Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)
2018 / 2. szám - Katonák, költők, szerelmek
• „A ZSARNOKOK TORÁN NÉPEK VIGADJANAK” művész nagy hatással lehetett az ifjú Petőfire, máskor pedig szuronyt dobott katonatársa felé, amikor az takarodókor elfújta a gyertyáját, amelynek fényénél még olvasni szeretett volna. Az újoncokat 1840. március 24-én indították útnak Grazon át Bregenzbe az 1. zászlóaljhoz. Hatnapi gyalogmenet után éppen Grazban vesztegeltek, amikor értesültek arról, hogy az ezredtörzset Zágrábba helyezték át, ezért az 1. zászlóalj pótkerete is idekerül. Abban bizakodhatott a legénység, hogy az áthelyezés csak időleges, és előbb-utóbb majd újra az észak-itáliai területekre helyezik őket. A szolgálati idő alatt Petőfinek továbbra is meggyűlt a baja a legénységgel és az altisztekkel, mivel azok nem szívelték az ifjú irodalmi hajlamait: valahányszor könyvet láttak a kezében, szitkozódtak, dolgoztatták. Ennek ellenére kilenc vers maradt fenn a korszakból, de valószínűleg ennél többet is írhatott. A szünetelő diákbarátságokat katonabarátság váltotta fel. Összebarátkozott Kuppis Vilmossal, akihez K... Vilmos barátomhoz és a Katona barátomhoz című verseit írta.” Petőfi katonáskodásának soha meg nem szűnő irodalmi érdeklődése mellett állandó betegeskedése volt a legfőbb jellemzője. Először 1840. május 24-én került katonakórházba Grazban tífusszal. Több mint egy hónapig lábadozott, amikor — többé-kevésbé gyógyultan - júliusban csatlakozhatott századához Zágrábban. Betegsége azonban a Károlyváros környékén tartott őszi hadgyakorlat során súlyosbodott, ezért november elején átvitték a zágrábi katonakórházba. December 12-én az elsőfokú vizsgálat során a katonai szolgálatra alkalmatlannak találták, amit a másodfokú felülvizsgálat 1841. január 25-én megerősített. Petőfi január 20-án hagyhatta el a kórházat, és február 10- én indították útnak Zalaegerszegen és Szombathelyen át Sopronba, ahol annak idején katonának jelentkezett. Február 22-én érkezett meg Sopronba, majd február 28-án megkapta az obsitot, így szolgálata véget ért. Ha végignézzük Petőfi első katonáskodásának kronológiáját, arra juthatunk, hogy a körülbelül másfél éves katonai szolgálat alatt — amely csak negyede a jelentkezéskor vállalt hat évnek - nagyjából 5-6 hónapot különböző kórházakban töltött, és ha az 1840. március 24-én induló transzport előtti kiképzési időt nem számítjuk bele, legfeljebb 5 hónapot töltött tényleges katonai szolgálattal, de azt is megszakításokkal. Nehezen lehetett elképzelni, hogy hét év múlva ismét katona lesz belőle. Petőfi 1848 őszén került újra kapcsolatba a katonasággal, amikor többhónapos terhes feleségének megóvása és családjának instabil anyagi helyzete miatt kénytelen volt jelentkezni a honvédséghez.10 Azért is tudta vállalni ezt az új katonai szolgálatot, mert a szerveződő szatmári honvédzászlóalj tagjainak személyesen a belügyminiszter, Szemere Bertalan engedélyezte, hogy otthon maradjanak szülőföldjük védelmére. Petőfi tehát az Országos Honvédelmi Bizottmánynál, Nyáry Pálnál szolgálatra jelentkezett. Az ő közbenjárásának köszönhetően századosi rangban csatlakozhatott a szatmári honvédekhez. Október 24. és 29. között érkezhetett meg Debrecenbe, és a négy századból a 2.-nak lett a parancsnoka, és kiképzőtisztje.11 Indulása előtt írhatta a Búcsú című verset, amelyben — hitvesét megszólítva — a költői és katonai szerep közötti váltást örökíti meg: „Kardot fogok kezembe lant helyett, / Költő valók és katona vagyok; / Arany csillag vezérelt eddig, s most / Utamra piros éjszakfény ragyog. / Isten veled, szép, ifjú hitvesem, / Szivem, szerelmem, lelkem, életem!”12 A század kiképzése nem volt egyszerű feladat, mert a honvédek felszerelése rendkívül hiányos volt: sem ruhákat, sem elegendő fegyvert nem kaptak. A hideg miatt a kiképzés a kaszárnyák folyosóin és a szobákban folyt. Petőfi, aki első, másfél éves szolgálata alatt végig közlegény volt, vélhetően nagy empátiával dolgozott a közkatonák kiképzésén. Ennek néhány mozzanata jól kivehető a Tiszteljétek a közkatonákat! című verséből: „Velek állunk a csaták tüzében, / Barabás Miklós: Petőfi Sándor, litográfia, 1848 (Petőfi Irodalmi Múzeum) 2018/2-IRODALMI MAGAZIN • 83