Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-10 / 12. szám
2 Hogyan valósítsuk meg az ötéves terv feladatait Éljenek a dolgozók beleszólási jogukkal Míg a pártbizottság műszaki bizottsága által elkészített anyag második részét olvasom: mi várható beruházásban, technológiai, munkavédelmi és szociális fejlesztésben a negyedik ötéves terv során? — egy beszélgetés foszlányai jutnak eszembe. „Ma az első téma anyagát vitattuk meg összevont taggyűlésen” — mondta ismerősöm. — Érdekes volt? —Határozottan! — Hányan szóltak hozzá? — Hárman, — majd még hozzátette: — Akik különben is hozzá szoktak szólni. Nem tudom más alapszervezeteknél, hogy zajlottak le ezek a tanácskozások. A cél mindenesetre nem ez volt.. Kicsit felbontani a nagy egészet, elbeszélgetni: „nálunk, nálatok mi kellene? hogyan kellene? Jól látták-e a műhely helyzetét, lehetőségeit akik a tervet összeállították? Az is lehet, hogy a bizottság által összeállított első témakör anynyira általános volt, hogy nem is lehetett fölbontani ilyen részekre. Ezt sem tudom, de most a második rész anyagát olvasva lépten-nyomon magam is kérdezni szeretnék. Csupa aláhúzgálás, felkiáltó, meg kérdőjel a sokszorosított példány. Olvasom például: „Kormányunk a negyedik ötéves terv időszakában 1,2 milliárd forint preferált, hosszúlejáratú bankhitelt biztosít vállalatunknak”. Ebből „várhatóan” Balassagyarmatra 60 milliót költünk. „Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Balassagyarmati Fémipari Vállalat átvételére. Ez kb. 600 fő bővítést jelentene, ami lehetőséget ad a jelenlegi szétaprózott kooperáció bizonyos mértékű összevonására”. Kérdőjel: mit csinál Balassagyarmat 60 millióért? Pontosabban a kérdés: mit lenne érdemes Balassagyarmattal csináltatni? — S itt azt hiszem az ezzel foglalkozók kapvakapnának a használható javaslatokon.S csak így zárójelbe téve az is eszembe jut, más javaslatokról is tudok, a kooperációs munka összevonására. Melyik a jobb javaslat? Az előnyösebb? Ez is izgalmasan jöhetne felszínre azon a fórumon, ahol a gyár kommunistái a holnap gondjairól töprengenek.) Az 1,2 milliárd forintból 1 milliárd forintot beruházásra, 200 milliót pedig forgóeszköz állománya bővítésére használ föl a vállalat. A beruházásból 285 millió forintot költenek építkezésre, 715 milliót pedig gépek, berendezések vételére. A beruházási program az eddigi elképzelések alapján a következőképpen oszlik meg. Budapest 260, Székesfehérvár 430 millió forintot kap. Újabb kérdőjel: egyre szélesebb körben folyik a vita, kevés az 1,2 milliárd. A KGMTI által elkészített tervek tudomásunk szerint több száz millióval meghaladják a tervezettet. Nem ártana arról is beszélgetni ezeken a taggyűléseken, mi az ami esetleg elmaradhat, és mit kellene tenni ahhoz, hogy a keretöszszegét növelni lehessen. Mert az elkövetkező idő feladatai valóban nagyok lesznek. Ezt is a beszámolóból: „A negyedik ötéves terv időszakára (1970-es évhez viszonyítva) 17 százalékos munkáslétszám növekedést tervezünk a várható 88,2 százalékos termelés emelkedés mellett”. Hogyan? Ilyen arányú fejlesztés csakis a termelékenység növelésével érhető el. Olyan intézkedésekkel, ami már a technológiai fejlesztés (gyártásfejlesztés) hatáskörébe tartozik, Budapesten, Székesfehérváron is azonos technológiával készülnek az autóbuszok. A vállalat profilja átalakul tiszta autóbuszgyártó profillá és ezen belül a szerelőgyári jelleg kialakítása uralkodik. A vázgyártás helyett kocsitestek gyártására térünk át. E célok elérése érdekében rendezni kell a kooperáció sorait. Lesznek egységek, melynek gyártását vissza kell hoznunk, (vázak, főegységek). S lesznek, melyeket most kell kihelyezni, (fehérfémes munkák, galvanizálás, ajtómozgató berendezések szerelését, stb.) E témakörben megint találkozunk egy figyelemre méltó 1,2 milliárd hitel: 1 milliárd épületre, gépekre, 200 millió forgóeszközre mindez sok, mégis kevés i. mondattal. Kérdőjelet, felkiáltójelet egyaránt megérdemel: „A technológiai fejlesztési lehetőségek fokozottabb alkalmazását, a 200-as család lassú bevezetése már ma akadályozza!” Magyarán: a technológia már fölkészült a negyedik ötéves tervre. Egyremásra érkeznek be, állnak munkába a korszerű gyártást megteremtő 200-as család gyártóberendezései, ugyanakkor a gyártmányszerkesztés még jócskán a harmadik ötéves terv derekán kullog. Lehet kérdezni, javasolni: mit kellene tenni?, hogyan kellene előbbrelépni, hogy a negyedik ötéves terv célkitűzései meg is valósuljanak?! Nagy figyelmet szentel a beszámoló a munkavédelmi és szociális fejlesztési témáknak. ivxx a negyedméléves tervben? Külön helyiségbe kerül a lángvágó berendezés. Fényező részleg épül a korszerű levegő betápláló, elszívó berendezéssel az egyedi gyáregységben. Székesfehérvárott új alkatrész festő. Bővítik a nagycsarnok öltözőit. Székesfehérvárott új orvosi rendelő, Budapesten laboratórium épül. A törzsgyár dolgozói lakásgondjainak csökkentése érdekében újabb 100 lakást igényel a XVI. kerület és a lakásszövetkezet által építendő házakból. Székesfehérvár 200-250- et. A negyedik ötéves terv során szállodaszerű üdülő kombinátot terveznek Balatonboglárra. És még sorolhatnánk. Itt is meg lehetne kérdezni, miért ezt és miért nem valami mást? Újabb elszívót, újabb öltözőt, de fölösleges kérdés. Ezekre a létesítményekre szükség van. Legföljebb azon lenne érdemes meditálni, hogyan lehetne úgy dolgozni, hogy az esetleg kimaradó tételek is minél előbb elkészüljenek. Hiszen az itt fölsoroltak jó része a fejlesztési alapból épül. Itt a nagy lehetőség! Mondják el most a gyár kommunistái: ki, hogyan látja? Hol, mit lehetne jobbítani, szebbíteni a programon? Hiszen a jelenlegi elképzelések még lehetőséget adnak a beleszólásra. Ha harcolunk az üzemi demokrácia minél hatékonyabb érvényesítéséért, most itt az alkalom, hogy valóban éljünk is vele! —sz-e. IVégy napon át a balatonboglári üdülő 16- os faházának lakója voltam. Először a közvetlen szomszédaimról. Hárman voltak. Egy vb, egy vb-titkár. És a Balaton. Látszólag a Balaton változott a négy nap alatt a legtöbbet. Szerdán este (május 26-án) még hatalmas kocsonyástól, mozdulatlanul hevert az ember lába előtt. Túloldalt apró, tányérszélre túrt csontok, vakítottak Badacsony házacskái. És éjszaka is, amikor kimentem a mólóra, fénylett a víz. Talán nem is a lámpáktól, a csillagoktól — belülről. Zöldben, mint a szentjánosbogár. Vadasd lecipelt egy kerti padot és elkeveredtem rajta. Csönd volt, nyugalom, fényesség. Másnap reggelre az egész beláthatatlan víztükör fázott. Hideg kőrakás, köd ült a Balatonon. Aztán láttam mosolyogni is. S ahogy lassan almazölddé válik. Hullámokat hullámra fodroz, jött a vihar. Másnap reggelre sár színe volt már, vakító tajtékokkal verődött a kőfalnak, moszatot, döglött halacskákat forgatva maga alá ... Lecsitított, boldoggá tett, hogy a torkomat szorongatta valami megnevezhetetlen jókedv és futni szerettem volna, sírni, énekelni. Aztán bambán bámultam csak magam elé órákig, fáradtan, kiüresedve ... Egyszóval harmadik szomszédom volt a legszeszélyesebb — minden nap más és más. Változásai mellett kezdetben lakótársaim az ob-, mb-titkár viselkedése teljesen eltörpült. Mert ők is változtak! Erre csak most utólag jövök rá, ahogy magamat vizsgálom. Mert változtam én is, pár fontos dolog megítélésében mindenesetre. Tulajdonképpen ennek az egész négynapos itt-tartózkodásnak ez is volt a célja. Két héttel az üdülő megnyitása előtt a vállalat szakszervezeti bizottsága ide gyűjtötte össze négy napra a műhely, osztály, üzembizottságok titkárait. (Vagy 60 embert.) Azzal a megindoklással, hogy „rájuk fér az elvtársakra egy kis továbbképzés, de egy kis kikapcsolódás is”. De milyen is volt a mi változásunk? Hiedelmeket oszlatott szét ez a pár nap. „A jó együttműködés feltétele a jó partneri kapcsolat kialakítása”. Sőt elmondtuk, leírtuk mi is ezerszer: „baráti kapcsolatot kell kialakítani” —, hogy végül már attól kellett tartani, valaki így ellenőrzi munkája hatékonyságát. „Én jó titkár vagyok, haverom a főnök, együtt jártunk inas iskolába”. Holott a baráti együttműködés feltétele az előírások, rendeletek, törvények betartatása. (Kollektív szerződés, a SZOT 1001-es, 1030-as határozatai.) A módszer nem azonos a tartalommal. Több embert meggyőzött ez a pár nap. Vagy legalábbis elgondolkoztatott ... Ahogy most jegyzeteim lapozgatom szinte hallom, ahogy kisüt a mondatok mögül a felszólalók szenvedélye, csalódottsága. Persze találok sablon szövegeket is, előregyártott, speciális hozzászóllsi elemekből. Szerencsére keveset. (Különben sem róluk akarok most írni.) A megszállottakról, akiknek hozzászólásaiból szinte süt megbízóik panasza, gondja, problémája. A fehérfémes üzem vb-titkárának neve mellé már a helyszínen odaírtam: „Tiborc a csiszolóból”. És így tovább a jegyzetfüzetemben. A raktárfőnökség vb-titkára a tarthatatlan munkakörülményeket ostorozza. Tréfás természetű ember különben. Hogy esetleg most is félreértik, nem győz bizonygatni „de komolyan elvtársak!”, s ettől egészen kivörösödik az arca ... Fiatal ember az értékesítési okról. Veszélyességi pótlék ügyben kér szót. Nyugodt, tárgyilagos. Magabiztosságában ott van, hogy az osztály valamennyi gépkocsivezetője nevében beszél. „Veszélyes munka az autóbuszok vagonírozása. Döntsék el végre, jár-e a veszélyességi pótlék vagy nem. Évek óta húzódó téma ez”. Egy másik területről még határozottabb hang. Nem is határozottság ez már — követelődzés. „Igen, mert sajnálják tőlünk a 6 ezer forintot. Mi dolgoztunk meg azért”. A 80 + 20 százalékos januárban bevezetett prémium rendszerről van szó. Alig lehet meggyőzni a fölszólalót, nem a pénzt sajnálja senki, az érte nyújtott munkát kevesli. És ez így ment három napon keresztül, míg valahogy össze nem állt a kép: nem az a jó szakszervezeti munkás, aki csak a saját területe, esetleg saját gondjait látja, érzi, de az, aki együtt az egészet. Hogy miről van szó pontosan? Talán ez az egy mondat is rávilágít. Az első nap előadójától, Gőgicz Antaltól idézem: „Higgyék elvtársak, sok jogunk van, beleszólhatunk, irányíthatjuk az egész gyár életét, s ha tudnánk is élni jogainkkal, a jelenleginél ötvenszázalékkal jobb helyzetet, körülményeket tudnánk biztosítani dolgozóink részére”. Aogy már rég nem a szomszédaimról beszélek? Persze. Csak ürügy volt, hogy ennek a Csokonai-ízű pár napig tartó iskolának a hangulatát fölvázoljam. S mögé háttérnek a Balatont. (Befejező rész következő számunkban.) iiiegigigmmiHHiiiiiimimsiiiiimimiiimmiHiiimmimimmmimi Gyári napló cA CBaJjiiet u ixil iiiiiiiigmniiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiHiiiiiii IKARUS A Fehérvári út átépítésének előkészületei megkezdődtek. Először a vágányépítők — a jelenleg két oldalt húzódó síneket az úttest közelére helyezik —, majd a csatorna- és más közműépítők vonulnak fel. Az első ütemben a Szakasits Árpád út és a Galvani utca közötti szakaszt építik meg, korszerű, hat sáv széles sugárúttá. A munkálatok idejére a közúti forgalmat a Budafoki útra terelik. (Autó-Motor) JÓL SIKERÜLT A LÖVÉSZET Jó eredménnyel hajtotta végre munkásőr századunk a tavaszi lövészetet. Egyetlen nem megfelelő eredmény se született annak ellenére, hogy újszerű, az eddigi gyakorlattól eltérő feladatot kellett végrehajtaniuk. A hagyománytól eltérő jelenség volt az is, hogy a rajparancsnokok töltötték be a lövészetvezetői tisztet. Az egész gyakorlat végrehajtásán látszott a parancsnokok jó felkészültsége, amely gördülékennyé, fegyelmezetté tette az alegység mozgását, egész tevékenységét. 0ÚT! 1971. június 10. Oklevé! a titkárnak Bán László meósnak, a motoros KISZ-alapszervezet tagjának, a KISZ KB Elismerő Oklevelét adták át felszabadulási ünnepünk előestjén. Az oklevél tíz év munkáját jutalmazta. — Valójában 11 éve már — mondja az oklevél gazdája. — A Corvin Gimnáziumban végeztem. Kultúrás voltam. Itt a gyárban, gazdasági felelős lettem. Most szervező titkár vagyok. Szervezni? Ha az ember végigolvassa az alapszervezet munkanaplóját, elcsodálkozik. Mi mindennel nem foglalkoznak az alapszerve-Megsem állt a temető árkáigzet fiataljai? Huszuk közül ötnek van motorja. Mi sem természetesebb, motoros túrákat szerveztek. (Bejegyzés az alapszervezet naplójába: „Titkárunk az első ülésre kéredzkedett, s mivel kezdő volt, meg sem állt a temető árkáig.”) Közben rendszeresen folytak a nagy túrák is, autóbusszal, vonattal. Megjárták Pécset, Sopront, Szegedet, a Mátrában, a Bükkben, a Balaton környékét. (Egy téli túra emléke ,a naplóból: „Elhatároztuk, szánkó-túrát szervezünk a Mátrába. Hét szánkót vittünk magunkkal, hazahoztunk kettőt. Ebből is az egyik félig törött volt”) Csupa kár. De ha az ember nem több 25 évesnél, mindez remek élmény. — Pedig nehéz dolog a szervezés — mondja Bán László. — Nemcsak nyüzsögni kell a srácok között, hanem megfelelő eszközöket is kell találni. Ott volt például az úszóverseny. Hiába készültünk rá, hónapokon át, csak nem sikerült összehozni. Egyszer aztán elcsaltam magammal a Jóskát, aki hallatlan bűbájos pofa, másnap elmeséltük mit összehülyültünk a lányokkal, meg mit tudom én ... Elég az hozzá, legközelebb már hét jelentkező volt. E mellett Bán László kultúros most is. Ezzel a munkával kezdte, s nem tud tőle megválni most sem. Nem szerepeket oszt, nem maga próbál a fiúkkal — mások előadásaira szervezi a motoros alapszervezet fiataljait. — Célunk — mondja — az, hogy elsősorban azok a srácok jussanak el a színházba, akik még sosem látták belülről. A vidékiek, akik itt élnek albérleti szobában, vagy a munkásszállón ... Nem ártana folytatni ezt a beszélgetést, de talán a leírtakból is kitűnik, ilyen egy KISZ-alapszervezet — ha él. A Központi Bizottság Elismerő Oklevele nemcsak a szervező titkárnak — az alapszervezetnek is szól. ELVITTÉK... A viták gyakori témáját a szálcsiszolót fölszedték, és elszállították Kerekegyházára, kooperáló partnerünkhöz. Új technológiát a technológusoknak? A sajtoló fejépülete melletti parkban érdekes természeti jelenségre figyeltem fel. A buján zöldelő sövény közepén, mintegy kétméteres szakaszon kiszáradtak a bokrok. Milyen érdekes — gondoltam —, nyilván soványabb talajba ültették őket és nem kapnak elég tápanyagot. Egy ablak távolságnyira viszont a levelek perzselődtek meg rajtuk. Elhatároztam, hogy figyelni fogom, mi történik. Sajnos el kell ismernem, hogy sohase leszek jó természetbúvár, mert megfigyeléseim mindenben ellentmonadtak az előbbi következtetéseknek. Első észrevételem ugyanis az volt, hogy a megperzselt levelű és kiszáradt bokrok fölött a technológia ablakai nyílnak. Másnap arra is rájöttem, hogy innét lódítják ki a forró vizet, mely leégeti a növények leveleit. Sok ragyogó gyártási eljárást produkált már ez az osztály. Jó lenne, ha a tojásfőzés technológiáját is korszerűsítenék. T. Á. L. Jelentősen csökkent a halálos autóbalesetek száma az ausztráliai Victoria államban, amióta — néhány hónappal ezelőtt — kötelezővé tették a biztonsági övek használatát. (Autó-Motor) Régóta... Régóta várunk már arra, hogy végre föltárják a Margit utcát, vártuk azért, hogy lefektessék a gőzcsöveket, hogy aztán végre és végleg rendbetegyék az utcát... reméljük most közeledik ennek az ideje is.