Ikarus, 1980 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-30 / 11. szám
Harmincegy év nagy idő, sok önmagában, de főleg akkor, ha azt valaki egyetlen munkahelyen tölti el. Márpedig Fintor Istvánné július 31-én jubilál. E hűséges asszony a fényezőüzemben szakmunkás és a Kossuth Szocialista Brigád tagja. Jó munkájáért Kiváló Dolgozó kitüntetésben többször is részesült: 1955-ben, 1969-ben, 1971-ben, 1978-ban és legutóbb most, május elseje tiszteletére. (Fotó:Wéber) A szemekben, az arcon, a mosolyban öröm bujkál. Tóth Arturé, a busz II lakatos szakmunkása is Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. Tóth Artumé 1967-től dolgozik az Ikarusban, a Május 1. Szocialista Brigád tagja, de tagja a 11-es pártvezetőségnek is, sőt pártalapszervezetében nőfelelősként tevékenykedik. Három gyermekéből két lánya szintén itt dolgozik a törzsgyárban. (Fotó:Wéber) velem, kellemesnek vagy elviselhetőnek tart, húsz százalék szeret, húsz százalék az ellenségem, de nem tudom, hogy miért. Ha statisztikát csinálsz, te sem jutsz jobb eredményre... — Azt mondják, hogy amit kérsz, rögtön kéred... — Nem mindent Esetenként azonnal kell határozni, úgy kell intézkedni, beszélni, hogy utólag ne bánjam meg. Ehhez lehet, hogy azonnal kellenek a hivatalos ügyiratok. Honnan tudom valamiről, hogy sürgős? Gyakorlatból. A következtetésből. Gondolkodom és döntök. — Vezető és nem vezető között különbséget teszel? — Miért tennék? Megadom a tiszteletet. Velem még nem volt goromba senki. — Te voltál? — Igen, de van erőm bocsánatot kérni. — Meg tudsz te lenni munka nélkül? — Nem. Mindig találok magamnak tennivalót. Ha nem szól a telefon, előszedem, amire nem volt időm, rendbeteszem. Vagy éppen fölhívok egy-két embert, akivel már régen beszéltem és megkérdezem tőle, hogy van... Apró-cseprő ügyeket nem viszünk a vezérigazgató elé. Végvári Jóskával, a titkárság vezetőjével megbeszéljük és elintézzük. De mindenről tájékoztatjuk a vezérigazgatót. Negyvenöt éves volt Kristi, amikor a külkereskedelmi főiskola egyéves tanfolyamára beiratkozott. Előtte, utána más tanfolyamokra is járt. — Kellett, muszáj volt. Nekem tudnom kell, mit jelent az a versenytárgyalás. Ha nem értem, kellemetlen helyzetbe hozhatom a vállalatot. Ugyanilyen okból jártam műszaki tanfolyamra, ahol technológiai ismeretre és rajzolvasásra tettem szert. Közben három gyermeket fölnevelt. Negyvennyolcban, negyvenkilencben és ötvenben született három kislánya. Julika — Ódor Ferencné — a vezérigazgató-helyettes titkárnője — mondja róla .„Örökké magam előtt látom, amint három kislányát egy fakocsiban húzza Rákosszentmihályról a Baross utcai Ikarus óvodába." Szóbahozom a fakocsit, a gondot a gyerekekkel: — Hogy bírtad, hogy bírod? — Azt csináltam, amit a többi asszony. Amikor még egészen picik voltak, s nekem bent kellett maradni, tíz-tizenkét órákat dolgoztam az ötvenes években, a gyerekeket bevittük a szüleinkhez. De hamar önállóságra neveltük a lányokat. A kicsi vigyázott a kisebbre. Korán megtanulták, hogy saját magukért és testvéreikért is felelősek. A munka után nálunk első a család. Ez a fölfogás öröklődött. Közben otthont teremtettünk. Ahogyan a család kívánta, tovább építkeztünk. Annamária — Katona Józsefné — itt a gyárban cukrász. A férje a vezető, ő a helyettese. Velük és a családdal együtt egyszintes házat építettünk a magunké mellé. Itt laknak ők. Sutyiéknak — Köteles Jánosnénak, aki a munkaverseny iroda adminisztrátora — a Centenárium lakótelepen van lakásuk. Erzsiké, aki az egyik budapesti követségen dolgozik, nálunk lakik a férjével. Nincs lakásuk, csak kilátásban van... — Hallottam, hogy mostanában gépkocsi jogosítványt szereztél.. Valakinek panaszkodtál, hogy életedben először elvették az önbizalmadat... — így igaz. Emeberfeletti módon kínoztam magam érte. Ötödik nekifutásra vizsgáztam. Ha ez nem sikerül, többször nem is kísérletezhettem volna. Agyongyötörtem magam. Nem akartam elhinni, hogy ezt én nem tudom. A minap dicséretet kaptam a férjemtől, kezdő vezetőnek megfelelek, most már meglátszik rajtam, hogy van jogosítványom. Tavaly ugyanis vettünk egy használt kocsit, azon gyakoroltat a férjem. Meg szeretnénk vele ismerni az országot, de még Budapestet is. Amikor a gyerekek kicsik voltak, nem mehettünk, amikor nagyobbak, az építkezés miatt nem tehettük. Néha, nagykeservesen ha útrakeltünk, úgy néztünk ki mint a karácsonyfa. Férjem nyakában a három lány, én a pelenkákat és az ennivalókat cipeltem. Most majd fölváltva vezetjük a kocsit, szétnézünk az országban... —dunajcsik Ilona— SIKERTÉNYEZŐK ÉS GYENGE PONTOK Hogy jól szervezett gépezet legyen Belénk ivódott az aggodalom és a bizalmatlanság. Nem véletlen. Furcsa és ellentmondásos helyzetben vagyunk. Olyan vállalatnál dolgozunk, amely szemünk láttára nőtt, egyre nagyobbra, némi túlzással, mint a palackból kiszabadított szellem. Talán sokan emlékeznek még a Bagdadi tolvaj című filmre. Abban a gyermek főszereplő a tengerparton egy palackot talál. A dugót kihúzta és a palackból kijött a szellem és az nőtt, nőtt egyre hatalmasabbá, felhőnagyságúvá terebélyesen és el akarta tiporni a kisfiút. Végül mégis a gyerek győzött. Csellel. A hatalmas szellem a szolgája lett. Mi most még sokszor úgy érezzük, hogy nem „győztük" le a világ negyedik, legnagyobb autóbuszgyárát. Sokszor kiszolgáltatottak vagyunk, hajszoltan dolgozunk, hogy a nagy gépezetnek munkáját segítsük, biztosítsuk. Kitüntetéseket kap a vállalat, országos vezetők dicsérik, elismerik munkánkat és sokan mégis fanyalognak. Nem hiszik, hogy megérdemeltük az elismerést, pedig a világpiacon egyre inkább számolnak az Ikarusszal, termékeink áraival. Nem ért volna sokat ez az átvilágító tevékenység, ha csak ilyen megállapításokat tesz. A pontos kórkép azonban alapja a gyógyításnak. A vállalat távlati és rövid távú céljainak rögzítése után megvizsgálták mi fenyegeti e célok megvalósítását, mi gyengíti és mi az, ami a fejlődés lehetőségét biztosítja és mi a vállalat erőssége. Csak az érzékeltetés kedvéért a példákból: távlati célunk a változatlan profil típusválaszték-bővítéssel, a tőkés export erőteljes növelése, helyzetünk tartása, a szocialista piacon stb. Lehetőséget teremt: a KGST integráció, a rendszer-export; a tőkés kooperáció, a szerelőüzemek stb. Gyenge pontunk például a háttéripar; a variálható dokumentációk hiánya, de erősségünk: a rugalmasság; a nagy termelési mennyiség; a piacon rólunk kialakult jó kép, (goodwill) stb. (Zárójelben: már előfordul, hogy akkor is a mi buszainkat kéri a vevő, ha a konkurrencia kevesebbért kínálja a gyártmányát!) A vállalatban lévő folyamatok, majd a külső és belső „sikertényezők" vizsgálata után elkészítettek egy javaslatot a folyamatokra, az adatszolgáltatásra, azaz egy korszerű információs rendszer kialakítására. A jelentőségét aláhúzhatjuk azzal, hogy ezt nem kötötték a meglevő szervezethez, nem azt vizsgálták például melyik főosztálynak mit kell végeznie. Az elvégzendő folyamatokat vizsgálták és hogy ezek milyen „adatosztályokat" mondanák úgy, hogymilyen jellegű feladatköröket érintenek, így például a kiállított táblázaton azt lehet megnézni, hogy a piaci feladatok milyen folyamatokat követelnek, így piackutatást, nemzetközi együttműködést, ajánlatot, propagandát, műszaki fejlesztést, tervezést, stb. Ezzel a módszerrel tehet eleget az információs rendszer annak az alapvető feladatának, hogy képes legyen: „túlélni a szervezeti és vezetői változásokat." Miért ellentmondásos a helyzetünk? És hogyan lehet ezt föloldani és vele a jövőnket megalapozni? A kérdés-föltevés nem új. Évek óta egyre jobban érezzük az erőteljes fejlődés közben keletkezett gondokat. Világos, határozott és főleg ígéretes választ mind ez ideig nem kaptunk. Most igen! Végre úgy keresi a megoldásokat az Ikarus, ahogyan ma egy korszerű nagyvállalatnak illik. Módszeresen, alaposan átgondolt elemzésekkel. Nem kisipari módszerekkel, egyes vezetők vagy szakemberek fölvillanó ötletei alapján. Egy korábbi lapszámunkban írtunk már arról, hogy egy amerikai számítógépeket és szervezési rendszereket eladó cég, az IBM irányításával, egy munkacsoport alakult. A cél:„vállalatátvilágító" tevékenység. Talán ez a találó kifejezés: vállalat-átvilágítás, elég szemléletesen érzékelteti, miről is van szó. Azt már talán eddig is mindenki tudta, vagy legalább saját idegrendszerén érezte, hogy a vállalat rohamosan fejlődött, évről évre egyre többet termelt, új gyárai lettek és mind több dolgozója, csak messze nem ilyen iramban fejlődött a szervezet, a belső munkamegosztás, a belső információs rendszer. (Itt nem események hírüladását értjük, hanem például az egyes szervek egymásnak nyújtott adatszolgáltatásait, a kereskedelmi tárgyalásoktól, a dokumentáció készítésektől, az utókalkuláció visszajelzéséig, stb.) Az „átvilágító" csoport tagjai februárban, márciusban adatokat gyűjtöttek, majd március 20-tól két hónapon keresztül keményen dolgoztak. Május 12-én a szakigazgatói értekezlet elé terjesztették az elkészített tanulmánytervüket. Részt vettek az értekezleten az IBM és a SZÁMKI vezetői, szakemberei is. A szakigazgatói értekezlet döntése könnyű volt: módszeres alapos, sokoldalú munka előzte meg, így csak lényegében rá kellett mondani az áment Legyen! Kezdjük. A döntés azért mégsem olyan egyszerű. A jelenlevők tisztában voltak ugyanis azzal, hogy olyan útra indítják el az Ikarust, amelyen talán évtizedekig járnia kell, olyanra, amely viszont megteremtheti az egyensúlyt, a rohamos fejlődésnek nemcsak az ellentmondásait oldja föl, hanem a további lét, a növekedés föltételeit is megalapozza. Ennyi „szöveg" után az Ikarus olvasója már bizonnyal gyanakszik és türelmetlen „már megint mellébeszélés, hitegetés". No, nem. Már a munka azóta megkezdődött, vagy mondjuk úgy folytatódott. Aligha lehet kéthónapos elemzés eredményét néhány soros újságcikkben érdemben ismertetni. Az érzékeltetést azért megkíséreljük. A vállalat átvilágításának egyik legszemléletesebb eredménye az a táblázat, amely a jelenlegi helyzetet vizsgálta és kimutatta, hogy egy-egy kérdésben melyik szervezet dönt, ki szólhat bele, ki kap a döntésről értesítést, stb. Meghökkennénk, ha nem ismernénk a mindennapi életet. Kusza a rendszer. Egy példa: a raktározás ügyében döntenek: az igazgatási főosztályon, a szerszámgyáregységben, az anyagellátási főosztályon, az üzemfenntartási és a termelő egységekben, a szociális és jóléti, a kereskedelmi és a vevőszolgálati főosztályon. (Az eddigi felsorolás csak a törzsgyárat érintette, de hasonló a helyzet a vidéki gyárakban is.) A példa magától is bizonyítja, hogy számos alkalom van arra, hogy keresztülkasul intézkedjenek, a munkaerőket és a raktárakat rosszul használják föl. Ilyen módszerrel, a folyamatok és a szervezetek összefüggését vizsgálva többek között megállapíthatták: a szervezeti irányítói rendszer korszerűtlen — nem jó ez a telephelyek között sem; rendezetlenek a hatáskörök; szűk a szellemi kapacitás, de ugyanakkor párhuzamos szellemi tevékenységek folynak; a kereskedelmi és a műszaki munka kapcsolata hiányos, stb. Mindebből talán még mindig nem lehet elég jól érzékelni a téma rendkívüli fontosságát. De az már kézenfekvőbb, ha úgy fogalmazunk: jelenleg a vállalat „rákfenéje" a programozás. Ezt kell mindenekelőtt rendbetenni. A programozás azonban — ha hát hasonlatot használunk — nem az alap, hanem a falak. Előbb meg kell teremteni az alapokat. Ezért az információs rendszer cselekvési programja a következő sorrendet írja elő: 1. A műszaki dokumentációs alrendszer kidolgozása. (Határidő: 1981. március.) 2. A műszaki változtatási alrendszer kidolgozása. (Határidő: 1981. március.) 3. A programozási alrendszer kidolgozása. (Határidő: 1981. június.) 4. A vállalkozási alrendszer vizsgálata. (Ezt el kell végezni ez év decemberéig, és utána döntenek ebben a témában.) A korszerű információs rendszer természetesen ma már csak a számítástechnika segítségével képzelhető el. Ennek érdekében a vállalat számítóközpontot kíván létrehozni. A tanulmány készítői gondoltak arra is, hogy mivel a feladatok valóban több évre elhúzódnak, szükség lesz átmeneti megoldásokra. Ezek tervét 1980. októberéig ki kell dolgozni. Végigolvasva a Karászy György vezérigazgató helyettes által vezetett BSP csoport által készített tanulmányt, s meghallgatva a szakigazgatói értekezletet, úgy érezzük: most alkalma nyílt az Ikarusnak, hogy az üvegből kiszabadult szellemet megzabolázza, szolgájává tegye, mint a bagdadi kisfiú tette. Nagy lépést tehet tehát a vállalat afelé, hogy ne az emberek idegei egyensúlyozzák ki, egyenlítsék ki a fejlődés ellentmondásait, hanem egy jól szervezett gépezet. A munka megkezdődött — bízzunk! — gerendás ferenc — MOTOROS ELŐDÖK A próféta színe és a csintalankodás (2. rész) Egy forró nyári napon a Mercedes Pallas cég pesti képviseleténél megjelent Törökországból Mehdov bej, Uszküb városának főura, ki sok-sok hajlongás udvarias bókolás után kinyilatkoztatta autóvásárlási szándékát. A bej kísérete a földre telepedve, buzgón fohászkova Allah segítségét kérte az eddigi kereskedelmi gyakorlatoktól eltérő autóvásárlási ügylet sikeres lebonyolításához. Kis idő múlva, a képviselet műhelymestere, Kerkai Ferenc a hatás kedvéért hangos dudálás közepette fölvezette az eladó tűzpiros színű Peugeot automobilt, úgy mint az akkor a lóvásártéren szokás volt az eladó paripákkal. A bej egykedvűen szemlélte az élénkpiros autót, majd atyafiaival tartott rövid, suttogó tanácskozás után anélkül, hogy az autót közelebbről is megtekintették volna, kijelentette: ez a masina nem jó. Feri bácsi, aki bulgáriai sofőrködésének köszönhetően, megértette a török nyelvet, hosszú faggatás után rátapintotta bej fájdalmára: az autó azért nem jó, mert nem a Próféta zöld színére van festve. Ha csak ennyi a baj, azon Allah segedelmével könnyen segíthetünk, különösen akkor ha a bej az autót illendő módon leelőlegezi — felelte magabiztosan Feri bácsi, aki mint látható, fiatal korában sem volt üzleti érzék híjával. Mehdov bej látva Feri bácsi határozott föllépését, hármat tapsolt, mire a kíséretéből előlépett egy szolga, kinek derekáról elbontották a rácsavart kendőt, melynek rejtekéből a jó bej foglalóul leszámolt 30 csengő aranypénzt foglalóul Adorján János képviseletvezető kezébe. Adorján János (az Ikarus vevőszolgálat mérnöke 1958-ban) nagyon furcsálta, hogy a bej egy szolgát használt pénztárcának, ki alkalomadtán le is léphet, a rengeteg értékkel. Adorján János aggodalmaira a bej a legmélyebb keleti bölcsességgel válaszolt: a földön minden Allah akarata szerint van, de mivel az égiek jóindulata mellett a földiek óvatossága sem árt, a „kincstárnok" családját otthon hazatértéig őrizetben tartják. A bölcslej kiegészítette információját még azzal is, hogy az aranypénz szállítása nagy súlya mellett még igen veszélyes munka is. Hazájában, de máshol is mindig azt ölik meg a rablók, akinél pénzt sejtenek! Befejezésül a bej hozzátette, hogy hazánk közbiztonságáról nincs eléggé tájékozódva, és ezen praktikus magyarázat után kíséretével elvonult azzal: két nap múlva az autóért visszatér! Feri bácsi nem késlekedett azonnal kerékpárjára pattant, és kikarikázott Sashalomra, a Gizella úton lévő házacskájához, honnan a kerítés festésére vásárolt zöld olajfestéket bevitte a műhelyükbe. Elő az ecsetet, és kis idő múlva a piros autó átveszve a próféta zöld színében pompázott. Másnapra a festés még ragadt, de két nap múlva már száraz volt. Igaz, sok helyen megfolyt a festék és így csikós volt, mint egy zebra. Ráadásul a ráragadt legyektől olyan volt, mint egy légyfogó. Adorján János, a főnök ugyancsak elszörnyülködött, és erős kételyei voltak, hogy az autó ilyen formában eladható. Csak a mi Feri bácsink volt vidám és magabiztos. Délutánra ígérete szerint megjött a bej!... Mikor meglátta a zöld autót, elragadtatva kiáltott föl: Allah csodát tett — Allah nagy és hatalmas! A bej nagy örömében, sok jó aranypénz azonnali lefizetése mellett Feri bácsit, a nagy varázslót fölfogadta sorfőrjének. És a furcsa színű autó furcsa utasaival elindult Uszküb városa felé volánjánál a hitetlen gyaurral, a mi Feri bácsinkkal. A balkáni rossz utakon lassan bandukolt az autó, melynek a teteje még nem volt áramvonalas és nagyon hasonlított egy mai gyümölcsös bódéra. A hatalmas gumilabdás kézikürt riogató hangjára a megijedt ökrök riadtan ragadták magukkal az árok felé a veszettül nyikorgó kétkerekű taligákat, a még veszettebbül üvöltöző, átkozódó igazhitűekkel együtt. A kis városka utcácskáin erősen dübörgő-pöfékelő automobil hangjára meg-meglebbentek az ablakok függönyei, bizonyítva a leselkedő hölgyek rokonszenvét a hetykebajuszú, jóvágású magyar legény iránt. Mitagadás, a török leányok ezen vonzalmát Feri bácsi igyekezett alkalomadtán viszonozni — olyannyira, hogy a jó törökök egy ízben rajta is kapták csintalankodás közben. Az osztrák—magyar konzulnak csak nagy nehézségek árán sikerült Feri bácsit és a férfiasságát hazamenteni, ez utóbbitól ugyanis a helyi szokások szerint, meg szokták szabadítani a túl kotnyeles atyafit, Dabi Lajos. NEM ÍZLETT? ! Kútba esett a vacsora. Úgy is mondhatnánk: meglepő érdektelenség fogadta a törzsgyári üzemi konyha hasznos kezdeményezését. A kezdeti húszról tizenkettőre fogyott a befizetők száma, így a konyha nem vállalta tovább a vacsorafőzést. Erőfeszítésük így is dicséretet érdemel. Úgy kezdtek neki a vállalkozásnak, hogy bíztak a közmondásban — evés közben jön meg az étvágy is abban, hogy a jelentkezők száma gyarapodni fog. Sajnos nem így történt. A háziasszonyok úgy látszik, nem fedezték föl a kezdeményezés előnyeit. Az is lehet: soknak találták a komplett vacsoráért a 16 forint 38 filléres árat. Pedig hát... A lehetőség azonban nem veszett el. Legalább harminc adag megrendelése esetén a konyha újból hajlandó a szolgáltatásra. Az érdeklődők továbbra is a jóléti osztályon jelentkezhetnek. &niÉMFMÜ lírai. BUDAPEST Busz I Az 1715-ös üzem dolgozói elkészítettek egy tároló állványt a homlokfal gyártósorhoz. A tároló felállításával megszűnt egy balesetforrás, mely a rendszertelen anyagtárolásból adódott. Az 1714-es üzemben dolgozó NDK-fiatalok brigádja elkészített egy mászókát a Fóti Gyermekváros részére. Busz II Az 1726 vonalkiszolgáló-üzem Május 1. villanyszerelő brigádja elkészítette a kiállítási trolibusz összes gyengeáramú elektromos szerelvényeit és műszerfalát. 3-as gyáregység A gyáregység szocialista brigádjai május 10-i határidőre legyártották az első 50 kubai rendeltetésű autóbusz 48 féle alkatrészét az 50-es raktár Sallai Imre Szocialista Brigád pedig elszállíttatta. Szerszám A forgácsoló- és szerszámkészítő-üzem szocialista brigádjai határidőre elkészítették az USA autóbusz gyártásához rendelt két sajtoló szerszámot A forgácsolóüzem mintakészítő műhelyében dolgozó Dimitrov Szocialista Brigád soron kívül elkészített hat műgyanta üvegkalibert az USA autóbuszhoz. A forgácsolóüzem Dimitrov és Universal Szocialista Brigádjai határidőre elkészítették az új típusú autóbusz gyártásához szükséges levegőcsatorna lamináló és vákumformázó szerszámokat. Sajtoló A József Attila Szocialista Brigád a 272-es buszok sajtolt alkatrrszeit határidőre legyártotta. Vállalták, hogy a 281-es jobbkormányos tanzán kocsik sajtolt alkatrészeit határidőre elkészítik. A gyáregység rendjére és a környezet szépítésére 100 társadalmi munkaórát fordítottak.