Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-07-22 / 15. szám
Kinevezések Gyárunk vezérigazgatója július 1-i hatállyal Somogyi Mózest az egyedi gyáregység üzemmérnökét gyártáselőkészítő osztályvezetővé, Torma Lajost az egyedi szerkesztés csoportvezetőjét műszaki osztályvezetővé, Tóth Miklóst az egyedi gyáregység szerelő művezetőjét szerelő főművezetővé, Kövesdi András lemezes művezetőt kocsitest gyártó főművezetővé nevezte ki. Ugyancsak július 1-től Tóth András meo csoportvezető a busz II. meo osztályvezetője, Szeiler Károly meo csoportvezető a busz I. meo osztályvezetője, Dombai József meo csoportvezető a sajtoló meo osztályvezetője lett. Kiss Ernőt a kísérleti üzem technikusát művezetővé nevezték ki. Remete Valér a Villamos- Ipari Kutató Intézet volt szaktanácsadója az ajánlati osztály vezetője lett. Bukovszki Ferencet a székgyártó üzem művezetőjét üzemvezetőnek nevezték ki. Antal Ferenc fényező csoportvezetőt és Ruzicska István fényező szakmunkást fényező művezetővé. Korda Rudolf üzemtechnikust a vázasüzem művezetőjévé nevezték ki. Három témáról tárgyaltak Vállalatunk pártbizottsága július 14-én tartotta ülését. Ezen három napirendi pont szerepelt. Először Toldi József vezérigazgató tájékoztatta a bizottságot az 1971. első félévi tervteljesítésről, utána Pósa György párttitkár terjesztette elő a végrehajtó bizottság és a pártbizottság második félévi munkatervét. A harmadik napirendi pontként Németh József szervező titkár javaslatot tett az Ikarus pártbizottság hatásköri listájának módosítására. A Ford képviselői Győrött A Ford amerikai világcég képviselői látogattak el július 6-án délelőtt Győrbe a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat szakembereivel. Romvári Ferenc műszaki igazgató fogadta őket, majd tárgyalások kezdődtek az együttműködési lehetőségekről. A tárgyalásokba bekapcsolódott a gyár több műszaki szakembere. A két napig tartó megbeszéléseken érdekes témák kerültek szóba, így többek között együttműködés a további fejlesztésben és közös gyártás gondolata is fölmerült. Végleges megállapodások később várhatók. (Rába) Még egyszer Monacoról Az Ikarus fölnőtt a Daimler-Benz-hez Az autóipar nemzetközi szaksajtója még mindig nem tud napirendre térni a monacói magyar sikerek fölött. A Monacói Autóbusz Hét óta hetek teltek el és még mindig cikkeznek az Ikarusról. A cikksorozatok közül kiragadjuk az Omnibusrevue nyugatnémet szaklap velünk foglalkozó sorait. ,Monte-Carlóban a keleti tömböt csupán az Ikarus képviselte. A magyarok három kocsival mutatkoztak be. Egy, Svéd Államvasutak által rendelt kivitelben, Volvo alvázra karosszárttal, egy, az osztrák Steyr-művekkel együttműködésben megtervezett járművel, továbbá egy 12 méter hosszú, 16 elforgatható üléssel, zuhanyozóval, toalettelés minden elképzelhető kényelmi berendezéssel felszerelt luxus európa-busszal. Ami a magyaroknál különösen feltűnt, az nem annyira a részletmegoldások, hanem a különlegesen finom kidolgozás volt. A magyar iparfunkcionáriusok egy sajtóértekezletén nem hagytak kétséget az iránt, hogy milyen helyet foglalnak el Európa autóbusziparában és melyek a további törekvéseik. Az Ikarus jelenleg évi 7000 buszt gyárt. 1975-re 11000 kibocsátása a terv. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az Ikarus felnőtt a Daimler-Benz hez és a Mercedes mellett az európai kontinens legnagyobb autóbuszgyártója. Feltűnőek emellett az Ikarusnak a nyugatnémet autóbusziparhoz vezető szálai. Egyik exponenséhez, a MAN- hoz licencszerződés köti, az osztrák Steyr-rel meglevő kooperációs szerződés pedig a mi szempontunkból azért érdemel figyelmet, mert tudvalevő, hogy a Daimler-Benz a Steyr vállalatnál 50 százalékban érdekelt. Ausztriában jelenleg néhány Steyr—Ikarus busz fut. Ez tehát az a terület, ahol az NSZK és a magyar autóbuszipar közötti konkurrenciaharc kezdetét veszi majd. Rövidesen megjelennek azonban a magyarok az NSZK- ban is. Tudvalevő, hogy a Hamburgi Magasvasútak az Ikarus Műveknek egy VÖV busatípus fejlesztésére adtak megbízást. Az első prototípusok még ezen a nyáron próbaüzemelnek. Ha azt a technikai tudást vesszük alapul, melyről az Ikarus Monte-Carlóban bizonyságot tett, úgy gondoljuk nem kell prófétának lennünk, akkor, midőn úgy véljük, hogy az Ikarusnak, ha sikerül a szervizkérdés megoldása , esélyei vannak a német piacon.” A nyugatnémet szaklap a 12 oldalas cikkében első oldalon foglalkozik a magyar sikerekkel. Két ábrát is mutat, melyek felirata: „16 főúri kényelmű elforgatható karosszékkel szerelt fel az Ikarus egy 12 méter hosszú kocsit. Ami luxus, autóbuszban elképzelhető, az ebben a járműben fellelhető volt. Hogy ezt a járművet a többi távolsági turistabuszok kategóriáján belül az értékelésnél kiemelték, szerintünk igazságos volt.” (Az anyagot fordította és rendelkezésünkre bocsátotta az MTI) 381 tanuló a gyárban 381 tanuló tölti a szünidőt munkával vállalatunknál. 472- en jelentkeztek eddig munkára, s 91-nek már le is telt a nyári gyakorlata. A Ripl Rónai utcai Autóközlekedési Szakközépiskolából 64-en dolgoznak a busz II-ben. Ide és az egyedibe vettek fel 35 József Attila és Eötvös Gépipari Technikumbeli tanulót. 62-en jöttek az Újhelyi úti Felsőfokú Autóközlekedési Technikumból. (Sajnos a munkásszállító autóbuszok zsúfoltsága miatt a vidéki fiatalokat idén se tudjuk foglalkoztatni. Ehhez újabb járatok beindítására lenne szükség.) Ezek a fiatalok ismerős területre jöttek, többségüknek járműipari szakmája van, jól lehet hasznosítani őket. Csak érteni kell hozzá. A termelési gyakorlaton levők munkájáról az iskola véleményt kér. Tehát egyszerre ketten vizsgáznak. A fiúk gyakorlatból, a művezetők pedagógiából. KÁNIKULA A nyári kánikula ellenére is szerelnek az udvaron, például a díszlécesek. (Busz II-ről szóló összeállításunk az 5. oldalon.) belátt 3 cm os „Együtt nőttünk fel a gyárral** 18 törzsgárda taggal ismét kevesebben vagyunk A második negyedévben nyugdíjba vonult dolgozókat búcsúztatták július nyolcadikén. A vezérigazgató megbízásából dr. Antal János gazdasági igazgató, valamint Szlaykó János vszb-titkár és Pozsonyi Sándorné TT-felelős vett részt a bensőséges ünnepségen. A 18 elköszönő: Weiler Géza (aki a közelmúltban kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát), Fenyővári Károlyné (aki 1968 óta a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa), és Papp Sándor, Udvardi József, Valkovszky Gyula, Gáncs Sándor, Polhammer János, Lacskó István, Deák Imre, Homok Mihály, Kun László, Rajner László, Kovács Ferencné, Pongrácz Ernő, Burger István, Nagy Dániel, Sós Pál és Jaczina András nevében Weiler Géza, a székgyártó üzem vezetője mondott köszönetet. Beszédét a következő szavakkal zárta: „Valamennyien akik itt ülünk most, a gyárral együtt nőttünk fel — nem lesz könynyű beletörődni, hogy ezután csak szemlélők, mondhatnám drukkerek leszünk.” Az ő esetében szerencsére ez csak részben áll. Mint a szakszervezeti bizottság elnökének, nagyon is közeliek maradnak a vállalat problémái. Majd Fenyővári Károlyné szólt a „legfiatalabbak” jogán. ..Ránk mindig számíthat a vállalat”, de a meghatottságtól alig tudta tovább mondani. 18 közül 11-en ,akik 20 évnél hosszabb időt töltöttek a vállalatnál) 600—1500 forint pénzjutalmat, hárman (akik több, mint 15 évig dolgoztak a gyárban) tárgyjutalmat kaptak. Törzsgárdatalálkozó volt ez, nem is búcsúztató. IM A két kitüntetett: Fenyővári Károlyné és Weiler Géza Vargán® állapota kielégítő A vizsgálat folytatódik Július 8-án reggel 8 óra körül súlyos baleset történt a budapesti telepen, az igazgatósági épület és a répaszüzem között. Domány Béla, a busz II. szerelőüzemének művezetője jogosítvány és gépkocsivezetői gyakorlat nélkül vezette az 1656 számú 556-os autóbuszt és elütötte Varga Ferencnét, a kooperációs osztály dolgozóját. Az asszonyt súlyos combsérüléssel szállították a János Kórház ortopéd sebészeti osztályára. Hogyan történt a baleset? A rendészeten felvett jegyzőkönyv szerint a művezető több esetben hozott már le a vonalról kész autóbuszokat. Most is ez történt. A fékpadtól a tepasz elé akart állni. Megkerülte az udvaron álló kocsikat, elhaladt az irodaépület előtt, majd befordult jobbra. „Az irodaépület végénél lévő területen láttam, hogy előttem egy nő halad el, de olyan nagy hely állt rendelkezésemre, hogy mellette nyugodtan elfértem volna.” Tíz kilométeres sebességgel haladt és kéthárom méterről rádudált. Aztán ... „Ebben a pillanatban nagy sikolyra lettem figyelmes és kiáltást hallottam, hogy álljak meg. A fékre léptem ... kiszálltam és láttam, hogy az előttem haladó nő a busz jobb első kereke alatt van.” A kocsit Rezsek János gépkocsivezető segítségével ,,az összeszaladt emberek” tolták le az aszszony lábáról. Így mondta el az esetet Domány Béla. Az asszonyt július 15-ig még nem tudták kihallgatni, bár az állapota szerencsére már nem életveszélyes. S a tanúk? A baleset pillanatát senki se látta. Mikor Rezsek János észrevette és rákiáltott, az asszony már a kerekek alatt volt. Két-három métert tolta maga előtt a földön, a jobb combját szűrte mars alá a kerék. A kocsi „sebességben maradt”. A mno vizsgálat megállapította, hogy minden biztonsági berendezés rendeletésszerűen működött. A kürtjelzésre senki sem emlékszik. Mivel védekezik Domány Béla? Flismeri a szabálytalanságot „de ezt a termelés érdekében hajtottam végre” — hajtogatja. A rendészet, személy szerint Nyírvölgyi Mihály már két esetben figyelmeztette, mert az igazgatói utasítás ellenére jogosítvány nélkül hozta le a kocsit a vonalról. Számtalanszor figyelmeztették a gyárudvaron száguldozó gépkocsivezetőket is a gyorshajtás miatt. Eddig 10 írásos figyelmeztetést küldtek az üzemvezetőknek, mert jogtalan személyek vezették a buszokat. S az eredmény? Ma, július 15-én Bartos Béla művezetőt „szedték le” az egyik kocsiról. Ez is, a termelés miatt?! A termelés az emberért van — mondjuk. — Miért helyezzük akkor a dolgozók testi épségének megóvása elé? Miért csak a rendészet figyelmezteti a „koca-sofőröket”, s miért nem veszik komolyan a balesetelhárítási utasításokat? Erre nem lehet kifogás a termelés, még akkor sem, ha most esetleg „véletlen” baleset történt. A rendészet kihallgatta a tanúkat, s az ügy aktáit lapzártánkkal egy időben átadták a rendőrségnek. Varga Ferencné állapota — július 15-i információnk szerint — kielégítő. A lábát nem kell amputálni, de a gyógyulása még hónapokat vesz igénybe. Lapzártakor még állandó orvosi megfigyelés alatt állt. Reméljük, hogy a következő számunkban már kedvezőbb és bővebb információval tudunk szolgálni állapotáról. Tassi A felajánlás feltétele: mikorra szállít Győr! Az Esti Hírlap július 9-i számából: „Több budapesti képviselő javaslatára a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága és az Esti Hírlap szerkesztősége tegnap délután megbeszélést tartott a szerkesztőségben a budapesti közlekedés és az Ikarus gyár vezetőivel. Az értekezleten részt vett Vida Miklós, a budapesti képviselőcsoport vezetője, a Hazafias Népfront budapesti elnökségének tagja, Csömör Ferenc kőbányai, Kiss Jenő XVI. kerületi, Tóth István IX. kerületi képviselő, dr. Nagy Ervin, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatósága fejlesztési osztályának vezetője. Fáskerti Sándor, a BKV műszaki igazgatója .. . A megbeszélés eredményeiről többek között javír a lap: „A csütörtöki találkozón Boros Gyula igazgató, Toldi József vezérigazgató nevében bejelentette: határidő előtt, augusztus 16-ig szállítják az 50 százszemélyes buszt, s 1972 januárja helyett az idén szeptamberberi az 50 pertit, feltéve, ha a 15 hátsóhídat riverből is előbb megküldik. Ha nem, akkor csak harmínc, öt, 160 személyes buszt adnak át. Most a 15 buszra is nagy szükség van, ezért Vida Miklós, a budapesti képviselőcsoport vezetője javasolta: kérjék meg a győri vezetőket, hogy segítsék az Ikarus felajánlását.” A vállalatunk kereskedelmi osztályán kapott információ. A szeptemberre tervezett 50 darab 556-os autóbusz gyártását július közepén megkezdtük. Július 15-én vállalatunknál jártak a BKV képviselői, s a meo átvételről tárgyaltak. Az anyagellátási főosztályvezetőhelyettes nyilatkozata: Szerintem 16 darab 180-as autóbusz gyártását ez év novemberétől a 34 darabét pedig 1972 első negyedévéről hoztuk előre. Ezeket a 20 tuniszi, 50 iraki és 50 egyiptomi csuklós autóbusszal együtt fogjuk gyártani. Az összes mennyiséghez pillanatnyilag 40 hátsóhíd hiányzik, melynek szállítását augusztus végére ígérték a győriek. Ha ezt a mennyiséget július végén vagy augusztus elején megkapjuk, úgy nincs akadálya a szeptemberi átadásnak. Reméljük, hogy a budapesti képviselőcsoport „küldetése” eredménnyel jár, és sikerül elintézni, hogy vállalatunk július végére megkapja a 40 darab 12 tonnás hátsóhidat