Ikarus, 1983 (31. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-03 / 2. szám
„Csömör a végállomás!" A zöld szerelvény hangos csikordulással fékez az állomásépület előtt. Kevés az utas így hétköznap délelőtt. A leszállók sietősen indulnak a dolguk után. Pedig érdemes megállni egy percre a dombtetőn, háttal a jegypénztárnak. Előttünk térdepel a község. Templomtorony és még egy, sok-sok „kalap nélküli" ház, sok új tető. A vasutasnak föltűnik a bámészkodó idegen: ott, éppen szemben az a hosszú épület a tanácsháza. Útbaigazít, aztán fél szemmel figyel, jó irányba indulok-e. Hosszú, egyenes utca vezet a tanácsháza felé. Az út mentén kertes családi házak. Sok közöttük az emeletes. A kertek alszanak ilyenkor, az udvarok üresek. Csak az utcán látni embert: sokszoknyás asszonyok, csizmában, bekecsben, gyermekeket sétáltató anyák, idős férfiak. Munkanap van. Paulovics Lajos tanácselnök tágas irodájában fogad. Olyan barátsággal üdvözöl, mintha régen ismernénk egymást. Azután kiderül: szegről-végről munkatársak voltunk. Paulovics Lajos az Ikarus kisgépjavító műhelyének műszerésze volt. Ma is tartja a kapcsolatot a gyárral. A beszélgetést azzal kezdi, hogy elmondja a község történetét Egészen a törökdúlás idejéig visszanyúlik a múltba, innen származnak a régi település első emlékei. Buda visszafoglalásának idején már jó néhány család élt a mai falu helyén. Majd jött egy kolerajárvány, s kipusztult a falu. Később az egyik Grassalkovich gróf svábokat majd szepességi tótokat telepített ide. A századfordulóra kialakult egy sváb iparos réteg, a tótok mezőgazdasággal foglalkoztak. A mai külterület egyetlen uradalom volt Több városi tisztségviselő rendezte be Csömörön hétvégi kúriáját. Nagybudapest határainak kialakulásáig a községhez tartozott Szabadságtelep, Apponyiliget és Szentmihály egy része is. Átugrunk a mába. 5600—5800 a község állandó lakosainak száma. A munkaképes lakosság 85 százaléka a főváros gyáraiban, üzemeiben dolgozik. (Ikarus, EMG, Auras, Telefongyár.) A község ipara szerény. A BUBIV-nak van itt egy kis telepe, meg a Középületépítő Vállalatnak, egy raktára a Munkaruházati Központnak, egy kicsi üzeme a FŐNIX Háziipari Szövetkezetnek. Na meg a Szilasmenti MGTSZ. — Milyen világ ez? Hogyan élnek itt az emberek? — Jól — válaszolja egyszerűen Majdnem minden családban van valaki, aki tsz-tag, vagy tsz járadékos. Háztájit kapnak. Akinek nincs, az a kertjét hasznosítja. Megtermelnek mindent saját szükségletükre. Sokan foglalkoznak fóliával, állattartással, a napi munka mellett. De ettől senki nem lesz milliomos, mint sokan gondolják. Tudja mi ebben a haszon? Hogy 20 hízott disznóért egyösszegben kapja meg a 80 ezer forintot. De közben nem számolja a takarmányra kiadott forintot, azt hogy kora hónapban kel etetni. Ez az életforma nem kényelmes, de végtelenül hasznos. — Sok szép, nagy ház épül. — Nem élnek rosszul az emberek. Aki szeret dolgozni, annak nincs gondja. Ha építenek összefog az egész család. Itt úgy mondják, kalákába dolgoznak. Segítenek a barátok, az ismerősök is. Mindenütt akad hozzáértő iparos. — Őrzik-e a nemzetiségi hagyományokat? — Egyre jobban. A negyven fölötti asszonyok népviseletben járnak. És a nemzetiségi nyelv is A német kevésbé, a szlovák jobban. Itt a tanácsházán is sokszor hallani idegen szót. Van, akinek jobban esik az anyanyelvén beszélni. 1975-ben pávakör alakult Fölkutatták, összegyűjtötték, földolgozták a régi népdalokat. Műsort állítottak össze belőle, már külföldön is szerepeltek vele. Egyre elevenebben él egy régi sváb hagyomány a batyusbál. Évente legalább három alkalommal megrendezik. Mostanában a kisiparosok a kertbarátok és a vöröskereszt a házigazda. Miből áll ez? Kibérelik a kultúrtermet, zenekart szerződtetnek. Azután jönnek a családok, velük az ismerősök és „batyuban" hozzák az elemózsiát, az itókát. Nagyon jó rendezvények ezek. Olyan népszerűek, hogy alig lehet belépőt szerezni. A kertbarátok már délelőtt összejönnek. Batyusbál Csömörön Ettől senki sem lesz milliomos Bemutatják kertjük büszkeségeit, borversenyt rendeznek. Délután meg előkerülnek a batyuk. — Vannak-e közös ünnepek? — Mint minden faluban, itt is van búcsú. Az egyházi naptár szerint június elején, a szentháromság napján. A búcsúkat ugyanis a templom megszentelésének napján rendezik mindenütt. Itt az a szokás, hogy ilyenkor meghívják a család távol élő tagjait, ünnepi ebédet készítenek, vendégeskednek. Délután pedig együtt kimennek a búcsúba. Nem ritkaság az esti búcsúból sem. Csak ez már egy kicsit más, mint régen. — Vallásosak az emberek? — Az idősek feltétlenül. De a falusi vallásosság érdekes dolog. A falusi ember olyan, hogy nem tudja elképzelni a vasárnapot anélkül, hogy templomba ne menjen. Pedig nagy részük nem belső szükségből, hanem megszokásból jár. Ezt látta otthon, ez a természetes. A fiatalokkal persze más a helyzet. De tőlük is elvárják az öregek, hogy legalább a jeles ünnepeken ott legyenek. — Félórányira van Csömör a város szívétől. Érződik-e a közelség? — Sok dologban igen. Az emberek nemcsak dolgozni járnak a városba, hanem vásárolni, szórakozni is. Itt az alapellátás van meg, és ez éppen elegendő. Van óvoda, iskola, orvosi rendelő, művelődési ház, könyvtár, élelmiszerüzlet. A nyitvatartást pedig a bejárókhoz igazítjuk. Persze van itt azért élet. A művelődési házban ifjúsági klub, gyermek tánccsoport működik. Kézilabda csapatunk az NB I. B-s csoportban játszik. Tavaly Franciaországban jártak. A közélet? Arra már nem sok idő marad. De azért lehet mozgósítani az embereket. Például a járdák társadalmi munkában készülnek itt is. A község utcáinak 90 százalékában egy oldalon szilárd burkolat van. Délidőben indultam vissza az Ikarusba. A tanácselnök elkísért egy darabon. Megmutatta a falu legújabb büszkeségét. Csinos, kulturált vendéglő a Zölddiófa. Tágas, világos helyiségekkel. Az étteremben nem volt üres asztal. A közétkeztetést naponta kétszázötvenen veszik igénybe, így gondoskodnak a bedolgozók, a nyugdíjasok, a gyesen levő fiatalasszonyok jobb közérzetéről. — budai anikó —. Az első " •• ?? zűrös hónapok Egy idő után besorolja magának az ember az üzemeket Zűrös, csöndes. Átlátható, áttekinthetetlen. Nekem a 3-as telep oázis, a szerelőüzem pedig zűrös. Cserni István nyugodtabb munkáját zűrösebbre cserélte. Közel két hónap után azonban inkább közérzetéről kérdeztem. — Nem bánta meg? — Nem. Tudtam, hogy milyen területre jövök. — Hogy érzi magát? — A sok gond ellenére jól. Harmincharmadik évét tölti a törzsgyárban Cserni István szerelőüzem-vezető helyettes. Tíz évig a szakmájában dolgozott, géplakatos és szerelőlakatosként. Huszonkét év óta csoportvezető, művezető és üzemvezető-helyettes. Hét évig a szerelőüzemben volt művezető, fél évig üzemvezető helyettes. Tehát hazajött, visszatért a szerelőüzembe. Oda, ahol félóránként kell dönteni, ahol előre nem látható eseményektől terhes minden nap. Ennek oka azt hiszem kézenfekvő: Cserni István szeretné megmérni erejét. Jól fogott hozzá! Ezt nem ő minősítette így. Régi és új munkatársai mondják: az első napokat azzal kezdte, hogy „csak" beszélgetett, ismerkedett. Mit érzett közben és ezután? Azt, hogy segíteni fogják. Eddig azt hiszem nem is csalódott. A decemberi túlfűtött napokat úgy sorolja, hogy egy kis megnyugvás is érezhető szavaiból: — December 10én még nem láttam — mondja —, hogy teljesül-e a havi program, pedig a negyedik szabad szombaton dolgoztunk, ezt később nyújtott műszakok követték, így sikerült Csak köszönni tudom az egyedi és az üzemfenntartás segítségét és természetesen minden munkatársamét, akik vették ezeket az óriási akadályokat. — Most az év elején könnyebb? — Valamit javult az alkatrész-ellátás, bár még most is ott tartunk, hogy csak fél napra elég. A legtöbb gondot a vázas és a lemezesüzem létszámhiánya okozza, nehezen jönnek az autóbuszok, tehát várjuk a kocsikat . Akadozik az ajtóellátás is. Egyelőre mínusz autóbuszunk van a programhoz képest. Papír szerint a szerelőüzem létszámát föltöltötték. Folyik az idegen munkaerők betanítása, közben napi 19—20 autóbusznak kellene kigördülnie. Tíz új embert vettek föl. Néhányat házon belülről csalogatott ide Cserni István, mások az utcáról érkeztek. Különböző okok miatt hárman léptek ki két hónap alatt. — Tehát egyszer egyenesbe jönnek? — Sok olyan intézkedés várható, amely lehetővé teszi a nyugodtabb munkát. Ebből az egyik legfontosabbat említeném: szeretnénk mindenkit érdekeltté tenni a munkában. Azt mondani, hogy ha ezt elvégzed, ezért ennyi pénz jár, a másikért pedig annyi. — A nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb munka mikorra várható? — Talán már az első negyedévben érezhető lesz, de szerintem az első félév kell hozzá. — dunajcsik — ÉHBŐL BHNZHLXEK Szerelő gyáregység, lemezes vonal. Húzzák az utolsó kocsikat. Ambrus János betanított lakatos már végzett a napi munkával. Az étkezősarokba húzódunk, a hosszú padok egyikére telepszünk. Láthatóan jólesik neki az érdeklődés . Kilencedik éve vagyok az Ikarusban. Az idén január 14-én kezdtem a munkát. Addig szabadságon voltam, mert költöztünk. December végén kaptuk meg a lakást a Centenárium lakótelepen. Most már úgy ahogy rendben vagyunk. Amikor bejöttem azon tanakodtunk, mi lesz a vonalpótlékkal, amit ígértek. Jó volna már egy kis tájékoztatás Amúgy megy minden a maga rendjén. Új embereket kaptunk, megjöttek a lengyelek. Szívesen fogadtuk őket, mert emberhiányban voltunk. Régi emberek mellé osztották őket tanulni, most már egyedül is boldogulnak. Jól dolgoznak. Csakhát beszélni nem tudunk velük. Kézzellábbal értetjük meg egymást. Gonda Imre lakatos érkezik. A jegyzetfüzetembe bukkant, tréfálkozik. Amikor meghallja miről folyik a szó, komolyra vált. Huszonhárom éve dolgozik a gyárban. Szakszervezeti bizalmi és termelési felelős a pártalapszervezetben. — Végre egy kicsit könnyebben vegyünk — mondja. — A lengyelekkel megoldódott a létszámgondunk. Rendesen, szorgalmasan dolgoznak. Reméljük sikerül beilleszkedniük. Az átszervezés hatását még csak itt-ott érezzük. Korai még erről beszélni. Az anyagellátásunk javult, bár még mindig nem tökéletes. De nem is csoda. A sajtolótól kapjuk az anyagot és mindenki tudja, hogy ott is gond van a létszámmal. Ha ők egyenesbe jönnek, nekünk is lesz rendesen anyag. Bízunk abban, hogy most majd jobb lesz minden. Sokat jelent, hogy egy kézben van, ami együvé tartozik. A régi busz t-re, busz II-re gondolok meg a 3-as gyáregységre. Jobb lesz ez így. Önálló bérgazdálkodásunk lesz. Bár erről egyelőre keveset tudunk. Most van kidolgozás alatt. A munkaszállító busz nemsokára indul Igyekezni kell Polgár Tibornak. Mégsem utasítja vissza a kérdéseket. Tizennégy éve lakatos a gyárban, érdekli, mi történik körülötte. Figyeli is. — Úgy érzem, nyugodtabb a hangulat amióta jobb az anyagellátás, és nem kell az anyagokért futkosni Azt figyeltem meg, hogy mostanában többet foglalkoznak ezzel. Ma például föltűnt, hogy darabra megvolt a sárvédőhöz az anyag. Új diszpécserünk van, lehet hogy neki köszönhetjük. Csak annyit tudok róla, hogy Erzsikének hívják. Nagyon lelkiismeretes. A múltkor saját kezében hozta át az anyagot a sajtolóból. A gép alól vette ki. Most 250-es és 280-as kocsik mennek. Január közepe óta — el ne kiabáljuk — folyamatosan jön a kocsi a városból. Az év végén bizony sok lyukat húztunk. Aztán volt hajtás, hogy behozzuk a lemaradást. Még most is emlegetjük azokat a napokat. Nem lesz könnyű elfelejteni. -budai - Mi lesz a vonalpótlékkal? Valami újat szeretnénk. Olyat, amit még nem próbáltunk. Hétről hétre fölkeresünk egy-egy kisebb közösséget - műhelyt, irodát —, s megkérdezzük az ott dolgozókat: mi foglalkoztatja őket; miről beszélnek, vitatkoznak, mi a gondjuk-bajuk. Amolyan „hangulatszondának" szánjuk ezeket a rendszeresen megjelenő írásokat. A helyszíneket az első néhány alkalommal magunk választjuk. De ha tetszik a gondolat, szívesen fogadjuk olvasóink ötleteit, csakúgy mint hívásukat. Mint évek óta minden nap, a nap ismár fél hatkor ott volt a munkahelyén, az új festő szalag mellett A nap meglehetősen vontatottan indult Innen is, onnan is fölhangzott: BUÉK. Eleinte frissebben, később már vontatottan, halkan. Közben hat óra lett, beindult a festő vonal, mindenki arra figyelt A szalag egyenletesen továbbította a festett, szárításra váró anyagokat. Időközönként át-átszólt munkatársainak. Úgy tizenkettő óra körül úgy érezte, mintha kissé fáradtabb lenne, mint más napokon. Talán a hosszú pihenés miatt. Lassultak a mozdulatai Most jó lenne egy kávé vagy egy cigi - gondolta Szólni kéne valakinek. Másként elmenni nem lehet. A szalagon mindjárt hiba lesz. Szétnézett, de nem látott senkit, akinek szólhatna Mindenki a munkáját végezte Na, majd, ha leáll a szalag, akkor iszik egy kávát De a fáradság érzete egyre erősebben jelentkezett Jó lenne — le kéne, le kell — le muszáj menni — már szédül is — a fúvóállásról. Kissé szédülve elindul lefelé, valaki mellette elhalad, de nem ismeri föl a személyt Valaki, lehet hogy a főnöke, mintha kérdezne valamit. Talán azt, hogy hova megy? De ezt már csak úgy sejti,vagy mintha a víz alól jönne, érthetetlen. Egyszercsak összeesik. Teljes testhosszal a földre. Érdekes módon nem észleli a fájdalmat. Még földereng a tudat alatt „mint a katonaságnál" a feküdt parancsszóra Csakhogy most a föl parancsszó nem jön. Munkatársai körülveszik, intézkednek. Jön az üzemorvos, az asszisztensnő- Hívják a mentőket A mentők kijönnek, de már csak a karjukat tárják szét, Őnélküle távoznak. Ez történt 1983. január 3-án 13 órakor. Kálmán Ferenc betanított festő, két gyermek apja munka közben a fúvóhelyen rosszul lett. A dobogóról még le tudott jönni De azt követően pár lépés után összeesett, és anélkül, hogy magához tért volna , meghalt Munkatársai, vezetői, a gyár vezetősége egy fegyelmezett, becsületes dolgozót, barátot veszítettek el Bors István Véleményeket mondanak a lapról A gyűjtögetőnek egy szava sem lehet, egyik gondolatot a másikba öltik. Már egy laptervhez való ötlet sorakozik jegyzetfüzetében. Közben a munka sem áll égésen. Forgatják a papírokat, a csörgő telefonokat elintézik. Mégis, amikor benyit a főnök, megrettenek, hátha leállítja ezt a „traccspartit.” De semmi vész. Mosolyog. Arra bíztatja munkatársait, folytassák csak, náluk szólásszabadság van. Mindenki azt mond, amit akar. És ő nem kapcsolódik be? Nem. Nem olvasója a lapnak. Nagyon elfoglalt, nincs rá ideje. Előbukkan egy régi kép. A főnök még nem volt az, ami Csupán szürke eminenciás. Akkor voltak ötletei Nyomtatása valók. Alig jelent meg az egyik, hozta a másikat. De tényleg, újabban hogy-hogy nincsenek ötletei Hogy is van ez? Hogy mik nem jutnak az ember eszébe? Amit gondolok, le sem merem írni. - d.L - nem dolgozik, de nem is kap gyomorfekélyt