nek is: realitását általá­ban jól meg tudják ítélni különösen olyan terüle­teken, ahol a feladat­­ végrehajtása egyszerű, a­z­ó prognózis alapján jelen­­tős hangulati tényezőket lehet kiváltani.­­ Hiába jósol a prog­nózis kedvező eredmé­nyeket, ha a területen­­ dolgozók a napi munka realitása alapján tud- t ják, hogy az nem lehet !. igaz. S ebben az eset­ben a prognózisnak­­ nincs mozgósító ereje. , Sőt, visszahúzó hatása i­s van. A magasugró sem in­­­­dul olyan versenyen,­­ ahol tudja, hogy a mini­­mum szintet nem tudja átugrani. A lehetőségeket sok- s oldalúan számításba ve­­vő előrejelzés nem jós­lat. Tudományos alapokon­­ nyugszik, figyelembe veszi a korábbi idősza­kok teljesítését, a belép ■­pő új kapacitásokat, a­­ teljesítmény növekedé­sét, stb. Realitás azon-­­­ban csak akkor lesz az előrejelzésből, ha a szá­mításba vett tényezők meg is valósulnak.­­ Megvalósul a tervezett­­ beruházás, nő a termelé­kenység, stb. A prognózisnak sa­játságos hatása miatt lehetőleg mentesnek kell lennie minden­­ (egyéni, csoport, vállala­ti) érdektől. Ellenkező esetben öns­z­ámítás. Időlegesen (de nem tartósan) megtéveszti a prognózis alapján dönt­­­tést hozó vezetőket, pa­lástolja a hibákat. Erre pedig nincs semmi szük­ség. Ezt már ismerjük. Most már ismerjük meg a realitásokat! (szantner) VÉGRE PUSZTAVÁM IS fölzárkózott Szekeres Károly, a fehér­vári gyár szaktanácsadója június elejétől vezérigazga­tói megbízottként foglalko­­zik a pusztavámi termelés­sel. Most ő válaszol kérdé­seinkre. Hogyan alakult a termelés évkezdettől? — Tavaly ősszel az autós­busztermelés érdekében, szük­ségszerűségből került át a fül­ke- és padlógyártás a fehér­vári gyárból. Az önálló gyár­tásra azonban nem volt kel­lően felkészülve az üzem. Ad­dig csak alkatrészeket készítet­tek a dolgozók, folytak az át­szervezési, építési munkák, másfelől a profilt nullszéria nélkül vette át Pusztavám. A jelentős besegítés ellenére nem tudta teljesíteni a múlt évi programot a gyáregység, úgy­szintén idei első féléves ter­vét sem. Az indulástól ez év má­jus végéig 100 darab fülke és plató készült el, ebből 21 tavalyi teljesítés. Ezzel szemben június 1-től októ­ber 31-ig 221 fülke és 22,9 plató a teljesítmény. Mivel magyarázható ez az ugrás­szerű növekedés? — Javult a munkaszervezés az anyag- és alkatrészellátás, más belső és külső feltétel. Ta­valy pusztavámiak dolgoztak a fehérvári kísérleti üzemben, az idén pedig a helyszínen se­gítették a begyakorlást a gyá­riak. Szeptemberben pedig rendkívüli összefogásban dol­gozott a pusztavámi kol­lektíva is, a Székesfehérvár példájára kiemelkedő ered­ményt ért el. Ebben a hónap­ban 72­ vezetőfülke és 81 alu­míniumplató készült el . A hátralevő feladatok? — Még 150 darabos gyártás van az éves kötelezettségből. Pusztavámnak azonban a fe­hérvári vonalgyártáshoz is kell szállítani alkatrészeket. Mivel pedig a profilt átadja jövőre Esztergomnak, ebből adódóan több irányú más feladatot is el kell látnia Pusztavámnak. Továbbá gyorsítani kell az al­katrészgyártást a szerszámok fokozatos átadása miatt. Miben látja­­a telep prob­lémáit? *— A biztató eredmények mellett megvannak a termelő­­munka gondjai is. Az utolsó széria indítása alkatrészhiány miatt késett. A hátralevő idő­szak változatlan erőfeszítést követel a gyáregység dolgozói­tól. A készáru kibocsátás, át­vétel érdekében javítani kell a minőséget. Sürgetően fontos az egész termelési adminisztráció megjavítása, a bizonylati fe­gyelem megteremtése, mert a gyártás gyakran áttekinthetet­len. A külső feltételek, mind a budapesti, mind a fehérvári gyárból időben megkapják az éves darabszámhoz szükséges alkatrészeket, sajtolt anyago­kat. h. t. Helyzetjelentés Még 667 autóbuszt Az utolsó dekád hajrájával túlteljesítettük a havi termelési programot. Ez azt jelenti, hogy november 20 és 30 között az előirányzott 203 autóbusszal szemben 263-at gyártottunk. Budapesten 33-at, Székesfehérváron 27-tel többet. Az első hetek „lazítása” azonban most is érezteti hatását, mert a havi terv és tényszámok össze­hasonlításánál kiderült, hogy Budapesten 22 darabos túlteljesítés, Székesfehérváron 10 darabos lemaradás mutatkozik. Az MNB (bank) programtól havi szinten is elmaradtunk 16 kocsival. Az éves tervdokumentáció az első 11 hónapra 5741 autóbusz gyártását írta elő. Ezzel szemben az elkészített darabszám 5579, az értékesítés 5555. Az éves lemara­dásunk ezek szerint december 1-én 162 darab. Ahhoz, hogy az 1971-es programot teljesíthessük, de­cemberben 677 autóbuszt kell gyártanunk. Budapesten 388-at, Székesfehérváron 289-et. KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEINK Safranek Sándort a törzs­­gyári üzemfenntartás dolgozó­ját a budapesti KISZ-bizott­­ság tagjává választották, s kül­döttként delegálták a KISZ kongresszusra. Székesfehérvá­ron Jasper Ferencet a festő­üzem KISZ-alapszervezetének titkárát választották küldött­nek a megyei­ konferencián. És van még egy KISZ kong­resszusi küldötte vázlatunk­nak: Tuba Imre honvéd. Tuba Imre bevonulásáig vállalatunk dolgozója volt — most, hírte kaptunk róla — ezrede­st de­legálta a nagy országos ese­ményre. Nyugdíjasok Októberben és novemberben, az alábbiak mentek nyugdíjba: Papp Sándorné és Bogyai Vil­mos a sz. egyedi­ gyáregység, Bé­res Lajos a fényező, Wachtl Józsefné a gondnokság, a Diósi Endre a meo főosztály, Huszár Károly a szerszám-gyáregység, Kozma József a sajtoló, Deák Mihály a busz IX. lemezes, Varga János busz I. anyagmoz­gató, Árki Imre és Bálint Já­nos a fehérfémes, dr. Mándi Pálné a bérelszámoló, Majdan­ Mihály és Varga Lajos a ren­dészet, Tuzán Lajos a forgá­csoló, Bajka Józsefné a busa II., valamint Mészáros Gábor a kísérleti üzem dolgozói. j Túl az ezrediken A Fényszóró november 10-i számában olvastuk:" Bensősé­ges­­ünnepségre került sor a Csepel Autógyár járműgyár­egységében nov. 4-én. Elké­szült az ezredik padlóváz. Eb­ből az alkalomból a vezérigaz­gató-helyettes, négy gazdasági vezető, két alkalmazotti és hat szerelő között pénzjutalmat osztott ki. A gyáregységvezető, Bóka László ehhez kapcsolód­va mondta­ az alábbiakat: „A jutalmazás csak jelkép. Mind­nyájan megérdemelnék a di­cséretein kívül az anyagi elis­merést is. Úgy ünneplünk, ahogy a keretünk engedi. De a vezérigazgató elvtárssal meg­állapodtunk abban, hogy min­den ezer alváz elkészülését a­ maihoz hasonlóan zárjuk...” Az ezredik padlóváz válla­latunkhoz november 18-án fu­tott be. Azóta is rendszeresen érkez­nek a padlóvázak, 14—15-ösé­­vel. Minden reményünk meg­van, ho­gy december 27-ig a hátralevő 300, illetve az utólag vállalt 50 „bolgár” ailváz is beérkezik.

Next